Vásárhely és Vidéke, 1993. április (3. évfolyam, 632-656. szám)
1993-04-01 / 632. szám
III* évfolyam, 632* szám 1993. április 1., csütörtök Ára: 6 Ft A városfejlesztési bizottság üléséről A kételyek tovább élnek Múlt hét pénteken döntöttek a Hódtói Általános Iskola tornatermének végleges kivitelezésére kiírt pályázatról. A legkedvezőbbnek az Építőmester Kft. ajánlatát tartotta a bíráló bizottság, s így április 2-től ez a vásárhelyi cég kezdhet hozzá a munkálatokhoz. A döntési mechanizmus demokratikusságát azonban már a végső döntés előtt megkérdőjelezte Farkas Ferenc, a kulturális bizottság vezetője, s most, hogy megszületett a pályázat végeredménye, minden kételyét igazolva látta. Az ilyen és hasonló eljárások megakadályozása volt a cél, amikor a városfejlesztési bizottság elé vitte az ügyet. A testület igen kényes témával kezdte ülését, hiszen Szabó Nándor, a bizottság elnöke Kádár Andrásnak, a közigazgatási iroda vezetőjének, illetve a vállalkozásszervezési iroda munkatársainak szegezte kérdését, miszerint: hogyan mutathatnak olyan jelentős eltéréseket a költségvetésben előirányzott összegek és a gyakorlatban megvalósult kiadások, illetve bevételek? Az irodák vezetői azonnal nem is válaszoltak a tételesen felsorolt differenciák ügyében, hanem írásban kívánják megindokolni ezeket. Szabó Nándor szerint nincs kellően összehangolva a közigazgatási és vállalkozásszervezési irodák munkája. A magánszemélyek kommunális adójáról szóló módosítási javaslatot egyhangúlag szavazta meg a bizottság, ugyanis indokoltnak vélte, hogy az önkormányzati bérlakásokban élők is 60 m2 lakásterületig részesüljenek kedvezményben, úgy mint a tulajdonjogi lakások lakói. A vállalkozásszervezési iroda arról kérte ki a bizottság véleményét, egyetért-e azzal, hogy eladják a nemrégiben kiégett vasháti iskolaépületet. Mivel a város számára egyre funkciótlanabb ez a létesítmény, a testület az eladás mellett döntött. A Gorzsai Régészeti Alapítvány 30 ezer forintos támogatási kérelmét szintúgy megszavazták a jelenlévők. (folytatás a 2.oldalon) Hiszékenyek vagyunk? Egyre másra érkeznek a megváltásomra szövetkező szervezetek, magánszemélyek levelei. Olyan magabiztosak, hogy néha kedvem lenne elhinni, valóban birtokában vannak annak a bölcsességnek, hogyan lehet kiküszöbölni a boldogságot gátló tényezőket. Ahogy felerősödött a politikai és gazdasági reklámkampány, egyre inkább provokálva éreztem magam. Ilyen hiszékenynek képzelnek engem ezek az urak? El tudják képzelni, hogy feltétel nélkül megbízom a termékükben vagy programjukban? A komplett megoldásokat hirdetik, a misztika, vagy technika mindenhatóságát akkor, amikor önmagunk megismerésével küzködünk. Nehéz leírni, de úgy érzem, a hazugság lett az egyik kulcsfogalom napjainkban. Úgy vagyunk vele, mint a sportolók a doppingszerekkel. Ha valaki nem szedi ezeket, lemarad, nevetségesen gyenge erdményei születnek. Egymást hajszoljuk a tisztességtelen versenybe, a korrupció szinte észrevétlenül válik létünk részévé. Valóban hiszékenyek vagyunk? Azt hiszem egyre kevésbé, inkább bizalmatlanok és szkeptikusok. Nincsenek már különösebb illúzióink, becsapnak bennünket jóhiszeműnek hitt barátok, és a nagy politika képviselői. A gesztusok hamisak, tudnunk kell ki és mi rejtőzik a szándék mögött. Az új politikai rend új taktikai érzéket fejlesztett ki bennünk, már nem a besúgóktól tartunk, hanem attól, hogy rászednek bennünket. Egyszerre mindenki az igazság