Vásárhely és Vidéke, 1993. december (3. évfolyam, 832-855. szám)

1993-12-01 / 832. szám

1993. december 1., szerda VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Háttér Nincs megoldás - egyelőre Olvasóink néhány nappal ezelőtti számunkból értesülhettek arról, hogy a közgyűlés a közművelődési célok támogatására meghirdetett pályázatok közül melyeknek mennyi pénzt szava­zott meg. Sokaknak feltűnhetett az a tény, hogy az újvárosi református egyház­­község orgonafelújításra kért száz­négy ezer forintot, ám nem kapta meg. Köztudott, hogy a város orgonái közül egy sem alkalmas igazán egy „ kiadós” orgonahangversenyre, álla­potuk válságos. Igaz, ebben a város­ban nincsenek téglás orgonák; ez in­kább egyes dunántúli templomi orgo­nákra „ jellemző”. Magyarul: a régi építésű orgonák között akad olyan, melyeken „ a pianót nem lehet re­gisztrálni”, tehát az orgonasípokra ese­tenként téglát tesznek, hogy halkab­ban szóljon... Itt ilyen „ bánásmód” természetesen nem tapasztalható, az orgonák mégis pusztulnak. Amikor Xaver Varnus orgonaművész koncer­tet adott városunkban, az majdnem kudarccal végződött, az utolsó pilla­natban kellett megváltoztatni a kon­cert helyszínét, a közönség az Ótemp­lomból az Újtemplomba vonult. Az újtemplomi előadás közben pedig az orgonista segítőgárdája egyfolytában szerelte az orgonát, s a koncert így mégis sikerült. A játék után a nagy művész azt ígérte, hogyha az újtemp­lomi orgona felújítására konkrét terv lesz, ő anyagilag támogatja a felújí­tást, pontosabban: hangversenyt ad, s annak bevételét ajánlja föl... A konk­rét terv megszületett: Puskely János szegedi orgonaépítő terve. Igaz, hogy Xaver Varnus újabban hordozható, elektronikus koncertorgo­nát használ, éppen azért, mert a hazai orgonák állapota olyan, amilyen, ám ezek az orgonák szerinte nem sokáig bírják a hangversenyek „ strapáját”, tönkremennek. Az igazi megoldás te­hát igazából az lenne, ha a város legalább egy orgonáját felújítaná, mert ezek a mechanikus orgonák azután legalább húsz évig bírják. Megkérdeztük Farkas Ferenc tanár urat, aki a Művelődési Bizottság elnö­ke, hogy a bizottság miért nem támo­gatta az orgonafelújítás támogatására benyújtott pályázatot. — Tudatában vagyunk annak, hogy a városban nincs igazán jó orgona, és azt is tudjuk, hogy komoly igény van orgonahangversenyekre. Az viszont tény, hogy ezen a költséghelyen nem állt több pénz a rendelkezésünkre, az a másfélmillió igen sokfelé oszlott, s valamiképp egyensúlyt kellett terem­teni az elosztásban. A pályázatok el­bírálásakor elsősorban rendezvénye­ket, célzott programokat támogattunk, s az orgonafelújítás mellett egy hang­szervásárlásra benyújtott hasonló pá­lyázatot is elutasítottunk. A kért összeg pedig a kerethez képest nagyon magas volt. Véleményem szerint az orgonák felújítását inkább alapítványokból, jó­tékonysági koncertek bevételéből kel­lene támogatni; más költséghelyről, mert ez a másfélmillió nem erre való. Másrészt szerintem az elektronikus orgona lehet a megoldás egyik formá­ja, mely olcsóbb, és gyakorlatilag ugyanazt a hangminőséget is produ­kálhatja. Szakemberek szerint az elekt­ronikus orgonák komoly konkurenciát jelentenek a régi orgonák számára... Kocsis Tamás, az újvárosi templom lelkésze azt mondta, hogy az ő pályá­zatuk szerint a felújítás körülbelül félmillió forintba kerülne, ennek egy­­harmadát kérték volna e pályázat út­ján, sajnos a pályázatra mind ez idáig nem kaptak feleletet; ma már tudjuk, sajnos az újvárosi református egyház­­község pályázatát elutasították. Az