Vásárhely és Vidéke, 1992. május (2. évfolyam, 355-379. szám)

1992-05-02 / 355. szám

A hitelképesség nem papírkötegekben mérhető A vásárhelyi vállalkozók információs biznisz-fellegvárá­ban, a Bagolyvárban a héten a pénz és a nemzetközi csere­­üdülés világába vitték el az előadók a hallgatóságot. A Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat termékbemutatója után pénzügyi és üzleti szakkifejezé­sek következtek. Belanka Mi­hály, az Iparbankház békéscsa­bai területi fiókjának vezetője bankjuk helyzetéről és céljairól beszélt. Mint elmondta, egy-egy területi fiókhoz két-három me­gye is tartozik. A békéscsabai fiókvezetőség Hódmezővásárhe­lyen és Szolnokon nyitott kiren­deltséget. A bank szolgáltatá­sainak rugalmasságával, tevé­kenységének folyamatos fejlesz­tésével szeretne kitűnni a többi pénzintézet közül. Belanka Mihály reálisan szólt arról, miszerint banki szemmel is úgy látja, hogy hazánkban nincs helyretéve sem a gazdaság sem pedig a vállalkozók­­és a bankok kapcsolata. Nem tagad­ta annak a véleményének jogo­sultságát, hogy a bankok túl­biztosítanak, és hogy a gazdál­kodók szemével nézve a bankok kockázattűrő képessége nulla. Meglátása szerint ennek több oka van. Egyrészt a magyar gazdaságnak az előreláthatónál lényegesen súlyosabbá mélyült válsága, a felgyorsult infláció, a fizetési fegyelem továbbrom­­lása, a vállalkozások sokaságá­nak pozícióromlása idézte elő ezt a helyzetet. Másrészt pedig az, hogy a bankvilág még nem hasonlítható a zü­richihez, vagy a frankfurtihoz, és a gazdálko­dók sem az észak-ol­aszok­hoz. Gyerekcipőben jár nálunk a bankvilág is, a gazdálkodás is. A Business Klubban rendsze­rint két téma játssza a főszere­pet, így volt ez most is. Az Iparbankház területi fiókja után bemutatkozott az Abbázia Rész­vénytársaság is. Elnevezését az RCI nemzetközi csereüdültető hálózatba bekapcsolt keszthelyi Abbázia Hotelról kapta. Az üdültetési szisztéma hasonlatos ahhoz, amit március elején egy düsseldorfi központú üdültető­­hálózat képviselői elmondtak a klubban. Az akkori csalogató reklámfilmben is ugyanúgy Bobby Charlton szólt az elő­nyökről, mint ezúttal. A különb­ség talán annyi, hogy az Ab­bázia Rt. és partnerei kizárólag appartmanokba helyezik el részvényeseiket. A rendszeres exkluzív külföldi üdülés min­denesetre nem elérhetetlen — ez kitűnt az előadásból. Aki a részletekre kíváncsi, és lemaradt a márciusi, hasonló jellegű be­számolókról, keresse fel szer­­kesztőségünket, vagy pedig az rt. vezetőit Budapesten: Kollár Gábort az Andrássy út 105-ben, vagy Lábó Józsefet a Medve utca 15-ben. — Kovács — Játékok, versenyek, zeneszó és pörkölt Napfényes, vidám majális (Folytatás az 1. oldalról) azon, hogy ki tud több hetest berúgni, majd a lányok álltak a hetes pontra, s ők kézidobások­kal igyekeztek bevenni a kaput. Dobálódzni lehetett másutt is. Például ki-ki felmérhette, egyet­len dobással hány üres konzerv­dobozt tud ledönteni. Ezalatt a művészi lelkületűek a kifestés­ben igyekeztek jeleskedni. Töb­ben a Kresz-memóriaverseny­­ben adtak számot ismereteikről. Megkérdeztem Péter Zoltánná anyukát, mint felnőttet, nem kapta el a játékkedv? — Nem — mondotta — tudo­másul veszem, hogy itt most a gyermekeké a terep. Ám jól ér­zem magam, mert látom, hogy két kislányom felszabadultan játszik. A férjem is itt drukkol nekik. Péter Zsanett, negyedikes kis­lány, nem szereti a lángost. En­nek ellenére harmadik helyezést ért el a lángosevő versenyen. Hát igen, a verseny az más ... Mivel jó idő volt, megjelentek a fagyisok is. Két mozgó fagyi­zó is kínálta portékáját, „baga­­méris” lelkesedéssel. A Népkertben délelőtt tizen­egykor a Városi Fúvószenekar adott műsort. — Hatodikén lesz a minősítő hangversenyünk a PUNK-ban — mondta Barna Pál, a zenekar De hol van a baloldal? — kér­dezhetné az olvasó. — Vajon ők mivel foglalatoskodtak hagyomá­nyos ünnepünkön? A Hódmezővásárhely Munkás­­egylet a Munkásotthonnál tartott rövid megemlékezést a május el­sejékről. Lakatos Imre, a MEDOSZ helyi csoportjának tit­kára köszöntötte a mintegy száz egybegyűltet, majd