Vásárhely és Vidéke, 1883. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1883-01-04 / 1. szám

— A „lóvonatu vasút-létesitő társulat“ f. hó 5-én, pénteken, délután 2 órakor, a kaszinó éttermében gyűlést tart, melyen úgy az alá­írt részvényesek, mint az ügy iránt érdeklődők minél számosabban megjelenni keretnek. — E gyűlésen fogják bemutatni az ivtartók a részvény aláírási íveket, melyek legjobban illusztrálni fog­ják, kik és mily mértékben érdeklődnek kereske­delmünk és közgazdászatunk ez annyira fontos tényezője iránt. — Ingatlanaink értéke forgalma. A múlt év folyamában városunkban 2­045­520 frt. értékű ingatlan cserélt gazdát, mely összegben a szabad kézből eladott birtokok 1385­477 írttal, a végre­hajtás útján eladottak 63 494 írttal és a haláleset következtében átírt ingatlanok 596­ 549 írttal sze­repelnek. — Új teher kebeleztetett be ingatlana­inkra, a múlt évben, 350’128 frt, míg a régi telekkönyvi terhekből, daczára a múlt évi jó ter­mésnek, csak 333­ 255 frt. töröltetett, s igy most is több adósságot­­ csináltunk, mint mennyit tör­lesztettünk. — A Vl-ik olvasókör, f. hó 7-én, könyv­tára javára, saját helyiségében tánczvigalmat ren­dez, melyre a t. közönség rang különbség nélkül meghivatik. — A villámvilágítással tesznek kísérletet Szeged utczáin, e hó 2-tól 15-ig, mely kiválóan fontos esemény észlelésére Szeged város szives meghívása folytán, városi tanácsunk is küldött ki egy bizottságot Abray Károly elnöklete alatt, melynek tagjai: Nagy Sándor főkapitány, Deák Mihály h. főmérnök és Szikszay Dénes tanács­jegyző. — Ha a kísérlet sikerülni fog s financzi­­ális nehézségek nem akadályozandják, Szeged lesz az első város hazánkban, melynek utczáit és te­reit villámfény fogja világítani! — Szegeden a közös hadseregbeli ka­szár­nyakat a múlt év végén adták át a katonai hatóságok küldötteinek s a katonaság betelepítése már meg is kezdetett. — Ugyanott a városi tanács pályázatott hirdetett az állandó szín­ház igazgatóságára. A pályázati kérvények e hó­t­ikáig nyújthatók be. — Az igazgatóság elnye­résére legtöbb kilátása van Feleki Miklósnak, a nemzeti színház jeles művészének, kinek személye legtöbb garantiát nyújt arra, hogy a szegedi szín­ház a vidék első színpada leend. — Puszta-Szenttornyán f. hó 7-én lesz a jegyző­választás. A jegyzői javadalom áll 800 frt, készpénzfizetés, szabad lakás s a törvényes munka­díjakból. Pályázók elegen vannak, köztük: ifj. Foltényi Imre, Torkos Kálmán és Gottstág Sándor. — A gyulai nőegylet Gróf Wenckheim Fri­­gyesné elnöklete alatt, a megyeház termében, január 10-én, saját pénztára javára zártkörű tánczvigalmat rendez.­­ — A szegedi jótékony nőegylet január 13-án rendezendő kalikó álarczos báljára, városunk úri családjai közül is többen készülnek. — Rendőri hírek. A múlt évben városunk­ból 262 egyén tolonczoltatott el, és pedig 183 férfi, 52 nő és 27 gyermek. — Baksa Ferencz asztalos mestertől, segédje Veselei Gyula egy 30 frt. értékű h­iftónt elopott s azt elzálogosította. Tettét beismervén átadatott a járásbíróságnak. — Heckel Lajosné kocsmájában Héjja Antaltól 30 frtot elloptak; a gyanú Rafai Sándorra esett s nem is alaptalanul, mert a rendőrség által m­eg­­motoztatván a lopott pénz nála megtaláltatott, mire tettét beismervén, megfenyitése végett, ügye szintén a bírósághoz tétetett át. — Gabona árak. Január 2-iki piaczunkon az árak métermázsánkint következők voltak: Búza 8 frt 50—9 frt 20 kr ; árpa 5 frt 30—5 frt 80 kr; zab 5—5 frt 50 kr; kukoricza 5 frt; rep­­cze 12 — 13 frt. Charivari.1 Bernáth Gazsiról. Pesten a fehérhajó-utczá­­ban levő, „fekete macskához“ czimzett sorházban ült Bernáth Gazsi s nagyokat sóhajtozott. — Mit sóhajt Gazsi bácsi ? — kérdő egy ismerőse. — Hm. Az jutott eszembe kedves öcsém, de jól esnék most egy kevés