Vásárhely és Vidéke, 1994. április (4. évfolyam, 930-954. szám)

1994-04-01 / 930. szám

1994. április 1., péntek Vásárhely és Vidéke Blues a szünetben Akkor történnek a nagy dol­gok, mikor a világ a feje tetejére áll, mikor megváltozik minden, s nem a hétköznapi „ szürke” ten­nivalók és ösztönös cselekvé­sek dominálnak életünkben. Kép­zeljék el, milyen lenne, ha a diákok oktatnák társaikat és ta­náraikat, a tantestület- és igaz­gató-választást nagy kampány és szavazás előzte meg, s az okta­tási intézmény első embere men­tében, fején ezüstös koszorúval, kezében fakulccsal járkálna, s osztogatná az utasításokat. Akár­milyen hihetetlen, a fenti fantaz­magória tegnap megvalósult az egyik vásárhelyi szakközépisko­­ lában. A mezgések fordított napja már szerdán elkezdődött a főiskola ebéd­lőjében rendezett kifulladásig tartó diszkóval, ám másnap — a tanárok kivételével — senkinek sem kellett félnie a retorzióktól, a nagyszabású feleltetésektől és dolgozatírásoktól. Csütörtökön ugyanis — előre meg­fontolt szándékkal, s alaposan előké­szítve — a választási kampányt meg­nyerő, ötödik évfolyamos Bíró Csaba vette át a hatalmat, s az általa kijelölt, szintén diákokból verbuválódott taná­ri kar uralta a katedra tábla felöli részét... A forgatókönyvnek megfelelően a program fél nyolckor kezdődött, mi­kor az újdonsült igazgató pónilovas fogattal érkezett az iskola udvarára, ahol fekete mentében átvette a Gregus Máté Mezőgazdasági Szakközépisko­la jelképes, fából készült díszkulcsát dr. Rapcsák András polgármestertől. A „ valódi” diákok körében a taní­tás kezdete előtt továbbra is a szerdai tanár-diák foci volt a legfontosabb téma, melyen a fiatalok 2-1 arányú győzelmet arattak. Az oktatás nyolc órakor kezdődött, s az órák többségén a „ hóhért akasz­tották” vagyis az egy napra a diákse­reget erősítő tanári kar éppen bent ülő, prominens képviselői adhattak számot tudásukról­­ felelés formájá­ban. Az első szünetben a Dani Imre által vezetett alkalmi blues-zenekar szóra­koztatta a nagyérdeműt, később pedig szkanderversenyben döntötték el, ki a Mezge legerősebb embere. Az „ egynapos”, ifjú igazgató a programsorozat végén lapunk kérdé­sére válaszolva elmondta: — Az igaz­gatói felelősségteljes poszt, de könnyebb, mint a tanulók munkája. Azt hiszem, az egy nap alatt sokkal többet tettem az iskoláért, mint az elmúlt öt évben. Amennyiben jól meg­fizetnének, életem végéig szívesen csi­nálnám... -péter- Pónifogaton jött az igazgató A helytörténet íze Herczeg Mihály a főzésről — Meg kell vallanom, kissé el voltam rémülve, hogy egy receptgyűj­temény nem illik a téka-sorozatba — kezdte a beszélgetést Herczeg Miska bácsi a frissen megjelent vásárhelyi szakácskönyv szerzője. — De többen megnyugtattak, hogy odavaló. Szeret­tem volna, ha a címe sem sikeredik olyan hivatalosra, jobb lett volna egy­szerűen a ‘vásárhelyi’ jelzőnél marad­ni. Persze akik jártasak a témában, azt is tudják, hogy ezeket az étkeket mások máshol is megírták már. Én magam Somogyi Könyvtár tanulmány­sorozatában is írtam már a vásárhelyi népi ételekről, ott pedig hivatkoztam Kiss Lajosra, Szeremleire és másokra is. Aztán még egy adat ahhoz, hogy a témában igen nehéz újat mondani: már nyomdában volt a Vásárhelyi parasztételek, amikor kezembe került egy korabeli kiadvány, a „ Szegény asszony szakácskönyve”. A