Vásárhely és Vidéke, 1993. december (3. évfolyam, 832-855. szám)
1993-12-01 / 832. szám
1993. december 1., szerda VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Háttér Nincs megoldás - egyelőre Olvasóink néhány nappal ezelőtti számunkból értesülhettek arról, hogy a közgyűlés a közművelődési célok támogatására meghirdetett pályázatok közül melyeknek mennyi pénzt szavazott meg. Sokaknak feltűnhetett az a tény, hogy az újvárosi református egyházközség orgonafelújításra kért száznégy ezer forintot, ám nem kapta meg. Köztudott, hogy a város orgonái közül egy sem alkalmas igazán egy „ kiadós” orgonahangversenyre, állapotuk válságos. Igaz, ebben a városban nincsenek téglás orgonák; ez inkább egyes dunántúli templomi orgonákra „ jellemző”. Magyarul: a régi építésű orgonák között akad olyan, melyeken „ a pianót nem lehet regisztrálni”, tehát az orgonasípokra esetenként téglát tesznek, hogy halkabban szóljon... Itt ilyen „ bánásmód” természetesen nem tapasztalható, az orgonák mégis pusztulnak. Amikor Xaver Varnus orgonaművész koncertet adott városunkban, az majdnem kudarccal végződött, az utolsó pillanatban kellett megváltoztatni a koncert helyszínét, a közönség az Ótemplomból az Újtemplomba vonult. Az újtemplomi előadás közben pedig az orgonista segítőgárdája egyfolytában szerelte az orgonát, s a koncert így mégis sikerült. A játék után a nagy művész azt ígérte, hogyha az újtemplomi orgona felújítására konkrét terv lesz, ő anyagilag támogatja a felújítást, pontosabban: hangversenyt ad, s annak bevételét ajánlja föl... A konkrét terv megszületett: Puskely János szegedi orgonaépítő terve. Igaz, hogy Xaver Varnus újabban hordozható, elektronikus koncertorgonát használ, éppen azért, mert a hazai orgonák állapota olyan, amilyen, ám ezek az orgonák szerinte nem sokáig bírják a hangversenyek „ strapáját”, tönkremennek. Az igazi megoldás tehát igazából az lenne, ha a város legalább egy orgonáját felújítaná, mert ezek a mechanikus orgonák azután legalább húsz évig bírják. Megkérdeztük Farkas Ferenc tanár urat, aki a Művelődési Bizottság elnöke, hogy a bizottság miért nem támogatta az orgonafelújítás támogatására benyújtott pályázatot. — Tudatában vagyunk annak, hogy a városban nincs igazán jó orgona, és azt is tudjuk, hogy komoly igény van orgonahangversenyekre. Az viszont tény, hogy ezen a költséghelyen nem állt több pénz a rendelkezésünkre, az a másfélmillió igen sokfelé oszlott, s valamiképp egyensúlyt kellett teremteni az elosztásban. A pályázatok elbírálásakor elsősorban rendezvényeket, célzott programokat támogattunk, s az orgonafelújítás mellett egy hangszervásárlásra benyújtott hasonló pályázatot is elutasítottunk. A kért összeg pedig a kerethez képest nagyon magas volt. Véleményem szerint az orgonák felújítását inkább alapítványokból, jótékonysági koncertek bevételéből kellene támogatni; más költséghelyről, mert ez a másfélmillió nem erre való. Másrészt szerintem az elektronikus orgona lehet a megoldás egyik formája, mely olcsóbb, és gyakorlatilag ugyanazt a hangminőséget is produkálhatja. Szakemberek szerint az elektronikus orgonák komoly konkurenciát jelentenek a régi orgonák számára... Kocsis Tamás, az újvárosi templom lelkésze azt mondta, hogy az ő pályázatuk szerint a felújítás körülbelül félmillió forintba kerülne, ennek egyharmadát kérték volna e pályázat útján, sajnos a pályázatra mind ez idáig nem kaptak feleletet; ma már tudjuk, sajnos az újvárosi református egyházközség pályázatát elutasították. Az