Vásárhely és Vidéke, 1884. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1884-02-14 / 7. szám
Hódmező-Vásárhely, február 14. 7-ik szám. 1884. Második évfolyam. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési díj: Kirés, évre 4 Irt. Félévre 2 Irt. Negyedévre 1 Egyes számára 8 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal, Lévai F. nyomdatulajdonos és Steiner Sándor könyvkereskedő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutczán, III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyiházban. fzt. Az uj ipartörvényjavaslat. Az országgyűlés képviselőházát f. hó 7-én egy törvényjavaslattal lepte meg a földm. iparés kereskedelemügyi miniszter, az új ipartörvény tervezetével, melyet évek óta sürgetnek, s évek óta várnak iparosaink. A várva-várt törvényjavaslat tehát végre megszületett,aa iparosaink láthatják , mi teljesült kívánságaikból, mi nem ? Törvény-paragraphusokkal egyszerre virágzó ipart teremteni nem lehet, de ennek kifejlését előmozdítani, a létező állapotokat javítani igenis lehetséges, s ezt méltán megvárhatjuk a szóban forgó törvényjavaslattól. Az 1872-ik évi ipartörvény ellen általános volt a panasz, az uj javaslat irányában általános a várakozás; orvosolva lesz-e amaz s kielégítve lesz-e emez ? — azt a következés fogja megmutatni, annyit azonban az uj törvényjavaslattól elvitatni nem lehet, hogy az 1872-iki ipartörvényhez képest nagy haladást mutat s a folyton fejlődő ipar szükségleteinek inkább megfelel s bár egészben véve csak a régi törvénynek a revisiója, az iparszabadság fontos elvének fentartása és keresztülvitele mellett igyekszik mindama reformokat létesíteni, melyeket az iparos osztály szóvivői gyűléseken és a sajtó útján évek óta sürgetnek. Az új törvényjavaslat egyébiránt a képviselőház közgazdasági bizottságának adatott ki előzetes tárgyalás végett, s mielőtt törvényerőre emeltetnék, itt is, a képviselőházban is erős megvitatás tárgyát fogja képezni minden irányban s lehet, hogy némely tekintetben módosulást is szenvedend, addig is azonban közérdekű voltánál fogva, különösen iparos osztályunk kedvéért, szükségesnek tartjuk eme nagyfontosságú törvényjavaslatot főbb vonásokban megismertetni olvasóinkkal . A törvényjavaslat első fejezete az ipar megkezdéséről szól. Lényeges intézkedést tartalmaz itt, mindjárt az első szakasz, mely szerint minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, az új törvény korlátai között és az új törvény szerint engedélyhez nem kötött bármily iparágat, ideértve a kereskedést, bárhol önállólag és szabadon gyakorolhat. A foglalkozást közvetítő üzlet és cselédszerzés biztosíték letételétől van függővé téve és az ily üzletek könyveinek mikénti vezetéséről is részletesen intézkedik a törvény. Átmenőleg úgy rendelkezik a törvény ez irányban, hogy az új törvény hatályba lépte előtt megkezdett iparokat az illetők külön engedély nélkül folytathatják tovább, de kötelesek megtartani az új törvény alapján hozandó szabályrendeletek határozatait. A közveszélyes vagy szomszédoknak alkalmatlan és hasonló ipartelepek mikénti engedélyezéséről részletesen gondoskodnak a husztó 34-ig terjedő szakaszok. Második fejezete a törvényjavaslatnak az ipar gyakorlásáról szól. Megállapítja mindenekelőtt, hogy engedélyhez kötött ipar bérlő által nem űzhető, hanem csak az engedélyhez nem kötött ipar. Ennek terén aztán az illető külön engedély nélkül saját lakhelyén, vagy az ország több városában is tarthat több állandó üzleti helyet, műhelyt és árudát. Egy személy többféle ipart is űzhet és joga TÜZES KATA. Népies elbeszélés. Irta: Bánfalvy Lajos. (Folytatás.) — Aztán hazajöttél. Aztán Bögözi András uram fogadott be a házához és itt maradtál. Jól tetted. — Pedig látod, épen azt nem kellett volna tenned. A világ, meg Biró Panna — — A leány arczát ismét az az élénk pir borita el, mint az előbb — De hát, mit mond a világ? Mi köze ahoz Biró Pannának, akár hol lakom ? viszont félénken, mert bár szerette volna tudni, mit mondanak, mégis félt, hogy olyasvalamit hall majd, amiért pirulnia kell. — Nagy sora van neki ahoz, heveskedett Sára anyó. Nagyon szeretne, a lelkem, Bögözi Andrisné lenni. Meg is mozgat, mindent, hogy azt elérje,aztán hogy te ide jöttél — — — Én? — Igen, te! Hát még sem találod el? No hát attól fél rá Panna, hogy kiütöd Andrisnál a nyeregből. Érted most már, magyarázta a vén asszony. — De ha Andris bácsi szereti Pannát, vele a leány, bár — maga sem tudta, miért — de remegett a gondolatnál, hogy csakugyan