Vásárhely és Vidéke, 1993. február (3. évfolyam, 582-605. szám)

1993-02-01 / 582. szám

III. évfolyam, 582. szám 1993. február 1., hétfő óra: 6 Ft „Sorsforduló alakítói és alakítottjai vagyunk egyszerre” Plohn József könyvéhez már alig tudtam hozzájutni, olyan hamar elfogyott és Szabad György az országgyűlés elnöke dedikációjára is hosszú sort kellett kivárnom. A könyvpremier ünnepélyes aktusai után az elnök úrnak maradt még annyi ideje, hogy a helyi sajtó és televízió kérdéseire válaszolhasson. Az elnök az igen fárasztó nap vége felé még mindig friss, és roppant szolgálatkész volt. Tréfálkozott és „megadta magát” a sajtónak. „Történjék, aminek történnie kell” — mondta belenyugvó hangon — „levegyem a kabátomat vagy maradhat?. Üljek, vagy álljak, hogyan óhajtják.” Az első kérdés természetesen a könyvről szólt. — A most megjelent kötethez több szempontból is közöm van. Mint történész nagyon sokat foglalkoztam 1848—49-cel, és utóéletével. Továbá családomnak számos tagja született, élt és halt Hódmezővásárhelyen. Dédapám unokabátyja Steiner Vilmos, mint honvéd zászlótartó, fényképével is jelen van ebben a kötetben. Sokszor elmondták, sokszor elmondjuk, s most a megnyitón is elmondtam, hogy tisztelet a közkatonának. De a közkatona ritkán nyert képi ábrázolást a múltban. A képzőművészek, akik felidézték őket elképzelt és valljuk be, sematikus alakokként idézték meg. Most az a kivételes lehetőszámára, hogy a szabadságharc katonái közül több mint 150 katona hiteles képmását ismerhetjük meg. Tekintettel arra, hogy egy városból származnak, nyilvánvaló, hogy a város társadalmának sokarcúsága is jelen van ebben a képsorozatban. Fél évszázad múltán valamennyiük arcán felidézhető az emlékezés, a legtöbbjük arca és tekintete öntudatot sugárzó. De valljuk be, sokuk arcán az emlékezés elhomályosult, tekintetből árad és sokuk tekintetén átütnek már a kor és a kor gyötrelmei. Ezek a képek bennem egyfelől a nemzet és a nemzedékek folytonosságának gondolatát erősíti. Harminc nemzedék egyességteljesítménye, sorvállalása az, ami a mi legnagyobb, legszebb örökségünk. Elkötelez bennünket, hogy mérjük fel azt a felelősséget, amely a mi nemezdékünknek jut, mert saját sorsválasztásunk állított oda, hogy a sorsforduló részesei legyünk. Végrehajtóként. (Folytatás a 2. oldalon.) A Bethlen Gábor gimnázium tanulóinak rövid műsora vezette be a Negyvennyolcas honvédportrék című album premierjét. A Plohn Jószef által készített felvételek felhasználásával készült kiadvány bemutatására Hódmezővásárhelyre érkezett Szabad György, az országgyűlés elnöke. Dr. Rapcsák András polgármester köszöntötte a megjelenteket szombat délután a városháza dísztermében, majd Domonkos László újságíró beszélgetett a könyv készítőivel. „Ezek az arcok sűrítetten a magyar sorsot tükrözik. Olyan sorsot éltek át, ami keveseknek adatott meg__ Úgy álltak a fényképező mester, a szintén vásárhelyi Plohn József masinája elé, hogy arcuk láttán valami a szívünket szorítja el. Foszlott szélű ködmönben, ütöttkopott ruhában,de valami büszkeséggel is, a megszenvedett ember töretlen hitével néztek e lencsébe.” A felvételek alanyait, a 48-as vásárhelyi honvédeket illette e szavakkal Domonkos László. Szabad György arról az alig néhány nemzedéknyi távolságról beszélt, mely elválaszt, ugyanakkor összeköt bennünket az elmúlt hősökkel. A ma nemzedékének nem kevesebb felelőssége a jövő és a ma alakításában, mint más korokéinak. Elmondta, hogy azért van többek között nagy jelentősége, annak, hogy egy fényképész megörökítette a „nagy küzdelem közkatonáit”, mert abban az időben nem volt általános, hogy a mindennapok emberét megörökítsék, képen vagy egyéb úton. Dömötör János, a Tornyai János Múzeum nyugalmazott igazgatója, aki tiszteletre méltó kitartással tevékenykedett a megjelenés érdekében, anekdotikus stílusban emlékezett vissza. Kiemelte Kószó Péter országgyűlési képviselő szerepét, a könyv megszületésekor. Dr. Fejér Dénes, a Zrínyi Könyvkiadó igazgatója elmondta, hogy kiadója feladatának érzi a magyar történelem megismertetését, megtiszteltetésnek vette, hogy Dömötör János hozzájuk fordult ezzel a gyűjteménnyel. A helyszínen természetesen megvásárolhatták az érdeklődők a Negyvennyolcas honvédportrék című kiadványt — sokan meg is tették ezt. Akinek nem jutott volna, megvásárolhatja, az MDF irodán: Zrínyi u. 