Vásárhely és Vidéke, 1886. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1886-07-01 / 26. szám

igen jó jelnek tartunk a fürdő jövőjére, mert úgy látszik közönségünknek már is felkelte ér­deklődését. — Kell-e czipó, lágy kenyér? K. Szabó Julis furfangos egy cseléd. Ott szolgált B. A. gabnakereskedőnél. A Julissal hetenkint rendesen két kenyeret süttetett a gazdasszonya s ő olyan furfangos volt, hogy a két kenyérből rendesen­­ hármat csinált. Ebben még semmi rész nincs, gondolja az olvasó, csakhogy ott a dolog bibija, hogy a harmadik kenyérről semmit sem tudott a Julis gazdaaszonya. Kiszakajtott ugyanis otthon két kenyeret és elvitte sütni a pékhez, Fógel péknél azután megint elszakajtott a két kenyérből egy kenyérre valót s igy lett a kettőből három. A pék egy ideig elhitte Julis azon állítását, hogy „a ténsasszony akarja igy a dolgot, mert a har­madik kenyeret elküldi egy szegény asszonynak az ur tudta nélkül“, — azonban végre is a cse­léd gazdájához fordult s kitűnt az egész turpisság. Julis a harmadik kenyeret az anyjának lopta el s miután a rendőrségnél négyszeri lopást beis­mert, most már az „oldalzsebben“ elmélkedik a felett, hogy a gyermeki szeretetnek is van határa. — Rendőri hírek. Fejes Imre múlt hóban ellopott 2 lova megkerült. A becsületes lakötök szorongatva lévén a rendőri nyomozások által, hazacsapták a két lovat a tulajdonos luczernájába. — Dr. Ormos Jenő helybeli ügyvéd lelei bérle­téről múlt hóban ellopott 2 lovat szintén előke­­rité a csendőrség Kistelekről. — Kalpagos Szabó Jánostól két hó előtt egy tehenet loptak el, mely­nek tettesét a rendőrségnek e hét folyamán si­került kézrekeríteni. — Szűcs Julis házát pén­tekre virradóra eddig ismeretlen tettesek kiásták s a házba hatolva, onnan egy derekaljat, egy dumnát, 2 párnát és két tábla szappant loptak el. — Köszönetnyilvánítás. Alulírottak mind­azoknak, kik feledhetlen Józsa leányunk f. hó 27- én végbe ment temetésén megjelenni s vi­gasztaló részvétükkel mély gyászunkat enyhíteni szívesek voltak, bánatos szivünk legmelegebb kö­szönetét nyilvánítjuk. Hun­­Vásárhely 1886. junius 28- án. Bálint József és neje. — Lapunk zártakor vettük H. Nagy Lajos úrtól a következő sorokat: A „ Vásárhelyi Köz­löny“ most vasárnapi száma, nyomdai akadályok miatt nem jelenhetett meg. Az érdekelt­­. elő­fizető és olvasó közönség megnyugtatására most kijelenti a lap szerkesztősége, hogy a „Közlöny“ számai jövő vasárnaptól kezdve rendesen meg fognak jelenni, és hogy az elmaradt számért az új negyedben bőven kárpótolni fogja olvasóit. Lapunk jelen száma első lévén ez évnegyedben, tisztelettel felkérjük előfize­tőinket előfizetéseik szíves megújítására. □ Vízvári és Deák Miska. Vízvári Gyula kedves vendégünk keddi fellépte után tisztelői közül többen egy szűkebb körű bankettre gyűltek össze a népkertben, hogy egy kedélyes estét tölt­senek a szeretett vendég körében. Hogy a társa­ság kitűnően mulatott s szellemes pohárköszön­tőknek híjában nem volt, azt említenünk majdnem fölösleges, mert Vízvárit színpadon kívül is, látni és hallani, vele társalogni, magában véve a leg­nagyobb élvezet, hát még mikor oly kitűnő han­gulatban van, mint volt a kérdéses banketten, melyen a legszellemesebb toasztok egymásután sziporkáztak el ajkairól. Érdekesnek tartjuk ezek közül megismertetni Vízvárinak egyik legszelle­mesebb s közönségünket leginkább érdeklő toaszt­­ját, mely nemcsak színészetünk múltjára, de Beák Mihály városi főmérnökünk ismert jószí­vűségére is szolgáltat egy jellemző adatot. Emlé­kezetünk után következőkben adjuk vázlatát: 1863-ban a boldog emlékű néhai budai népszínháznak voltam egyik igénytelen tagja. Ab­ban az ínséges esztendőben reánk is meglehetős Ínséges napok jártak, melyről hogy némi fogal­mat nyújtsak, előre bocsátom, hogy az én színé­szi lényngom naponkint 40 kr volt a teljes ellátásra. A dolog ott kezdett azonban reám nézve komolyodni, mikor szerelmes lettem s szerelmem tárgya szintén ama szintársaság egyik tagja volt, hozzám viszonyítva azzal a különbséggel, hogy neki csak 30 kr. napi léningja volt. Ekkor tör­tént, hogy a hazai színészetre nagy nap virradt : a nemzeti színház 25 éves fennállásának napja. A jubileum örömére azután Molnár György direk­torunk az­nap nem tartatott előadást s a társulat összes tagjai zarándokoltunk mi is át Pestre, a nemzeti színházba jubileálni. Ez igen szép dolog volt, de azon szomorú következménynyel, hogy nem tartván előadást, másnap­­ a lóring el­maradt. A napot csak átéltem valahogy s táplál­koztam a szerelemből s mert melegedni is ennél akartam, este meglátogattam „őt“. Benyitok. A szo­bában sötétség fogad, a szoba három sarkából három zokogó női kebel sírása üti meg fülemet. Egyik sarok­ból a másikba megyek s a három zokogó hölgy­ben felismerem társulatunk három tagját, köztük — őt. „Miért nem gyújtanak világot?“ — kér­dem. „Mert nincs gyertyánk“ — volt az egy­hangú felelet. „Hát miért nem fűtenek legalább ?“ — kíváncsiskodom tovább. — „Mert nincs fánk“ — hangzik a válasz. — „De hát miért sírnak az istenért?“ — „Mert még ma nem ettünk“ hallom az indokolt magyarázatot. Ezek hallatára egyszerre feltámadt bennem a velem született gavallérság. „Csak ez a baj? — szóltam önérzettel — ezen mindjárt segítünk, majd hozok én mindjárt mindent, s kirohantam az utczára, hol felpillantván a csillagos égre, eszembe jut, hogy nekem sincs semmim s magam sem ettem még ma semmit. Ekkor a sorsra bíz­tam magamat s önkéntelenül a lánczhíd kávé­­házba vetődtem, hol technikus barátaimmal szok­tam elidőzni. A­mint beléptem — nem tudom, hogy az éhség látszott-e meg arczomon, de egy technikus ba­rátom rögtön átölelte nyakamat e szavakkal: „Paj­tás, fizetek egy fehér kávét.“ — „Miska! — mondok neki — adj nekem inkább egy frtot.“ — „Kölcsön, vagy csak úgy?“ kérdezi Miska tő­lem komolysággal — „Akár kölcsön, akár úgy, csak egy forintot adj, most nincs pénzem, de ha lesz, megfizetem, hanem azt mondom: add azt a forintot, mert ha nem, hát megölöm maga­mat.“ Miska szó nélkül vette ki a bugyellárisát s ide adott egy forintot. Ma sem tudom, hogy megadtam-e neki ezt a forintot, de tudom, hogy Kroezussá tett vele. Szaladtam a krájzlerhez, vettem négy hatosért fát, három hatosért kolbászt, két hatosért kenye­ret és egy hatosért gyertyát s oszt’ — gazdag terhemmel repültem­­ hozzá. Meg volt mentve a becsület s én a legboldogabb ember voltam a vi­lágon ! A gyertyát meggyujtottuk, a fával besü­­töttünk, az elemózsiát elfogyasztottuk s a szo­morú napot olyan vidám nótázással fejeztük be, hogy ma is kedvesen emlékszem rá. S ezt mind azért mondtam el, hogy annak a jó szivü technikusnak, aki nem más, mint a köztünk levő jó barátom , Deák Miska városi fő­­ mérnök, utólagosan tudomására hozzam, hogy az I az egy forintos bankó segített engem házasságra ! — ő vele s ezért viszonzásul azon kívánságom s fejezem ki, hogy Hódmező-Vásárhely város kö­­­­zönsége segítse őt mielőbb boldogabb házasságra, mint a­milyen az én első házasságom volt, mert­ nekem abból már csak emlékeim vannak. Ilyen formán mondta el ezeket egy pohár­­köszöntőben Vízvári, hanem ezt hallani kellett volna, hogy miként mondta! Felért egy színi előadással! Nyilvános köszönet. Miután az ev. reform, főgymnasiumunk múzeuma javára rendezett kiállítás minden moz­zanatában immár befejeztetett, a kiállított tárgyak, — egy-két kivétellel — széthordattak, elmulaszt­­hatatlan tisztemnek ismerem, hogy a nemes és jótékony szós nevében hálás köszönetemet nyilvá­nítsam legelsőben is az igen tisztelt közönség iránt, a­miért a kiállítás értékét, úgy a beküldőn tárgyak gazdagsága és mesteri érdeme által nem reménylett fokra emelte, mint a kiállítás látoga­tása által annak anyagi czélját is előmozdította Hálás