úgy lehetne. — Ugyan menj már, te bolondos, nevetett Sára anyó. Magad sem hiszed, amit mondtál. — Már miért ne szerethetné? — Hiszen, ha szeretné — értsd meg — akkor nem féltené tőled. Azután észrevevén, hogy a leány, e szavaira, remegni kezdett és holt haloványra vált, hirtelen hozzátette: — Elég bolond is, hogy tőled félti, mikor mindenki tudja, hogy Andris még most is a régi szeretője, a Viktor után bomlik. Ha tudta volna Sára anyó, hogy Kata ennek a hallásától jobban félt, mint a Biró Panna nyelvétől, aligha mondja meg neki. így azonban, mint aki dolgait lejobban végezte, állt föl a kis székről, fogta guzsalyát és „jó éjszakát" kívánva, tipegett ki az ivón keresztül, haza felé. Kata még ott ült a guzsaly mellett, keze a fonalat, elbocsátva, aláhanyatlott ölébe, szemei mereven bámultak a pislogó lámpa lángjába és gondolkozott — gondokozott a Sára anyótól hallottak felett. Ő maga sem tudta, miért, de szivét csaknem megszakadni érezte a gondolatra, hogy Andris még most is a dúsgazdag özvegy Buzs Molnár Mihályné után bomlik. Lassanként köny lopódzott a szemeibe, de azután, mintha szégyelné gyengeségét, letörülte azt a köténye csücskivel és a gyermekeket ágyba fektetve, ő maga is, mély sóhajjal felkereste fekhelyét. Az ivóban mulatozók is, mert hasztalanul várták a szép csapos lány bejöttét, korábban széledtek haza a szokottnál és csakhamar mély csend bobtá a „Muszáj“ csárdát és környékét. IV. ..Eljön-e kigyelmed a sükösdi vásárra? Én is ott leszek.“ Ezekkel a szavakkal vált el Viktor ama vasárnapon, melyet Kata visszatérte után először töltött Vámosdon, a csárda ajtóban kint álló Andristól. És hogy ne ment volna el Andris? Hát nem annyit jelentett-e a Viktor szava, mintha csak azt mondta volna, hogy. ..eljöjjön ám, mert okvetlenül oda várom.“ Pedig elment volna Andris az ilyen biztatásra akár a világ végéig is. A vásár napja itt volt. Vasárnap kora reggel már felszerszámozta két szép per lovát, befogta a könnyű vasas kocsiba, aztán megígérve a gyermekeknek hogy — ha jól viselik magukat — hoz nekik vásárfiát, édes mézes kalácsot, fölugrott az előízlésbe, nagyot pattantot ostorával és sebes vágtatva hajtatott ki a csárda-udvarból. A füzes patak kanyarulatánál szemébe tűnt a malom, mely szive szerelmét, Viktort rejté magában. Várjon otthon van-e még, vagy már a vásárba indult? A kémény nem füstölt, ezt tisztán látta. Ezenkívül nem vehetett ki a malom körül egyetlen élőlényt sem. — No, majd megtudom, ha oda érek , mormogó, megsuhintva ostorát, úgy hogy alig néhány percz alatt a malom előtt termett. Az ablakok le voltak függönyözve, az ajtó bezárva. — Ki van itthon, hé! kiáltott Andris. Kiáltása elhangzott, senki sem telelt. Mély csend bobta a vidéket. „Vagy alusznak, vagy nem hallják. Vagy hallani nem akarják.“ dudolá Andris, aztán ismét kiabálásra fogta. — Hát nincs itthon senki?! — kiáltó. Erre a kiáltásra fölnyilt a malomház fölötti kis ablak, melyen egy álmos, morcsos képű, kóczos mólnál- inas dugta ki fejét. — Mi baj ? Ki az ? kérdező szemeiből akkor is az álmot dörzsölve ki két lisztes öklével. Azután hozzá tette: — Vagy úgy, maga az Andris bácsi? Jó reggelt. — Adjon isten öcsém, felelt Andris, itthon-e az asszonyod? — Nincs a, még tegnap este bement Sükösdre a vásárra; vigyorgott a kóczos gyerek. — Ugyan, ugye? — úgy ám. Nemes Kajszik István uramhoz szállt be Sükösdön az asszonyom. Nagy dóridé is volt ott tudom, tegnap este, mert Kajszik uram fia, a Miska bácsi, a napokban jött haza a katonaságtól. Mindezt egy szuszra mondta el a piszkos molnár inas, de Andris már alig hallotta a beszédje végit. — Gyi te! kiáltott harsányan, aztán közéjük vágott a lovaknak, hogy azok dühösen ágaskodtak fel, a következő pillanatban nyílsebesen vágtatva tova a poros országúton. A két per megragadta tova a kocsit az országúton Sükösd felé. Mintha csak sejtette volna a két nemes állat azt a zajló indulatot, azt az őrült szenvedélyt, amely gazdájuk szívében rombolt, olyan szilaj vágtatásnak eredtek. Andris nem is ügyelt rájuk, vitték rögön, mély vágásokon keresztül, nem érezte a kocsi rázást, a hatalmas zökkenéseket, melyek még agyvelejét is megremegtették. Mi is volt az, ahoz a nagy fájdalomhoz képest, a mely szivét marczangolta. — Hát nemes Kajszik István uramhoz szállt be, mormogta fogait összeszoritva. Csak azért, mert Miska itthon van. Hej ! Viktor, Viktor, de egészen más is vagy, mint voltál régen! És mintha égni az ágytól, hogy ezt mielőbb Viktornak szemébe mondja, ismét közé vá-