Vásárhely és Vidéke, 1993. szeptember (3. évfolyam, 755-780. szám)
1993-09-01 / 755. szám
1993. szeptember 1., szerda VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Olvasóink tollából Idából Zakariás? „ Tisztelt Szerkesztőség és főként aki a keresztnevekkel - köszöntőkkel foglalkozik! Mivel negyven év alatt eltöröltetett a szeptember 6-ikai „Ida" rk. naptári név, s helyette Zakariás szerepel teljes alapossággal, így családom összes tagja „ Zakariásként" köszönt, pedig a keresztségben Ida lettem - írja Kissné (Lázár u. NA), s bár nem kér választ, szívesen időzünk gondja fölött. A naptárt nem mi szerkesztettük, de a névnapi köszöntőkhöz a Magyar utónévkönyv a kalauzunk, amely a naptári névnapjegyzésnél jóval gazdagabb. Ebből idézzük az Ida szócikket: „ Több germán név egybeesése. 1. Az Itis-előtagú női nevek rövidülése. 2. A név a germán idszótőből, jelentése: tevékeny, serény. 3. Az Ida-kezdetű és - ida végű női nevek rövidülése. (Pl. Idaberga, Idaberga, Alida)... Névnap: márc. 13., ápr. 13., máj. 6., szept. 4., 6., nov. 3." A közhasználatú naptárban ennek ellenére az Ida név csak április 13-ikán szerepel. Hasonló panaszt mindenki joggal tehetne. Mi előre is köszönjük és névnapi megemlékezésünkben természetesen ott lesz a neve Zakariás, Aidán, Beáta, Csanád, Harkány, Magnusz és Pamína mellett. Egy századeleji karikatúrán, ami egy basát ábrázolt, az aláírás az volt: „ szidjatok, szidjatok, csak szivarozzatok”. A dohányárulás mindig állami monopólium volt. Csak a második világháború után árulhatta vak-világtalan a legutóbbi időig. Az első világháború után a hadirokkantak kaphattak engedélyt dohányárusításra, nem úgy mint manapság, hogy az élelmiszerboltok is korlátlanul árulhatják. A hadirokkantak megkapták az engedélyt, a kikötés az volt, hogy pavilont kell építeni. Ilyen volt a Kossuth tér sarkán az akkori Erzsébet szálló, a későbbi Úttörő ház, a nagyállomási sorompó, a Tabáni templom mellett, a Rákóczi utca, a Kölcsey utca sarkán. A Szentesi utcai kanális tetején három volt, körülbelül 500 méterre egymástól. A Lázár utcánál volt Endre Béláné Zsóka asszony, a Pálfi utcánál Virágné, a Lévai utcánál a Cz. Nagy trafik. Ez volt a nagyapámé. Ő az első világháborúban légnyomást kapott, ezzel lett hadirokkant. Ennek előtte kőművesként dolgozott. Erdélyben sok épület őrzi a keze munkáját, többek között a marosvásárhelyi Kultúra Háza is. A rokkantság miatt nem tudta folytatni a mesterségét, ezért megkérte a dohányárusítási engedélyt. Meg is kapta a kanális tetejére. Nem kis dolog lehetett a 3 méter mély árok tetejére építeni. Az elázott földbe mély alapot kellett ásni, hogy eleven földet érjenek. Nagyon sok pénzbe is került az építkezés, még nyomási föld ára is volt a pavilonban. Végre elkészült. A „ nagytőzsdéről” bizományba beszerezte a dohányárut. A papírkereskedőtől a levélpapírt, borítékot, bélyeget, szállítólevelet a postáról. Ezeket kötelező volt árusítani. Jöttek az ügynökök pipát, pipaszárat, cigarettaszipkát ajánlottak. Beindult az üzlet, ami biztos jövedelmet adott a családnak. Kisgyerekkoromban nagyon szerettem a trafikban lenni. Az emberek jöttek-mentek. A lovaskocsik zörögtek a „ kongótégla” úton. Ha dohányhozás volt a nagytőzsdéről, akkor a talicska kint volt a trafik előtt. Abba beleültem és „ lovaztam”. Amikor nőttem, vagy mi unokák nőttünk, minket is elküldött nagyapám dohányért a nagytőzsdére. Akkor Talián Andor volt a vezetője. Egy olasz származású úriember A mámdik világháború után csősz lett belőle Kishomokon, amikor elvették tó kört. E ndnek '9 8 volt a vásárPiaci napokon, piac után a gazdák megvették az egész heti füstölnivalót. A törött pipa helyett is kellett másik. A cseréppipa könnyen tört, nem számított pelmeda, vagy makra. A gyufa is fogyott, ha biztonsági