bajnoka szerepében tűnt fel, úgyhogy érthető a tiszta hangot fülelő állampolgár zavara. Esendő lények vagyunk, amit hazugságainkat leleplező zavarunk bizonyít. Miért hiszik még sokan azt, hogy a szem rebbenésének hiánya bizalmat szül az emberekben? Talán a szokás hatalma lesz úrrá rajtuk. (szincsok) Ne írják alá! Az Alkotmánybírósághoz fordult a Hódmezővásárhelyi Városi Fizikai Dolgozóinak Független Szakszervezete. Törvényességi felülvizsgálatot kért az Mt. 87 § 1./ bek. a/ pontjában foglaltak, valamint a Munkaügyi Kollégium 95.sz. 1./ bek. b/ pontjában leírtak vonatkozásában. Indoklás: A fenti rendelkezés és állásfoglalás nem nyújt jogi védelmet a munkavállalóknak abban az esetben, ha a felmondás „közös megegyezés” alapján születik. Előfordul, hogy négyszemközti beszélgetés alkalmával rábírja a munkáltató a munkavállalót, hogy egyezen bele a közös megegyezés formájában, mint felmondási okba. A Pp.196. § 1./ bek. b/ pontja alapján kéri, hogy a munkavállaló szándékával megegyezően kezdeményezhesse a munkaviszony közös megegyezésével történő munkaviszony-megszüntetését. (Ennek lényege, hogy a munkavállaló két tanú jelenlétében és azok aláírásával igazolja, hogy önszántából járult hozzá a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez.) A Munkaügyi Kollégium állásfoglalásának hatályon kívül helyezését azért kérik, mert munkaügyi jogvita alkalmával a munkavállaló nem tudja megfelelő módon alátámasztani bizonyítani az ellene hozott felmondás jogtalanságát és jogait nem tudja érvényesíteni. Lehetőséget kell kapni arra, hogy a vele szemben felhozott kifogásokra választ adhasson, illetve védekezhessen azok ellen. Az Alkotmánybírósághoz írt beadványukat megküldték a Legfelsőbb Bíróságnak és a Parlament Elnökének, Szabad Györgynek is. Az ő válasza már megérkezett és biztosította Banga Józsefet, az FDFSZ Városi Testületének titkárát, hogy beadványukat már eljuttatta a Parlament illetékes bizottságának. (Melyik bizottságnak, nem tudni.) Hogy mi lesz a beadvány sorsa, még kérdéses tehát, de annyi máris nyilvánvaló, hogy a munkavállaló kényszer hatása alatt lenne, várjon, tartson ki és ne írja alá a felmondást, amelyben a „közös megegyezés” indoklás van aláhúzva, ha ez nem egyezik meg a munkavállaló akaratával. - m - Diákhalál Tegnap kaptuk a hírt, miszerint P.S. gádorosi fiú hétfőn, a késő esti órákban az Orosháza felől menetrend szerint érkező vonat alá vetette magát. A szerencsétlenül járt fiú a vásárhelyi Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola második osztályos tanulója volt. A mozdonyvezető elmondása alapján megtudtuk, P.S. a nagyállomás melletti mázsaház mögül lépett elő és közvetlenül az érkező vonat elé ugrott. A helyszínre érkező mentők már nem tudtak segíteni rajta. A fiú életét vesztette. „Magyarország a világ kenyereskosara lehetne" Vendégünk Monty Niebur amerikai farmer Több mint egy hétig volt a Hódmezővásárhelyi Gazdakör és ügyvezető elnökének vendége Monty Niebur amerikai farmer. Látogatásának célja: ismerkedni a magyar gazdákkal, mezőgazdaságunk átalakulásával, tapasztalatot cserélni. A látogatás végén, baráti összejövetelen röviden bemutatta családját és gazdaságát, Colorado államban él, Acron városból jött. Negyven éve gazdálkodik. A föld és az állatok szeretetét ő is a szüleitől örökölte. Nős, három nagy gyermeke közül a legidősebb választotta élethivatásnak a gazdálkodást. A másik kettő főiskolán tanul. A családi gazdaságban 1000 hektáron