Vásárhely és Vidéke, 1993. november (3. évfolyam, 806-831. szám)
1993-11-01 / 806. szám
III. évfolyam, 806. szám 1993. november 1., hétfő Ára: 6 Ft Parlamenti előzetes Ezúttal csupán kétnapos lesz a parlament plenáris ülése. Ma folytatódik a jövő évi költségvetés és az adótörvények módosításának vitája. A távollévő Szabad György helyett Szűrös Mátyás alelnök tájékoztatta a sajtó munkatársait. Elmondta: nincs akadálya a költségvetési vita folytatásának, mert Becker Pál és Siklós Csaba gyakorlatilag a kormány nevében módosító javaslatot nyújtott be. Napirenden szerepel a közalkalmazottak jogállása, továbbá tárgyalják a III/III-as törvényjavaslatot, s ha ide engedi, előreláthatólag határozatot hoznak a múlt évi költségvetés végrehajtásáról. Becker Pál (MDF) és Siklós Csaba (MDF) benyújtotta a parlamentnek az 1994-es költségvetés törvénytervezetét módosító javaslatát. Ennek alapján az eredetileg szereplő 250 milliárd forinthoz képest 108,5 milliárd forinttal emelkedne a hiány. Ez az összeg a tb feladatköreinek szűkítésére szánt 42 milliárdból, valamint a kamattörlesztésre fordítandó további 75 milliárdból áll össze, illetve abból, hogy valószínűleg feleslegessé válik az MNB számára eredetileg előirányzott 8,5 milliárd forintos veszteségtérítés. - JJ - lila válás sorozatban ben (Sutu) a kis közösség ünnepi ebéden vett részt. A megjelenteket Hegedűs Lajos települési képviselő köszöntötte, majd dr. Rapcsák András mondott rövid avató beszédet. A polgármester hangsúlyozta: Hála Istennek eljutottunk oda, hogy ez a városrész sorozatban építi utcáit, s ezzel mind szorosabban bekapcsolódik a város vérkeringésébe. A tarjániak összefogása példamutató, igaz nem újkeletű dolog, hogy a polgárok anyagiakkal is hozzájárulnak saját lakókörzetük boldogulásához. Amikor a város 1873-ban megkapta a törvényhatósági jogot - 3 éves harc árán, akkor sem ment könnyen -, egy elmaradott magyar falu képét mutatta Hódmezővásárhely. Azóta az itt élő elődeink folyamatosan hozzájárultak - nemcsak pénzzel, hanem közmunkával is - a település építéséhez. A város a jelenlegi arculatát történelme folyamán maga alakította. Ez hol könnyebben, hol nehezebben ment, mindig függött az általános gazdasági helyzettől. Sajnos most sem rózsás a helyzet, minden család, minden polgár megnézi, hogy hova teszi a pénzét. Nehezen jönnek össze a forintok. A mostani vállalkozás azért is dicséretes - mondta a polgármester - mert a nehéz gazdasági helyzet ellenére a lakók több mint 90 százaléka részt vett benne. Sajnos nem várható, hogy a városnak a közeljövőben több pénze lesz útépítésre, de arra mindig telik, hogy az ilyen önerős kezdeményezéseket támogassa, bármely kerületben is legyenek azok - hallottuk. Végül gratulált a három utca lakóinak, az építőknek, az önkormányzati képviselőnek, mindazoknak, akik részt vettek a munkában, s azt kívánta, használják egészséggel, majd hozzátette: ha ehhez még kiépül a csatorna és telefonhálózat is, olyan szolgáltatást tudunk nyújtani polgárainknak, mint bármely fővárosi kerület. „ Hiszek abban, hogy mi és utódaink ezt fölvállalják.” H. J. Gy. Szombaton ismét útavatóra jöttek össze Tarján városrész lakói. Szilárd burkolatot kapott három utca: az Egressy, a Szél és a László utca. A több mint másfél kilométer hosszúságú aszfaltburkolat átadása rendeltetésének, a lakossági önerős útépítési program újabb sikere. A nemzeti színű szalag átvágása után az építők, az utca lakói, a polgármester és a városrész települési képviselője végigsétáltak az immár aszfaltos utcákon, és jelképesen birtokba vették. Ezt követően a Tarjáni Olvasókör Emlékezés a II. világháború susáni halottaira A susáni túlélők és utódok tegnap délelőtt fél 11-kor helyezték el koszorúikat annál az emlékműnél, melyet a Szabadság Olvasókör emelt 1991 május 9-ikén a II. világháború VI. és VII. kerületi áldozatainak emlékére. A kis ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd Fodor Sándor, az olvasókör elnöke szólt néhány szót az elhunytakról. Zakar Ödön tiszteletes a katonákról beszélt, akik elmentek, s nem jöttek vissza, és elmondta: minden létező ellenségkép az emberek bűne által létezik. Tóth Lajos plébános megértést és tiszteletet kérő szavai után a jelenlévők elhelyezték az olvasókör két koszorúját. Az emlékművön egyébként mindig friss a virág - mondta Fodor Sándor -, nem csak halottak napján és május 9-én. E két napon koszorúz az olvasókör, de míg az olvasókör elnökével beszélgetett lapunk tudósítója, épp egy idős néni jött, bottal és nagyon nehezen, és hatalmas koszorút igazított az emlékmű talapzatára. B. A. A termelők véleménye Az utóbbi