Vásárhely és Vidéke, 1888. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1888-07-05 / 27. szám
dolgot odaterelni, hogy az özvegyasszony fia hadmentességi jogát megnyerhette. Nem az a baj a katonai ügyosztálynál, hogy nincs ott elég munkaerő, hanem az alkalmazottakban van a hiba s szóló kijelenti, hogy a tanács javaslatára ő a napidíjast meg nem szavazza s miután a tanács nem részletezi, hogy micsoda munkára kell a napidíjas, elvárta volna, hogy az ügyosztály elnöke adja meg a közgyűlésnek a felvilágosítást, de az el se jött a gyűlésre, pedig tudhatta, hogy az ügyosztályt érdeklő kérdés van a tárgysorozaton. Szabó Mihály, Draskóczy Lajos, Kristó Lajos polgármester és Nagy Sándor főkapitány szóltak e tárgyhoz s miután a két utóbbi előadta, hogy a katonai ügyosztályt a népfelkelésről szóló törvény igen sok újabb munkával terhelte meg, melyet az ügyosztály szervezésekor előre látni nem lehetett s igy ott a kért napidijasra az év végéig okvetlen szükség van, sőt azt valószínűleg állandósítani is kell, s a közgyűlés azon határozatot hozta, hogy a tanács a jövő közgyűlésre tegyen jelentést a katonai ügyosztály munkabeosztásáról s részletesen sorolja elő, mily okok teszik szükségessé a napidíjas alkalmazását, addig pedig a napidijas alkalmaztassák, nehogy valami fennakadás legyen. Az özvegyasszony bús története pedig úgy szorult le a tárgyalásról, hogy midőn Draskóczy Lajos is erről kezdett beszélni, elnök, főispán közbeszólott: Méltóztassanak urak a napirendnél maradni; 10 percre már, hogy beszélnek homályos dolgokról, tapintatos eltakarásokról, amiből itt egy szót sem értünk, ha valakinek panasza van, tegye meg a maga helyén, Így azután a legújabb katonaszabadítási ügy a közgyűlés előtt egy rébusz maradt, melynek megfejtését Karaiesi úrtól várja az eféle pikantériákat kedvelő publikum. Némi vitára adott még alkalmat Kovács István kiérdemült toronyőr kegydijjrigye. A tanács 60 frt évi kegydíjat ajánlott megszavazni a toronyból leszorult öreg bakternek, de akadtak olyanok is, akik nem akarták ily elismerésben részesíteni a magas hivatal szolgálatképtelen rokkantját, azonban a többségben volt annyi jóérzés, hogy megszavazta. Juhász Mihály főügyész 4 heti, Czégényi Géza városi mérnök 6 heti, Hoffer Imre kiadó 6 heti szabadságot kértek a közgyűléstől. A szabadságnak nálunk nincsen ellensége s a szabadságot kérő tisztviselők kérelme teljesittetett. Utolsó tárgya volt a közgyűlésnek egy odipsus ügy elintézéséről szóló jelentés. Irmeti Gyula rajztanár fegyelmi feljelentést tett Keszter József községi biró ellen, hogy egy ügyében törvényellenesen járt el. De a községi biró eljárását a fegyelmi hatóságok kifogástalannak találták s a jogerős határozat tudomásvétel végett beterjesztetett a közgyűléshez is, mert most minden fegyelmi ügyben kelt jogerős határozatot törvény szerint a közgyűléshez beterjeszteni kell. A gyűlés végével megkönnyebbült kebellel oszoltak szét a városatyák; julius hóban törvényszünet lesz: nem lesz közgyűlés! TÁRCZA. Göthe „FAUST“-ja. (Első rész. Fordította Szabó Mihály. 