Vásárhely és Vidéke, 1886. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1886-07-01 / 26. szám
igen jó jelnek tartunk a fürdő jövőjére, mert úgy látszik közönségünknek már is felkelte érdeklődését. — Kell-e czipó, lágy kenyér? K. Szabó Julis furfangos egy cseléd. Ott szolgált B. A. gabnakereskedőnél. A Julissal hetenkint rendesen két kenyeret süttetett a gazdasszonya s ő olyan furfangos volt, hogy a két kenyérből rendesen hármat csinált. Ebben még semmi rész nincs, gondolja az olvasó, csakhogy ott a dolog bibija, hogy a harmadik kenyérről semmit sem tudott a Julis gazdaaszonya. Kiszakajtott ugyanis otthon két kenyeret és elvitte sütni a pékhez, Fógel péknél azután megint elszakajtott a két kenyérből egy kenyérre valót s igy lett a kettőből három. A pék egy ideig elhitte Julis azon állítását, hogy „a ténsasszony akarja igy a dolgot, mert a harmadik kenyeret elküldi egy szegény asszonynak az ur tudta nélkül“, — azonban végre is a cseléd gazdájához fordult s kitűnt az egész turpisság. Julis a harmadik kenyeret az anyjának lopta el s miután a rendőrségnél négyszeri lopást beismert, most már az „oldalzsebben“ elmélkedik a felett, hogy a gyermeki szeretetnek is van határa. — Rendőri hírek. Fejes Imre múlt hóban ellopott 2 lova megkerült. A becsületes lakötök szorongatva lévén a rendőri nyomozások által, hazacsapták a két lovat a tulajdonos luczernájába. — Dr. Ormos Jenő helybeli ügyvéd lelei bérletéről múlt hóban ellopott 2 lovat szintén előkerité a csendőrség Kistelekről. — Kalpagos Szabó Jánostól két hó előtt egy tehenet loptak el, melynek tettesét a rendőrségnek e hét folyamán sikerült kézrekeríteni. — Szűcs Julis házát péntekre virradóra eddig ismeretlen tettesek kiásták s a házba hatolva, onnan egy derekaljat, egy dumnát, 2 párnát és két tábla szappant loptak el. — Köszönetnyilvánítás. Alulírottak mindazoknak, kik feledhetlen Józsa leányunk f. hó 27- én végbe ment temetésén megjelenni s vigasztaló részvétükkel mély gyászunkat enyhíteni szívesek voltak, bánatos szivünk legmelegebb köszönetét nyilvánítjuk. HunVásárhely 1886. junius 28- án. Bálint József és neje. — Lapunk zártakor vettük H. Nagy Lajos úrtól a következő sorokat: A „ Vásárhelyi Közlöny“ most vasárnapi száma, nyomdai akadályok miatt nem jelenhetett meg. Az érdekelt. előfizető és olvasó közönség megnyugtatására most kijelenti a lap szerkesztősége, hogy a „Közlöny“ számai jövő vasárnaptól kezdve rendesen meg fognak jelenni, és hogy az elmaradt számért az új negyedben bőven kárpótolni fogja olvasóit. Lapunk jelen száma első lévén ez évnegyedben, tisztelettel felkérjük előfizetőinket előfizetéseik szíves megújítására. □ Vízvári és Deák Miska. Vízvári Gyula kedves vendégünk keddi fellépte után tisztelői közül többen egy szűkebb körű bankettre gyűltek össze a népkertben, hogy egy kedélyes estét töltsenek a szeretett vendég körében. Hogy a társaság kitűnően mulatott s szellemes pohárköszöntőknek híjában nem volt, azt említenünk majdnem fölösleges, mert Vízvárit színpadon kívül is, látni és hallani, vele társalogni, magában véve a legnagyobb élvezet, hát még mikor oly kitűnő hangulatban van, mint volt a kérdéses banketten, melyen a legszellemesebb toasztok egymásután sziporkáztak el ajkairól. Érdekesnek tartjuk ezek közül megismertetni Vízvárinak egyik legszellemesebb s közönségünket leginkább érdeklő toasztját, mely nemcsak színészetünk múltjára, de Beák Mihály városi főmérnökünk ismert jószívűségére is szolgáltat egy jellemző adatot. Emlékezetünk után következőkben adjuk vázlatát: 1863-ban a boldog emlékű néhai budai népszínháznak voltam egyik igénytelen tagja. Abban az ínséges esztendőben reánk is meglehetős Ínséges napok jártak, melyről hogy némi fogalmat nyújtsak, előre bocsátom, hogy az én színészi lényngom naponkint 40 kr volt a teljes ellátásra. A