Vásárhely és Vidéke, 1994. április (4. évfolyam, 930-954. szám)
1994-04-01 / 930. szám
1994. április 1., péntek Vásárhely és Vidéke Blues a szünetben Akkor történnek a nagy dolgok, mikor a világ a feje tetejére áll, mikor megváltozik minden, s nem a hétköznapi „ szürke” tennivalók és ösztönös cselekvések dominálnak életünkben. Képzeljék el, milyen lenne, ha a diákok oktatnák társaikat és tanáraikat, a tantestület- és igazgató-választást nagy kampány és szavazás előzte meg, s az oktatási intézmény első embere mentében, fején ezüstös koszorúval, kezében fakulccsal járkálna, s osztogatná az utasításokat. Akármilyen hihetetlen, a fenti fantazmagória tegnap megvalósult az egyik vásárhelyi szakközépisko lában. A mezgések fordított napja már szerdán elkezdődött a főiskola ebédlőjében rendezett kifulladásig tartó diszkóval, ám másnap — a tanárok kivételével — senkinek sem kellett félnie a retorzióktól, a nagyszabású feleltetésektől és dolgozatírásoktól. Csütörtökön ugyanis — előre megfontolt szándékkal, s alaposan előkészítve — a választási kampányt megnyerő, ötödik évfolyamos Bíró Csaba vette át a hatalmat, s az általa kijelölt, szintén diákokból verbuválódott tanári kar uralta a katedra tábla felöli részét... A forgatókönyvnek megfelelően a program fél nyolckor kezdődött, mikor az újdonsült igazgató pónilovas fogattal érkezett az iskola udvarára, ahol fekete mentében átvette a Gregus Máté Mezőgazdasági Szakközépiskola jelképes, fából készült díszkulcsát dr. Rapcsák András polgármestertől. A „ valódi” diákok körében a tanítás kezdete előtt továbbra is a szerdai tanár-diák foci volt a legfontosabb téma, melyen a fiatalok 2-1 arányú győzelmet arattak. Az oktatás nyolc órakor kezdődött, s az órák többségén a „ hóhért akasztották” vagyis az egy napra a diáksereget erősítő tanári kar éppen bent ülő, prominens képviselői adhattak számot tudásukról felelés formájában. Az első szünetben a Dani Imre által vezetett alkalmi blues-zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt, később pedig szkanderversenyben döntötték el, ki a Mezge legerősebb embere. Az „ egynapos”, ifjú igazgató a programsorozat végén lapunk kérdésére válaszolva elmondta: — Az igazgatói felelősségteljes poszt, de könnyebb, mint a tanulók munkája. Azt hiszem, az egy nap alatt sokkal többet tettem az iskoláért, mint az elmúlt öt évben. Amennyiben jól megfizetnének, életem végéig szívesen csinálnám... -péter- Pónifogaton jött az igazgató A helytörténet íze Herczeg Mihály a főzésről — Meg kell vallanom, kissé el voltam rémülve, hogy egy receptgyűjtemény nem illik a téka-sorozatba — kezdte a beszélgetést Herczeg Miska bácsi a frissen megjelent vásárhelyi szakácskönyv szerzője. — De többen megnyugtattak, hogy odavaló. Szerettem volna, ha a címe sem sikeredik olyan hivatalosra, jobb lett volna egyszerűen a ‘vásárhelyi’ jelzőnél maradni. Persze akik jártasak a témában, azt is tudják, hogy ezeket az étkeket mások máshol is megírták már. Én magam Somogyi Könyvtár tanulmánysorozatában is írtam már a vásárhelyi népi ételekről, ott pedig hivatkoztam Kiss Lajosra, Szeremleire és másokra is. Aztán még egy adat ahhoz, hogy a témában igen nehéz újat mondani: már nyomdában volt a Vásárhelyi parasztételek, amikor kezembe került egy korabeli