Vásárhely és Vidéke, 1994. január (4. évfolyam, 856-880. szám)

1994-01-03 / 856. szám

IV évfolyam, 856. szám 1994. január 3., hétfő Ára: 6 Ft ­ pápa agg€ válik A világ fenyegető, baljóslatú eseményeknek néz elébe az új esztendőben — állapította meg II. János Pál, aki lakosztálya ablakából szólt a hívőkhöz. A pápa idei első megnyilatkozását hívők hatalmas tömege hallgat­ta meg az egyre erősebbé váló esőben a vatikáni Szent Péter téren. Városunk Szilveszterkor A szilveszteri zárómérleg rendre elrettentő adatokat szokott tartal­mazni. Tavaly az év utolsó napján sem nyugodtak a fegyverek déli szomszédainknál, a világ több nagy­városában halálos áldozatokat kö­vetelt a mulatozás. A budapesti Nyírő­ Gyula Kórház detoxikáló osz­tályán 71 ezer 500 forintot kaszí­­roztak az alkoholmámoros ünnep­lőktől. Ezzel szemben városunk a nyuga­lom szigetének bizonyult. A rend őreit csupán egy lakásbetöréshez ri­asztották, a tűzoltóknak egy kigyul­ladt szemeteskuka adott munkát. A mentősök számára még ennél is csendesebben telt el az óév utolsó napja. Vásárhelyről senkit sem kellett a detoxikálóba szállítani, s a kék fény lovagjainak sem kellet petárdázás miatt senkit előállítani. Hasonlóan nyugodt folytatást az év hátralévő 362 napjára! (per) Év vége a piacon Több beruházás is megvalósult Az óév utolsó napján, Szilveszter­kor kilátogattunk a piacra. Nem volt túl nagy forgalom, így a piacgazda, Samu Ágoston szívesen állt rendelke­zésünkre, hogy értékelje az elmúlt évet. A vállalkozó az üzemeltetés jo­gát 1992 őszén pályázat útján nyerte el, szeptemberben a használtcikk pia­cot, októberben a zöldségpiacot, majd az ide tartozó gépkocsi parkolókat vette át. Az az év az ismerkedés, a „ bejáratás”, valamint a 93. évi beru­házások előkészítése volt — mondta a piacgazda. — Hogyan indult a 93-as év, mi­lyen feladatokkal kellett szembe­nézni? — Az üzemeltetés, az egy dolog — azt folyamatosan biztosítottuk. A má­sik feladatunk több új beruházás meg­valósítása volt. Ugyanis addig senki nem volt hajlandó beruházni. A városi elképzeléseknek és fejlesztési tervek­nek megfelelően már tavasszal el­kezdtük a munkát. Első lépcsőben megtörtént a stadion sarkánál a kerí­tésbontás, majd a felszabaduló terület feltöltése. A töltelék elegyengetése, planírozása , több mint 2 ezer köb­méter földet hordtunk a területre. A piacon évek óta nagy probléma volt a WC hiánya, illetve a meglévő korszerűtlensége, egyáltalán nem tud­ta kielégíteni az igényeket. A sok-sok tárgyalás ellenére ezideig senki nem volt hajlandó megépíteni. Mi felvál­laltuk, és igen rövid idő alatt elkészí­tettük úgy, hogy minden igényt kielé­gít, a tisztiorvosi hivatal engedélyezte a használatát. Erre joggal vagyunk büszkék, hiszen hideg-melegvizes zu­hanyzó is van benne. Az sem elhanya­golható, hogy a korábbi millió forint fölötti árajánlatok helyett nekünk si­került szűk 600 ezer forintból megol­dani ezt a kérdést. — Mik voltak a további felada­tok? — Miután elkészült a kerékpárút, a korlátrendszer felépítését ránk bízták. Magyarul nekünk kellett megcsinálni. Augusztus 20-ra ezzel is elkészültünk, mégpedig úgy, hogy felkerestük azt a budapesti céget, amelyik ezt az ún. Budapest II. korlátokat gyártja, és elkértük a műszaki leírást. Ezt mi legyártattuk, és ezeket szereltük fel, jelentős költséget megtakarítva ezzel. Hatszáz