9. sz. Matt. — k — Az emberek féltik a fákat Amikor dr. Szabó Lajos, országgyűlési képviselő meglátott Szabad György mellett a dedikálásra váró emberek között, megszólított és arra kért, tegyük számára lehetővé, hogy nyilatkozhasson az epreskerti benzinkút ügyében. Természetesen azonnal rögzítettem mondandóját. — Olvastam a Maksa-interjú eddigi két darabját. Nagyra értékelem Maksa Imre és Czuczi Győző szorgalmát, a vállalkozásokban való jártasságát, de úgy vélem az Epreskert kérdésében nem jó úton járnak. Az egész világon kitesznek minden objektumot a városon kívülre, ami a lakók nyugalmát zavarja, és a város levegőjét, környezetét rontja. Finnországban komoly középületeket építenek úgy, hogy az építés idejére a fákat körülálványozzák. Finnországban! Ott, ahol annyi a fenyő, hogy az egész világot el tudnák vele árasztani! Ott egyetlen egy fát is inkább védenek, minthogy kivágnák! Nekünk is nagyobb felelősséggel kell védenünk természeti értékeinket! Az Epreskert a város természeti ritkasága, jellegzetessége, amire mindenképpen vigyázni kell. Én hiszem, hogy valahol belül Maksa Imre is érzi, és belátja, hogy egy benzinkút nem való a város belterületére és főleg nem a temető kapujába. Kérem az újságon keresztül is, kérem őket, hogy ezt fontolják meg! (Folytatás a 2. oldalon.) Még nyílt meg a késői nemzedék Nagy küzdelem közkatonái Szabad György Vásárhelyen Tizenöt pont Az SZDSZ 15 pontos programjavaslatot állított össze a választásokig hátralevő 15 hónapra. A párt országos tanácsa és parlamenti frakciója együttes ülésén vitatta meg a tervezetet. Pető Iván pártelnök elmondta, a 15 pont azoknak a gyakorlati javaslatoknak a listája, amelyeket a párt a kormánnyal együttműködve megvalósíthatónak tart. Pető azzal érvelt, hogy a kormánynak és a parlamentnek olyan kérdésekkel kell foglalkoznia,amelyek valóban az állampolgárok érdekeit szolgálják. Javasolják egyebek között, hogy kormányfelkérésre készüljön független gazdaságelemzés, és a pénzügyminiszter négy hónap múlva számoljon be a költségvetés teljesítéséről. Hitelét vesztheti a kormány 2. old. Maksa-sztori (III): „Semmi közom a politikához...” 3. old. Nemzet és demokrácia A Nemzeti Demokrata Szövetség szerint új alapokrakell helyezni az állam és az állampolgár viszonyát. Higagolt centrumpolitikát kívánnak folytatni, mert úgy vélik, hogy a modern ember számára is elfogadható és összeegyeztethető a nemzet és a demokrácia fogalma. Egyebek közt így foglalta össze az NDSZ programját Pozsgai Imre. Bíró Zoltán társelnök az ország helyzetét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a politikai élet jelenleg mellékvágányon halad. A kormány az egyre súlyosbodó gazdasági nehézségek helyett médiaügyekkel foglalkozik. Új világ Naponta halljuk: itt az új világ! Vége a réginek, az átkosnak (érdekes, ugyanilyen átkos volt a, jelenlegi átkosnak is az azelőtti!), most már aztán megmutatjuk, milyen virtigli új világot teremtünk, figyeljetek! Valami elrémiszt ebben a heuréka-hangulatban. Ebben a harsány nekigyürkőzésben. Talán mindenekelőtt a harsányság, amely legtöbb esetben a meggondoltságot igyekszik helyettesíteni. Aztán meg maga az elnevezés: új világ! Ködös fogalom, de nagyszerűen hangzik! Nem lehet ellene ellenvetés, hiszen új, nincs benne hiba, mint a régiben. Nem is lehet, hiszen még nem is létezik, így hibája sem lehet. Egyetlen erénye van, hogy újat, jobbat ígér! Volt egyszer a történelemben egy valóban Újvilágnak nevezett földrajzi felfedezés: Amerika. Mit tett az európai ember ebben az új világban? Azzal kezdte, hogy legyilkolta az indián őslakosságot, kirabolta a frissen felfedezet földrészt. Mohó aranyásók lepték el a hegyeket, akik a feltételezett aranyrögért is hidegvérrel öltek, akik csaknem teljesen kipusztították a milliószámra legelő bölényeket, pusztán „sportteljesítményből”, még bőrüket és húsukat sem használva fel! Hát nálunk is itt az új világ! Gyilkolnak a feltételezett aranyrögökért nálunk is, rövid időn belül három vállalkozót lőtt le hidegvérrel a konkurrencia! Ha a pénz, az érdek úgy kívánja, pusztul nem csak ember, de növény és állat is, ha útban van! Hát nem, uraim, nem leszünk balekok! Nem olyan rossz még a fülünk, hogy ne tudnánk megkülönböztetni a pénz hangját az igazságétól! Még akkor sem, ha a Pénz pénzt ígér azért, hogy hülyének tettessük magunkat! Lelkes István