Vásárhely és Vidéke, 1993. március (3. évfolyam, 606-631. szám)
1993-03-01 / 606. szám
Alagsor - fiatalok rovata Szerkeszti: Péter Árpád Vásárhelyi gyökereim Sztárok tűnnek el, illetve fel. Az utóbbi időben új zenésztehetség lépett színre Oláh Emnőd jazz-énekes személyében. Az igaz, hogy az ízlések különbözők, de úgy érzem, hogy a zenét igazán szerető és értő közönség számára nem közömökös, hogy mi tartozik zenei értékrendjébe. Egyre többet lehet látni, hallani az utóbbi időben Oláh Ernőd zenészt, az ország zenét kedvelők figyelme ráirányul. Nem véletlen. Ugyanis nagyszerű muzsikus, aki mindig önmagát adja, bővítve, értékeket teremtve a magyar zenének. - Ernőd, úgy tudom, hogy nem itt születtél, mégis Vásárhelyinek vallod magad. Beszélj az eddigi zenei pályafutásodról! - Ez így igaz. 17 éves koromban kerültem Hódmezővásárhelyre. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségiztem. Abban az időben igen jó zenei élet folyt itt, rendkívül magas színvonalon. Örömmel kapcsolódtam be a zenei élet vérkeringésébe. Jól működött a Serház téri jazz-klub is. - Úgy tudom, hogy klasszikus zenét tanultál. - Valóban, 4 éves koromtól hegedűn, csellón és zongorán tanultam, de rettenetesen izgatott a jazz világa is. E kettő ötvözetét szeretem a legjobban. - Kik voltak a tanáraid? - Sokat köszönhetek Steiner Bélának, aki a gimnázium számára gitárt, erősítőket vásárolt, ezeket a tanulmányaim befejezéséig használhattam is. Természetesen zenei példaképemnek is őt tekintem. Rengeteget tanultam tőle a zeneszerzés fortélyaiból, amelyeket később hasznosítani is tudtam. Nagyon jó alapot adott arra, hogy minél magasabb szinten műveljem magam. Vukán Györgynél és Gonda Jánosnál - a jazz-tanszakon - fejlesztettem tovább zenei tudásomat. Akiknek - a szüleimen kívül - (ők zenepadagógusok) a legtöbbet köszönhetek, az néhai Budai László zenetanár. Nagyszerű ember, zenész, atyai jóbarát volt, aki nemcsak megszerettette velem a zenét, hanem állandóan inspirált minél komolyabb feladatok megoldásra. Ő már nincs közöttünk. - Tudom, hogy minden héten meglátogatod Budapestről édesanyádat. , - Ez így van, egyrészt, mert imádom őt, másrészt a vásárhelyi évek felejthetetlenek számomra, meghatározóak voltak a további pályafutásom során, nem beszélve a barátaimról. Immár 15 éve élek Budapesten gyönyörű két szép gyermekemmel és feleségemmel. - Szerencsés embernek tartod magad? - Igen. Szerencsém volt több nemzetközileg is elismert sztárral együtt zenélnem, viszont az a meglátásom, hogy a vidéki, igazán tehetséges zenészek a menedzselésben maradnak le az előzőektől. - Úgy emlékszem, hogy második kazettádon több vásárhelyi zenész is közreműködik, az elsőn viszont nem. Miért? - így igaz. A másodikon Krámli “Pityesz” István, Radics Ferenc, Kovács Imre Attila és Papp István szerepelnek. Az első kazettám felvételeire - nem titkolom - némi hiúságból is Bontovics Katit, Pleszkán Frigyest, Várkonyi Zsoltot, Takács Juditot, Kőszegi Imrét kértem fel társaknak. Sokat köszönhetek még a zeneszerető- és értő rádió- és TV-szerkesztőknek, akik egyengetik útjaimat. - Három héttel ezelőtt a 2. kazettád anyagából félórás ízelítőt adott le a rádió “Rivaldafényben" c. műsora, ezután jött a február 24-i TV-szereplés. Tehát befutottál... - Talán. A pályám csúcsának azt tartom, hogy a vásárhelyi TV által készített videóklipp, amit többször bemutattak már az itteni közönségnek, pár nappal ezelőtt a TV Napkelte műsorában az egész ország láthatott. Havas Henrik és Forró Evelin érdeklődött, hogy honnan jöttem, hová tartozom. Büszke vagyok vásárhelyi gyökereimre. De azért feltétlen meg kell említenem mégegyszer Pleszkán Frigyes nevét. Őt tartom a világ legnagyobb jazz-zongoristájának. - Távlati terveid? - Amennyiben lehetőségeim engedik, az itteni zenei életet szeretném támogatni. A megfelelő fórumokon felhívom a figyelmet arra, hogy ebben a városban már több évtizede minőségi zenei munka folyik. Arról nem tehet ez a közösség, hogy kiesik a “Nagy Budapest” vonzásköréből. Örömmel, s meghatódottan veszem tudomásul, hogy a vásárhelyi sportolók országosan is elismertek, de úgy gondolom, hogy zenei téren is legalább annyira tehetségesek, akiket ugyanúgy el kell ismerni. Bízom abban, hogy így lesz, s Emőd is öregbíti Vásárhely hírnevét, s tud segíteni az itteni zenésztársaknak. Visnyei Ferenc Diákbál - Mezgé-módra Feburár 13-án, szombaton este a szegedi Hungária Szálló adott helyet a Mezgé-diákbálnak. Miért Szeged? A válasz egyszerű. A Fekete Sas bezárt, s Vásárhelynek nincs olyan létesítménye, ahol igazi bálát lehetne