szegedi Engel Lajos kiadásában megjelent, bizonyos Zsenka néni által jegyzett műben gyakorlatilag le vannak írva ezek az ételek. — Hogyan kezdődött a recept­gyűjtés, az ételkészítés iránti érdek­lődés ébredése? — Már nagyobbacska gyerek vol­tam, amikor édesanyám kenyérsütés­kor rendszeresen felébresztett hajnal­ban fél kettőkor, hogy menjek dagasz­tani. Mondanom sem kell, hogy ez bizony jó egy órányi kemény munka volt... Ez volt az első találkozásom a témával. Amikor Csomorkányon taní­­tóskodtam és beteg lettem, a helyette­semet a mentő vitte el, mert kilyukadt a gyomra. Én inkább a szomszédok­hoz jártam kosztolni, hol ide, hol oda... De a vacsorákat elkezdtem ma­gam készíteni. Hát így kezdődött. Amit szerettem volna megcsinálni, azt néha följegyeztem, de mondanom sem kell, akkor még szó sem volt arról, hogy ez kötetbe kerül. — És hogyan lett könyv a félig tudatosan, félig az élet során fölhal­mozott tapasztalatokból? — Két általam fontosabbnak tartott témában terveztem könyvet megjelen­tetni, a receptkönyvet, szinte melléke­sen említettem. Ennek ellenére a mű­velődési bizottság ez utóbbit támogat­ta, a szerkesztőbizottság is biztatott. — Hogyan látja a hagyományos konyhát ma, amikor sorra jelennek meg reformtáplálkozással kapcsola­tos művek, a téma szakértői közül sokan elítélik a magyar étkezési szokások jellegzetességeit? — Mondhatom szinte tetten értem a szokások változását. Régen is elő­fordult, hogy polgári szakácskönyvek kikerültek tanyára, bár ezeket igen korlátozott módon használták. Aztán itt van a hűtőláda... A technika meg­változtatta a táplálkozási szokásokat. Ma már a zöldborsót is lehet mindig használni például. A húst nem kell feltétlenül füstölni vagy zsírban tartó­sítani, ha lehet mélyfagyasztani. Ez befolyásolja az elkészítés módját, az ízek is változnak. Én magam nem vállalnám mondjuk a teljes húsmentes táplálkozást. A hagyományos konyhá­nak is vannak kevésbé zsíros és nehéz receptjei, fontos, hogy az étrendünket helyesen válogassuk meg. Ha már itt tartunk, megemlítem, hogy nálunk kerül az asztalra például spenótos palacsinta is... — Miska bácsi bizonyára szokott otthon főzni.­­— Néha... a feleségem nem szereti, ha a konyhában téblábolok. De majd ha valamelyik délután nem lesz ott­hon, megint nekiállok valaminek. _______________________ KÉMEM Látszatra semmi különös az ég adta világon a vásárhelyi rendőrségen. Bár a múlt héten jelent meg a hír lapunk­ban,­­hogy dr. Bende István városi rendőrkapitány hétfőn délután 3 és 5 óra között fogadóórát tart. Amikor mindenki, aki úgy érzi, bemehet hoz­zá és előadhatja jövetelének okát. Lás­suk milyen is egy ilyen „ nagy talál­kozás”. A szerszámok Nem is tudom hogyan írjam le az első „ kuncsaftot”, aki belép dr. Ben­de Istvánhoz. Tiszta, rendes ember, de ruházata valami ódivatú. Bár egy kicsit igyekezne valamilyen Jean-Lo­­uis Trintignan..., nem, inkább Dustin Hoffman-stílust követni, úgy a 60-as évek elejéről. — Célszerszámaim voltak — vág bele már az ajtóban és meg sem várja, hogy kérdezzék, mi a gondja. — Kölcsönkérték a gyerekek, de nem adták vissza egyiket sem. Tud-e segí­teni, alezredes úr? - szegezi oda a kérdést irgalmatlanul és akkor lép egy kicsit beljebb a kapitányi szobába, amikor hosszú invitálásra belátja, hogy mégsem lehet a küszöb közeléből mindezt megbeszélni.Dr. Bende