Vásárhely és Vidéke, 1992. szeptember (2. évfolyam, 457-482. szám)

1992-09-01 / 457. szám

Ki az igazi magyar? (2. old.) A kereskedő diktál (2. old.) Bartucz Mónika a válogatottban (5. old.) II. évfolyam, 457. szám 1992. szeptember 1., kedd Ára: 6 Ft Szeptemberben alapkőletétel Szociális piros pontok Vásárhelynek Pénteki számunkban már hírül adtam, annak a mindkét félnek előnyös megállapodásnak a tényét, miszerint jelentősen növekedni fog a szociális otthonban elhelyezhető vásárhelyi rászorultak számára biztosítható férőhelyek száma. Ez egy önkormányzatok közötti közvetlen kapcsolatfelvétel eredménye, miután a megye május óta képtelen volt Tömörkény község kérelmére érdemi választ adni. Dr. Thirring Ákos, Tömörkény polgármestere nem sokat kukoricázott, és felajánlotta Hódmezővásárhelynek a lehetőséget. Dr. Rapcsák András, a tőle megszokott határozottsággal tette meg lépéseit, a közgyűlés hasonlóképp, s így tulajdonképpen 48 óra alatt eldőlt, hogy a város számára igen kicsiny befektetési költséggel, harminc fő szociális elhelyezését oldja meg minimum ötödannyi pénzből, mint amennyibe ma kerül. Tegnap, a polgármesteri hivatal kis tanácskozótermében a két polgármester tartott egyidejűsajtótájékoztatót. A Vásárhely és Vidéke jóvoltából a lényeges dolgokról, tényekről már értesülhettek a „Gyönyörű, lélektani gólt rúgott a közgyűlés” című cikkből. Ami a kiegészítő információkat illeti, azokat most a tömörkényi polgárnőésértől vártam. — Polgármester úr! Amikor azt látta, hogy a megyéhez megküldött ajánlatukra — ami talán egy régi bedigeződésből fakadó ajánlkozás volt — május óta nem kapnak választ, a kormány által a céltámogatások elbírálására adott augusztusi határidő pedig vészesen közeledik, miért pont Hódmezővásárhely jutott az eszébe? — Annak idején volt szerencsém megismerni dr. Rapcsák András polgármester urat, a legnagyobb örömömre és nemrak e mostani kapcsolatra gondolok. Egészen rendkívüli egyéniségnek tartom, remek elgondolásai vannak, amit érdemes végiggondolni, megvalósítani. Meggyőződésem, hogy Vásárhely jó úton jár és másoknak is, számunkra is tud racionális megoldásokat ajánlani. Hát ezért jutott eszembe Vásárhely és jó döntés volt. — A szociális problémák enyhítésén túl, milyen előnyökkel jár ez az építkezés? — Településünk számára az építkezés legalább húsz embernek ad majd állandó kenyeret a kezébe. Az építkezés pedig jónéhány szak- és szakképzetlen munkásembernek biztosít minket két éven keresztül. — Eszerint a szociális otthon csak ’94-ben lesz kész? — Igen. Két év alatt nemcsak a szociális otthon, hanem a csatlakozó épületrészek is elkészülnek. A tornacsarnok mellé tervezett uszodára is céltámogatási kérelmet adtunk be. Ezért örültem Rapcsák úr azonnali és pozitív reagálásának, mert tu(Folytatás a 2. oldalon.) Dr. Thirring Ákos Tömörkény polgármestere Huszt restaurálásáért A vásárhelyi Tájak Korok Múzeumok Kör tagjai, továbbá néptáncosoik és a Kárpátalja Baráti Társaság képviselői viszonozva a huszti és aknaszlatinai delegáció májusi látogatását, néhány napot Kárpátalján töltöttek. Farkas Ferenc tanár úr, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke, egy nyári diák építőtábor létrehozásáról egyezett meg a helyi faipari szakközépiskola vezetőivel. A huszti iskola ugyanis oroszlánrészt vállal a Kölcsey Ferenc verséből jól ismert helyi vár restaurálásában. Ebben a munkában segítenek a tervek szerint a vásárhelyi középiskolások. Pandaeső városunkban Úgy hírlik, hogy legalább 15-en kaptak tegnap levelet az egyik neves hazai csomagküldő