kiadvány, a „ Szegény asszony szakácskönyve”. A szegedi Engel Lajos kiadásában megjelent, bizonyos Zsenka néni által jegyzett műben gyakorlatilag le vannak írva ezek az ételek. — Hogyan kezdődött a receptgyűjtés, az ételkészítés iránti érdeklődés ébredése? — Már nagyobbacska gyerek voltam, amikor édesanyám kenyérsütéskor rendszeresen felébresztett hajnalban fél kettőkor, hogy menjek dagasztani. Mondanom sem kell, hogy ez bizony jó egy órányi kemény munka volt... Ez volt az első találkozásom a témával. Amikor Csomorkányon tanítóskodtam és beteg lettem, a helyettesemet a mentő vitte el, mert kilyukadt a gyomra. Én inkább a szomszédokhoz jártam kosztolni, hol ide, hol oda... De a vacsorákat elkezdtem magam készíteni. Hát így kezdődött. Amit szerettem volna megcsinálni, azt néha följegyeztem, de mondanom sem kell, akkor még szó sem volt arról, hogy ez kötetbe kerül. — És hogyan lett könyv a félig tudatosan, félig az élet során fölhalmozott tapasztalatokból? — Két általam fontosabbnak tartott témában terveztem könyvet megjelentetni, a receptkönyvet, szinte mellékesen említettem. Ennek ellenére a művelődési bizottság ez utóbbit támogatta, a szerkesztőbizottság is biztatott. — Hogyan látja a hagyományos konyhát ma, amikor sorra jelennek meg reformtáplálkozással kapcsolatos művek, a téma szakértői közül sokan elítélik a magyar étkezési szokások jellegzetességeit? — Mondhatom szinte tetten értem a szokások változását. Régen is előfordult, hogy polgári szakácskönyvek kikerültek tanyára, bár ezeket igen korlátozott módon használták. Aztán itt van a hűtőláda... A technika megváltoztatta a táplálkozási szokásokat. Ma már a zöldborsót is lehet mindig használni például. A húst nem kell feltétlenül füstölni vagy zsírban tartósítani, ha lehet mélyfagyasztani. Ez befolyásolja az elkészítés módját, az ízek is változnak. Én magam nem vállalnám mondjuk a teljes húsmentes táplálkozást. A hagyományos konyhának is vannak kevésbé zsíros és nehéz receptjei, fontos, hogy az étrendünket helyesen válogassuk meg. Ha már itt tartunk, megemlítem, hogy nálunk kerül az asztalra például spenótos palacsinta is... — Miska bácsi bizonyára szokott otthon főzni.— Néha... a feleségem nem szereti, ha a konyhában téblábolok. De majd ha valamelyik délután nem lesz otthon, megint nekiállok valaminek. _______________________ KÉMEM Látszatra semmi különös az ég adta világon a vásárhelyi rendőrségen. Bár a múlt héten jelent meg a hír lapunkban,hogy dr. Bende István városi rendőrkapitány hétfőn délután 3 és 5 óra között fogadóórát tart. Amikor mindenki, aki úgy érzi, bemehet hozzá és előadhatja jövetelének okát. Lássuk milyen is egy ilyen „ nagy találkozás”. A szerszámok Nem is tudom hogyan írjam le az első „ kuncsaftot”, aki belép dr. Bende Istvánhoz. Tiszta, rendes ember, de ruházata valami ódivatú. Bár egy kicsit igyekezne valamilyen Jean-Louis Trintignan..., nem, inkább Dustin Hoffman-stílust követni, úgy a 60-as évek elejéről. — Célszerszámaim voltak — vág bele már az ajtóban és meg sem várja, hogy kérdezzék, mi a gondja. — Kölcsönkérték a gyerekek, de nem adták vissza egyiket sem. Tud-e segíteni, alezredes úr? - szegezi oda a kérdést irgalmatlanul és akkor lép egy kicsit beljebb a kapitányi szobába, amikor hosszú invitálásra