Vásárhely és Vidéke, 1994. január (4. évfolyam, 856-880. szám)

1994-01-03 / 856. szám

2 Múlt évi Magyarország A múlt évi Magyarország a csendes forradalom köztes állapotában volt. Az ország vezetői a hatalom tág keretei között a legtermészetesebb módon bizonytalanok. Az ország vezetésére készülődök nem különben. A vezetők belső problémáit bőrükön érző polgárok (országlakosok, választók, nép, testvérek, magyarok, stb.) tátott szájjal kapkodják a fejüket. A szocialista dráma csendes napjaiban úgy körülbelül mindenki tudta, mire ébred holnap. A kapitalista piacgazdaságban is körülbelül mindenki tudja, mit várhat a holnaptól. De ma és most, itt Magyarországon, amikor bebizonyosodott, hogy a létező szocializmus nem létező, hogy a gazdaság évezredek alatt kialakult szabályait ne lehet büntetlenül megerőszakolni, és Kánaán még messze van, senki sem tudja igazából mit hoz számára a holnap. Döbbenetes, elkeserítő, zavarba ejtő tapasztalat. Élezi a helyzetet, hogy miközben az IMF hatalmasai azzal zsarolják gazdasági és pénzügyi hatalmasainkat, hogy addig nincs pénz, míg az árak nem érik el az úgynevezett világpiaci, a fejlett államok árszintjét, de azt nem mondja meg, hogy ehhez az árszinthez miként biztosítja a kormány a fejlett államokban élők jövedelmi szintjét a magyarok számára. Persze ebbe bukott bele a szocialista elképzelés. Érdekes, hogy a mai rendszerváltó rezsimnek ugyanebből származik az összes problémája, belátva, hogy a régi módszer nem megy, ahhoz pedig, hogy másképp legyen ezernyi kellemetlen dolgot kell rákényszeríteni a látszólagos valós biztonságából kipottyant és létbizonytalansággal is megismerkedő hazai magyarsággal. Nem hibáztatom népcsinálta politikusainkat. Ne higgyjék, hogy különbek ők nálunk. Ahogy mi választottunk, ők úgy kormányoznak. Belevágtak, mint a vak zongorista. És nem is játszottak rosszul, csak az új, mindenki által megkedvelhető dallamra találnak rá nehezen. Ismert a képlet: a régi nem kell, az új meg még nem alakult ki. Tudott dolog — Istenem, de sokan tapasztalták! — hogy ujjúnkra jó néhányszor rá kell csapni a kalapáccsal, míg végre rájövünk, hogyan kell fején találni a szöget, miként tartsuk a kalapácsot, s főleg ne kapkodjunk. Hiába káromkodunk. Megfellebbezhetetlen igazság, csak az ügyetlen, a tapasztalatlan káromkodik. Ide sorolható még a „ más kárán...” című intelem is. Mi, magyarok bátor, okos és kezdeményező nép vagyunk. („ Sej, haj, úttörőnek lenni jaj, de jó”.) Csakhát a pionírok vakmerősége, sikerei és kudarcai egyformán előremutatóak. Ezzel a szemmel kell nézni az elmúlt évet is. Nem haltunk bele. Élünk. Igaz, sokan nagyon rosszul, sokan embertelen körülmények között (lásd: barlanglakók...), sokan álmatlanul, még többen álmukat veszítve, de sokan — és egyre többen — jól, és az is ismert, hogy néhány ezren kihívóan jól, gazdagon, mosolyogva és elégedetten. Nem szándékozom kronológiai sorrendbe állítani, dátumokhoz kötve csokorba szedni az ország jelentősnek hitt eseményeit, ugyanis hamis képet adnék. Ez ízlés, meggyőződés, világnézet, valamint informáltság dolga. Az olvasó, a hallgató, a néző úgyis emlékezik a számára legjelentősebbekre, mert azoknak a hatása őt érintette érzékenyen. Rétegek szegényednek el, az árak emelkedése megállíthatatlannak látszik. Ez a lényeg. A határainkon belül élő magyarság számára ez lesz az a szint, ahonnan szemléli a magas politikát és mond majd véleményt tavasszal. Hogy az említett tények mögött ott rejtőzik az egyre jobban erősödő rugó, amely a gazdaságot, az ipart és kereskedelmet lendületbe hozza, működteti majd, sajnos nagyon nehéz elhitetni azokkal, akik ezen a múlt évi Magyarországon éltek. Pedig higgyék el, ezeknek a jó magyaroknak az elszántsága, sírvakáromkodásos könyöklése, amelyben kimerülve és elbújva, majd újra nekilendülve próbálják egyenesbe hozni életüket lesz az az erő, amitől az a rugó egyre jobban húzódik össze, erősödik, hogy a kellő pillanatban társadalmunk elindulhasson egy bizonytalanság nélküli, kellően szociális, kellően kapitalizálódó Magyarország felé, ahol már nem emelkednek elválasztó falak diákok és tanárok közé soha többé. M. A. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE 1994. január 3., hétfő Itt kell megállni! (Folytatás az 1. oldalról) És még mondok egy érdekeset. A jövőben sem állunk le az infrastrukturális fejlesztéssel a városban. Sőt, azt hiszem, hogy olyan volumenű infrastrukturális fejlesztést tervezünk, amilyen még az elmúlt években sem volt. Elindult ugyanis a geotermál program mintegy 300 millió forint értékben, jövőre talán kész is. Ez azt jelenti, hogy újabb háromezer lakást tudunk rákötni a környezetkímélő termálvízfűtésre, és megoldódik a kórház fűtése is. Minden nap várható, hogy megérkezik végre a fürdő vizének gyógyvízzé nyilvánítása, amire negyven évet kellett várni, mert senki nem végeztette el a szükséges vizsgálatokat. — Van-e még valami, amiről még nem tud a közvélemény, de jelentőségében meghatározója lesz a jövő évnek? — Igen. Most már elárulhatom, hogy januárban fogjuk aláírni az ASA céggel egy vegyesvállalati szerződést, amely a városi szilárdhulladék-lerakó telep elkészítéséről szól. Durván 300 millió forintos beruházás, de ehhez hozzá tartozik, hogy már jövőre a Kertvárosban megindul az úgynevezett szelektív hulladékgyűjtés, ami a legkörnyezetvédőbb eljárás. Kísérletképp indul, de néhány éven belül az egész városban el akarjuk terjeszteni. Továbbá lecseréljük az egész köztisztasági járműparkot és feltehetően Mercedes hulladékgyűjtők járják majd a várost a mai hörgő-csörgő, benzinfaló csotrogányok helyett. — Ez a beruházás költségvetési tétel lesz? — Nem. Ezt a feladatot a megerősödött Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt., mint a város tulajdonának kezelője végzi — övé a beruházás, nem a várost terheli! — A város civilizációs létéhez szorosan hozzá tartozik a csatornázás. Hogy áll ez a projekt? Összefüggésben lenne az utóbbi időben folytatott banki tárgyalásaival? — Szorosan. Amikor ez a terv nyilvánosságra került, a közgyűlés hatalmazott fel, hogy a város teljes csatornázottságának ügyét vegyem kézbe. A feladat hatalmas. Annyit jelent, hogy a jelenlegi 24 százalékos csatornázottságot 95 százalékosra bővítsük ki. A terveket — három éves munkával — nagyon alaposan előkészítették. Az országgyűlési képviselők hozzásegítettek, hogy találkozzam a számunkra fontos minisztrális urakkal. Benyújtottuk már a vízügyi céltámogatási igényünket, amit Schamschula úrnak személyesen jeleztem. Bizonyos kötelezettségvállalások is születtek, de ezek csak az első negyedévben konkretizálódhatnak és három éves távlatra szólnak. Ami konkrétum: a csatornázási programot a vagyonkezelő bonyolítja, amihez egy hosszú távú hitelkonstrukció szükséges. — A lakosságot ebből a két és fél milliárdos beruházásból milyen összeg terheli majd? — Mindössze 30 ezer forint jut ingatlanonként bekötési hozzájárulás címén a tulajdonosokra. Ezt az összeget pedig tíz év alatt kell kifizetni. A lényeg tehát az, hogy fel kell hajtani a pénzt — ez folyik —, a többit céltámogatásból akarjuk. Mindösszesen közel 10 millió dolláros hitel, plusz minisztériumi támogatások, illetve a lakossági 30 ezer forintok befizetése kell. — Valóban meglepő, érdekes és nagy volumenű eseményekről kapnak tájékoztatást olvasóink, előrejelzésként a jövő évre. Most végezetül engedje meg Rapcsák úr, hogy egy személyét érintő kérdést tegyek fel! Valóban — ahogy hírlik — részt kíván venni az országgyűlési képviselőválasztáson? Esetleg arra készül, hogy újabb ciklust vállal a város élén? Ez egy eléggé sajátos dilemma. — Valóban, ez a saját dilemmám. Egyáltalán az volt a kérdés, hogy vállaljak-e közszereplést? Voltam olyan naív, hogy én csupán egy ciklusban gondolkodtam. Azt már eldöntöttem, hogy valamilyen formában megmérettetem magam, még akkor is, ha nem kíséri siker ezt a kísérletet. Nem fogom fel kudarcként. Úgy érzem, hogy ez alatt a négy év alatt felhalmozódott tapasztalatomat, tudásomat fel kell ajánlanom a lakosságnak. Hogy milyen formában vállalom ezt a közszereplést, erre majd január folyamán tudok végleges választ adni. Most pedig szeretnék ezúton is boldog új esztendő kívánni a város lakosságának, a Vásárhely és Vidéke olvasóinak, és kívánom, hogy az 1994-es esztendő várakozásaiknak minél jobban megfeleljen. Marász Attila Tegnap délelőtt tartotta közgyűlését a Történelmi Független Kisgazdapárt tagságának azon része, akik területileg a VI. országgyűlési választókörzethez tartoznak, vagyis Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város, Mindszentváros, Mártély és Székkutas kisgazdái. A megjelenteket Hegyi Mihály, a Vásárhelyi alapszervezet titkára üdvözölte, a Himnusz elhangzása után ismertette az összejövetel 4 napirendi pontját. Először dr. Szabó Lajos országgyűlési képviselő beszámolóját hallgatták meg, majd titkos szavazással megválasztották a képviselőjelöltet az elkövetkező választásokra. Ezután a január 8-i országos közgyűlésre utazókat jelölték ki, végül a választásokra való felkészülés irányelveiről esett szó. Újév jókívánságai után dr. Szabó Lajos elmondta, hogy politikailag nehéz évet hagytak maguk mögött, de azért nem volt teljesen eredménytelen az 93-as év. Tudnak eredményeket is felmutatni. Jelentős előrehaladás történt a földtulajdon-rendezésben — sajnos, nálunk még nem fejeződött be teljesen. Vannak, akik elégedettek, a törvények hibájából azonban vannak olyanok is akik elégedetlenek. Nekünk azon kell munkálkodni, hogy az elégedetlen, sérelmet szenvedettek sebeit is gyógyítsuk — mondta. Ezután hosszan, részletesen értékelte az országgyűlésben végzett munkáját, eredményeivel — nehézségeivel, a beilleszkedéstől a hatékony munkavégzésig. Szólt a vásárhelyi kezdeményezésről, az ideiglenes földhasználatról, a részaránytulajdonok, tanya körüli földek problémájának megoldásáról, stb. Külön kitért a jelenleg is létező, illetve a létezőnek tűnő, ám még nem bejegyzett kisgazdapártokról. A Történelmi Független Kisgazdapárt bejegyzett párt, a „ békési irányelveken” nyugszik, míg az Egyesült Kisgazdapárt nincs bejegyezve. Nem tudni áll-e mögötte tagság. Azt sem tudni, meddig tart a bejegyzési procedúra. Úgy véli: ők először vezetőséget választottak, s a vezetőséghez keresik a tagságot. Míg a történelmiek alulról építkező, történelmi alapokra építő párt. Káros az, hogy sokan a kisgazda eszméket tűzik zászlójukra, ám nem aszerint cselekszenek, így sok jóindulatú embert megtévesztenek. Fő alapelve a történelmi kisgazdapártnak, hogy a nemzet vagyona, az ésszerűség határán belül, sok kis és közép tulajdonos kezébe kerüljön, így a társadalmat olyan helyzetbe lehet hozni, hogy miden egyes ember