méter korlátot állítottunk fel, melyen 1200 méter reklámfelület van. Erre kötöttünk az önkormányzattal olyan szerződést, hogy a korlát költ­ségeit nem vonjuk le a bérleti díjból - ami egyébként havi 496 ezer fo­rint, — hanem a reklámfelületet mi adjuk bérbe az igénylőknek. A kihe­lyezésre kerülő reklámtáblák minden kritikát kiállnak, esztétikusak, a cél­nak megfelelőek — erre már egy példát láthattunk is. Hosszú távon ez valószínű visszahozza a közel félmil­liót, amit a korlátrendszer felállítására fordítottunk. Erre egyébként ötéves szerződésünk van a polgármesteri hi­vatallal. — Adódtak-e nehézségek, amivel meg kellett birkózni az elmúlt év­ben? — Itt az Epreskerttel kapcsolatos környezetvédelmi vitákat említem, ami nagy port kavart a városban. Végülis a kérdés — úgy érzem megnyugtató­an — rendeződött. Az Epreskert egész területére, tehát minden egyes eperfá­hoz elkészült a védőkeret. Ezt a vá­rosfejlesztési bizottság, a környezet­­védelmi albizottság, a műszaki iroda jóváhagyta. Utána a használtcikk piac területén is lecseréltük a fák védőke­reteit, 40 darabot helyeztünk el. Ősszel, a tél beállta előtt megoldottuk a piac kivilágítását , amiről már korábban nyilatkoztam. Mindezek a munkák ha­talmas energiát igényeltek, nemcsak anyagilag, hanem munkaszervezésben és fizikailag. — Úgy tudom, sarkalatos kérdés volt a járda állapota is. (Folytatás a 2. oldalon) Miért nem lesz könyvpremier? A zsiráf előtt...” Nemrégiben ünnep volt a könyvtár­ban, Kőszegfalvi Ferenc és dr. Dömö­tör János mutatta be a Jeles vásárhe­lyiek című, ekkor megjelent könyvet. Dömötör János pedig félig komolyan, félig tréfásan föltette a kérdést a szin­tén jelen lévő Szenti Tibornak, lesz-e megrendezett könyvpremierje a Pa­ráznák című gyűjteménynek. Szenti Tibor fölállt, és elmondta, hogy nem lesz könyvpremier; egyrészt azért nem, mert a kiadott könyv nem tartalmazza az összes földolgozott bűnper anya­gát, másrészt pedig a város nem érte­né meg igazán miről is van szó, a polgárok egy része idegenkedve fo­gadná a művet... Ez a kijelentés el­hangzott, és arra ösztönzött, hogy felkeressem, és megkérdezzem az írót, mire gondolt pontosan. — Az először is biztos, hogy a szexualitás fogalma sokak fejében nem tisztázott fogalom. A szó elhangzásá­ra kaján vigyor vagy düh a válasz, jelezvén, hogy erre a fogalomra so­kakban a disznóság fogalma éledezik, holott: a szexualitás valóban egy, az állatvilágból magunkkal hozott ösz­tön, mely ösztönből azonban magas szintű kultúrát teremtett az emberi­ség. (Folytatás a 3. oldalon) Göncz Árpád újévi köszöntője A köztársasági elnök saját megfo­galmazása szerint egy nehéz esztendő végeztével és egy nehéznek ígérkező év első perceiben köszöntötte a hatá­rainkon innen és túl élő magyarokat, s közös hazánk más nemzet fiainak val­ló polgárait. Mint Göncz Árpád mond­ta, valamennyien békességre kiéhezve köszöntjük az új esztendőt. Mindenki­nek tudnia kell, folytatta az államfő, hogy minden társadalomban állandó a jó és a rossz egyensúlya. Ha megbil­len a kettő mérlege, az idő helyrebil­lenti. Törvényszerűen. Bosszúval, ami bosszút szül, kár az idő dolgát késlel­tetni. A köztársasági elnök kiemelte: az embernek egyetlen java van, amit ha két kézzel szór szét, magának lesz annál többje belőle: a szeretet. Göncz Árpád azt javasolta: béküljünk ki