tartani. Bebizonyosodott, hogyha távolság nem akadály, s közel ezer ember volt kíváncsi a végzősökre. A program 19 órakor kezdődött a nyitótánccal. A táncoslábú diákok az angol keringőből kitűnőre viszgáztak, s az azt követő galoppal sikerült megteremteni a báli hagnulatot. Érdekesség, hogy a zenét nem szalagról játszották le - a HG Zenekar csendítette fel a dallamokat. A nyitótánc után felszolgálták a vacsorákat, s közben a táncparkett is megtelt. Az osztályfőnökök - Görbe Márta és Szilágyi László - remek szervezőknek bizonyultak, s egészen 23 óráig szusszanhattak egy kicsit. Húsz (a bikáknál is vadabb) fiú és 20 (tüzesebbnél tüzesebb) lány várta, hogy paso dobiét táncolhasson. A sok érdeklődő miatt nehezen kezdődött el a párok spanyolokat megszégyenítő műsora. A bálban végig a jókedv uralkodott. Tombolát is húztak, melyen értékes nyereményeket, köztük három festményt is lehetett nyerni. A diákok, szervezők munkája meghozta gyümölcsét. Sikerült egy olyan színvonalas bálát rendezni, amelyre sokáig emlékezni fognak, s amelyre mindenki büszke lehet. BOG. Hegyi Endre felvétele Az ideális partner Telefonon diktált szerelem Isten bizony zavarban érzem magam. Nem elég, hogy egyre nehezebben tudom követni a politikai élet különféle szervezeteinek munkáját, s egyelőre még nagy titokban tartott kampányát, de rá kell jönnöm, hogy maradi vagyok. Maradi a szerelemben, a partnerválasztásban. A szívem ugyanis úgy diktálja, ha valaki megtetszik, s úgy érzem, hogy képes lennék évtizedeken keresztül vele élni, akkor próbálok vele kapcsolatot teremteni. Függetlenül attól, hogy milyen csillagjegyben született, milyen perspektíva van előtte. A jelek szerint rosszul teszem...? A minap rá akartam gyújtani egy cigire, s ösztönösen nyúltam a zsebembe gyufáért (öngyújtómat ugyanis mindig elhagyom), mikor megakadt a szemem a gyufa hátoldalán lévő felhíváson. “Ki az ideális partnere? Megmondjuk, hívjon! Ezután következik egy tízjegyű telefonszám, majd a szokásos szöveg: “Ezek nemzetközi hívások az USA-ban. A gyufa másik oldalán megtalálom azt a lényeges információt is, miszerint ha 1 percig telefonálok, az nekem bizony 150 forintomba kerül. Mi több, hetenként követhetem csillagjegyem állását. Én nem tudom, ki mit hisz, de meggyőződésem, hogy ez a telefonszám - amerikai központon keresztül - itt Magyarországon csörög, így hatalmas haszonnal, s nem kisebb csalással be lehet ugrasztani az asztrológiában hívő széles népréteget. Tudi dolog: a szív és az ész együtt sok mindenre képes. Még arra is, hogy eldöntse, szeretek-e valakit, vagy sem. Meggyőződésem, hogy a “csillagok állásából" erről vajmi kevés tény derül ki. Akik pedig beugranak, nagy csalás áldozatának mondhatják magukat. Telefonon irányított szerelem és partnerválasztás ugyanis nem létezik. - péter - L Kiállítás az Állami Zeneiskolában A forradalom napjai -1956 Ez a címe annak a kiállításnak, amely február 26-án nyílt meg az Állami Zeneiskola hangversenytermében. A Makói József Attila Múzeum közreműködésével Marosvári Attila, a szegedi múzeum munkatársa válogatásában és rendezésében szemléletes átfogó képet kap a látogató a forradalom napjairól, országos és megyei eredményeiről egyaránt. A kiállítás külön értéke, hogy minden darabja eredeti példány: a kézzel festett Kossuth-címer, a néhány szavas röplap, korabeli sajtótermékek és fényképek. A forradalomról sok mindent elmondtak már a rendszerváltás előtt is. E sokféle beszéd, vita ma is folytatódik. Talán érthető is, hogy a levert forradalom utolsó csatái napjainkban folytatódnak. Az viszont alig menthető, hogy a győztesek között dúl a harc... Ma is rendeződnek és átrendeződnek a sorsok. Ma is vannak, akik elvesztik 56-os önmagukat, mint ahogy eddig is sokan közülünk, a 60-as, 70-es években egy szép napon a diktatúra sikerét kezdték el tolni, vagy most keresik elvtelenül a hatalom kegyeit. Valamikor csak be kell jönni a számításnak. Nem hagyják magukat... A kiállításnak éppen az az érdeme, hogy a dokumentumok ismét fölidézik az 56-os forradalmi napokat. Visszavezetnek a tényekhez, a kezdetekhez. Ma ez a legtöbb, amit kapni lehet a forradalomról és a forradalomtól. Ez ennek a kiállításnak az érdeme. A megnyitót Baricz Árpád, a Bethlen Gábor Gimnázium IV/B osztályos tanulójának karcolata tette ünnepélyessé. Halmágyi Pál, a makói múzeum igazgatója az országos eseményeket tekintette át, a vásárhelyi eseményeket e sorok írója idézte fel, s adta át a kiállítást a termet megtöltő ifjúságnak. Farkas Ferenc képviselő VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE .