Vásárhely és Vidéke, 1993. június (3. évfolyam, 681-703. szám)
1993-06-01 / 681. szám
Két ünnep között Egy fegyelmi vizsgálat margójára (Folytatás az 1. oldalról) Eltelt negyven nap, Pünkösd után vagyunk, a fegyelmi bizottság már eljuttatta jelentését a polgármester- helyetteséhez, akinek a jogszabály szerint rendkívüli közgyűlést kell összehívnia nyolc napon belül, ahol a bizottság ismerteti a vizsgálat eredményét. Hamarosan megtudjuk tehát, vihar előtti csend uralkodott-e az utóbbi negyven napban, vagy valóban lenyugodtak a kedélyek a kompromisszumos megoldás után? Mi volt egyáltalán a vizsgálat tétje a polgármester ellenzéke részéről? A polgármester-párti országgyűlési képviselők szerint csakis politikai szándékok húzódnak meg a javarészt SZDSZ-es képviselők által kezdeményezett akció mögött. Maga Rapcsák doktor is ezt hangsúlyozta a lakossági fórumokon nyilvános szereplésein, ami mellett nem felejtette el megemlíteni, hogy ő mindig is politikailag független volt, és az is maradt Felmerül a gyanú az események ismeretében, hogy az ellenzék egyik legfőbb szándéka nem az volt-e, hogy ezt a „függetlenségi nyilatkozatot" leplezze le azzal, hogy kierőszakolják a kormánypárti képviselők részéről Rapcsák polgármester nyílt védelmét. Ezt a célt tulajdonképpen elérték a felfüggesztést kezdeményezők, hiszen igen látványos demonstráció indult meg az országgyűlési képviselők és a helyi Rapcsák-párti képviselők részéről, ami tulajdonképpen nyilvánvalóvá tette, ki melyik oldalon áll. Az ellenkampányt irányítók viszont arra is ügyeltek, hogy független művészeket, pedagógusokat és köztiszteletben álló vásárhelyieket nyerjenek meg a különböző aláírásgyűjtéseknek. Szándékuk, hogy az akciót egy törpe minoritás ármánykodásaként állítsák be, a 14-i közmeghallgatáson teljesült is. Az egyetlen szépséghibája az ellenkampánynak az volt, hogy a polgármestert védők egyike sem foglalkozott érdemben a felvázolt 15 pont valóságtartalmával. Indokuk az volt, hogy az ilyen módszerrel kihirdetett vádakra nem lehet a szokásos módon választ adni, ráadásul túlságosan általánosak a vádak. Az ellenzék nyilván nem akart minden adut kijátszani, nem áll szándékában mindjárt az elején elárulni, hogy mit tud. Tudomásul kellett venniük, hogy a polgárok egy részét az sem izgatja, ha igazak a vádak, hiszen Rapcsák doktor sok pénzt szerzett a városnak, új beruházásokkal kecsegtet a jövő, kár lenne most mindent kockára tenni. Ami igaz, az igaz, a polgármester valóban rengeteget lobbyzott a városért, céltámogatások megnyerésével olyan beruházások elindítását kezdte meg, melyek nem a városlakók zsebéből húzzák ki a pénzt. A vásárhelyiek nagy részét igencsak hidegen hagyja az a tény, hogy polgármesterük a pénzt néhány politikai gesztus fejében szerzi a kormánytól. Vásárhely ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol a kormány által támogatott személy ül a polgármesteri székben, mégha az fennen hangoztatja is független nézeteit. A céltámogatások megszerzésére így jóval nagyobb eséllyel pályázik az amúgy is igen jól taktikázó Rapcsák doktor. Azért nem teljes a kép, ha azt hisszük, dől a pénz Vásárhelyre, mióta a vállalkozó szellemű polgármester irányítja a várost. Az ellenzéki képviselők legfőbb aggodalma az, hogy a város nem bírja majd visszafizetni az idei költségvetéshez felveendő kölcsönöket. Túlságosan gigantikus beruházásnak tartják például a szennyvíztisztító építését, melyet oly sokszor hoz példának dr. Rapcsák, mint halaszthatatlan és gazdaságos befektetést. A polgármesteri támadók túl nagynak tartják a város vezetőjének