töltött-káposzta. — Csak parancsoljon... — Nem tudják azt itt elkészíteni. Különö­sen kell arra születni a szakácsnak. — Hogy hogy? — Tudod kedves öcsém, a töltött-káposzta csak úgy jó, ha van benne a marhának a sze­­gyiből, a borjúnak a vesésiből, aztán a sült malacznak a bőriből, tudnak a czombjából, tyúk­nak a mellhúsából, a ruczának püspökfalatjából, s ezeket összevágják őzezomb, nyulaprólók és szar­vas taggal ; összekeverik, jóféle bors, sáfrán, pap­rika s több fűszerekkel s még a fenyőmadárból is tesznek közé valamit. .. . — De Gazsi bácsi — vágott közbe egy másik ismerőse — nincs oly szakács ki azt elké­szítse s magyar ember a ki megegye! — Hiszem azt öcsém, mert mikor egy ténsasszonynak elmondtam, hogy mi kell a jó töltött káposztába, rémültében úgy elájult, hogy két vizipuskával sem tudták felöntözni. — Nincs is olyan konyha mint az „Arany sasban“. — Régi vendég már ott Gazsi bácsi ? — Igaz a­­mikor még az első téglát vitték a fundamentumához, én már akkor ott ittam.­­ — De volt is ott jó kiszolgálat! Két éve, húsvét napján egy roszprádlit kértem, s az a sánta kernyel csak pünkösdkor vacsorára hozta el, pedig a konyha tíz lépésre sem volt; olyan nagyon sánta kernyelt én még sohase láttam. — Így élt már Gazsi bácsi. — Köszönöm, nem iszom ; megtiltotta barom­orvosom. — Hiszen nem vérmes Gazsi bácsi. — Nem ám, de a véremet sem szívta ki a fináncz. Azonban én a sok pénzolvasásban szé­dültem el. Nem győzöm olvasni. Aztán nem találok embert, aki fejében összeolvasná, s most már orvosom tanácsára azt a sok bankót csak úgy tapostatom, mint a káposztát. — No akkor szeretném Gazsi bácsit kira­bolni. Mondja csak hol lakik ? — Éppen e házban, kedves öcsém , olyan nagy kovártélyom van, hogy a forczsmerembe is bele­férne Beregh­ vármegye. S aztán meg olyan csendes lakás, hogy Pesten nincs párja; még a bolha szuszogást is meghallom benne! Sárossy Gyula jeles költőnktől azt kér­dezvén egy vidéki jó barátja: hogy van L­i­s­z­­nyay? — tréfásan azt felelte: — „Kálmán ba­rátunk nagy úr lett, mert egy ideje sohasem jár gyalog.“ — „Hogy-hogy ?“ kérdi a jó barát. — „Csak úgy, hogy a „Kom­ló“-ból minden­ben este két ember viszi haza“ — felelt Sárossy. Vachot Imre találkozván L­i­s­z­n­y­a­y Kálmánnal, őt mint vendégét a „Komló“-ba jó págyi borra hívta, mit Lisznyay ezen határozott sza­vakkal utasított vissza: — „Köszönöm baráti szí­vességedet, de miután gyógyszerrel élek, hetek óta nem iszom; nem ihatom s igy nem megyek“ alig téve azonban néhány lépést Yachottól, azon kérdéssel fordul vissza: — „Hová való is az a bor, Imre?“ — „Págyi,“ — felel a kérdezett. — „Págyi! akkor megyek“ szólt Lisznyay és a jó págyi bor mellett másnap reggelig mulattak. Néhai Szem­ere Pál, a hírhedt sonett író, egy nemzeti ünnepély alkalmával, a tánczosok közt egy minden oldalról felkokárdázott ifjút pil­lantván meg, a­ki a csárdást valódi dühhel járta, reá a következő megjegyzést téve: Feje, melle, karja, mindene kokárdás; Nem ő járja, hanem­ őt járja a csárdás! Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Dr. Endrey Gyula.­ ­ Une Medaille de Bronce j PARIS X878. tTTiTuniTnn^' m- Hódmező-Vásárhely, Nyomatott Lévai F. gyorssajtóján. Sétatér, Újhelyi ház. É­rtesítés. Van szerencsém tisztelettel értesíteni a n. é. közönséget, miszerint 3­5 év óta fennálló és jó h­irnek s keresettségnek örvendő üzletemet, mely több kiállításon első rendű jutalmat nyert, úri-szafvó-műh­elylyel is kiegészítve nagy választékú s Ízléses szövetekkel újólag elláttam. Minélfogva azon helyzetben vagyok, hogy minden rendű férfi-ruhákat lehető jó ízlés s szabással, gyorsan és pontosan elő­állíthatok, azért is a n. é. közönség meg­rendeléseit kérve, maradok tisztelettel TIKÉ.VEI.MI JÓZSEF.­­ Üzlethelyiség: Kinizsi- és Ujvilág-utcza sarkán, saját házamban.

Next