újvárosi orgona pedig már gyakorlatilag nem is szólaltatható meg, szintetizátor helyettesíti... Két templomról van szó, az Újvárosi templomról, illetve az Újtemplomról, a föntebb említett Xaver Varnuskoncert végül is itt zajlott. Az Újtemplom azonban az említett pályázatra nem nyújtott be tervet, legalábbis az önkormányzat közleményében, mely a közgyűlés által megszavazott összegeket és „ elnyerőiket” tartalmazza, csak az újvárosiakat tünteti föl. Az Újtemplom ugyanis egyenest a közgyűléshez nyújtotta be tervét, melyet, mint föntebb leírtam, Puskely János szegedi orgonaépítő készített el. Az, hogy az újtemplomiak megkapják-e a kért összeget, még nem dőlt el. Bakos András Téli pillanatok Az Öregember csak ül, ül az ablaknál, a fűtőtestnek vetve rozoga térdeit és nézgelődik. Szomszédai talán azt vélik róla, leselkedik, pedig dehogy. Kinn eseget a hó, emberek és autók csúszkálnak, verebek matatnak az akácfán, háziasszonyok söprögetik a havat. Benn még ennyi sem történik. A kutya mélyen alszik, a tea magában párolog, s rántotta nehéz szaga ömlik el, fia Öregember csak néz, néz ki az ablakon. Mintha moziban volna. Érdektelen ugyan az ingyenmozi, de legalább mozog. Mint azokban a posztmodernekben. Ha a családi háttér nem megfelelő... Európai viszonylatban Magyarország az első helyen áll a halálozási statisztikában. Ez annak is betudható, hogy helytelenül táplálkozunk, nem mozgunk eleget és sokat idegeskedünk. A korai elhalálozásokban közvetve, de szerepet játszanak a tájékozatlanság és az egészséges életmódra nevelés hiányosságai. Hatalmas felelősség van a családok vállán. A gyerek otthonról hozza magával azt a viselkedésmintát, mely egész élete során végigkíséri. De sok családban már a szülők életmódja sem teszi lehetővé, hogy a gyerek elsajátíthassa az egészséges életmódot. Nem marad más hátra, mint a pedagógusok oktató-nevelő munkájára hagyatkozni. Az Országos Egészségnevelési Intézet bizonyos pénzösszeget juttatott Csongrád megyének, amelyet teljes egészében egészségnevelési munkára kell fordítani. A Megyei Tisztiorvosi Szolgálat pályázatot írt ki az oktatási intézmények számára, hogy a pedagógusok legjobb elképzeléseit támogathassa. — Mely intézmények pályázhatnak? — kérdeztem dr. Szekeres Erzsébettől, a Megyei Tisztiorvosi Szolgálat munkatársától. — Bármely óvoda, általános és középiskola, ahol a pedagógusok képesek megvalósítani olyan programot, melynek egészségnevelő és egészségmegtartó hatása van. — Ezt kizárólag a pedagógusokra bízzák? — Az a legfőbb cél, hogy a gyerek jól érezze magát az adott közegben. Először úgy gondoltuk, a gyerekeket is aktívan bevonjuk a programba, de később ezt elvetettük. Sok családban hiányzik az ehhez szükséges háttér. Marad tehát az, hogy a pedagógusok részére tréningeket szervezzünk. — Milyen szempontokra épüljön egy pályázat? — Az intézményeknek önállóan kell kidolgozniuk azokat a koncepciókat, melyek alapján megvalósítják az egészséges test és lélek nevelését. Nagyobb a program hatékonysága, ha szabad kezet kapnak a testületek. — Mekkora összeg áll a rendelkezésükre, mellyel a legjobb pályázatokat támogathatják? — 300 ezer forintot kaptunk az egészségnevelési intézettől. Ebből egyegy pályázónak legfeljebb ötvenezer adható. Tudom, ez az összeg nagyon kevés, de legalább ennyivel is támogathatunk egy nemes célt. — Sok pályázatra számítanak? — Máris nagy az érdeklődés. Az idő rövidsége miatt kénytelenek voltunk december hatodikét kitűzni a pályázatok benyújtásának