vállalkozó kedvét, és túl soknak a kevésbé látványos, ám elhanyagolt területeket. A vizsgálatról készült jelentés igen vaskos, és a kósza hírek szerint „van benne valami". Dr. Rapcsákot viszont nem olyan fából faragták, mint aki ölbe tett kézzel szemléli, miként vonják felelősségre ellenfelei. A Reggeli Délvilág május 26-i számában napvilágot látott írás azt sugallja, hogy a polgármester minden eshetőségre felkészült. A cikk szerzője szerint megkérdőjelezhető a bizottság megválasztásának törvényessége. Az újságíró felveti annak a lehetőségét is, hogy hiába dolgozott a fegyelmi bizottság, az eljárás törvénysértő. Elképzelhető, hogy hosszas törvényességi vita veszi kezdetét, mely bíróság előtt folytatódik, és ebben az esetben tovább kell várnunk valami konkrét eredményre. A fegyelmi bizottság igazolhatja az ellenzéki képviselők indítványának jogosságát, ám dr. Rapcsák pozícióit nem igen ingathatják meg, még akkor sem, ha jó néhány pontban igazolódnak a vádak. A történtek alapján megállapíthatjuk, Rapcsák doktor nem véletlenül áll „a nagy időnyerő" hírében, most is sikerült olyan mederbe terelnie az ügyet, melyből igen nehéz lesz kimerni azokat a kérdéseket, melyek valóban a lényeghez tartoznak. Sz. Gy. Krónikás A belvízelvezető csatornahálózat kialakítása a múlt század hetvenes éveiben indult. A csatornák követték a volt vízfolyások vonalát, elvezették a helyi vizeket. Az 1795-ben a Lévai utcán épült csatorna a város belterületének vizét vezette el. 1873-ban készült el a 14,1 km hosszú Hódtói Kistiszai csatorna, melybe a Paperei, Söltpalói,Szőlőhalmi, Beseéri, Katrai, Gyonai, Lent, Kopáncs-fennsíki, Csődörhalmi torkollott. A vizet zsilip vezette át a Tiszába. 1883-ban nagyszabású csatornázási tervet terjesztett elő a felsővárosi Kaszinóban Szojka Gábor, mely szerint lezárásra kerülne Tótkomlósnál a Szárazér, oly módon, hogy a tótkomlósi kenderáztató megmaradna. Az így eltérített ér a tótkomlósi legelőn térne vissza anyamedrébe, onnan tovább, Királyhegyesen keresztül a Cservölgyön át haladva Apátfalváig kb. 35 ezer forint költséggel megépülő zsiliprendszer megépülésével jutna vissza a Marosba. Újra fellángoltak a viták. Ki viselje a költségeket? Voltak akik úgy vélték, mivel a csatornázás országos érdek fizessen az állam, illetve a Vízmentesítő Társaságok! A józanabb gondolkodók szerint nem ez a legésszerűbb megoldás, mert a társaságok tönkre mennének, aminek kárát végül is a birtokosok éreznék. A Kakasszéki főcsatorna, amely 1927-ben épült, a város déli részén ömlött a Hódtói Kistiszai csatornába, melyet a feketehalmi, öthalmi, csicsatéri, szerháti, barattyosi, barattyosi, tégláséri alsó, vörösháti csatorna táplált. A Hódmezővásárhely, Körtvélyes és Nagyfa által határolt háromszöget, melyet a Paperei, Hódtói, Kistiszai, Kopáncs Kistiszai Főcsatorna és a Keselyes csatorna fog közre, tulajdonképpen a hajdani Hódtó kiszáradt medre, amelyet mint a testet az erek hálóznak be a csatornák. A Csárpatelepi csatorna, a Tolnai csatorna, a Gyulai csatorna (ide tartozik a nagyszigeti, kisfertői, besei és gyulai összekötő csatorna), a Papere Hódtó Kistiszai csatorna (ide ömlik a csődörhalmi, sarkalyi, kamvási, nyomásszéli csatorna, mely befogadja a Kopáncs-fennsíki, Kopáncsi - összekötőcsatorna vizét), a Mátyáshalmi, a Répásházi, a Batidai gerincvezeték viszi az Erzsébeti, a Szőlőéri és a Gorzsai csatorna vizét a Pogányéren keresztül a Kosdi főcsatornán át a Tiszába. A főcsatornák vizét szivattyúk emelték a Tiszába. Három nagy szivattyútelep épült ki: - egy a Darvasszék-Mártély főcsatorna torkolatánál, - egy a Sártó-Ökröstói főcsatornán (Lúdvári szivattyútelep) - és a körtvélyesi szivattyútelep, amely a Hódtó körzetének vizeit emelte át. A víz elleni küzdelem századokon át tartott. Sok csatorna és sok árok épült rendszertelenül a helyi szükségletek kielégítésére. A vármegyék egymásra mutogattak, egymásra vártak, egymást okolták. Bécs is önérdekét nézte. Megelégedett látszatintézkedések megtételével (a kamarai uradalomból származó sószállítás, illetve faúsztatás akadályainak felszámolásával). Mindezek mellett döntően esett a latba az a tény, hogy nehéz volt összehangolt tevékenységre bírni a nagyhatárú települések tulajdonosait. Földvári László Csatornák A Hódmezővásárhelyi Polgármesteri Hivatal ajánlati kiírást tesz közzé a Városháza elektromos hálózata felújításának generál kivitelezésére. A kivitelezés határideje: 1993. december 31. A részletes ajánlati kiírás és kiviteli dokumentációk átvehetők a Hivatal Műszaki Irodáján (emelet 24.) a főenergetikusnál 1993. június 3-án. Ajánlatok beadási határideje: 1993. június 11., 10.00 óra. Életem a tánc! Világklasszis balettművészünk, Markó Iván szavait idézte Dezső Zsuzsa, a hagyományos gálaesten, ahol a vásárhelyi dzsesszbalettesek mutatkoztak be ismét, frenetikus sikerrel. Ha az ember tudja is, hogy a világ legszebb lányai Vásárhely körzetében élnek, ezen az esten százszorosan megerősödik ez a tudata. És nemcsak szépek, de lételemük a tánc! Ilyen elementáris temperamentummal csak az tudja kifejezni az életerő diadalát, aki - Markó Iván szerint - átéli a tánc teljességét. Fogarassy Judit személye olyan értéke a város kulturális életének - és ezt egyre több kitűnőségről írhatjuk le a művészetek szférájában -, amely egyre hatványozódó értéket teremt a sokáig csak a képzőművészetéről híres városban. És ez így is van rendjén! Óvodásoktól a profi színvonalat képviselő haladó táncosokig mutatkoztak be a különböző korosztályok, illetve a különböző képzettségű csoportok. A kicsinyek egyenlőre még a szülői szíveket ellágyító bájos játékokkal, ám ahogyan növekszenek, a tánc egyre több elemével gazdagodik kifejezőkészségük. A dzsesszbalett gyűjtőfogalma egyébként igen gazdag, a country-tánc épp úgy belefér, mint a büszke spanyol fandango vagy passadoble. Fogarassy Judit pedig nem szab határt semmiben: a táncosok kiélhetik egyéniségüket, a tánc nyelvén bármit elmondhatnak, ami bennük feszül. Kit és mit emeljünk ki az est műsorából? Nehéz a választás. Igazságtalanok lennénk, ha bárkit is a másik elé helyeznénk, hiszen nem sportverseny ez, ahol mindenki a dobogó legfelsőbb fokán szeretne állni. Ott állnak anélkül is, hogy rangsorolnánk őket! Világhírű musicalek, klasszikussá vált filmek nagy slágerei keltek életre a Petőfi Művelődési Központ színpadán, s csak a Quick Schuh cégnek a színpad sarkában üldögélő két hatalmas zöld békája tudott közömbös maradni ennyi temperamentum láttán. A Privát kopó, a Hair, a Kinyilatkoztatások, a Cream, de az örökzöld Hófehérke és a hét törpe filmzenéjére komponált táncjelenet is osztatlan sikert aratott. Külön kell szólnunk a kosztümök kápráztató voltáról, a csodálatosan megkomponált táncjelenetekről. Minden esztendőben azt hisszük, ez a gálaest volt a csúcs, ám a következő évben még újabb meglepetésekkel szolgálnak városunk gyönyörű leányai. Csak egyet sajnálunk, azt, hogy évente csupán egyszer láthatjuk őket. Volna pedig hely és lehetőség, hogy különböző ünnepi alkalmakkor színesítsék a kulturális megmozdulásokat. Nem rajtuk múlik, hogy nem teszik! Lelkes István VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE 3