volt, a pirosfejű masina. Ezzel megjártam. Igen kicsi lehettem a pulton ültem. Az itatós tapperrel volt az ablak kitámasztva. A tapper eldőlt, ráesett egy csomag pirosfejű gyufára, az egyből belobbant az ütéstől. Lett hirtelen hipp-kapp. Nagyapám dobálta ki az ablakon az égő gyufacsomagokat. De megúsztuk nagyobb kár nélkül. A dohányellátás zavartalan volt a háborús időt kivéve, de a törzskuncsaftok akkor is megkapták a fejadagot, ha a trafikos finánc nem látta dohányt szívott is. Mert volt ilyen is. Akkor nagyon sűrűn jártak a „ pénzügyőrök” ellenőrizni. De azok is ismerősek voltak és mindent nem néztek meg és lehetett árulni a csempészett tűzkövet. A piacon is lehetett hallani „tűzkő gyújtó, kupak, kerék!”. Az mondta, aki el akarta adni az ilyen „ ne szólj” dolgokat. Ha netán elkapták és ideje volt, akkor lenyelte az árukészletét. A trafikok bizonyos hír és véleménycserék kifogó helyei is voltak. Sok ember sokfelől bejárt, sok hírt hallott és adott tovább. Különösen munkavégzés után álltak meg az emberek, ha többre nem is, de egy cigaretta erejéig. Reggel hattól este hatig volt nyitva. A reggelit, ebédet ott ette meg nagyapám, de delelni 1-2 órát megengedett magának. Ez idő alatt nagyanyám helyettesítette. Ekkor jöttek a barátnők egy kis „ traccspartira”. Megbeszélték ki mit főzött, milyen ruha készült, a gyerekek dolgát, kenyérsütést, mosást stb. A Cz. Nagy trafik legendás hírű volt. Nagyon sokan bejártak Gutfreund gyógyszerész, Weiszel doktor. Hős Nagy Kálmán a Kossuth szakállával mint hhj. bizottsági tag. Fekete mészáros, Hacsek bádogos, Tápai borbély, Kutasi borbély, ezek közvetlenül egymás mellett voltak és megéltek. Gy. Molnár nagygazda, a Tárkányok, Sibán szomszéd, Almási papucsos, Molnár, az okos suszter. Hajdú a favágó, Citus ács, Tóth Bálint ács, Berdisz, Szenti, Kerekes fuvarosok, Németh, Molnár, Bálint, Kiss rendőrök, mivel közel volt a rendőrőrs. Herceg kovács a két fiával. A kis Mún, tolta, a sten plass rögei. Juhász kőművesek, Szénási Guszti a cigányprímás. Csókán tanítóés csak levélpapírt és borítékot vett, de ha ott voltam, mindig kaptam tőle egy szem fodormenta cukrot. Probika bácsi az elmaradhatatlan csibukjával is sűrűn betévedt. Kotormán úr a lakatosmester is naponta tartott előadást. Molnár András bátyám, ha már otthon meg akarta ölni az unalom, akkor fogta a botját és elballagott a hűvös oldalon, pedig olyan vastag szemüvege volt, mint a szódásüveg feneke, de csak eltapogatózott egy kis beszélgetésre Cz. Nagy úrhoz. Fekete Mihály a Rákóczi utcáról járt el, olyan asztmás volt, hogy alig tudott levegőhöz jutni, de azért nagyon szívta a cigarettát. Természetesen rajtuk kívül még nagyon sokan bejártak egy kis diskurzusra, így ment ez 1951-ig. Ekkor államosították a trafikokat. A nagyapám, aki már ekkor 70 éven felül volt, emellett a szívével is sok baja volt, majd belebolondult abba a tudatba, hogy a két kezével épített üzletet kicsavarták a kezéből és ha rá akar gyújtani egy cigarettára, annak az árát be kell tenni a kasszába, nehogy hiány legyen. Nem is bírta sokáig. 1957 novemberében meghalt. Hegyi Flórián Az olvasóköri ünnepség szónoka megemlékezett arról, hogy 1948 októberében még megtartották évfordulójukat - innen aztán ismerjük a folytatást. Mindenkinek egyéni dolga, hogy miként ítéli meg azt az időt, én viszont nagyra értékelem az utóbbi három évet, s amit a lakosság és a köz érdekében végeztek. Az sem lebecsülendő azért, amit a kerület tömegszervezetei 1952-1989 között végeztek közösen a helyiségért. Mivel a VI. kerületben olyan kicsi volt a pártházi bérlemény, hogy nem tudtak helyet biztosítani a civil szervezeteknek, az olvasókört 1950-ben feloszlatták és bérbeadták, raktárnak. A lakosság már akkor kérte vissza, 1952-ben tanácstagi kérelemre vissza is