dolog ott kezdett azonban reám nézve komolyodni, mikor szerelmes lettem s szerelmem tárgya szintén ama szintársaság egyik tagja volt, hozzám viszonyítva azzal a különbséggel, hogy neki csak 30 kr. napi léningja volt. Ekkor történt, hogy a hazai színészetre nagy nap virradt : a nemzeti színház 25 éves fennállásának napja. A jubileum örömére azután Molnár György direktorunk aznap nem tartatott előadást s a társulat összes tagjai zarándokoltunk mi is át Pestre, a nemzeti színházba jubileálni. Ez igen szép dolog volt, de azon szomorú következménynyel, hogy nem tartván előadást, másnap a lóring elmaradt. A napot csak átéltem valahogy s táplálkoztam a szerelemből s mert melegedni is ennél akartam, este meglátogattam „őt“. Benyitok. A szobában sötétség fogad, a szoba három sarkából három zokogó női kebel sírása üti meg fülemet. Egyik sarokból a másikba megyek s a három zokogó hölgyben felismerem társulatunk három tagját, köztük — őt. „Miért nem gyújtanak világot?“ — kérdem. „Mert nincs gyertyánk“ — volt az egyhangú felelet. „Hát miért nem fűtenek legalább ?“ — kíváncsiskodom tovább. — „Mert nincs fánk“ — hangzik a válasz. — „De hát miért sírnak az istenért?“ — „Mert még ma nem ettünk“ hallom az indokolt magyarázatot. Ezek hallatára egyszerre feltámadt bennem a velem született gavallérság. „Csak ez a baj? — szóltam önérzettel — ezen mindjárt segítünk, majd hozok én mindjárt mindent, s kirohantam az utczára, hol felpillantván a csillagos égre, eszembe jut, hogy nekem sincs semmim s magam sem ettem még ma semmit. Ekkor a sorsra bíztam magamat s önkéntelenül a lánczhíd kávéházba vetődtem, hol technikus barátaimmal szoktam elidőzni. Amint beléptem — nem tudom, hogy az éhség látszott-e meg arczomon, de egy technikus barátom rögtön átölelte nyakamat e szavakkal: „Pajtás, fizetek egy fehér kávét.“ — „Miska! — mondok neki — adj nekem inkább egy frtot.“ — „Kölcsön, vagy csak úgy?“ kérdezi Miska tőlem komolysággal — „Akár kölcsön, akár úgy, csak egy forintot adj, most nincs pénzem, de ha lesz, megfizetem, hanem azt mondom: add azt a forintot, mert ha nem, hát megölöm magamat.“ Miska szó nélkül vette ki a bugyellárisát s ide adott egy forintot. Ma sem tudom, hogy megadtam-e neki ezt a forintot, de tudom, hogy Kroezussá tett vele. Szaladtam a krájzlerhez, vettem négy hatosért fát, három hatosért kolbászt, két hatosért kenyeret és egy hatosért gyertyát s oszt’ — gazdag terhemmel repültem hozzá. Meg volt mentve a becsület s én a legboldogabb ember voltam a világon ! A gyertyát meggyujtottuk, a fával besütöttünk, az elemózsiát elfogyasztottuk s a szomorú napot olyan vidám nótázással fejeztük be, hogy ma is kedvesen emlékszem rá. S ezt mind azért mondtam el, hogy annak a jó szivü technikusnak, aki nem más, mint a köztünk levő jó barátom , Deák Miska városi fő mérnök, utólagosan tudomására hozzam, hogy az I az egy forintos bankó segített engem házasságra ! — ő vele s ezért viszonzásul azon kívánságom s fejezem ki, hogy Hódmező-Vásárhely város közönsége segítse őt mielőbb boldogabb házasságra, mint amilyen az én első házasságom volt, mert nekem abból már csak emlékeim vannak. Ilyen formán mondta el ezeket egy pohárköszöntőben Vízvári, hanem ezt hallani kellett volna, hogy miként mondta! Felért egy színi előadással! Nyilvános köszönet. Miután az ev. reform, főgymnasiumunk múzeuma javára rendezett kiállítás minden mozzanatában immár befejeztetett, a kiállított tárgyak, — egy-két kivétellel — széthordattak, elmulaszthatatlan tisztemnek ismerem, hogy a nemes és jótékony szós nevében hálás köszönetemet nyilvánítsam legelsőben is az igen tisztelt közönség iránt, amiért a kiállítás értékét, úgy a beküldőn tárgyak gazdagsága és mesteri érdeme által nem reménylett fokra emelte, mint a kiállítás látogatása által annak anyagi czélját is előmozdította