új­városi orgona pedig már gyakorlatilag nem is szólaltatható meg, szintetizá­tor helyettesíti... Két templomról van szó, az Újváro­si templomról, illetve az Újtemplom­ról, a föntebb említett Xaver Varnus­­koncert végül is itt zajlott. Az Új­templom azonban az említett pályá­zatra nem nyújtott be tervet, legalább­is az önkormányzat közleményében, mely a közgyűlés által megszavazott összegeket és „ elnyerőiket” tartal­mazza, csak az újvárosiakat tünteti föl. Az Újtemplom ugyanis egyenest a közgyűléshez nyújtotta be tervét, me­lyet, mint föntebb leírtam, Puskely János szegedi orgonaépítő készített el. Az, hogy az újtemplomiak megkap­ják-e a kért összeget, még nem dőlt el. Bakos András Téli pillanatok Az Öregember csak ül, ül az ablaknál, a fűtőtestnek vetve ro­zoga térdeit és nézgelődik. Szom­szédai talán azt vélik róla, lesel­kedik, pedig dehogy. Kinn eseget a hó, emberek és autók csúszkál­nak, verebek matatnak az akác­fán, háziasszonyok söprögetik a havat. Benn még ennyi sem törté­nik. A kutya mélyen alszik, a tea magában párolog, s rántotta ne­héz szaga ömlik el, fia Öregem­ber csak néz, néz ki az ablakon. Mintha moziban volna. Érdekte­len ugyan az ingyenmozi, de leg­alább mozog. Mint azokban a posztmodernekben. Ha a családi háttér nem megfelelő... Európai viszonylatban Magyarország az első helyen áll a halálozási statisz­tikában. Ez annak is betudható, hogy helytelenül táplálkozunk, nem moz­gunk eleget és sokat idegeskedünk. A korai elhalálozásokban közvetve, de szerepet játszanak a tájékozatlanság és az egészséges életmódra nevelés hiányosságai. Hatalmas felelősség van a családok vállán. A gyerek otthonról hozza magával azt a viselkedésmintát, mely egész élete során végigkíséri. De sok családban már a szülők élet­módja sem teszi lehetővé, hogy a gyerek elsajátíthassa az egészséges életmódot. Nem marad más hátra, mint a pedagógusok oktató-nevelő munkájára hagyatkozni. Az Országos Egészségnevelési In­tézet bizonyos pénzösszeget juttatott Csongrád megyének, amelyet teljes egészében egészségnevelési munkára kell fordítani. A Megyei Tisztiorvosi Szolgálat pályázatot írt ki az oktatási intézmények számára, hogy a pedagó­gusok legjobb elképzeléseit támogat­hassa. — Mely intézmények pályázhat­nak? — kérdeztem dr. Szekeres Er­zsébettől, a Megyei Tisztiorvosi Szol­gálat munkatársától. — Bármely óvoda, általános és kö­zépiskola, ahol a pedagógusok képe­sek megvalósítani olyan programot, melynek egészségnevelő és egészség­­megtartó hatása van. — Ezt kizárólag a pedagógusokra bízzák? — Az a legfőbb cél, hogy a gyerek jól érezze magát az adott közegben. Először úgy gondoltuk, a gyerekeket is aktívan bevonjuk a programba, de később ezt elvetettük. Sok családban hiányzik az ehhez szükséges háttér. Marad tehát az, hogy a pedagógusok részére tréningeket szervezzünk. — Milyen szempontokra épüljön egy pályázat? — Az intézményeknek önállóan kell kidolgozniuk azokat a koncepciókat, melyek alapján megvalósítják az egészséges test és lélek nevelését. Nagyobb a program hatékonysága, ha szabad kezet kapnak a testületek. — Mekkora összeg áll a rendel­kezésükre, mellyel a legjobb pályá­zatokat támogathatják? — 300 ezer forintot kaptunk az egészségnevelési intézettől. Ebből egy­­egy pályázónak legfeljebb ötvenezer adható. Tudom, ez az összeg nagyon kevés, de legalább ennyivel is támo­gathatunk egy nemes célt. — Sok pályázatra számítanak? — Máris nagy az érdeklődés. Az idő rövidsége miatt kénytelenek vol­tunk december hatodikét kitűzni a pályázatok benyújtásának