Ist­ván nem sokat teketóriázik. — Mennyi az értéke? — kérdezi. — 4 ezer forint — és folytatja — ott laknak nem messzire tőlem... — Felvesszük a panaszát — vág közbe a város első rendőre és feláll, udvariasan elkíséri valamelyik irodá­ba az ügyfelet, aki egyébként nyugod­tan megtehette volna a feljelentését a panaszfelvevőnél. Ki tudja, miért bí­zik így jobban. Az idős hölgy látogatása Dr. Bende oldalán egy idős hölggyel tér vissza. Mint az előbb, már az előszobából beszűrődik az asszony hangja és amint helyet adnak neki, folytatódik. - Megmondom az igazat, mert a Molnár úr is tudja az én esetemet. 17 hónapja szenvedek, kérem szépen, mert nem akarja kifizetni a 2000 forintot. Hanem csak 1500-at, már voltam az ügyvéddel a bíróságon is és ott azt mondták nekünk — említi a város jónevű ügyvédjét — hogy ké­rem szépen... - Volt már tárgyalás? - Igen, de elmaradt, mert kérem mellettem lakik és amikor 1973-ban oda­­jött, akkor mondtam neki, 1000 forintot fizessen, most meg egy kicsit megemeltem kérem, mert mi az az 500 forint, egy kiló hús ára. — Ha bíróság előtt az ügy, akkor meg kell várni a döntést, amennyiben nincs más adat, tény, amivel a rendőr­ségnek is foglalkoznia kellene — így a kapitány. — A bíróságon is elmondtam, hogy állandóan „ spréselni” szokott, nincs nyugtom kérem szépen, mert a kulcs­lyukon beengedi azt a mérget rám, és nem merek már levegőt sem venni. Tudja 84 éves öregasszony vagyok, nincs aki megvédjen az ilyenektől. Ő pedig egy fiatal 77 éves férfi. Most legutóbb kint volt a rendőr, de hát tehetek én róla, hogy amikorra kijön, addigra már az a borzasztó méregszag eltűnik. — A bíróság ezzel is foglalkozik a kitűzött tárgyaláson? — Igen kérem, de mint mondtam elmaradt... — Akkor meg kell várni, amíg ott döntenek, amennyiben nincs még do­log... — Nincs kérem, most a padlásról a szellőzőlyukon át nyomja be a „ spréjét”, jaj, kérem, én úgy félek tőle — áll fel és nagyokat sóhajtva tudomásul veszi: a bíróság előtt az ügye, újabb „tényállás” szerinte sincs, várnia kell. Kezét szájára szorítva, mintha sírni készülne, lép ki az irodá­ból. Nem kér, nem koldul Valaha jobb napokat látott kabát­ban lép be a svájcisapkás úr, aki illendően üdvözli a rendőrtisztet és érdeklődik a kedves családjáról, mi­vel a kapitány édesapját jól ismeri. Szeretne az idősebb Bencével talál­kozni, amikor ellátogat a fiához és ebben könnyen megegyeznek. Talál­kozni fognak, de még nem derült ki mi a panasz... Aztán elhangzik, hogy 19 ezer forint a nyugdíja, ami ugyebár tavaly még komoly pénznek számí­tott. Viszont ma már a statisztikai hivatal szerint ennyi a létminimum. A felesége pedig nem kap semmit, mert „csak” 50 évig nevelte a gyermeküket. Az pedig rokkant és 5 ezer forint a járadéka havonta. Mármost a jó nyug­díj ellenére, 30 ezer forintból nyomo­rognak havonta. Mit lehetne tenni? A felesége büsz­ke asszony. Dolgozott egész életében megállás nélkül, nem kér, nem koldul — hát akkor én mit csináljak? — A népjóléti irodára kellene men­ni ezzel a gonddal — szól a tanács és mivel a férfi vonakodik, ajánlatként Novák Imre úr neve is elhangzik. Aztán nagynehezen feláll a férfi és úriemberként viselkedve köszön el a kapitánytól, kézcsókját küldve az édes­anyjának és mégegyszer tiszteletét az általa igen jól ismert édesapának. Ked­ Egy óra a fogadónapból