adták. Az akkori vezetőség és a lakosság sok társadalmi munkával rendbe hozta, így szívesen találkozott itt minden korosztály. Akkor még nem volt tévé, diszkó, video, presszó, így a fiatalok színjátszó-csoportot alakítottak. Színpadot is építettek. Tagdíjat nem kellet fizetni, anyagi támogatást a HNF adott világításra és fűtésre. Szívesen emlékeznek az akkori fiatalok Mészáros Imrére és Kugler Istvánra, akik a színdarabokat betanították. Egy-egy darabot többször is bemutattak, mert kicsi volt a terem és az érdeklődő közönség egyszerre nem fért be. Volt itt író-olvasó találkozó, vendég volt Kárász József, Fekete Gyula, Balázs Anna, Horváth Teri, Dömötör János stb. A vöröskereszt mindig eredményesen dolgozott, véradónapokat szervezett, tisztasági mozgalmakat kezdeményezett, a ház előtti kis virágágyak is így készültek. A vöröskereszt központja aranyjelvénnyel jutalmazta ezt a társadalmi munkát. Igen jó volt a kapcsolatunk a kerület iskoláival és óvodáival, a tanulók sok kedves műsort mutattak be. Amíg a Dózsa iskola bővítése nem készült el, egy napköziscsoportot itt helyeztek el. Sok értékes szakelőadást hallgattunk, kertbaráti kört, énekkart szerveztünk közös kirándulásokon vettünk részt és megismerhettük országunk legszebb tájait. Kívánom, hogy a körnek a jövőben is sok értékes rendezvényén lehessünk együtt barátságban, megértésben, pártállástól, és vallási hovatartozástól függetlenül. Üdvözlettel: Nagy Jánosné Tölgyfa u. 25. Az olvasóköri ünnephez A V. és V. augusztus 23-iki számában megjelent írásukra szeretnék reagálni, melyben megemlékeznek a Susáni Szabadság Olvasókör 120 éves évfordulójáról. Egyben arról is írnak, hogy Ráróson ezután szeretnének olvasókört szervezni, alapítani. Nagyon tetszik Kotormán László gondolata és gondolkodása, hiszen már most úgy alakítja baráti körét, hogy különböző gondolkodású embereket hív meg eszmecserére saját tanyájába. Így vagyok én is Herczeg Mihály városi képviselőnkkel, kivel ugyan nem vagyunk egy pártállásúak, mégis sok ügyben egyetértünk, például abban, hogy ráférne a lakosságra a polgáriasodás, ha nem is azzal a farkas törvénnyel, miszerint aki bírja marja. Trafik basa alattvalói A családi albumból Harmadszorra jelentetünk meg régi fotókat Vásárhelyről a családi albumból. Ezeket a képeslapokat is Szabó Ernő gyűjteményéből kaptuk. Várjuk a továbbiakat. 3 Ráfogások Olvastam a V. és V-ben egy ópusztaszeri riportot, amiben egy éremárus valami olyasmit mondott, hogy Horthy Miklós országlása alatt „ Magyarország Európa tíz legelső országa közé tartozott". Egy éremárus természetesen azt mond, amit akar, mert el szeretné adni a Horthy- meg az Attila-érmeket. A Horthy Miklós körüli ájuldozás csípi a szememet. Katonája voltam. Ha nem is a legszebb, eléggé odaadó. Életre szóló rokkantságot szereztem a hadseregében, azon a nagy földön, ahová tábornokai vezényeltek Európa-méretű államférfi... és balkáni szegénységű nemzet — hogy jön ez össze? A harmincas évek szörnyű magyar szegénységével Európa élvonalában? Micsoda ráfogások! Elhiszem én, hogy van a mai Magyarországon tíz-húsz-ötven-ezer ember, aki áhítattal tiszteleg majd a kenderesi újratemetésen. Régi kedvezményezettek, persze, leróhatják hálájukat. De hogy maiak, akik Őfőméltóságáról csak hallottak vagy olvastak, miért bőszítik nyilatkozatokkal a szomszédságot, meg nem fejthetem. Mi itt szórakozunk a dák legendákon. De komolyan vesszük a hun-magyar összefüggést. Mi itt igazi demokráciáról álmodozunk és fejedelmi temetést rendezünk H. M.-nak. A múlt heti olvasói rovatban K. F. azt írta, hogy „ életében törődjön mindenki a nemzettel!" Nagyon igaz. S úgy temessük, ahogy életével kivívta magának. A halott Horthy már nem veszélyes. Az „ élő” Horthyt pedig engedjük át a történelemnek. ________________