belátja, hogy mégsem lehet a küszöb közeléből mindezt megbeszélni.Dr. Bende István nem sokat teketóriázik. — Mennyi az értéke? — kérdezi. — 4 ezer forint — és folytatja — ott laknak nem messzire tőlem... — Felvesszük a panaszát — vág közbe a város első rendőre és feláll, udvariasan elkíséri valamelyik irodába az ügyfelet, aki egyébként nyugodtan megtehette volna a feljelentését a panaszfelvevőnél. Ki tudja, miért bízik így jobban. Az idős hölgy látogatása Dr. Bende oldalán egy idős hölggyel tér vissza. Mint az előbb, már az előszobából beszűrődik az asszony hangja és amint helyet adnak neki, folytatódik. - Megmondom az igazat, mert a Molnár úr is tudja az én esetemet. 17 hónapja szenvedek, kérem szépen, mert nem akarja kifizetni a 2000 forintot. Hanem csak 1500-at, már voltam az ügyvéddel a bíróságon is és ott azt mondták nekünk — említi a város jónevű ügyvédjét — hogy kérem szépen... - Volt már tárgyalás? - Igen, de elmaradt, mert kérem mellettem lakik és amikor 1973-ban odajött, akkor mondtam neki, 1000 forintot fizessen, most meg egy kicsit megemeltem kérem, mert mi az az 500 forint, egy kiló hús ára. — Ha bíróság előtt az ügy, akkor meg kell várni a döntést, amennyiben nincs más adat, tény, amivel a rendőrségnek is foglalkoznia kellene — így a kapitány. — A bíróságon is elmondtam, hogy állandóan „ spréselni” szokott, nincs nyugtom kérem szépen, mert a kulcslyukon beengedi azt a mérget rám, és nem merek már levegőt sem venni. Tudja 84 éves öregasszony vagyok, nincs aki megvédjen az ilyenektől. Ő pedig egy fiatal 77 éves férfi. Most legutóbb kint volt a rendőr, de hát tehetek én róla, hogy amikorra kijön, addigra már az a borzasztó méregszag eltűnik. — A bíróság ezzel is foglalkozik a kitűzött tárgyaláson? — Igen kérem, de mint mondtam elmaradt... — Akkor meg kell várni, amíg ott döntenek, amennyiben nincs még dolog... — Nincs kérem, most a padlásról a szellőzőlyukon át nyomja be a „ spréjét”, jaj, kérem, én úgy félek tőle — áll fel és nagyokat sóhajtva tudomásul veszi: a bíróság előtt az ügye, újabb „tényállás” szerinte sincs, várnia kell. Kezét szájára szorítva, mintha sírni készülne, lép ki az irodából. Nem kér, nem koldul Valaha jobb napokat látott kabátban lép be a svájcisapkás úr, aki illendően üdvözli a rendőrtisztet és érdeklődik a kedves családjáról, mivel a kapitány édesapját jól ismeri. Szeretne az idősebb Bencével találkozni, amikor ellátogat a fiához és ebben könnyen megegyeznek. Találkozni fognak, de még nem derült ki mi a panasz... Aztán elhangzik, hogy 19 ezer forint a nyugdíja, ami ugyebár tavaly még komoly pénznek számított. Viszont ma már a statisztikai hivatal szerint ennyi a létminimum. A felesége pedig nem kap semmit, mert „csak” 50 évig nevelte a gyermeküket. Az pedig rokkant és 5 ezer forint a járadéka havonta. Mármost a jó nyugdíj ellenére, 30 ezer forintból nyomorognak havonta. Mit lehetne tenni? A felesége büszke asszony. Dolgozott egész életében megállás nélkül, nem kér, nem koldul — hát akkor én mit csináljak? — A népjóléti irodára kellene menni ezzel a gonddal — szól a tanács és mivel a férfi vonakodik, ajánlatként Novák Imre úr neve is elhangzik. Aztán nagynehezen feláll a férfi és úriemberként viselkedve köszön el a kapitánytól, kézcsókját küldve az édesanyjának