határidejéül. Ezután egy bizottság dönt, melyiket támogatjuk. Nem lesz könnyű feladat kiválasztani a legjobbakat. Rummel Csilla Húsipar Biztató jelen, bizonytalan jövő? Csak a tőkeerős magánosítás segíti a húsipar talpon maradását — derül ki a legutóbbi elemzésből. A vizsgált húsipari cégek eredményei igen kecsegtetőek. A dobozolt sonkájukról híres pápaiak ez évre már nem tudnak fogadni külföldi megrendelést. Az embargó ellenére a Zalahús is „ erősített”. A Pick Rt. és a Kaposhús is jelentős eredményeket ért el. Gyula kivételével sehol nem számolnak a sertéstenyésztés visszaesésével. A húsipar pozitív eredményei a sertéshús feldolgozásánál mutatkoznak. Rossz a helyzet viszont a vágómarhánál, habár jelentős külföldi érdeklődés mutatkozik a marhahús iránt. Csokornyakkendő A televízió vasárnap reggeli műsorában néhány képsor erejéig bemutatkozott az Őnagysága című lap által szervezett gyermek-szépségverseny is. A végeredményt nem mutatták, vagy már nem is láttam, annyira elfoglaltak saját gondolataim. Érdekes, hogy ahol a gyermek szépségét szeretnék bemutatni, ott is a felnőttek a főszereplők. A gyermekek pedig? Egy-két kivételtől eltekintve, mint megannyi tizenharmadik Lajos, s mindegyikük válla fölé egy-egy Richelieu bíboros hajlik, halkan, de annál határozottabban halljuk az elfojtott szavakat: húzd ki magad, kisfiam, kislányom, mosolyogjál, úgyis te leszel a legszebb! Ez persze, ugye, természetes. A gyermekek öltözete azonban egyáltalán nem az. A gyermeket öltöztetik erre a versenyre, nem azt a ruhát veszi föl, legalábbis, úgy látszik az arcán, amelyiket szeretné. Érzem, hogy sokan félnek. Végeredményben úgyis az arcok döntenek, nem a ruhák, és nem a szülők ízlése. A csicsás, fodros ruha fölött a gyermek arca szép. No és a csokornyakkendő. Amikor meglátom az első kisfiút, aki húzódozik a riporter mikrofonja elől, és csokornyakkendőt visel, kellemetlen érzés fog el. Olyan ez az egész — gondolom — mint egy felnőtt férfi paródiája; managerek jönnek-mennek felnőttesen lezser zakóban, csokornyakkendő nyakunkon, mozdulataik nevetségesen mesterkéltek, vagy őszintén félszegek. Ami V_______________ ert nem nevetek, az az, hogy látom a versenyzők arcát, és azt is látom, hogy azok, akik felöltöztették ezeket a fákat, semmiképp sem arra gondoltak, hogy ez csak tréfa lehet. Ez a ruha a gyereken, kedves, aranyos tréfa, egészségesen jópofa is, ha megmondjuk a kisfiúnak is, hogy érezze, tudja. Fényképésznél voltam, a cégtábla néhány perces várakozás ellenében kész igazolványképet ígért. Mikor leültem a padra, egy fiatal férfi lépett a terembe, kisfiúval. Az apa hangja határozott, kedves és hangos volt, egy percen belül minden teremben tartózkodó tudott róla, miért kell fényképeszkednie a kisfiúnak, akit most öltöztetni kezdett az apja. Mikor a csokornyakkendő került fel, a kisfiú elszomorodott, amikor pedig a kedves fényképész hölgy elfoglalta helyét a gép mögött, a modell zokogni és toporzékolni kezdett, és megpróbálta levetni a ruháját. Az apja ezt nem hagyta, és megdöbbentő módon káromkodni kezdett, férfiatlannak, anyámasszony katonájának, gyáva kukacnak nevezte a fiút. Én mellettük, a padon ültem, és emelkedni kezdett a gyomrom, s ha nem juttatják eszembe, hogy én egy „ bajuszos úr" vagyok, aki, íme, végre megkapta az igazolványképét, elsírtam volna magam, de hát egy bajuszos úr nem sírhat. Most, mikor a szépségverseny csokornyakkendős kisfiúinak arcát néztem, megint emelkedni kezdett a gyomrom. Aztán eszembe jutott, hogy