Vásárhely és Vidéke, 1992. május (2. évfolyam, 355-379. szám)
1992-05-02 / 355. szám
A hitelképesség nem papírkötegekben mérhető (2. old.) II. évfolyam, 355. szám 1992. május 2., szombat Ára: 6 Ft Játékok, versenyek, zeneszó és pörkölt Napfényes, vidám majális Ideológiától függetlenül (is) kellemes érzés napfényes, zöld, rügyező környezetben tölteni május első napját — ez tűnt ki pénteken, a zsúfolt Népkertben. Csinnadrattás protokoll-felvonulás helyett laza, önfeledt szórakozás volt tegnap, amiként az várható ma is. Enyhe pufffal kezdődött a majális. Bevezetőjeként, csütörtök délután ugyanis gyakorlás közben egy rodeós kissé vakmerő sebességgel hajtotta végre mutatványát — a lábbal való kormányzást —, és a gyakorlópályát övező sövényben „landolt”. Szerencsére a bokrok felfogták esését, így sérülés nélkül megúszta. A „lábkormányost” és társait ma, szombaton láthatja a nagyközönség is. Délután kettőre tervez ugyanis bemutatót az Autós Ördögök Rodeója BT. gárdája a Városi Ifjúsági Parkban. A díszletek arra engednek következtetni,, hogy autós ugratástól a hajmeresztő szlalomozásig sok mindent bemutatnak a szegedi fiúk. A fényes Nap szerencsére nem hallgatott meteorológiai jelentést pénteken, s így az esővel való ijesztgetés ellenére kegyesen sütött a Népkertben vigadókra. Minden volt ott, ami egy zöldövezeti összejövetelnek, valamint egy vidámparknak a kelléke. Óriáskerék, körhinta és más hintaféleségek, céllövölde, szerencsehorgászat, műanyag ugrálóház — hogy csak néhányat említsünk a gyerekeket csalogató játéklehetőségekből. A felnőttek viszont gyakran kacsingattak a sátrak és a büféskocsik felé. Habzó csapolt sörök, és más italféleségek csalogatták őket. Az éheseknek sem kellett keresgélniük. Néhány étkezőhelyen szerény egyszerűséggel, minden fölös reklámszöveg nélkül csak annyit írtak ki: pacal, marhapörkölt. S kell-e ennél jobb csábítás? Persze, a butikosok, a könyvárusok és a játékárusok is éltek a majális kínálta lehetőséggel , játékból szinte dömping volt. Az Ifjúsági Parkban már reggel kilenckor megkezdődött a gyermekmajális. Sok ügyességi próba volt itt. A kézilabdapályán előbb a fiúk versengtek (Folytatás a 2. oldalon) Délelőtt 10 órakor a városháza dísztermében dr. Rapcsák András köszöntötte a megjelenteket, majd rövid bevezető után megnyitotta az emlékülést. A szólásra emelkedő Szűrös Mátyás megköszönve a meghívást a következőket mondotta: „Az Alföld az a környezet, amelyik engem szakmai és politikai pályámon elindított. Szívügyemnek tekintem ezért a magyar vidéket, az agrárgazdaság és a falu lakosságának a sorsát. Hazánk történetének nagy társadalmi, gazdasági és politikai problémája volt és maradt az agrár- és parasztkérdés, nevezetesen: hogy kié legyen a fölee?” Az államalapítás 1100. évfordulójáról szólva hangsúlyozta: az elmúlt több mint ezer esztendő nem volt elegendő arra, hogy országunk felzárkózzon a nyugati államokhoz. A szocialista, illetve munkáspártok örök hibájának rótta fel, hogy elhanyagolták a nemzeti kérdést. Kitért arra is: száz éve annak, hogy Orosházán elkezdődött a szegények zendülése átterjedve Vásárhelyre is. Városunk mint mezőváros méltó helyszíne lehetett a tegnapi centenáriumi konferenciának. (Folytatás a 2. oldalon) Alapkérdés: kié legyen a föld? 1100 év nem volt elég a felzárkózáshoz A „Századvég agrárszocializmusa” címmel centenáriumi emlékülést rendezett csütörtökön a városháza dísztermében a Magyar Szocialista