1888. Nyom. a Franklin társulatnál Budapesten. Ára 1 frt 40 kr.) Göthe nem azon német írók közé tartozik, kiknek iránya tartalmasságuk és mélységüknél fogva nem mindenkire, még az igazi német emberre nézve sem hozzáférhető. Ez nem azt teszi, hogy Göthe nem tartalmas, mély érzésű iró. Nagyon is az, hanem közte és a korabeli német irók java része közt épen az a különbség, hogy Göthe tartalmas és mély irálya daczára sokkal hozzáférhetőbb és érthetőbb, mint mondjuk például a szerencsétlen véget ért, magyar születésű, de német író, a szép lelkű Lenau, kinek eszméktől terhelt művészien font sorait ugyan elolvashatjuk kétszer is, míg a költőt magas röptében kisérni tudjuk és szivébe láthatunk. A költészet titkát nem minden költő birja. A ki bírja, mint birta Petőfi és Arany és birta Heine vagy Göthe, az tud erős, mély nyelven, mégis népiesen beszélni, hogy élvezheti munkájuk magas szépségét a műveit elme épúgy, mint a közönségesebb ész, mely költők magas röptét követni nem birja, de az egyszerűen, szája ize szerint való beszédet megérti. A nagy költők népszerűsége ezen titokban leli magyarázatát, és ebben Göthe Frigyes is, a németeknek Frankfurtban született nagy írója, a Faust doktor hírneves szerzője. A „Faust“ czímű munkája mégis az, melyet, ha valaki a német nyelvet, annak minden árnyalatát ismeri is, hogy úgy mondjuk „fogós“ megérteni. Mennyivel fogósabb tehát azt még lefordítani. Sokat vitatták már azt, hogy mi a könnyebb dolog, egy eredeti verset megírni-e, vagy egy verset sikerültön lefordítani. Szerintem, ez nem lehet kérdés tárgya , mert tudhat bár valaki legszebben és talpraesetten egy verset idegen nyelvből lefordítani, az maga is költő, ép úgy, ki ilyen verset eredetiben meg tud írni, bár nem fordít. De annyi bizonyos, hogy ki a nagy költők műveit fordítani szándékozik, legyen költő maga, és legyen költő különösen, ki egy oly hatalmas és világra szóló alkotást, mint a „Faust“ — lefordítani megkísérel. Méltán keltett hát bennem is, de közönségünkben általánosabban érdeklődést, midőn olvastuk, hogy Göthe Faustját egy az irodalom terén rég nem, addig is Kiás irányban és keveset működő, éltedelén túl levő, de versírással, idegen nemzetek költészetével nem foglalkozó, inkább közügyeinkben élénk résztvevő polgártársunk, Szabó Mihály ügyvéd lefordította Göthe mesteri művét magyarra. A mai gyorsan és sokat, többé-kevésbbé jó és roszat termelő irodalmi világban munka legyen az, mely a figyelmet élénkebben felkeltse, különösen, ha a munka olyan műnek a fordítása, mely ma elismert és koszorúzott fordítókra talált eddig is irodalmunkban. Bár Göthe Faustját többen, így a jeles műfordító Dóczy Lajos is fordította és fordítja, mégis a Szabó Mihály fordítása irodalmunkra nézve határozottan nyereség és érdemes arra, hogy foglalkozzék vele a kritika. Átolvasva a fordítást, ami legelőször ,szembe tűnik, az, hogy a munka tisztán, érthetően, igazi magyar stílusban van fordítva, menten minden germanizácziótól, és bár irálya könnyed, azt a velősséget, melylyel az eredeti dicsekszik, mégis tartalmazza. A másik fő érdeme e fordításnak a szabatosság és a hűség. Kilátszik a soraiból, mondataiból, szókötéseiből, mennyire ragaszkodik az eredetihez és hogy milyen bűn követi annak eszmemenetét, gondolatát és kerülni látszik azt, hogy a fordításról azt mondják, hogy az szabadon van fordítva. Mindazáltal nem mondhatni, hogy a fordítás, úgy híven követve eredetijét, az érthetőség rovására hátrányt szenvedne. A legnehezebb konstrukcziókat ügyesen bonyolítja és pergeti le a fordító és van elég bő szókincse, hogy ott, ahol szükségeltetik, és ahol talán magyar szót bajos volna az „echt“ német kifejezésre találnia, elővegye