határidejéül. Ezután egy bizottság dönt, melyiket támogatjuk. Nem lesz könnyű feladat kiválasztani a legjobbakat. Rummel Csilla Húsipar Biztató jelen, bizonytalan jövő? Csak a tőkeerős magánosítás segíti a húsipar talpon maradását — derül ki a legutóbbi elemzésből. A vizsgált húsipari cégek eredményei igen kecsegtetőek. A dobozolt sonkájukról híres pápaiak ez évre már nem tudnak fogadni külföldi megrendelést. Az embargó ellenére a Zalahús is „ erősített”. A Pick Rt. és a Kaposhús is jelentős eredményeket ért el. Gyula kivételével sehol nem számolnak a sertéstenyésztés visszaesésével. A húsipar pozitív eredményei a sertéshús­ feldolgozásánál mutatkoznak. Rossz a helyzet viszont a vágómarhá­nál, habár jelentős külföldi érdeklődés mutatkozik a marhahús iránt. Csokornyakkendő A televízió vasárnap reggeli mű­sorában néhány képsor erejéig be­mutatkozott az Őnagysága című lap által szervezett gyermek-szépségver­seny is. A végeredményt nem mutat­ták, vagy már nem is láttam, annyi­ra elfoglaltak saját gondolataim. Érdekes, hogy ahol a gyermek szépségét szeretnék bemutatni, ott is a felnőttek a főszereplők. A gyer­mekek pedig? Egy-két kivételtől el­tekintve, mint megannyi tizenhar­madik Lajos, s mindegyikük válla fölé egy-egy Richelieu bíboros haj­lik, halkan, de annál határozottab­ban halljuk az elfojtott szavakat: húzd ki magad, kisfiam, kislányom, mosolyogjál, úgyis te leszel a leg­szebb! Ez persze, ugye, természetes. A gyermekek öltözete azonban egyáltalán nem az. A gyermeket öltöztetik erre a versenyre, nem azt a ruhát veszi föl, legalábbis, úgy látszik az arcán, amelyiket szeret­né. Érzem, hogy sokan félnek. Végeredményben úgyis az arcok döntenek, nem a ruhák, és nem a szülők ízlése. A csicsás, fodros ruha fölött a gyermek arca szép. No és­ a csokornyakkendő. Amikor meglátom az első kisfiút, aki húzódozik a riporter mikrofonja elől, és csokornyakkendőt visel, kel­lemetlen érzés fog el. Olyan ez az egész — gondolom — mint egy felnőtt férfi paródiája; managerek jönnek-mennek felnőttesen lezser za­kóban, csokornyakkendő nyakunkon, mozdulataik nevetségesen mester­kéltek, vagy őszintén félszegek. Ami­ V_______________ ert nem nevetek, az az, hogy látom a versenyzők arcát, és azt is látom, hogy azok, akik felöltöztették ezeket a fákat, semmiképp sem arra gondol­tak, hogy ez csak tréfa lehet. Ez a ruha a gyereken, kedves, aranyos tré­fa, egészségesen jópofa is, ha meg­mondjuk a kisfiúnak is, hogy érezze, tudja. Fényképésznél voltam, a cégtábla néhány perces várakozás ellenében kész igazolványképet ígért. Mikor leül­tem a padra, egy fiatal férfi lépett a terembe, kisfiúval. Az apa hangja ha­tározott, kedves és hangos volt, egy percen belül minden teremben tartóz­kodó tudott róla, miért kell fényké­­peszkednie a kisfiúnak, akit most öl­töztetni kezdett az apja. Mikor a cso­kornyakkendő került fel, a kisfiú el­szomorodott, amikor pedig a kedves fényképész hölgy elfoglalta helyét a gép mögött, a modell zokogni és to­­porzékolni kezdett, és megpróbálta levetni a ruháját. Az apja ezt nem hagyta, és megdöbbentő módon ká­romkodni kezdett, férfiatlannak, anyámasszony katonájának, gyáva kukacnak nevezte a fiút. Én mel­lettük, a padon ültem, és emelkedni kezdett a gyomrom, s ha nem juttat­ják eszembe, hogy én egy „ bajuszos úr" vagyok, aki, íme, végre meg­kapta az igazolványképét, elsírtam volna magam, de hát egy bajuszos úr nem sírhat. Most, mikor a szépségverseny cso­kornyakkendős kisfiúinak arcát néz­tem, megint emelkedni kezdett a gyomrom. Aztán eszembe