Vásárhely és Vidéke, 1884. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1884-07-03 / 27. szám
Hódmező-Vásárhely, Julius 3. 27-ik szám. 1884. Második évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre Egyes számára 8 kr. Hirdetések jutányosan közültetnek. Megjelenik minden csütörtökön. dt- Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal, Lévai F. nyomdatulajdonos és Steiner Sándor könyvkereskedő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fontczán, III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyiházban. / Il. írjakedvelő társaság. lekvárosunk társadalmi életére nézve egy nagy horderejű és a jövőre is kiható társaság keletkezett az ifjúság körében, mely arról tesz tanúságot, hogy Hódmező-Vásárhely város ifjú nemzedéke életerős, művelt és komoly elemekből áll, kikre a jövő bizton számíthat. E tevékeny ifjúságot, mely a múlt hetekben az állandó műkedvelő társaságot megalapítá, őszintén üdvözöljük és kitartásra buzdítják, hogy a megkezdett szép munkát tovább folytassák, hogy érdeklődésük ne csappanjon meg, hogy erős kézzel ragadják meg társadalmi életünk újjászervezését és ne legyen szalmatűz az, mely ily tevékenységre ösztönzi őket. városunk zilált társadalmi életének regenerálására. Mert az itteni társadalmi élet sohasem volt csakugyan oly zilált és laza, mint az utóbbi években. Vak indulattal küzdenek itt nálunk évek óta személyek személyek ellen, sokszor a legjóravalóbb eszmének személyi érdekekből irtó háború üzentetik, mely háborúban nem az elvek és eszmék harcza folyik, hanem a személy hozatik felszínre és támadtatok meg minden igaz ok nélkül. Ez eredményezte azután, hogy társadalmi életünk színteréről is visszavonulni kezdtek jobbjaink, s számos oly téren, melyen sikereket mutathattunk volna fel, kezdeményezés hiányában semmi sem történt. Akik ily zilálttá, ily elkeseredetté tették nálunk a társadalmi együttlétet, azoknak sohasem jutott eszükbe megnézni a fegyvereket, aminőkkel itt a személyek ellen küzdöttek. Nem voltak a fegyverekben soha válogatósak. A társadalmi jó és békés együttélés, a társadalmi művelődés és előhaladás ellen fordultak sokszor ama fegyverek és lerombolták mindazt, ami a pangó társadalmi életet felélénkíthette volna. Pedig mi szép hivatás lenne az, ha a városi közélet terén működő egyének, arra is elhatároznák magukat, hogy a szűkebb körű társadalomért is tegyenek valamit. Aki kitűnő ott, milyen könnyű annak emitt is kitűnőnek lenni és a közjó javára cselekedni szűkebb körben, de mégis mindnyájunk jóvoltáért, városunk társadalmi életének emeléséért. A közéletben való szereplést és működést ily nemes oldaláról fogta fel közéletünknek ama kitűnő és lankadatlan tevékenységű férfia is, akit az ifjúság, megalakítván az állandó műkedvelő társaságot, elnökké választott meg. Ez a férfiú Garzó Imre, kiben az ifjúság — nagyobbára az ő neveltjeinek — bizalma összpontosult, és tőle remite és reméli is, hogy élére állva a megalakult műkedvelő társaságnak, a fentebb ecsetelt viszás és bomlott viszonyok meg fognak szűnni társadalmi életünkben és közös erővel, közös működéssel regeneráljuk majd pangó és visszás társadalmi életünket. Nem félünk azért, ily férfiú áll vám a társaság élén, — a sikertelenség és eredménytelenségtől. Nem félünk pedig annyival inkább, mert — mint már egyszer alkalmunk volt kifejezni — egy erős és életrevaló ifjúság, oly férfiúval élén, mint Garzó Imre, leküzdhet minden akadályt, elsimíthat minden visszavonást, amilyen ifjú maga, úgy megújíthatja a társadalmat és tényezője lehet, városunk érdekében is sok szépnek és sok jónak. Ilyen ifjúságnak tartjuk mi a jelenlegi ifjúságot. Komoly törekvés mellett, amint már egyszer e tárgyról szólva kifejeztük, reméljük, hogy mozgalmat csinálnak nálunk a társadalmi reform terén, mely, hogy már ránk is fér, azt bizonyítgatni felesleges. Nem először teszszük fel most is a kérdést, hogy mit teszünk mi a társadalmi élet élénkítésére éveken át? Csak kísérjük figyelemmel a fővárosi újságok vidéki rovatait, mit találunk ott Vásárhelyről ? Bizony-bizony nagyon keveset, ami városunkban a társadalmi életet, társadalmi szellemet dicsérné. TARCZA, MENÁKA. Keleti rege. Irta: Bánfalvi Lajos. (Folytatás.) III. Együtt volt a Tirnók vének tanácsa, Purutsotáma szent csarnokában, hogy ítéletet mondjon a bűnös fölött. A tanácsban maga az ősz fejedelem , Narda elnökölt, komoran ülve csillogó trónján , komoran és sötéten, mert hisz a bűnös, ki fölött ítéletet, kelle hozni, leánya volt, egyetlen gyermeke: Menáka! És milyen súlyos bűn nehezedett vállára! A legsúlyosabb: a tisztátalanság vádja