ő, 800-on fia gazdálkodik. Növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkoznak. A megtermelt termékeiket a tőzsdén és a szabad piacon értékesítik. A gazdálkodás során bérmunkást csak ritkán alkalmaznak, minden munkát gépparkjukkal, a család maga végez. Még itt van Magyarországon, otthon a fia minden munkát elvégez - mondta bemutatkozásként. Ezután a gazdák kérdései következtek, melyek közül a leginkább figyelemre méltóakat közöljük. - Mutassa be a farm felépítését, a termelés szerkezeti összetételét. - A növénytermesztésben első helyen a búza és kukorica termesztése áll. Emellett babot, lucernát és madárkölest termesztek. Különösen jó piaca van a madárkölesnek, amit a versenygalambok etetésére használnak. A babot Mexikóba exportáljuk. A birtok egy része öntözhető, így a termés mennyisége növelhető és biztonságos. Az állatok közül csak szarvasmarhával és sertéstenyésztéssel foglalkozunk jelenleg csak sertéseink vannak, ebből 1000 az anyakoca. Ezeket bérbeadtuk, bérleti díjként anyakocánként két malacot kapunk vissza, így mi is és a bérlő is megtalálja a számítását. Az állatok takarmányozásához az alapanyagot mi magunk termeljük meg. - Milyenek az értékesítési lehetőségeik, a piaci viszonyok? - Ez igen változó. A madárkölesre mindig van kereslet, el tudjuk adni. Rendkívül fontosak a piaci információk. Tájékozottnak kell lennünk. Saját terménytárolóink vannak, ebben tároljuk a megtermelt terményeket és csak akkor adjuk el, amikor az ár megfelelő. Legutóbb 2 évig tároltuk, és amikor megindult az orosz export akkor dobtuk piacra. Akinek van kitartása ezt megteheti. A babot és kölest csomagoljuk, és szintén akkor adjuk el mikor az ár nekünk is megfelel. Állandóan figyeljük a Chicagói Tőzsde árait. Ha anyagi gondjaink keletkeznek, akkor is csak annyi terményt értékesítünk amiből a további termelést biztosítani tudjuk. A búzát például tavasszal a duplájáért lehet eladni, mint közvetlenül a betakarításkor. - Milyen a kapcsolatuk a biztosítókkal, milyen az adórendszer? - Mondhatom korrekt. A biztosítókkal általában a várható termés 75 százalékára kötünk szerződést. Ha ennél kevesebb terem akkor is fizetnek. Elemi károk esetén szintén korrektül fizetnek. Díjaik elfogadhatóak, tisztességesek. Azt azonban hozzáteszem, nálunk az állam is támogatja a termelést. Az adózással kapcsolatban szintén hasonló a helyzet, de ki ne szeretné, hogy minél kevesebb adót fizessen. - Végezetül a tudósító kérdése: Mister Niebur, kérem foglalja össze röviden mit tapasztalt Vásárhelyen? - Amerre jártam mindenütt szorgalmas emberekkel találkoztam, akár magángazdáknál akár az új szövetkezetekben. Őszintén mondom: ha önöknek megvolnának azok a lehetőségeik amelyek nekünk, akkor most mi tekintenénk önökre figyelő szemekkel. Magyarországon a pénz, a tőke hiányzik. Mi a kormányunktól minden támogatást megkapunk. Látva az önök termőföldjeit, állítom: Magyarország a világ „kenyeres kosara"... lehetne. Nagyon furcsának találom, hogy nem minden állatra találnak piacot. Úgy gondolom, megfelelő üzletemberek kiválasztásával ez a kérdés megoldható lenne. Higgyék el nagyon fontos az agrárlobbi. A végső eredmény érdekében a gazdaszervezeteknek össze kell fogni, és a politikusokat rá kell kényszeríteni, hogy a parasztság érdekeit megfelelően képviseljék a parlamentben. Tudom ez nem egyszerű dolog, de a cél érdekében ezt kell tennünk, és meggyőződésem, lesz kibontakozás - mondta Monty úr. Héjjá J. Gyula