Vásárhely és Vidéke, 1888. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1888-07-05 / 27. szám
Hódmező-Vásárhely, julius 5. 27-ik szám, 1888. hatodik évfolyam ——*— &> Előfizetési díj: Egész évre 4 fit Félévre . 2 fit Negyedévre 1 fit lejtős számára 3 fr. HIRDETÉSEK jutányosan közöltetnek. 8° N »------------------Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomda- tulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főuterán, 111. tized Lengey-féle házban.4 „j„ V”?----------------- Tanárok gyűlése. A tiszántúli pv. ref. középiskolai tanár-egyesület tagjai ma érkeznek városunkba, hogy résztvegyenek az egyesület holnap és holnapután tartandó közgyűlésén. Városunk valóban szerencséjének tarthatja, hogy egy ily jeles egyesület, mely a reformátusok tiszántúli középiskoláinak díszes tanári karát öleli fel kebelére, városunkat tűzte ki gyülekezése helyéül s mi városunk közönsége nevében nem is késünk örömünket kifejezni a szerencse fölött, melyben részesülünk s őszinte szívvel mondjuk: Isten hozta a derék tanférfiakat! A reformátusok hazánkban mindig kiváló gondot fordítottak iskoláikra: nagy küzdelmekkel és nagy áldozatokkal tartották fönn azokat oly napokban is, midőn a magyarság léte fölött pálczát törni véltek a nemzet sorsát intéző hatalom satellesei, de a református középiskolákban akkor is magyar szellem honolt, s ezt a szellemet a pátensek sem tudták falai között megfojtani, mert a hazafias egyház hazafias tanárai csak hazafiakat tudtak nevelni a hazának! Sáros-Patak, Pápa, Mármaros-Sziget Debreczen, Nagyenyed s a reformátusok egyéb főiskolái a hazafias szellem terjesztői voltak mindig, minden időben s a magyarság létéért folyt szellemi küzdelmekben dicső helyet foglaltak el s kivették részeket a magyar közművelődési harcz nehéz munkájából. Hála a gondviselésnek, elmúltak már azon idők, midőn nemzeti létünket veszély fenyegette, midőn az iskolákban a tanítás szabadsága béklyókba verve volt s a hazafias szellemet a brutális erőszak készült elnyomni: ma a szabadság napja ragyog fenn, alkotmányunkat visszavivtük, szabad a sajtó, szabad a véleménynyilvánítás, az iskolákban tanszabadság uralkodik, a magyarságot nem fenyegeti felülről veszély. Középiskoláinkban széles e hazában magyar a szellem s ahol nem az, a magyar kormány elég erős, hogy az idegen szellemet kifüstölje az iskolából s ha kell, bezárja a nemzetellenes szellemű iskolát. A hazafias tanítás megszűnt tehát érdem lenni, mert az, ami sajnos azelőtt kivételes volt, ma már általános. És igy van ez igen jól s hogy igy van, hála érette a nemzet géniusának. S a református középiskolák, melyek a múltban oly sok érdemet szereztek a hazafias szellem ápolása és terjesztése körül, ma is igyekeznek érdemet és elismerést szerezni az erkölcsös nevelés, a műveltség és tudományok terjesztése által. Versenyt tartanak az állami és katholikus középiskolákkal s ez nagy dicséretükre válik, mert mig amazok óriási alapokkal rendelkeznek s alapítványokból tartatnak fönn, addig emezek legnagyobb részben ma is a ref.rkrek áldozatkészségére vannak utalva, s így nem ritkán szerény eszközökkel s szerényen dotált tanári állásokkal kell betölteniük fontos és nehéz hivatásukat. Aki középiskoláink fejlődését figyelemmel kisérte, el kell ismernie, hogy a tanítás intensivitásában nagy haladásokat mutat fel az utolsó két évtized s a ref. középiskolák tanári kara a fokozódó igényekkel szemben is folyton dicsérettel megállja helyét. S ebben nagy érdemük van a kerületi tanáregyesületeknek. Miért ezeknek s igy a tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesületnek is az a czélja, hogy a középiskolai tanügyet érdeklő kérdések tisztáztassanak, az oktatásügy körül tapasztalt hiányok közös erővel orvosoltassanak, a tanárok tudományos munkássága a pályázatok által fejlesztessék s az egyesülés által a tagokban a testületi szellem érzete keltessék fel, nem a kaszt érdek, de a testületi önérzet, mely méltán büszkévé tehet minden kötelességét híven betöltő tanárt, hogy ő is tagja az érdemes tanári karnak, melyre oly fontos nemzeti érdek: a műveit magyar ifjúság nevelése és tanítása van bízva. A tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesület sok jeles tanférfiut számlál kebelében s ezek közül ma mintegy harminczan fognak érkezni városunkba, hogy résztvegyenek az egyesület közgyűlésén. Városunk műveit közönsége szives örömmel várja és fogadja őket, mint a tudomány lelkes bajnokait, az ifjúság derék Mentorait s a jövő nemzedék útmutatóit. Isten hozza őket körünkbe s legyen itt tartózkodásuk tanulságos és kellemes! A tanáregyesület közgyűlésének program mntát a közönség kellő tájékozása végett újólag közöljük: Julius 5-én (i. u. 5 órakor bizottsági ülés az ev. ref. főgymnasium tanári termében. Ennek tárgyai: a) A közgyűlés elé terjesztendő jelentések bemutatása. b) A benyújtott indítványok előleges átnézése. c) Folyó ügyek. Július 6-án délelőtt 9 órakor közgyűlés az egyház nagy gyűléstermében. Ennek tárgyai: a) Elnöki megnyitó. b) Jegyzői és c) Pénztárnoki jelentés. d) A jelentésekben kiemelt pontok tárgyalása. e) A központi bizottság által felterjesztett ügyek tárgyalása. f) A kunvásárhelyi főgymnasium legújabb története. Futó Mihálytól. g) Az orvos az iskolában. Értekezés Dr. Imre Józseftől. h) Jelentés a pályázatok eredményéről, — a beérkezett pályaművek bírálata, intézkedés a jövő évi pályakérdések ügyében. i) Tanügyi szemle. Sinka Sándortól. k) Tisztikar lemondása, szavazás elnökre, jegyzőre és pénztárnokra. Délután 2 órakor közeled. Délután 5 órakor nyugdíj és gyámintézeti közgyűlés. Ennek tárgyai: a) Pénztárnoki jelentés. b) Számadás vizsgáló bizottság jelentése. e) A bizottság által beterjesztett ügyek tárgyalása. d) Folyó ügyek, indítványok. Július 7-én délelőtt 8 órakor a közgyűlés folytatása. Ennek tárgyai: a) Jelentés az elnökre, jegyzőre és a pénztárnokra adott szavazatokról. Szavazás a bizottság tagjaira. b) Jellemfejlesztés a latin classicus irók, főleg Cicero és Horatius által: Barkász Káróltól. c) Modus obliquus: Dóczi Imrétől. g) A franczia középiskolákról. Dr. Öreg Jánostól. e) Indítványok tárgyalása. f) Jelentés a bizottsági tagokra adott szavazatokról. g) Következő közgyűlés helyének és idejének meghatározása. A leánynevelde ügye. A városunkban apáczák vezetése alatt felállítandó, belső neveldével ellátott nyolcz osztályú leányiskola ügyében a váczi rom. kath. egyházmegye fennkölt szellemű és áldozatkész főpapja. Schuszter Constantin püspök ur ő nagyméltósága a következő leiratot intézte a hunvásárhelyi rom. kath. iskolaszékhez: Isten kegyelméből és saját hosszú életem tapasztalatánál fogva szívem mélyében azon meggyőződés szilárdulván meg, hogy ama sok bajnak, melyekben a társadalom sínylődik, egyik fő orvossága a leányok vallás-erkölcsös nevelése, és hogy csakis az ily nevelésben részesült családanyáktól várható egy jobb nemzedék megalakulása, atyai és főpásztori gondjaim s törekvéseim oda irányulnak, hogy a reám bízott Egyházmegyém tekintélyesebb városaiban, szellemi ébresztés, buzdítás és anyagi támogatásom mellett a valláserkölcsös neveléssel behatóbban foglalkozó leánytanodák emeltetnének. Ezen irányban való törekvésemben kiváló szeretetemet és figyelmemet fordítván Hódmező-Vásárhely róm. kath. közönségére s ennek tekintélyesebb polgáraival tartott tanácskozás alkalmával egyhangúlag érvényre jutván a vallás-erkölcsös nevelés munhátlan szükségessége, egy belső neveldével ellátott nyolcz osztályú róm. kath. leány-tanodának felállítása és felszerelése olyképen állapíttatott meg, hogy az nőszerzetesekre, mint oly erkölcsi testületre bízassák, mely egyöntetű eljárása és ugyanegy ihletű vezetése által a kitűzött czél elérésére legtöbb biztosítékot nyújt. Ily intézet köztörekvés és buzgalom által való felállítására ugyanazon alkalommal 40,600 frtnyi összeggel hozzájárulásomat ígérvén , ezennel a tek. iskolaszék tudomására hozom, hogy ezen negyvenezer frtnyi összeget mai nap átadtam székesegyházi káptalanomnak megőrzés végett, azon — általunk már köztanácskozásunk alkalmával is szóbelileg kifejezett kikötéssel, hogy 1) ezen összeget akár részletekben, akár egészen egyszerre általam adandó felhatalmazás folytán csak akkor veheti fel a t. iskolaszék, ha az ezen iskola és nevelde befogadására szánt és általam előzetesen helyben hagyandó terv szerint czéljának megfelelő épület befejezéséhez közeledik és a t. iskolaszék idevágó czélszerű intézkedései által mindkét intézet fennállása biztosítottnak tekinthető, ha pedig a nagy szomorúságomra, de mit épen nem vagyok hajlandó feltenni, a femnjelzett intézet három év alatt, vagyis egész 1891-ik év végéig létre nem jönne, ezen 40.000 frtnyi összeg általam, vagy utódom által egy más hasonló természetű czélra és