és mégegyszer tiszteletét az általa igen jól ismert édesapának. Ked Egy óra a fogadónapból Panaszom van, alezredes úr! Országos menedzser-szeminárium Az országgyűlési választások aktualitását középpontba állítva 12 párt vezető gazdaságpolitikusát hívta meg a Budapesti Köztársaságtudományi Egyetem Vezetőképző Intézete szerdai menedzser-szemináriumára azzal a kéréssel, hogy ismertessék pártjuk gazdaságpolitikai koncepcióját, a gazdaság működtetésére vonatkozó elképzeléseit. Andorka Rudolf, az egyetem rektora megnyitó beszédében az egyetem közéleti szerepét hangsúlyozta. Mint mondotta, ezt szolgálja a gazdaságpolitikusok részvételével megszervezett konferencia. Kérte a pártok képviselőit, hogy elsősorban a tudományt tartsák szem előtt, és ne választási szempontokra szűkítve érveljenek gazdaságpolitikai koncepciójuk mellett. A konferencián a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Szocialista Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége, az Egyesült Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, az Agrárszövetség, a Köztársaság Párt, a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Demokrata Szövetség prominens képviselői ismertetik pártjuk gazdaságpolitikai koncepcióját. Szóbeli jegyzék Március 29-én a Külügyminisztérium szóbeli jegyzéket juttatott el Szlovákia budapesti nagykövetségéhez, amelyben hivatkozva az Európai Unió szakértőinek vízmegosztási ajánlásaira adott elutasító szlovák válaszra, a magyar kormány felszólította a szlovák kormányt, hogy kezdődjenek azonnal közvetlen tárgyalások az ideiglenes vízmegosztási rendszer megvalósításáról - tudatta szerdán a Külügyminisztérium sajtóosztálya. A soron kívüli megbeszéléseket, a vegetációs időszak megkezdődésének tényén túl, a hágai per kapcsán kötött külön megállapodásban vállalt kötelezettségek is indokolják. A jegyzékben a magyar kormány hangsúlyozta, hogy az ideiglenes vízmegosztási rend megvalósításához a Duna főmedrébe érkező vízhozam jelentős mértékű és garantált megnövelése szükséges. 3 ves a jelenet az ilyesmiben nem igen bővelkedő falak között. Éjszakai látogatók Ránézésre is városszéli asszony abban az órában az utolsó. Keményen tartja magát úgy általában, ez lerí róla, de nem bír a rázúdított bajjal. — A tata 6 éve meghalt — egy kis szünetet tart — azóta nem tudok mit tenni. Akárhogyan zárom az ajtót, bejönnek hozzám éjszaka. Ha elmegyek, nappal. Itt a kis nyugdíjam. Szinte a fejem alól lopják ki. Mit csináljak kérem? Most vettem egy lakatot 570 forintért — húzza elő a táskájából a kis csomagot és mutatja a sem nem komoly, sem nem egyszerű szerkezetet. Azt hittem a szívem szakad meg kérem, sok ez a pénz nekem. De hát a mostani zár, nem áll ellen senkinek. Ezek pedig 10-12 éves kölykök a környékről, akiket úgy küldenek be hozzám. Mit csináljak?— Kimegy a rendőr majd és körülnéz asszonyom. — A körzeti megbízott, az jó lesz, csak gyűljön már mert úgy félek egyedül. A házat úgyis eladom majd, mert tudja én a második asszony vagyok, aki csak úgy másfél szobát épített oda és majd a bíróság kiadja a végzést, hogy nincs teher a házon. Akkor 2 és fél millióért eladjuk, de addig segítsenek rajtam már az Isten áldja meg magukat. Felállók és eljövök. A mai napra ennyi. ________________________ LB.