van emelve ellene, mert Rama szent égótjét megfertőzteté azzal, hogy viszonyt szőtt egy elátkozott, tisztátalan törzs gyermekével, a Yathó főnök fiával, Azthottal. Némán ültek ott a vejtek is fejedelmük körül, komoran függesztve szemeiket a nyilt csarnok oszlopsora felé, merről a bűnös érkezését várták. A fejedelem jelt adott kezével, két udvaritok eltávozott és csakhamar visszatért a bűnös kíséretében. Valóban bűnös-e az a fejedelmi nőalak, mely büszkén, fölemelt fővel járult birái elé? — A habfehér öltöny helyét, hosszú barna burnusz féle foglalja ugyan most el és idomtalan burkolja be szobrászi termetét, de a vádlottak ez öltönyében is, a fő büszkén, szabadon emelkedik magasra, ha mindjárt a bűnös szemek alázatosan a földre szegeződnek is s a két kis kéz, kérlelően kulcsolódik össze a dombom mellen. A bírák komor tekintete résztvevővé, szeretetteljessé válik e fejedelmi alak láttára s maga Narda elfordítja róla tekintetét, — talán hogy egy szemébe lopódzó áruló könycseppet elpalástoljon. Menáka, a trón zsámolyához érve, mélyen, alázatosan hajta meg fejét, azután a vének előtt hajolt meg körben, alázatosan. Az ősz fejedelem végig simitá kezével gondteli homlokát és aztán lassú, ünnepélyes hangon kezdő: — Narda leánya! Vádolva vagy, hogy Róma szent, ligetében fogadtál el egy ifjat — nem : egy elátkozott, tisztátalan törzs tagját, kinek nevét is említeni, már beszennyezi ajkainkat. Bíráid előtt állsz, kik ítéletet, hoznak fölötted. — Mit hozhatsz fel mentségedre? — Mentségemre? felelt a leány, nyílt tekintetét körülhordozva birám. Kell-e mentenem magamat akkor, mikor lelkem nem vádol? — Vagy hazugsággal fertőzze ajkait Menáka, hogy biráit megvesztegesse? — Nem, nincs mit felhoznom mentségemül ! Szerettem az ifjat, kinek csak nevét ismertem, mielőtt a nevet tudtam vagy tudakoltam volna. Szeretem ma, midőn ti. a bírák, mondjátok, hogy ő tisztátalan! — De oka vagyok-e, hogy Káma ez érzelmet, kelte szivemben? — Nem az istenek akarata vezette-e oda lépteit, hogy utam keresztezzék ? Biráim vagytok, s ha bűnben találtok , ám ítéljetek ! Nem, ne így. Menáka, szólt a vének legvénebbike közbe remegő hangon. Nem illet vádlottat ily beszéd és a bűnöshöz jobban illik az alázatosság. Igaz, biráid vagyunk, de igazságos bírák, hívei atyádnak, fejedelmünknek és kétszeresen súlyosul reánk és ezért hivatásunk nehéz feladat... mert igazságot kiván a jog; elnézést az úgy is keményen sújtott fejedelem iránti mély hódolat. Nem ejtették-e Azúrok hatalmukba szivedet, hogy aztán zsákmányul dobjanak e tisztátlan ifjú karjaiba? Oh, az istenek ez ellenségei ármányosak s olyan nehéz a tapasztalatlan szivnek elkerülni fondorlataikat! — Te jót akarsz, atyám ! fordult a vádlott az aggastyán felé. Köszönöm jóságodat. — Igaz, Narda leánya vagyok, a ti fejedelmetek leánya. Első az elsők közt — monda atyám, mikor Káma szent ligetébe indultam. S ha első voltam ott, jusson legalsóbb is igazságos ítéletetek, ha vetkeztem ! Nem, az Azuruk nem vettek hatalmat fölöttem, mert érzem, most is érzem még. Iogy azt a tüzet, mely szivemben egynap a Káma isten gyújtotta meg ott. Az érzelem, mely keblemet betölti, az ő ajándéka és általa az isteneké. S ha bűnt követtem el, úgy tőle származik az, miért ha lakolnom kell, az is az isten akarata! — Ne káromold az isteneket! szakitá félbe szavait a fejedelem. A tisztátalan érzéshez, mely szivedet betölti, nincs nekik semmi közük, mert a mi tisztátalan, az nem tőlük, hanem az alvilágból ered. Vetkeztél, bűnös vagy bűnös kétszeresen azért, mert, születésednél fogva felül kellett volna emelkednek a kísérteteken. Leányom voltál , szivemnek olyan drága és — ma nem vagy leányom. Nem lehetsz az, mig bűnöd tisztázva nincs. lm. halld ítéletemet . ..Narda leánya, Menáka, ki a tisztátalan érintésétől magad is tisztátlan lettel; az ősök törvényei szerint ítéllek el téged hosszú vezeklésre Thetis sötét ligetében, hová nem hat világosság. Száműzlek körömből, hogy ott töltsd napjaidat imák, áldozás és böjtölés közt mindaddig, mig Thetis főpapja föl nem oldoz bűnöd alól és vissza nem adja tisztaságodat! — Helyeslitek-e ítéletemet? fordult ezután a vének felé, és igazságos volt-e Narda, mikor önmaga fölött ítélt? A vének tanácsa egész földig lehajolt a trón zsámolya előtt. — Narda nagy! Narda igazságos! mondák egy hanggal. Legyen úgy, ahogyan ítéltei! És az ősz fejedelemnek, bár szíve vérzett, egy arczizma sem rándult meg az ítélet mondásakor. Kezének intésére előjöttek Thetis sötét ligetének szőrcsuhás vezeklőnői, akik közé tartozott e pillanattól fogva Menáka is, míg vissza nem nyeri tisztaságát.