Nagy Ernő, az MSZP városi vezetőségének elnökhelyettese szólt az ünnepi alkalom kapcsán a baloldal mai gondjairól és mélyrepüléséről. Ezt követően koszorúkat helyez­tek el az emléktábla alatt, majd valamennyien átvonultak a Nép­kertbe. Az Ifjúsági Parkban pe­dig közös ebédet szervezett a Munkásegylet, a MEDOSZ, az MSZP és az MSZMP helyi szer­vezete, titkára. — Az akkorra tervezett repe­rtoárból adunk most alka­lomhoz illő, népszerű muzsikát. Szokás szerint, amint megszó­lalt a „rezesbanda”, máris soka­­dalom vette körül. Az iparos­emberek szűkkörű randevút adtak egymásnak az Ipartestület Zrínyi utcai székhá­zában. Kilencven IPOSZ-tag rendelt itt ebédet, ám a nap so­rán több új jelentkező is volt. A „műsoron” pacalpörkölt és mar­hapaprikás szerepelt, szalonze­nével és sörrel körítve. A pacalpörkölt, a marhapör­költ és a birkapörkölt a város­ban és a városkörnyéken több helyen is főszerepet „játszott”, tekintve, hogy néhány üzem — így például a Hódgép Jármű­gyártó Rt. — valamint jónéhány magánvendéglő ebéd keretében látta vendégül dolgozóit, illetve törzsvendégeit. Székkutason bál volt tegnap este, Mindszenten pedig kétnapos kulturális prog­ramsorozat keretében majálisoz­­nak. Ha jó idő lesz, akkor nem lesz akadálya annak, hogy az emberek ma is jól érezzék ma­gukat Vásárhelyen és környékén. — Kovács — — Hányan élnek az önök városában, s mivel foglalkoz­nak az emberek? — Nálunk más a területi egy­ség, mint Magyarországon — mondotta Kelme polgármester. —A mi rajonunknak, azaz terü­letünknek 45 ezer lakosa van. Zömük a mezőgazdaságban dol­gozik. Rögtön szeretném azon­ban leszögezni: nem kolhozok­ban és nem szovhozokban, mi­vel ilyenek már legalábbis Lit­vániában nincsenek. Van azután egy lengyárunk és némi élelmi­szer-feldolgozó ipar is. — Milyen a környék hőmér­séklete? — Tudvalévő, hogy a Balti­kumban nagyon sok az eső, s elég szélsőséges a temperatúra, vannak igen kemény és szinte enyhe telek. Egyébként is sok az erdő, illetve a tó, ami a nya­rakat teszi kellemessé. — Polgármester úr, miben látja a két település együttmű­ködésének lehetőségeit? — Elsődlegesen a kulturális és az oktatási területen vannak jó­nak ígérkező tárlatok. Az utób­bi kapcsán például diákok cs­e­­reüdültetése is szóba jöhet. Az együttműködés során természe­tesen tárgyalhatunk a népmű­vészek, sőt még a bélyeggyűj­tők kapcsolatáról is. Az nyil­vánvaló, hogy mi, de úgy vélem a vásárhelyiek is, szeretnénk jól kihasználni az adandó alkalma­kat. Bízunk a kontaktus sike­rében. A litván vendégeket tegnap reggel Nagy György János al­polgármester fogadta, majd a küldöttség tagjai a főiskolai tangazdaságba, a Bethlen Gábor Gimnáziumba, a Központi Álta­lános Iskolába, a Németh László Városi Könyvtárba, valamint az Alföldi Galériába látogattak, es­te pedig a szintén Vásárhelyen tartózkodó holland delegációval közös programon vettek részt. 2 Alapkérdés: kié legyen a föld? 1100 év nem volt elég a felzárkózáshoz Mint azt Gyáni Gábor, a tör­ténettudományok kandidátusa előadásának bevezetőjében kifej­tette, a történetírás sohasem volt könnyű helyzetben, sokszor kel­lett hatalmi érdekek mellett, il­letve azok árnyékában „dolgoz­nia”. Igaz, ma már új történeti tények nemigen bukkannak elő, de a régiek újraértékelése, rend­szerezése folyamatosan történik. Hangoztatta továbbá: a tények értékelése most, a centenárium alkalmával sem maradhat el. Az előadók sorában Varga La­jos kandidátus az agrárszocializ­musról és a szociáldemok­­ráciáról, Szabó Ferenc kan­didátus a paraszti politizálásról és az agrárszocializmus viharsa­rokbeli kölcsönhatásáról fejtette ki gondolatait. Ocsák Miklós, a adást, hogyan mutatta be a sajtó DATE Állattenyésztési Főiskolai Kar tanára arról tartott elő­­a Szántó Kovács János-féle zen­dülés előzményeit és utóéletét, míg Farkas Ferenc, a Bethlen Gábor Gimnázium tanára újabb adatokkal egészítette ki a moz­galom történetét. Délután koszorúzást tartottak a résztvevők a Kossuth téri em­lékműnél, ahol Czirmay Tibor, a MEDOSZ főtitkára mondott az évforduló alkalmából megemlé­kező