szolgálattól. E szerint a levél címzettje, akinek nevét még ki is nyomtatták az értesítésen, mint a cég vásárlói közül az egyik szerencsés kisorsolt, nyert egy Fiat autót és némi ■készpénzt. Egyelőre nem sikerült megtudnunk mi áll a háttérben, mert enyhén szólva az írás megfogalmazásából bármire következtethettek a címzettek. Arra is, hogy máris vihetik az autót, a pénzt. De arra is, hogy ez tulajdonképpen egy mintanyomtatvány és akkor nyernek, ha beküldik a cégnek a levélben megjelöltek szerint saját nevüket és még egy s mást kivágva a nyomtatványból. Végül is tegnap még senki sem tudta, hogy mi az igazság. Néhányan minden esetre azonban lemásoltatták a hozzájuk bedobottt szóban forgó levelet. Akadt, aki már érdeklődött ismeretségi körében az autót említve, hogy „Nem veszed át?” Kíváncsian várjuk az eseményeket, igaz-e, hogy Vásárhelyen tegnap 15-en nyertek Pandát? Leszállt az éj. Valamelyest csökkent a hőség. Enyhét adó légfuvallat csapott be a nyitott ablakon. A busz zsongítóan ringatott. Elaludtam. Az álmok ravasz kis tündére csak erre várt, s hunyt pilláim mögé játszi képeket csempészett. Tíz-tizenöt ember vett körül. Nem fenyegetően, nem ellenségesen, de tekintetük mégsem volt barátságos. A férfiak szemében gond ült, a nőkében inkább fásultság. Nem is néztek rám, hanem mögém. A néma csoportból aztán kivált egy lány és elém állt. Ekkor láttam, hogy kezében újságot tart, és a többi is. A lány rám mosolygott. De nem vidáman, inkább tanácstalanul, és felém nyújtotta a lapot. Az újság egy napilap volt, de valami hiányzott róla. Nem is tudtam az első pillanatban, mi zavart. Aztán észrevetem. A lapnak nem volt fejléce. Nem volt neve. Az első oldalán fenn csak a papír fehérje fénylett. A lányra néztem, aztán a többiekre. Előre nyújtott jobbjukban vádlón lobogott a megcsonkított, címétől megfosztott újság. De továbbra is mögém néztek. Megfordultam. Egy vékony férfi állt mereven, kezében fehér zászló. A zászlón sem más szín, sem felirat nem volt. Amikor megfordultam, lassan elém eresztette a patyolat fehér lobogót és A felirat megszólalt: „írj rá valamit, ami fontos neked!’’. Most már minden szem rámszegeződött. A kör egyre szűkült. Elkiáltottam magam: Vásárhely és Vidéke! — Valami baj van? — Egy idős asszony aggódó arccal fordult felém. Mellettem ült. — Rosszul van, kedveském? Nem, kedves asszonyom, csak egy rossz álom volt. De most sem tudom, hogy miért nem a pénz vagy a család lett az a felirat. M. A. Mi lesz veled Szabadság tér? Tegnap délután hosszasan ülésezett az önkormányzat városfejlesztési, környezetvédelemmel és szolgáltatásokkal foglalkozó bizottsága. Az első és egyben a leginkább közérdeklődésre számot tartó napirendi pont témája a Szabadság téri piac sorsával foglalkozott. Köztudott, hogy ez a piac mára már kinőtte a teret, nem tud megfelelni azoknak a normáknak, melyek egy városi piactól elvárhatók lennének. Létezik egy rendezési, illetve bővítési terv, melynek értelmében a stadion területének rovására bővítenék a piac területét. Az így nyert többlethelyen egy olyan pavilonsort terveznek mely két oldalrólfogna közre egy tetőcseréppel fedett, egyébként nyitott gyalogos közlekedőutat. Tervezik még ivókutak telepítését, a pavilonok előtti burkolatok esztétikusabb kialakítását is. Szükséges még további autóvárakozók létrehozása, ezt figyelembe véve 62 parkolóhelyet terveznek kijelölni a meglévőkön felül. A piacügyek megvitatására a bizottsági ülésen megjelentek az érintett egyéb bizottságok képviselői is. Nem jöttek el viszont a rendőrségtől és