Párt helyi szervezete és a városi önkormányzat művelődésügyi bizottsága más helyi szervezetekkel együttműködve. A történészkonferencián részt vett Szűrös Mátyás, az MSZP országos elnökségének tagja, az Országgyűlés alelnöke és dr. Rapcsák András városunk polgármestere is. (Tésik Attila felvételei) „Ha a közeli napokban valami nagyon rosszat hallotok rólam, ne higyjétek el! Én »onnan« is írok nektek” — suttogta-hörögte a telefonba Déri Jancsi, mert nem veszítette el kesernyés humorát élete utolsó napjaiban sem. Nem használt a mexikói csodadiéta, és sajnos nem használt a közönség rajongása sem. Pedig János nagyon meg akart gyógyulni. És nagyon akartuk mi is, akik ismertük és szerettük őt. Én régen találkoztam vele. Egykor hosszú időt töltöttünk együtt a kisfilmek stúdiójában. A munkát nagyon komolyan vette, de amint kihunytak a lámpák, ömlött belőle az anekdota, a vicc, a tréfa. Nagyon szeretett és tudott élni. Az egyik legkedveltebb műsorában engedett fel igazán. Az „Ablak”-ban érezte legjobban magát — átvitt értelemben is. Szeretett kiállni a nagy, társadalmi ablakba és szívesen mutogatta magát. „Exhibicionista vagyok” — vallotta, de ugyanakkor állandóan hangsúlyozta: A műsor, a riport alany, a helyszín a fontos, nempedig én. Ha erre az ellentmondásos nyilatkozatára figyelmeztették, a maga szókimondó módján ezt felelte: „A legnagyobb kurvák mindig úgy viselkednek, mintha szüzek lennének...” Szerette a sikert és szerette az embereket. Pesti srác volt és nem készült riporternek. Mérnöki diplomáját azonnal felcserélte a televízióval, amint kiderült, hogy ugyanolyan sármos, intelligens, széles ismeretekkel és különösen nagy kapcsolatteremtő képességgel megáldott fickó, mint Antal Imre , a zongoraművész. Az utóbbi időben egyre többet támadtak a Magyar Fórum és az Új Magyarország hasábjain, ami csak növelte a népszerűségét. Utolsó típusú találkozás Hirtelen elhatalmasodott gyógyíthatatlan betegsége legyőzte. Április 29-én, életének 41. évében — a nagyközönség számára váratlanul — elhunyt. Még a mexikói Gerson klinikán elhagyta az életösztöne, elveszítette a gyógyulásba vetett hitét. Egy darabig bírta iróniával és akarattal, de mert okos, éleseszű ember volt, nem ámította tovább önmagát. Tudta, pontosan tudta, hogy az orvostudomány ma még nincs azon a fokon, hogy gyorsan terjedő tüdőrákját meggyógyíthassák. Feladta hát. Hazajött. Itthon akart lenni, ameddig csak lehet három gyermeke közelében, barátai szeretetétől övezve. Készült beállni a sorba: Demján Edit, Szécsi Pali, Máté Péter, ősz, Somogyi, Mikes és a többi, egykor rajongásig szeretett művész, humorista közé. Ahogy őt ismerem, amint megpihen körükben, azonnal elmondja majd nekik a legfrissebb pesti viccet: „Antall és Torgyán kart karbaöltve sétál a Tamás Gáspár Miklós sugárúton...” Oly szívesen kihúztam volna az e heti műsorból ezt az utolsó típusú találkozás című kegyetlen műsort. Az „Égi Főszerkesztő” azonban másként döntött! Nem búcsúzom, Jancsi! Tudod, utálok elválni, meg búcsúzni. Amikor közös munkánknak vége lett, a végecsapó elhangzott, te, a taxi ajtajából csak intettél: Viszlát Tilla, jó volt együtt dolgozni. Hát „Viszlát”, Jancsi! Mórász Attila HMVHELY, JALCA Hódtó u. 13. Tel.: 46 800 kölcsönző VIDEOTÉKA Videofelvétel készítése családi eseményekről, esküvő, lakodalom, születésnap, névnap, bál, ballagás, keresztelő, névadó. Otthonában is! Nyitva: hétköznap 15-től, hétvégén, ünnepnap egész nap.