köszönetemet nyilvánítom továbbá általában a rendező bizottság összes tagjai iránt, mint a­kik buzgó közreműködésükkel a sikernek igen hathatós tényezői voltak,­­ mindenek fölött pe­dig méltó elismeréssel tartozom a jótékony szés nevében Vajda Gyula és Kmeti Gyula uraknak, mint a­kik a kiállítás létrehozásánál és előmun­kálatainál, különösen annak rendezésénél lanka­datlan buzgóságot fejtettek ki. Csak a t. közön­ség és rendezőség ily összevágó buzgó működése mellett volt elérhető, hogy kiállításunk, — váro­sunkban eddig első e nemű kísérlet, — anyagi tekintetben sem maradt gyü­mölcstelen, erkölcsi érdemére nézve pedig fokozottabb várakozásnak is megfelelt. Még egyszer hálás köszönetemet minden részre nyilvánítva, kiváló tisztelettel ma­radtam Futó Mihály Irodalom. — „Néhány szó a nemzetiségi kérdésről“ írta Mocsáry Lajos. Ilyen czímű ropirat jelent meg Budapesten Singer és Wolfner kiadásában. A szerző a ki nem rég a képviselőházban nagy föltűnést keltett a nemzetiségi kérdésről elmon­dott nézeteivel, és a ki a nemzetiségi kérdésről a sajtó útján már több ízben nyilatkozott, most újólag a nagy közönséghez szól és szava, mint minden, a­mit Mocsáry Lajos mond, igazi súly­­lyal bír. Még azok is, akik nem lesznek vele mindenben egy nézeten, el fogják ismerni, hogy igazi mérséklet jellemzik legújabb em­uncziáczióját. Habár Mocsáry nem azért ir, hogy feltűnést kelt­sen, hanem hogy meggyőzzön, e röpirat mégis, a benne foglalt új szempontok miatt szenzácziós­­nak mondható. Nem küzd személyek, hanem el­vek ellen s azért nincs meg röpiratában a kese­rűségnek azon fullánkja, melyet a csupán párt­szempontból ítélő írók, a más pártbeliekkel szem­ben használni szoktak. E röpirat minden párt­­különbség nélkül oda mondja valamennyi pártnak az igazságot, vagy legalább azt, a­mit a szerző annak tart. Legjobban és lehetőleg egyszerűen jellemzi Mocsáry Lajos álláspontját a nemzetiségi kérdésben a következő kijelentés: „Az én állás­pontom a legalitás, t. i. az 1868-iki nemzetiségi törvény. Ez a törvény a nemzetiségi ügynek egyik legnevezetesebb mozzanatát, a 60-as években lét­rejött jó hangulatot s kibékülést képviseli. Ezt a törvényt mint minden élő törvényt végre kell hajtani becsületesen, meg kell tartani betűjét és szellemét, s nem kell gondolni eltörlésére, vagy lényeges megváltoztatására, mert alaptörvény az természeténél fogva, miután erős convulsiók, éles összeütközések után jött létre, hogy elsőrendű fontosságú viszonyoknak legyen elintézése.“ A­mit a szerző ezenfelül az egyes nemzetiségek közti egyetértés hasznáról mond, azt mindenki bátran aláírhatja. A röpirat ára 50 kr. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Xendrey Gyula. Haszonbérbe adó vagy eladó 1 48 hold tanyaföld az ördöngösi föld szélében haszonbérbe kiadó vagy kedvező feltételek mellett örökáron eladó. Bővebb értesítést ad Hristó Sándor tulajdonos 1-ső tized 195 szám alatt. Temetkezési helyiség változtatás. Van szerencsém a n. 6. közönséggel tudatni, hogy temetkezési vál­­lalatomat, mely eddig a Dósits-féle házban volt elhelyezve, kiköltözködés miatt ott megszüntettem és máris Uni 20-kán, a, maxiitzer-féle III. t. szám alatti sa­ját házamba a lutri mellett, a piacztér közelében áthelyeztem s egészen újonnan felszerelve, ismét megnyitottam. Egyszersmind tudatom, hogy itt, eset­leg éjnek idején is, a gyászszal sújtottak bevásárlásait, a legolcsóbb árban szolgál­tatom ki Hun-Vásárhelyen, 1886. május hó. kiváló tisztelettel KISS JAKAB: Eladó ingatlanok. Néh. Schulcz János könyvkötő ha­gyatékából a szentesi utczai ház nagy udvartelekkel, a palai dűlőben más­fél nyomási föld és az aranytemetői dűlő­ben két nyomási föld szabad kézből ked­vező feltételek mellett eladók. Bővebb értestés szerezhető ezen lap kiadóhivatalában. Hun-Vásárhely, 1886. nyomatott Lévai F. gyorssajtóján Sétatér, 2. szám.

Next