város részére fordittassék. Amily bensőséggel érdeklődöm e szent és üdvös mű iránt és óhajtom létrejöttét, oly biztos reménynyel vagyok az iránt, hogy a nemes város hitbuzgó kath. közönsége egyesitett törekvés, közös buzgólkodás és erélyes eljárás által megszerzi amaz intézet létesülésének anyagi feltételeit. Mely buzgó és üdvös törekvéseikre isten bő áldását esdvén le számukra, és az Úr minden kegyelmének termékenyítő harmatát kivánva, ennek zálogául lelkem mélyéből adom püspöki áldásomat. Kelt Váczon, 1888. évi junius 25-én. Constantin püspök. A kegyes püspöki leiratot vasárnap délután tárgyalta a rom. kath. iskolaszék s hálásan fogadván a püspök nemes intézkedését, tekintettel arra, hogy az iskolaszék a létesíteni óhajtott czélra már 20 ezer forint tőkének megfelelő évi járulékot szavazott meg s ugyan e czélra hold. Lahtner Gáspár apát 20 ezer frtos alapítványa s bold. özv. Lengey Józsefné 12 ezer frt értékű ház alapítványa áll rendelkezésre s e szerint a püspök adományával együtt 92.000 frt tőkének megfelelő összeg van a tervezett leánynevelde czéljaira, miután a püspök adományát attól tette függővé, hogy az iskolaszék az intézetet 1891 év végéig létesítse s annak fennállását a jövőre is biztosítsa, — az iskolaszék elhatározta, hogy egy feliratot intéz a püspökhöz, melyben felkéri, hogy kegyeskedjék az iskolaszéket tájékozni, miszerint a tervezett intézet létesítése és fenntartásához a fenti összegeken kivil még mily áldozatokra van szükség, hogy a rom. kath. egyház számot vethessen erőivel s a mennyiben a feladatot megoldani képes, a gyűjtést saját kebelében a czélnak megfelelő buzgósággal megkezdhesse. Városi közgyűlés. Törvényhatósági bizottságunk jún. 27-ei közgyűlésének két főtárgya: a nyugdíjszabályzat és közvetett adók tárgyalásáról lapunk múlt számában szóltunk, most a gyűlés többi tárgyairól referálunk. A város szikáncsi birtokának bérbeadása fölött megtartott árverés eredményét a tanács azon javaslattal terjeszti be, hogy az I-fő számú 108 holdas részlet 1260 frt bérösszegért Pál Józsefnek, a III. számú 100 holdas részlet 1200 írtért D. Nagy Péternek, a IV. számú 100 holdas részlet 1000 írtért Tornyai Józsefnek s az V. számú 122 holdas részlet 1250 írtért Pál Józsefnek adassák bérbe; a II. számú 268 holdas részletre pedig, miután elfogadható ajánlat nem érkezett, újabb árverés tartassák, és pedig oly módon, hogy ezen birtokrészlet kétfelé szakittassék s 100 és 163 holdas részletekben bocsáttassák árverés alá. A bérleti szerződések 6 évre szólnak, vagyis 1894. év október 1-je napjáig, s a tanács az iránt is javaslatot tett, hogy a mennyiben a Tisza vagy Maros folyók árja a kérdéses bérleteket döntené s azok e miatt szántás művelésre használhatók nem lennének, ily vízkár esetén a haszonbérlők részére szerződésileg azon kedvezmény biztosíttassák, hogy a szántóföldek után a károsodás évében csak a bérösszeg felét tartozzanak megfizetni. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanács e tárgyban beterjesztett javaslatait. Az 1887. évi közpénztári és árvapénztári számadások megvizsgálására vonatkozó jelentések tudomásul vétettek. A László utcza szabályozására vonatkozó tanácsjavaslat elfogadtatott. Egy jelentéktelen tárgy kapcsán ezután Karancsi Dániel majdnem hasonló jelenetet provokált ahoz, mint midőn Ábrás Károly volt polgármestert a közgyűlésen katonaszabadítási váddal megtámadták. A tanács jelentést tett a közgyűléshez, hogy a katonai ügyosztályhoz az. év végéig egy napidíjas alkalmazására van szükség, mely jelentésnek felolvasása után Karancsi Dániel megtámadta ezen ügyosztályt (az ügyosztály elnöke az Ábrás sógora), hogy ez az, amelynél mindig sok a munka és örökösen napidíjasra van szükség, ő azért a tanács javaslatát el nem fogadja, hanem indítványozza, hogy küldessék ki egy bizottság, mely vizsgálja meg, ki mit dolgozik ezen ügyosztálynál, mert ő azt hiszi, hogy el lehet ott végezni a munkát a kért napidijas nélkül is, csak dolgozzanak. Hanem az a baj, hogy annál az ügyosztálynál mást csinálnak, nem amit kellene; szóló is tudja, hogy ott zugirászkodnak s igy egyik tagja az ügyosztálynak egy szegény özvegyasszony hadmentességre jogosult fia részére a folyamodvány készítését vállalta el, a pénzt felvette s a folyamodványt nem adta be s az történt, hogy az özvegyasszony fiát elvitték katonának s csak két év múlva sikerült másoknak a