ritkábban használt, elavult, de igazi magyar régibb szavainkat is a szótárból, sőt népies tájszókat és kifejezéseket is használjon. E tekintetben érdekes e fordítás nyelvészeti szempontból is. Egy van, mit a fordításnál nélkülözünk, s a mi meg van Dóczynál: a bájos, zengzetes költői nyelv, a pattogó jámbusok és a jó rímek. Ezeket pótolja Szabó fordításában az erőteljes nyelvezet, de több helyütt veszi észre az olvasó, hogy sántítanak a verslábak s hogy a rímek nincsenek mindenütt csiszolva s köznapiak. Ezen hibák a különben érdemes munkának külső értékét minden esetre csökkentik. Czikkünk nem akarván kritika, csak ismertetés lenni, tartózkodunk az összehasonlítástól s nem böngészszük ezúttal ki a lapidáris helyeket, mik aránylag csekélyek s a sok szép közt elenyésznek, inkább megismertetünk a fordításból néhány helyet a javából, hogy azokban olvasóink is gyönyörködhessenek. Az előjátékból álljon itt a költő ezen szép beszéde: KÖLTŐ. Add vissza nekem hát ama kort! Midőn fejlődőben valók, Keblemben még az érzelem forrt, S a dal után dal születik. Felhő borítá a világot, A bimbó még ígért csudát, Szép völgyeken haladtam át Szakgattam a sok szép virágot. Szegény valék, volt mégis mindenem, Valóra vágyam, csinytevésre kedvem. Add vissza mind az indulatokat! A kínzó kéjt, az üditő gyötrelmet, A gyűlölséget, a szerelmet, Add vissza ifjúságomat! A három arkangyal beszédét is közöljük, az erőteljes irály jellemzésére: RAFAEL. Testvéri karban versenyt zengve, Kezdettől fogva mint tévé, Halad a nap nagy mennydörögve, Előszabott útján elé. Üdíti vidítja sugára Az angyalt. Meg nem fejthető Miként van ? De Isten világa Mint kezdetben volt, oly dicső. GÁBOR. Megfoghatatlan gyorsasággal Kering a föld köröskörül, Elárasztottan most sugárral, Majd borzasztó éjbe merül. Hullám s tajték, föl föltolongnak A tenger szirtes mélyből, A tenger a sziklák forognak, Örökké a körben körül. MIHÁLY: Tengerről földre, vissza onnan, Versenyt üvöltnek vad szelek, És egybefüggő lánczolatban Pusztítanak, dühöngenek. Gyújtó villámok lobbanását, Erős dörgések követik ; De napjaid szelíd folyását, Tisztelik Uram! követid. Faust töprengő monológjából sikerült részlet ez: Éljen tovább igy a kutya ! Hozzád fordulok, Mágia ! A szellemek hatalma, s oktatása, Majd rávezet tán, a titkok nyitjára, Hogy arczpirulva ne beszéljek Olyan dolgokról, amikhez nem értek. Ismerjem meg: mi tartja fent A világot, a végtelent? Lássam , mi mint hat, mint csirádzik a maga Ne tapogassak, mint a vak. Te! kivel együtt virasztottam át: Itt asztalomnál annyi éjszakát, Oh teli hold ! csak utoljára Pillantanál ma le lelkem kínjára! Meglátogattál bús Barátom! Midőn rágódtam a könyvön s firkákon. Ők bár járhatnék fényednek árjában A barlangok közt, s fenn a hegytetőkön, A szellemekkel és azok nyomában Lebegnék, fényedben úszó mezőkön, S a felüditő harmatban törödve, Tudákosságom szennyét moshatnám le! Az angyalok és nők karának sikerült verseiből igazán szépek a következő strófák: ANGYALOK KARA. Krisztus feltámadott! Halandó emberek! Ünnepet üljetek! Üljétek meg bűn ! Az eredendő bűn Megbocsáttatott. Újdonságok. — A tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregylet f. é. közgyűlését, mint fentebb közöljük, holnap és holnapután tartja nálunk. A közgyűlés színhelye a főgymnasium nagy épületében a diszterem ülései nyilvánosak s ajánlják azok