ön­magunkkal, fogadjuk el, hogy ma­gunk is, mint bárki más esendő embe­rek vagyunk. Sem jobbak, sem rosszabbak, sem többek, sem keve­sebbek. Ebben a nekünk rendelt kis hazánkban magunkért, egymásért, egy­más sebeiért és azok gyógyulásáért i­s egyetemlegesen felelősek vagyunk. Kössünk hát békét, ki tudja, hátha tartósnak bizonyul. Mindannyiunknak boldog Újévet kívánok — fejezte be köszöntőjét az államfő. Forint­leértékelés Mától 1 százalékkal leértékel­te a forintot a Magyar Nemzeti Bank a valutakosárhoz képest. A leértékelést alapvetően az ame­rikai dollár nemzetközi deviza­piacon b­ekövetkezett erősödése indokolja. A lépés összhangban van az MNB hivatalosan meg­hirdetett árfolyampolitikájával. Itt kell megállni! Szilveszteri számunkban közöltük e beszélgetés első részét, amelyben a polgármester az óévet értékelte. A Rapcsák Andrással készült interjú befejező részének mondandója már az új esztendőre vonatkozik. — Milyen feladatok maradtak a jövő évre, amelyeket feltétlenül el kell végezni? — Ez érdekes kérdés, és most meg fog lepődni. A rendkívül szigorú, igen kemény gazdálkodási fegyelemnek kö­szönhetően sokkal kedvezőbben zár­tuk az évet, mint ahogyan számítot­tunk rá. Kevesebb terhet viszünk, mint már a fóelőbb utaltam rá. Voltak lik­viditási problémáink, hiszen befe­jeztünk egy rendkívül feszített beru­házási programot. Az év első három hónapjában le kell rendezni az ehhez kapcsolódó függő ügyeket. — Kamatok? — Kamatok, meg rövid lejáratú, egy-két hónapos hiteleket kell vissza­fizetnünk. A közgyűlés is tudomásul vette, és 250 milliós forráshiánnyal fogadta el a költségvetési módosítást, amelyet az év első három hónapjában rendezni kell. Az önkormányzatok, a megyei jogú városok rendkívül sokat panaszkodnak, hogy gazdálkodási fel­adataikat nem tudják 1994-ben ellát­ni. Milliárdos hiányokkal kénytelenek megküzdeni. — Úgy tudom, az Ön által legu­tóbb benyújtott költségvetési kon­cepció nullszaldót ígért. Ez szinte hihetetlen. Mi ennek a magyaráza­ta? — Az első tervezet még két és fél milliárd hiánnyal számolt, a második is egy egész két tized milliárd hiányt jelzett, míg a legutóbbi tervezet amit beterjesztettem, úgynevezett nullás volt. Az én véleményem és gazdasági intuícióm szerint a jövő évre nem szabad hitelt felvenni, kivéve egyet, amire a törvény kötelez bennünket. Ez a közalkalmazotti béremelésekkel kapcsolatos, és végre kell hajtani, mert saját forrásunk erre nincs. — Ez mekkora összeg? — Ez mintegy háromszáz millió forint. Ezen kívül azt akarjuk, hogy ne kelljen a városnak működési hitelt felvennie. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövő évben a város fejlesztéssel, felú­jítással nem terhelhető. A tisztessé­ges, kockázatmentes gazdálkodáshoz az is hozzá tartozik, hogy tudjuk, mikor és hol van a határ. Én most úgy érzem, és ez a gazdasági intuícióm, hogy most itt kell megállni.­­ Ez egyben azt is jelentené, hogy 1994-ben nem lesz lehetőség kisebb beruházásokra vagy felújítá­sokra? — Nem. Természetesen néhány ki­sebb beruházást meg kell csinálnunk. Például a Nagy Imre utcai csomópon­tot, amit el kellene látni jelzőlámpák­kal, meg kellene csinálni a mártélyi kerékpárutat, amire céltámogatást nyertünk, szintén céltámogatás elnye­résével biztosítva látszik két iskolá­nak a tornaterem építése. (Folytatás a 2. oldalon)

Next