jutott, hogy fölös­leges mérgelődni, hiszen ez a ver­seny a fővárosban van. Ott olyan az ízlés, azok úri, vagy úriaskodó né­pek. De jó — gondolom, mikor a vásárhelyi Andrássy út végén, az OTP kirakatának gyermekarc-fotóit nézem — hogy Vásárhelyen va­gyok... Bakos András 3 Műsor egy műsorért (Folytatás az 1. oldalról) A Petőfi Művelődési Központ szín­háztermében tartott előadás első ré­szében az iskola volt növendékei lép­tek fel, olyan előadók, akik ma a magyar zenei élet rangos képviselői. Egyiküket, Felletár Melindát azonban orvosa eltiltotta a fellépéstől, mivel ebben a hónapban debütál élete első anyaszerepében. A hangversenyt meg­előzően Galkó Bence, a Szegedi Nem­zeti Színház színművésze szavalta el Petőfi: Levél egy színész barátomhoz című versét, melynek aktualitása saj­nos, ma sem csökkent. Béres Erzsé­bet, az iskola igazgatónőjének meg­nyitója után Csánki Emília oboamű­vész Zsigmond Zoltán zongorakísére­tével az elmélyült meditáció hangjait szólaltatta meg, Gounod Ave Mariá­jával teremtve meg az est hangulatát. Bálint János fuvolajátékában különö­sen a második szám, Hacsaturján Ga­­jane balettjének népszerű Kardtáncá­ban csillogtatta meg virtuóz tudását, zongorakísérője Kerek Ferenc volt. Altorjay Tamás három Schubert dal­ban mutatta meg daléneklési képessé­gét, melyek közül a rendkívül árnyalt Rémkirály volt hátborzongató hatású, Győri Péter zongorakíséretével. A me­sék varázsába ringatott bennünket Papp Éva és Zsigmond Zoltán tüneményes négykezes­ füzére, Ravel­ Lúdanyó me­séinek előadásával. Az est második részében az opera és az operett világának sikerszámai szerepeltek. Busa Tamás Mozart Fi­garo házasságának szellemes és gú­nyos C-dúr áriáját énekelte nagy kedv­vel, majd Mozarttal folytatták Vajda Júliával közösen, a forró szerelem szépségét idézve fel, s a nagy kompo­nistától Szonda Éva énekelte Cheru­­bin bájos áriáját. Puccini és Verdi művei következtek ezután, Vajda Jú­lia itt mutatta meg igazán hangjának szépségét és erejét: a Gianni Schicchi és az Álarcosbál Oscar-áriája igazi remeklés volt. Altorjay Tamás Fiesco áriájával reprezentálta, hogy az opera­éneklésben is nagy ígéret, Verdi, Si­mone Boccanegrájának tépelődő ön­vallomása meggyőző erővel mutatko­zott meg előadásában. Gyímesi Kál­mán rangjához méltóan adta elő Ger­­mont áriáját Verdi Traviátájából, Er­kel Bánk bánja Bordalának keserűsé­ge, mint mindig, most is megindító volt. Az operett műfajának is vannak klasszikus számai, amelyek méltán illeszthetők a fenti operaáriák mellé. Ezekből is hallottunk egy szép csok­rot a fenti előadók — valamennyien a Szegedi Nemzeti Színház művészei — előadásában, olyan népszerű áriá­kat, mint Messze a nagy erdő..., Légy az ici-pici párocskám..., azonban az est műsorában mégis volt egy nagy törés. Nem a színvonalat, hanem a váltás minőségét illetően. E sorok írója ifjúkorában számtalanszor meg­nézte a Mágnás Miskát, ezt a szelle­mes filmkomédiát — megnézi ma is bármikor —, ám akármilyen kitűnően játszott is Fekete Gizi és Rácz Tibor, a jelenet túlzottan is vaskos volt ah­hoz, hogy átváltsunk egy másik mű­fajra. (Én szívem szerint a filmben annak idején a két Latabár halhatatlan alakításában megcsodált valamelyik jelenettel vezettem volna át egyik műfajt a másikba.) Semmiféle közön­ségigény feltételezése sem engedi meg ugyanis, hogy olcsó és téves enged­ményeket tegyünk a siker érdekében! Szólnunk kell még a műsorközlő és zongorakísérő Koczka Ferencről, és köszönetet kell mondanunk Pópián Marikának a sok szép virágért! Lelkes István

Next