látogatását műveit közönségünk szives figyelmébe. A gyülekezés, a vidéki vendégek érkezése a Csaba felől jövő délutáni vonattal történik. Az érkező vendégeket külön a tanári karból kiküldött elszállásoló bizottság fogadja a pályaudvaron. Estve 8 órakor a női kerti fedett sátorban a városi hatóság által rendezett ismerkedési estély lesz, melynél a teríték egy-egy személyre 2 frt. Holnap d. e. 9 órakor veszi kezdetét a közgyűlés a fentebb közölt tárgysorozat mellett; d. u. 2 órakor a „Sas“ nagytermében közebéd lesz, melyre előjegyzéseket szintén2 írttal lehet tenni. A közgyűlésen leendő részvételüket, amennyire azt legjobb forrásból merítve tudomásul vehettük, az egyesületnek következő tagjai jelentették be : Debreczenből Géresi Kálmán egyleti elnök, Elek Lajos, Sinka Sándor, Nagy Pál, Dóczi Imre, Dr. Öreg János, Beczner Frigyes, Orosz István, Dr. Baczoni Lajos tanárok, Békési Gyula tankerületi főigazgató, Szabó Antal ügyvéd. Békésről : Osváth Ferencz, Török Gábor, Faragó János tanárok; Szatmárról: Szathmáry Sámuel tanár nejével. M.-Turról: Ambrus Péter, Füredi Lajos, Bodolay László tanárok és Turgonyi Lajos lelkész. K.-Tarcsáról: Szabó János esperes. N.-Enyedről: Gyulai D. Kálmán tanár. Kecskemétről: Katona Mihály tanár. A debreczeni tanárok a szomszéd Szegedre kirándulást is terveznek; ugyan e közgyűlés alkalmával mutatják be magukat a főgymnásiumunk megüresedett két tanszékére legutóbb megválasztott új tanáraink: Gyulai D. Kálmán és Hantz Jenő is. Kollegáik szívélyes fogadtatására az itteni tanári kar már napok óta készül s a vendégek fogadtatásban és ellátásban szintoly magyaros vendégszeretettel fognak találkozni, mint 1879-ben, a mikor először tartották itt közgyűlésüket. A rom. kath. iskolaszékhez Gyetvay Antal 42 évet a tmügy szolgálatában eltöltött érdemes tanító nyugdíjazása iránt folyamodott. Bernátsky Ferencz plébános, iskolaszéki elnök, a zárvizsgákról beterjesztett jelentésében nagy dicsérettel emlékezett meg az őszi tanító működéséről s miután tanítványainak vizsgája is oly kitűnően sikerült, hogy az egyház iskolái között első helyen állott, azon indítványt terjesztő a vasárnapi iskolaszéki ülés elé, hogy keressék fel az ősz tanító, hogy még egy évig tartsa meg állását; azonban az iskolaszék ezen indítványt a határozott lemondással szemben nem látta czélravezetőnek s tekintettel az egyház szerény pénzügyi viszonyaira, 300 frt évi nyugdíjat szavazott meg részére, állomásának betöltésére pedig pályázatot hirdetni rendelt. Ugyanezen iskolaszéki ülésen az egyháznál alkalmazott Tóth Károly, Dohy Mihály, Kiss Antal és Viszlay György okleveles tanítók az egy évi próbaszolgálat után véglegesítettek. — Masíroznak a katonák... A városunkban állomásozó huszárszázad ma reggel távozik el városunkból az aradi hadgyakorlatokra s vissza sem tér hozzánk, mert a őszszel az ezred felső Magyarországon fog elhelyeztetni. Városunkba ősszel a 15-ik huszárezred egy százada fog jönni s ennek részére egy tiszt már ma reggel 6 órakor át is vette hatósági küldöttségünk jelenlétében a távozó huszárszázad parancsnokától a sorházi laktanyát. — Távozó huszárainknak szerencsés utat és jó stácziót kívánunk!