a pénzügyőrségtől — ők is közvetlenül érintettek e kérdésben, s meghívást kaptak a tegnapi tanácskozásra. A piac mostani működésével kapcsolatban elhangzott, hogy az árusok ellenőrzését két személy végzi. Munkájuk során mintegy 300 alkalommal ellenőriztek árusokat, s ebből 40 alkalommal került sor szabálysértési eljárás megindítására; a vétkesek nem rendelkeztek sem vállalkozói, sem iparigazolvánnyal. Meg kell jegyezni, hogy ezek az ellenőrzések kizárólag a magyar állampolgárokra irányultak, ugyanis az önkormányzat emberei nem jogosultak külföldiekkel szemben eljárni. Erre csak a pénzügyőrség, illetve a rendőrség jogosult. A rendőrséggel karöltve a város emberei többször végeztek ellenőrzést, ezzel ellentétben mindössze egy alkalommal volt közös akció a pénzügyőrökkel. A lakosság képviseletében megjelent Rácz Ernő hangot adott annak az évek óta tartó elégedetlenségnek, mely a használtcikk-piac utcai területen való működését nehezményezi. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy évek óta lehetetlen a hét három napján gépkocsival ki- és beállni, panaszkodott a külföldi árusok által hátrahagyott szemétre, az éjszakai zajongásra. (Folytatás a 2. oldalon.) Régi kapcsolatok , új kötelékek Miután szombat este régi barátok, ismerősök gyűrűje vette körül a „Vásárhelyiek Vásárhelyért” baráti találkozó már pillenő házigazdáját, nem tartottam alkalmasnak a pillanatot, hogy hivatalos értékelésre, nyilatkozatra kényszerítsem őt. Inkább hétfőn törtem rá a polgármesteri iroda ajtaját a sajtótájékoztató után, amikor még nem volt elég ideje kifogyhatatlan munkájából az egyik intéznivalóból a másikhoz fogni. — Polgármester úr! Miként értékeli a szombati „vásárhelyi” találkozót? — A visszajelzések alapján én magam is azt találtam, hogy átütő sikere volt a találkozónak, s valóban nem udvariaskodó, formális mondatok születtek, helyette tartalmas jó együttműködés volt. Valóban előremutató beszélgetések és nagyon hasznos felajánlások történtek a város érdekében. Meggyőződésem, hogy ez a találkozó igen sokat számított Hódmezővásárhely számára. Nemcsak az, hogy felelevenített és megerősített régi, élő kapcsolatokat, kötelékeket, melyekkel ez a kis társaság máig szorosan kötődik ehhez a városhoz, hanem az is, hogy megújulva, megerősödve távoztak e találkozóról. Igenis, ez a város fejlődőképes, életképes, a rendszerváltás adta történelmi esély előtt álló város, amiért érdemes munkálkodni, érdemes áldozatkésznek lenni. Ez a legnagyobb eredménye ennek a találkozónak, ami akkor este nem is ért véget tulajdonképpen, csak félbemaradt. — Van-e máris gyakorlati eredménye az áldozatkészségnek? — Van. Már megindult a lehetőségek felkutatása a Faszínház létrehozására, folyamatban van a felajánlott gálák megszervezése — művészek előadóestjeiről van szó, melyeknek bevételei a Faszínház Alapítványt gazdagítják —; a Bethlen Gimnázium is programokat szervez; Horváth János úr, aki az Egyesült Államokból érkezett, csak úgy mellékesen egy értékes ásványgyűjteményt ajándékozott a Bethlennek; Csohány Kálmán grafikusművész özvegye elhunyt férje hagyatékából a városnak adományozott egy grafikai sorozatot, kéziratokat, melyeket már az ez évi Vásárhelyi Napokon megtekinthet a közönség egy kamarakiállítás keretében. Úgyhogy nagyon sok minden elindult. — Meg kell mondanom, még nem is tudok mindenről, bár megpróbáltam összegyűjteni az információkat. Hogy minél több emberrel tudjak beszélgetni, nem is ettem, megmondom őszintén, ami nagy bánatom, mert állítólag nagyon finom volt a pörkölt. (mórász)