időben több olvasónk is szóvátette: a piaci körkép című - hétről hétre jelentkező - írásunkban miért mondjuk azt, hogy nálunk alacsonyak az árak. Sőt, az is elhangzott - udvarias formában próbáljunk mi is megélni 6 ezer forintos nyugdíjból, vagy a létminimum körüli fizetésből, esetleg a munkanélküli segélyből. Nos, tisztelt olvasók, ez így mind igaz, ám a „ pultnak” is két oldala van, mint az éremnek. Nyilvánvaló, a vevő másként látja a dolgokat, mint az eladó, továbbmenve mint a termelő. Piaci körsétánk alkalmával néhány termelővel beszélgettünk. Egyesek nevük közreadásától mereven elzárkóztak, ők mondták el véleményüket, hellyel-közzel nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. Egyikük a következőket mondta: „ Nem a kispénzűekkel van baj, azok legfeljebb alkudoznak, de végül vásárolnak. A „ szemtelenebb” vásárlókon látszik, hogy tehetősebbek. Arany nyakláncot hordanak, majd minden ujjukon egy-egy aranygyűrű. A szép árut leszólják, „ pocskondiázzák” és aztán ingyen kellene nekik. A mérésnél elvárják, hogy legalább 10 dekával bővebben mérjünk. Nem csoda, hogy ilyenkor a termelőnél is felmegy a „ pumpa”. Az ilyen vevőnek szívesen a kezébe adnám a kapát, hogy próbálja meg, milyen is a kertész élete.” Barta József szövetkezeti nyugdíjas egész életében kertészkedett. Gyökeret, sárgarépát, vöröshagymát árul. „ Sajnos az idei év nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Már most látszik, nem térül meg a befektetés, pedig nagyon sokat dolgoztunk. Ha a termelő oldaláról nézem a dolgot, kész ráfizetés, de mit tudok tenni, csinálom mert ebben nőttem fel, ez szakmám” - mondja, majd hozzáteszi: „ Valóban sok vásárlónak fogalma sincs arról, hogy mennyibe kerül egy-egy termék előállítása.” Lencse Ferenc szintén az idősebb generációhoz tartozik. Kishomokon 1 holdnyi gyümölcsöse van. Alatta zöldségféléket termel. Csodálatos fej kelkáposztát mutat. „ Nézze, ingyen sem kell, vagy itt van ez a gyönyörű körte, 16 ládával hoztam, olcsón adom, mégis fele megmarad.” Hamarjában felsorol 5-6 növényvédőszert, amelynek az idén kétszer is emelték az árát. A benzinről meg a gázolajról ne beszéljünk. A kistermelő még vissza sem igényelhet az olajárból. „ Mondja, hol itt a támogatás, ki segít rajtunk, tőlünk csak elvesznek. A panaszkodó vásárlóknak fogalmuk sincs arról, mennyibe kerül nekünk a termelés. Mi vagyunk kiszolgáltatva a vevőnek, mert ha nem adjuk oda az árut, akkor kidobálhatjuk, és tényleg nem kapunk semmit. Az idei év biztos ráfizetés” - mondta Lencse Ferenc elkeseredve. - Akkor miért csinálja, miért nem próbálkozik mással? - Ebben nőttem fel, én már a kert nélkül meg sem tudnék lenni. A szép gyümölcsöst nem hagyhatom ebek harmincadjára. Holmann Jánosné Teriké régi ismerősöm. A Hadiközből ment nyugdíjba. Férje szintén nyugdíjas. A nyugdíjkiegészítést a kert adja, vagy inkább adná, ha kelendőbbek lennének szép áruik. - A kertben minden megterem, zöldség, gyümölcs, virág. A felesleget próbáljuk eladni, de az idén nagyon nehezen megy - kesereg. Szintén a termelés magas költségeire panaszkodik, meg az alacsony árakra. A munkabérünket nem is számoljuk, és az idén így is gyenge évet tudhatunk magunk mögött, pedig reggeltől estig dolgoztunk. Bizony a vásárlók is megérthetnék, illetve elgondolkodhatnának azon, hogy mi mennyibe kerül a termelőnek. Kénytelenek vagyunk dolgozni, mert a nyugdíj sem túl sok. Amíg bírjuk csináljuk - mondta. Gondolom, ezek után a termelőket is meg kell értenünk, hiszen ők is sok sok problémával küszködnek. Nem beszélve azokról, akik főfoglalkozásként ebből élnek. Nekik nem jön a postás a nyugdíjjal, nincs fizetés, nincs munkanélküli segély. Héjjá J. Gyula Barta József Holmann Jánosné Mini kommentár Folton folt Azt mondja az írás: már megint kaptunk valahonnan százhúsz millió dollár hitelt... Ez jó! - gondolja az ember, mert azt jelenti, hogy hitelünk van a világban. Ez jó! - gondolja az ember másodjára is, mert az új hitelekkel van miből törleszteni a régieket. Ez jó! - gondolja az ember, mert megint a más pénzére mulatunk. Aztán az ember fölkel reggel, és friss fejjel újra átgondolja a „ szitut". Ez nem is olyan jó! - gondolja, mert az adósságállományunk csak növekszik. Ez nem is olyan jó! - gondolja másodjára, mert egyszeresak elszakad a madzag, és... Harmadjára pedig közönségesen kétségbeesik. - Ez tényleg nem jó, mert tipikusan a szegény ember esete: foltot folttal foltoz. Akkor mi a jó? A kérdésre alszik még egyet a polgár, és arra az ostoba, naiv következtetésre jut: semmi sem drágább a hitelnél. Különösen a halmozódó hitelnél. Egyszer úgyis leverik rajtunk! - m -