Hálás köszönetemet nyilvánítom továbbá általában a rendező bizottság összes tagjai iránt, mint akik buzgó közreműködésükkel a sikernek igen hathatós tényezői voltak, mindenek fölött pedig méltó elismeréssel tartozom a jótékony szés nevében Vajda Gyula és Kmeti Gyula uraknak, mint akik a kiállítás létrehozásánál és előmunkálatainál, különösen annak rendezésénél lankadatlan buzgóságot fejtettek ki. Csak a t. közönség és rendezőség ily összevágó buzgó működése mellett volt elérhető, hogy kiállításunk, — városunkban eddig első e nemű kísérlet, — anyagi tekintetben sem maradt gyümölcstelen, erkölcsi érdemére nézve pedig fokozottabb várakozásnak is megfelelt. Még egyszer hálás köszönetemet minden részre nyilvánítva, kiváló tisztelettel maradtam Futó Mihály Irodalom. — „Néhány szó a nemzetiségi kérdésről“ írta Mocsáry Lajos. Ilyen czímű ropirat jelent meg Budapesten Singer és Wolfner kiadásában. A szerző a ki nem rég a képviselőházban nagy föltűnést keltett a nemzetiségi kérdésről elmondott nézeteivel, és a ki a nemzetiségi kérdésről a sajtó útján már több ízben nyilatkozott, most újólag a nagy közönséghez szól és szava, mint minden, amit Mocsáry Lajos mond, igazi súlylyal bír. Még azok is, akik nem lesznek vele mindenben egy nézeten, el fogják ismerni, hogy igazi mérséklet jellemzik legújabb emuncziáczióját. Habár Mocsáry nem azért ir, hogy feltűnést keltsen, hanem hogy meggyőzzön, e röpirat mégis, a benne foglalt új szempontok miatt szenzácziósnak mondható. Nem küzd személyek, hanem elvek ellen s azért nincs meg röpiratában a keserűségnek azon fullánkja, melyet a csupán pártszempontból ítélő írók, a más pártbeliekkel szemben használni szoktak. E röpirat minden pártkülönbség nélkül oda mondja valamennyi pártnak az igazságot, vagy legalább azt, amit a szerző annak tart. Legjobban és lehetőleg egyszerűen jellemzi Mocsáry Lajos álláspontját a nemzetiségi kérdésben a következő kijelentés: „Az én álláspontom a legalitás, t. i. az 1868-iki nemzetiségi törvény. Ez a törvény a nemzetiségi ügynek egyik legnevezetesebb mozzanatát, a 60-as években létrejött jó hangulatot s kibékülést képviseli. Ezt a törvényt mint minden élő törvényt végre kell hajtani becsületesen, meg kell tartani betűjét és szellemét, s nem kell gondolni eltörlésére, vagy lényeges megváltoztatására, mert alaptörvény az természeténél fogva, miután erős convulsiók, éles összeütközések után jött létre, hogy elsőrendű fontosságú viszonyoknak legyen elintézése.“ Amit a szerző ezenfelül az egyes nemzetiségek közti egyetértés hasznáról mond, azt mindenki bátran aláírhatja. A röpirat ára 50 kr. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Xendrey Gyula. Haszonbérbe adó vagy eladó 1 48 hold tanyaföld az ördöngösi föld szélében haszonbérbe kiadó vagy kedvező feltételek mellett örökáron eladó. Bővebb értesítést ad Hristó Sándor tulajdonos 1-ső tized 195 szám alatt. Temetkezési helyiség változtatás. Van szerencsém a n. 6. közönséggel tudatni, hogy temetkezési vállalatomat, mely eddig a Dósits-féle házban volt elhelyezve, kiköltözködés miatt ott megszüntettem és máris Uni 20-kán, a, maxiitzer-féle III. t. szám alatti saját házamba a lutri mellett, a piacztér közelében áthelyeztem s egészen újonnan felszerelve, ismét megnyitottam. Egyszersmind tudatom, hogy itt, esetleg éjnek idején is, a gyászszal sújtottak bevásárlásait, a legolcsóbb árban szolgáltatom ki Hun-Vásárhelyen, 1886. május hó. kiváló tisztelettel KISS JAKAB: Eladó ingatlanok. Néh. Schulcz János könyvkötő hagyatékából a szentesi utczai ház nagy udvartelekkel, a palai dűlőben másfél nyomási föld és az aranytemetői dűlőben két nyomási föld szabad kézből kedvező feltételek mellett eladók. Bővebb értestés szerezhető ezen lap kiadóhivatalában. Hun-Vásárhely, 1886. nyomatott Lévai F. gyorssajtóján Sétatér, 2. szám.