fölösleges mérgelődni, hiszen ez a verseny a fővárosban van. Ott olyan az ízlés, azok úri, vagy úriaskodó népek. De jó — gondolom, mikor a vásárhelyi Andrássy út végén, az OTP kirakatának gyermekarc-fotóit nézem — hogy Vásárhelyen vagyok... Bakos András 3 Műsor egy műsorért (Folytatás az 1. oldalról) A Petőfi Művelődési Központ színháztermében tartott előadás első részében az iskola volt növendékei léptek fel, olyan előadók, akik ma a magyar zenei élet rangos képviselői. Egyiküket, Felletár Melindát azonban orvosa eltiltotta a fellépéstől, mivel ebben a hónapban debütál élete első anyaszerepében. A hangversenyt megelőzően Galkó Bence, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze szavalta el Petőfi: Levél egy színész barátomhoz című versét, melynek aktualitása sajnos, ma sem csökkent. Béres Erzsébet, az iskola igazgatónőjének megnyitója után Csánki Emília oboaművész Zsigmond Zoltán zongorakíséretével az elmélyült meditáció hangjait szólaltatta meg, Gounod Ave Mariájával teremtve meg az est hangulatát. Bálint János fuvolajátékában különösen a második szám, Hacsaturján Gajane balettjének népszerű Kardtáncában csillogtatta meg virtuóz tudását, zongorakísérője Kerek Ferenc volt. Altorjay Tamás három Schubert dalban mutatta meg daléneklési képességét, melyek közül a rendkívül árnyalt Rémkirály volt hátborzongató hatású, Győri Péter zongorakíséretével. A mesék varázsába ringatott bennünket Papp Éva és Zsigmond Zoltán tüneményes négykezes füzére, Ravel Lúdanyó meséinek előadásával. Az est második részében az opera és az operett világának sikerszámai szerepeltek. Busa Tamás Mozart Figaro házasságának szellemes és gúnyos C-dúr áriáját énekelte nagy kedvvel, majd Mozarttal folytatták Vajda Júliával közösen, a forró szerelem szépségét idézve fel, s a nagy komponistától Szonda Éva énekelte Cherubin bájos áriáját. Puccini és Verdi művei következtek ezután, Vajda Júlia itt mutatta meg igazán hangjának szépségét és erejét: a Gianni Schicchi és az Álarcosbál Oscar-áriája igazi remeklés volt. Altorjay Tamás Fiesco áriájával reprezentálta, hogy az operaéneklésben is nagy ígéret, Verdi, Simone Boccanegrájának tépelődő önvallomása meggyőző erővel mutatkozott meg előadásában. Gyímesi Kálmán rangjához méltóan adta elő Germont áriáját Verdi Traviátájából, Erkel Bánk bánja Bordalának keserűsége, mint mindig, most is megindító volt. Az operett műfajának is vannak klasszikus számai, amelyek méltán illeszthetők a fenti operaáriák mellé. Ezekből is hallottunk egy szép csokrot a fenti előadók — valamennyien a Szegedi Nemzeti Színház művészei — előadásában, olyan népszerű áriákat, mint Messze a nagy erdő..., Légy az ici-pici párocskám..., azonban az est műsorában mégis volt egy nagy törés. Nem a színvonalat, hanem a váltás minőségét illetően. E sorok írója ifjúkorában számtalanszor megnézte a Mágnás Miskát, ezt a szellemes filmkomédiát — megnézi ma is bármikor —, ám akármilyen kitűnően játszott is Fekete Gizi és Rácz Tibor, a jelenet túlzottan is vaskos volt ahhoz, hogy átváltsunk egy másik műfajra. (Én szívem szerint a filmben annak idején a két Latabár halhatatlan alakításában megcsodált valamelyik jelenettel vezettem volna át egyik műfajt a másikba.) Semmiféle közönségigény feltételezése sem engedi meg ugyanis, hogy olcsó és téves engedményeket tegyünk a siker érdekében! Szólnunk kell még a műsorközlő és zongorakísérő Koczka Ferencről, és köszönetet kell mondanunk Pópián Marikának a sok szép virágért! Lelkes István