megélhetése biztosítva lesz, nem alakulnak ki óriásbirtokok. Végül összetartásra kérte a történelmi kisgazdákat, és fontosnak tartotta a kapcsolatkeresést a megtévesztett emberekkel. A Torgyán-féle diktatúra és egyszemélyes pártvezetés az utóbbi hónapokban megingott. Erre számos példa van. Torgyánt saját emberi nem fogadják el, két helyen is ellene szegülnek — hallottuk. Ezután következett a Történelmi Független Kisgazda Párt országgyűlési képviselőjelöltjeinek kiválasztása, majd titkos szavazással a megválasztása. A tagság javaslata alapján a jelöltek listájára Kőhegyi András és dr. Szabó Lajos ajánlották. A szavazás eredménye: dr. Szabó Lajos 90, Kőhegyi András 11 szavazatot kapott. Három szavazat érvénytelen volt. Ez azt jelenti, hogy a VI. országgyűlési választókörzet képviselőjelöltje dr. Szabó Lajos lett. Az eredményhirdetés után Szabó Lajos megköszönte a bizalmat, majd ígéretet tett, hogy az eddig képviselt irányvonaltól nem tér el, a történelmi és a békési alapelveket továbbra is becsülettel képviseli. - héjjá - S Dr. Szabó Lajos ismét országgyűlési képviselőjelölt Évvége a piacon Több beruházás is megvalósult (Folytatás az 1. oldalról) — Igen, éppen a Szalai Lukács képviselő hozta ezt a témát szóba. Sajnos a hirtelen jött téllel ez a munka késett. Az újév első lépése a járda helyreállítása lesz. Onderó úrral a tárgyalások már folynak ezügyben. Mihelyt az idő engedi, elkezdődnek a munkák. Annál is inkább, mert a pavilonokba a vízbevezetés megtörtént, de a tulajdonosok nem úgy rakták vissza a járdalapokat, ahogy azokat kellett volna. Ezt mi most helyrehozzuk, természetesen a hátsó rész munkáival együtt, de felmerült egy olyan lehetőség — a város rendezési terve szerint —, miszerint hátul egy vásárcsarnok épülne. Erre igény van, fizetőképes kereslet van, már 80 személy iratkozott fel potenciális partnerként. Véleményem szerint ez egy nagy dolog volna, mert a városnak alig kerülne valamibe, a város viszont közel 25 millió forintos értékkel gazdagodna. E kérdésben tudomásom szerint a városfejlesztési bizottság pozitívan foglalt állást. Én azt szeretném, ha a képviselő-testület, vagy a város vezetése kijelölne egy személyt, aki ennek a témának teljes jogú felelőse lenne, akivel mi rendszeresen tárgyalhatnánk, s ő képviselhetné az ügyet a polgármester és a képviselő-testület felé. — Hogyan van megelégedve a piac működésével? — A fejlesztések miatt a piac gazdaságossága kis jóindulattal nullszaldós. Ami a gyakorlati működést illeti, rend és fegyelem van, amit fokozatosan sikerült kialakítani. Ez köszönhető a felügyeleti szerveknek, közreműködő hatóságoknak, ügyfélszolgálati irodának, vámhivatalnak, rendőrségnek, közterület-felügyeletnek stb. Ezért mindenkit köszönet illet. Nem utolsó sorban a mi embereinknek, akik szintén sokat dolgoznak. Közülük négyen korábban munkanélküliek voltak. A piacra sok vidéki jár, akik elismeréssel nyilatkoznak az itteni rendről — mondta befejezésül Samu Ágoston, majd békés, boldog újévet kívánt rajtunk keresztül minden árusnak és vásárlónak. Héjjá J. Gyula Falvai Sándor zongoraművész estje A Nemzeti Filharmónia és a Petőfi Művelődési Központ rendezésében január 11-én, este hétkor a művelődési központ színháztermében Falvai Sándor zongoraművész játékában gyönyörködhetnek a zenebarátok. Az esten elhangzik Haydn F-moll variációk, C-dúr szonáta, valamint Beethoven C-moll szonáta című műve, melyeket Brahms Három intermezzója, valamint Liszt Ferenc két műve, a Villa d‘Este szökőkútjai és a H-moll ballada követ. A műveket Meszlényi László ismerteti.