beszédet. A centenáriumi emlékülés és megemlékezés a délutáni órák­ban ért véget. — K — Szívügyemnek tekintem az ag­rárgazdaság és­ a falu lakosságá­nak a sorsát — mondotta Szűrös Mátyás a centenáriumi emlék­ülésen VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Nirva nyelstúdió Hműhely, Deak­ F. u. 19. Pihenés a Görög tenger­parton: június 19-től 28-ig 10 190 Ft-tól, június 26-tól július 5-ig 12 500 Ft-tól. Üdülés a Costa Bravan (Spanyolország) június 25-től július 5-ig 14 800 Ft-tól, július 3-tól július 12-ig 15 100 Ft-tól. Szállás appartmanok­ban, főzési lehetőség, vá­rosnéző programok. Jelentkezési határidő: május 10. Telefon: 41-628, 41-326 Végső búcsú Lányi Lajostól Ezen a napon borús reggelre ébredtünk. Gyászolt az ég is, talán saját szomorúságunk takarta a Napot. Aztán déltájban utat engedtek a fénynek a felhők, mégis fojtó fülledtség ült a városon. Délután három órakor — Krisztus halálának időpont­jában — az ég ismét elkomorult. Hatalmas tömeg gyűlt össze a vásárhelyi katolikus temető ravatalozója előtt, hogy utolsó útjára kísérje a mindig fáradhatatlan Lányi Lajos igazgató urat, a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola tragikusan, fiatalon elhunyt igazgatóját. Benedek Sándor esperes-plébános végezte a gyászszertar­tást. Amikor a „Ments meg minket Uram, az örök haláltól” kezdetű gyászének felhangzott, hideg könnyekkel sírni kezdett az ég: apró szemű eső vegyült el az arcokon lecsorgó köny­­nyekkel. Az Evangélium vigasztaló szavai a véges földi léten túli örök életről szóltak. A tettek tovább éléséről szólt dr. Rap­­csák András polgármester is, arról a szellemi értékről, amely a lélekhez hasonlóan túléli az embert. Méltatta Lányi Lajos­nak a közéletben végzett önzetlen, sokoldalú munkálkodását, azt a szeretetet, amellyel tanított, nevelt, és amely visszasu­­gárzott feléje is. Hajdú János az igazgatótársak, a városi ön­­kormányzat nevében, mint munkatársától búcsúzott az el­hunyttól. Balázs Sándorné igazgatóhelyettes, az iskola tantes­tülete és tanulói nevében mondott utolsó istenhozzádot köz­vetlen szavakkal. Lányi Lajos mélyen hívő ember volt. A szülői háztól ka­pott legnagyobb ajándékot a kecskeméti piaristák mélyítették el benne, akiknél gimnáziumi tanulmányait végezte. Szerte­ágazó nagy műveltségét, a tanítás iránti elkötelezettségé is szerzetestanáraitól kapta. Zenei tehetsége azon csodálatos ta­lentumok közül való, amelyekkel az Evangélium szellemében jól sáfárkodott, megsokszorozva mindazt, amit Teremtőjétől kapott. Most is zengett az ének, írjaként mély fájdalmunknak, sírjáig kísérve Lányi Lajost. Tanítványai, a Városi Vegyeskar utolszor énekeltek úgy, hogy ő még ott volt. De már nem emelte vezénylésre feléjük karjait. A Szentírásban a Húsvét utáni vasárnapok igéje arról a riadtságról is számot ad, amelyeket a magukra maradt apos­tolok, a pásztor nélkül maradt nyáj élt át, elveszítve Mesterét. Ilyen pásztor nélkül maradt nyájként állta körül a sírt most az a sok gyerek is, szemükben a közvetlen közelből átélt halál döb­benetével, akiket Lányi Lajos úgy szeretett, ahogy Ura sze­rette egykor a gyermekeket. Pásztor nélkül maradt nyáj vol­tunk mindannyian, akik ravatala körül álltunk. S mintha az ég meg akart volna vigasztalni bennünket, a virágokkal borított sír fölött ismét kisütött a Nap. A későn ébredő akácok frissen sarjadt levelei is az életet hirdették. A néma döbbenetben pedig teli torokból énekeltek a madarak. Talán Lányi Lajos üzent általuk is ... Lelkes István Kelme és Vásárhely közel egymáshoz A kulturális kapcsolatok az elsődlegesek Két napon át Vásárhelyen tartózkodott litván testvérváro­sunk, Kelme öttagú küldöttsége. Vytautas Piktura polgármes­ter úr, a delegáció vezetője szívesen adott interjút lapunknak, hisz kollegák vagyunk, több éven át ő maga is újságíróként dolgozott. VÁLTOZATLAN ÁRON UTAZHAT VELÜNK! Menetjegy árak:­­ 100 százalékos 44 Ft B'8 OD­EMI 75 százalékos 11 Ft 50 százalékos 22 Ft Bérletek ára: 20 km 25 km 90 százalékos 4 Ft dolgozó 1300 Ft 1700 Ft Helyi 10 Ft tanuló 160 Ft 212 Ft

Next