— A községi felső népiskolák zárvizsgái szokatlan és eddig nem tapasztalt érdeklődés mellett tartottak meg. Hétfőn délelőtt 8 órától fél 1 óráig és délután 3 órától fél 9-ig volt a felső fiúnépiskola vizsgája, melyen nem csak a közsiskolaszék elnöke és négy tagja, hanem a polgármester és tanügyi tanácsnok s a délelőtti vonattal megérkezett ki. tanfelügyelő is jelen voltak. A tanulók minden tantárgyból megvizsgáltattak és mint értesülünk az eredmény a múlt évinél sokkal jobb volt; hogy miként fog a hivatalos jelentés szólni, azt bizonyára néhány nap múlva megtudjuk. A felső leányiskola vizsgája kedden volt, szintén a fentnevezettek jelenlétében. Ez alkalommal is bebizonyult azon paedagógiai elv, hogy a vizsga valamely iskola működését illetőleg egyáltalában nem mérvadó, mert a tanítványokon nagyon észrevehető volt a szokatlan nagyszámú jelenvoltak okozta izgalom és félelem, mely, ha azután egyik-másik tanerőn is erőt vesz, mi sem természetesebb, hogy az eredmény nem olyan, mint aminőt vártak. De lehetetlen egyet fel nem említeni és ez azon visszás, sőt mondhatni helytelen eljárás, hogy egyik-másik hivatalos és nem hivatalos vendég, meglehetős hangos megjegyzéseket tesz úgy a növendékek, mint a tanerők netalán tapasztalt, néha csak épen állítólagos hibáira. Ennek a vizsgán helye nincs, mert ez nem csak zavarja a vizsga menetét, de a tanítók tekintélyét is lerontja a tanítványok előtt és ha ezt czélozták az illetők, akkor bizonyára jobb eszközhöz nem is folyamodhattak volna; de hogy a tanügynek nem jó szolgálatot tesznek ily fellépésekkel, az bizonyos. — Az izr. hitközség elemi iskolájának évi zárvizsgája f. hó 1—4. napjain tartatott meg. Az eredmény a különböző osztályokban többé-kevésbbé jó ; az érdeklődés az iskolai elöljáróság, valamint a szülők részéről igen élénk volt. Megható ünnepély is volt ott vasárnap délután 5—6 óra között a Il-ik elemi vegyes osztályban, melyet ez évben Engel Sándor vezetett. Ezen veterán tanító a helybeli hitközségben eltöltött 33 évi működés után nyugalomba lép, miért is elsősorban tanítványai vettek búcsút tőle, kiknek nevében Kiss Katinka intézett megható búcsúszavakat hozzá és emlékül az osztály arczképét nyújtotta át. Majd a tanítótestület nevében Horovitz Jakab tanító ecsetelte a visszalépő kortárs 33 évi működését, mely után istentől áldott életet kívánt; emlékül a tanító testület részéről szintén egy arczképgyűjteményt adott át, melybőltüntetőleg egyedül Strausz Adolf tanító arczképe hiányzott. Végül a hitközség nevében Dr. Iritz Ignácz iskolaszéki elnök mondott köszönetet a nyugalomba lépő tanítónak, a tanügy terén kifejtett hosszas buzgó munkásságáért, mely elismerésekre az ősz tanférfiú meghatottan válaszolt és mondott köszönetet. A szép búcsú-ünnepély karénekkel ért véget. — Uj ármentesitő’ társulatot akarnak szervezni velünk szemben a Tisza túlsó partján. A csongrád-percsorai társulat érdekeltsége a múlt héten tartott Csongrádon értekezletetet, melyen képviselve voltak Csongrád, Felgyő, Csany, Mindszent, Kecskemét, őrgróf Pallavicini és a Károlyi grófok. Az értekezleten gróf Károlyi Sándor elnökölt, a ki tudatta, hogy a társulás az ártérfejlesztés alapján fog foganatba vétetni, s hogy az emelendő gátak hozzávetőleg 2 millió 700 ezer írtba fognak kerülni, melyhez az érdekeltség 1 millió 500 ezer írttal járulna, a többi az államot terhelné. Az érdekeltség ideiglenesen Csongrád város, Algyő, Csany és Pallavicini őrgróf érdekeltekből alakult meg, Kecskemét város, Mindszent s a többi ártérfejlesztés folytán érdekeltek kijelenték, hogy tiltakoznak a társu