Panaszom van, alezredes úr! Országos menedzser-szeminárium Az országgyűlési választások aktu­alitását középpontba állítva 12 párt vezető gazdaságpolitikusát hívta meg a Budapesti Köztársaságtudományi Egyetem Vezetőképző Intézete szer­dai menedzser-szemináriumára azzal a kéréssel, hogy ismertessék pártjuk gazdaságpolitikai koncepcióját, a gaz­daság működtetésére vonatkozó el­képzeléseit. Andorka Rudolf, az egyetem rekto­ra megnyitó beszédében az egyetem közéleti szerepét hangsúlyozta. Mint mondotta, ezt szolgálja a gazdaságpo­litikusok részvételével megszervezett konferencia. Kérte a pártok képvise­lőit, hogy elsősorban a tudományt tartsák szem előtt, és ne választási szempontokra szűkítve érveljenek gaz­daságpolitikai koncepciójuk mellett. A konferencián a Magyar Demok­rata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Szocialista Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége, az Egyesült Kisgazdapárt, a Keresztény­­demokrata Néppárt, a Független Kis­gazda-, Földmunkás és Polgári Párt, az Agrárszövetség, a Köztársaság Párt, a Liberális Polgári Szövetség Vállal­kozók Pártja, a Magyarországi Szoci­áldemokrata Párt és a Nemzeti De­mokrata Szövetség prominens képvi­selői ismertetik pártjuk gazdaságpoli­tikai koncepcióját. Szóbeli jegyzék Március 29-én a Külügyminiszté­rium szóbeli jegyzéket juttatott el Szlovákia budapesti nagykövetsé­géhez, amelyben hivatkozva az Eu­rópai Unió szakértőinek vízmegosz­tási ajánlásaira adott elutasító szlo­vák válaszra, a magyar kormány felszólította a szlovák kormányt, hogy kezdődjenek azonnal közvet­len tárgyalások az ideiglenes víz­megosztási rendszer megvalósításá­ról - tudatta szerdán a Külügymi­nisztérium sajtóosztálya. A soron kívüli megbeszéléseket, a vegetációs időszak megkezdődé­sének tényén túl, a hágai per kap­csán kötött külön megállapodásban vállalt kötelezettségek is indokol­ják. A jegyzékben a magyar kormány hangsúlyozta, hogy az ideiglenes vízmegosztási rend megvalósításá­hoz a Duna főmedrébe érkező víz­hozam jelentős mértékű és garan­tált megnövelése szükséges. 3 ves a jelenet az ilyesmiben nem igen bővelkedő falak között. Éjszakai látogatók Ránézésre is városszéli asszony ab­ban az órában az utolsó. Keményen tartja magát úgy általában, ez lerí róla, de nem bír a rázúdított bajjal. — A tata 6 éve meghalt — egy kis szünetet tart — azóta nem tudok mit tenni. Akárhogyan zárom az ajtót, bejönnek hozzám éjszaka. Ha elme­gyek, nappal. Itt a kis nyugdíjam. Szinte a fejem alól lopják ki. Mit csináljak kérem? Most vettem egy lakatot 570 forintért — húzza elő a táskájából a kis csomagot és mutatja a sem nem komoly, sem nem egyszerű szerkezetet. Azt hittem a szívem sza­kad meg kérem, sok ez a pénz nekem. De hát a mostani zár, nem áll ellen senkinek. Ezek pedig 10-12 éves köly­kök a környékről, akiket úgy külde­nek be hozzám. Mit csináljak?­­— Kimegy a rendőr majd és körül­néz asszonyom. — A körzeti megbízott, az jó lesz, csak gyűljön már mert úgy félek egyedül. A házat úgyis eladom majd, mert tudja én a második asszony vagyok, aki csak úgy másfél szobát épített oda és majd a bíróság kiadja a végzést, hogy nincs teher a házon. Akkor 2 és fél millióért eladjuk, de addig segítsenek rajtam már az Isten áldja meg magukat. Felállók és eljövök. A mai napra ennyi. ________________________ L­B.

Next