Vásárhely és Vidéke, 1889. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1889-01-03 / 1. szám
többek közt: Árvay Antalné, Balog Lajosné, Bernátsky Jánosné, Csíkos Istvánná, Deák Nagy Lajosné, Felberbauer Józsefné, Gyöngyösi Sándorné, özv. Mecséryné, Pásztor Imréné, Száraz Nagy Sándorné, Szegő Andrásné, Tamási Keresztélyné és Tóth Józsefné asszonyokat, Gyöngyösi Gizella, Hajdú Mariska, Kiss Irma, Kovács Anna, Molnár nővérek, Patócs Annuska és Szamák Erzsike kisasszonyokat, stb. A mulatság reggelig tartott. A kereskedő ifjak önképző egylete felolvasó estélylylyel búcsúzott el az óévtől, mely alkalommal Halmi János tanárt volt szerencsés megnyerni a felolvasóasztalhoz. — Végül az öreg „Sas“ szilveszter-estélyéről emlékezünk meg. A Sas vendéglőben Korzsák Arthur vendéglős rendezett hal vacsorát s annyi halandó jelent meg a halszagra, hogy az étterem és kávéház minden zuga megtelt halkedvelőkkel, úgy hogy a publikum egy részének már be kellett szüntetni a haladást. Hogy a társaság vígan ment át az uj esztendőbe, azt mondanunk sem kell, mert hisz Béla czigány itten muzsikált. — Iparosok és kereskedők. A főkapitány az iparhatósági megbízottak választása alkalmából az iparosok és kereskedők létszámát akként mutatta ki, hogy városunkban 370 önálló iparos van , évi adójuk 7447 frt 46 kr, a kereskedők száma pedig 192, évi adójuk pedig 4830 frt 79 kr. Az iparosok közt 8, a kereskedők közt pedig 10 van olyan, aki 100 frton felül fizet állami adót. Az iparosok létszámának feltüntetésénél a tévedés nyilvánvaló, mert iparosaink létszáma a 900-at is haladja s a képesítéshez kötött iparosok száma is jelentékenyen több 370-nél. — Uj segédlelkész. A helybeli római kath. egyházhoz, a három hó előtt Nagykőrösre áthelyezett Nagy Lajos helyére, a váczi püspök segédlelkészül Bodonyi Mihály hatvani káplánt helyezte át. — Halálozás. Hegedűs János kéményseprő polgártársunkat újév napján súlyos családi gyász érte, 8 éves leánykája Rózsa elhunyt. Ma délután 2 órakor temetik. — A szintársulat bucsuelőadása a múlt csütörtökön zsúfolt ház előtt folyt le. Mint lapunk múlt számában jeleztük, Szerdahelyi jutalomjátékául Felhő Klári adatott, Dr. Draskóczy Pál és Veró Lajos műkedvelők közreműködésével. Amaz Aba Andrást, emez Csik Istókot játszotta olyan színpadi otthonossággal, minőt műkedvelőknél ritkán tapasztalunk. Draskóczy úr helyzete különösen nehéz volt, mert oly erős drámai szerepet játszott, melynek sikerült alakítása művészi erőt is próbára tesz s elmondhatjuk róla, hogy olyan jó Aba András volt, amilyen a búcsúzó színtársulatból sem került volna ki s ha az igazgatónak olyan drámai színésze lett volna, megköszöntük volna neki. Egyébként a búcsúelőadás más tekintetben is jól sikerült, s úgy a műkedvelőket, mint Szerdahelyit a jutalmazottat, Némethy Gizellát, Sárpáthy Katiczát, Tukorayt, Svöresit, Asztalost, Horváthot megtapsolta a közönség. — Pesti Ihász Lajos társulata jó emlékekkel s azzal a tudattal távozott tőlünk, hogy Vásárhelynek van szinészetpártoló közönsége. Mi reméljük, hogy lesz is. — Nagy veszedelem fenyegeti Szeged városát. Uj évkor két életlap is jelent meg benne, mind a kettő vadonat uj szögedi vállalat. Az egyiknek a czíme: „Szögedi Paprika,“ a másiké: „Hüvelyk Matyi,“ amazt Burger Gusztáv adja ki, emezt Bánfalvi Lajos. Beküldték hozzánk mind a kettőnek az első számát s annyit már is mondhatunk róluk, hogy a „Hüvelyk Matyiban“ több a paprika. Különben gratulálunk mind a kettőhöz a szögedieknek s kívánjuk, hogy ezt a veszedelmet is szerencsésen kiállják. — Tűzesetek. Decz. 29-én Szabó Mihály II. tized 237. szám alatti házánál, a szalmásszinben este 7 órakor a szalma ismeretlen okból kigyuladt, a szomszédok azonban ideje korán észrevették s eloltották. — Újév napján délelőtt fél tiz órakor a Tarjánban Nagy Mónus Pál 77. szám alatti házánál ütött ki a tűz. — Itt a lakók gyermekei: Szabó Imre és Tóth Sándor, 4—6 éves gyermekek gyufával, játszottak a szalma között s ez okozta a tüzet. A lakóépület végében levő istálló és szín égett le s hogy a tűz nagyobb mérget nem öltött, a gyorsan előhívott tűzoltóknak köszönhető. A tüzet a vészharangok nem jelezték, mert a toronyőrök a köd miatt nem vették észre a felcsapó lángokat. Jobb is volt, hogy nem kongattak, mert a közönség újév napján rendesen babonásabb, mint más alkalommal s a vészharangot rossz jelnek tartotta volna a beköszöntött uj esztendőre. — A kuruzslás áldozata. Egy fiatal asszonyt küldött a más világra a múlt héten a javas asszonyok doktori tudománya. Búza István béres felesége Hegedűs Lidia a Neumann-féle sövényházi tanyán két hét előtt rosszul lett. Nem fájt neki semmije, de folyton gunnyasztott s a munka sehogy sem esett neki jól. Lendvai Julis egy másik béresné amint meglátta, mindjárt megállapította a diagnózist, hogy Buzánét a csömör bántja s csömör ellen beadott neki 40 „purgáczió magot.“ Ez azután mindjárt változtatott a Buzáné haján, mert az előtt csak gunnyasztott, de a jeles orvosságtól a falat is rágta kínjában. Lendvai Julis azt mondta erre: ez a javulás kezdete, a csömört most hajtja ki a purgáczió meg. De Buzánén csak nem látszott a javulás, sőt ettől kezdve még rosszabbul lett, úgy hogy szülei félholtan hozták be a városba s daczára az orvosi segélynek, a menyecske meghalt. Hogy-hogy nem azután, a purgáczió mag históriája a rendőrségnek is fülébe került s miután a halottkémnek is gyanúsnak látszott a haláleset, Buzáné holttestének felbonczolása elrendeltetett. A bonczolás alkalmával azután Dr. Hanss József, Dr. Hahn Dávid és Dr. Dienes Kálmán orvosok egyhangúlag konstatálták, hogy a fiatalasszony elhunytát a Lendvai Julis patikájából kikerült purgáczió mag által előidézett nagymérvű gyomor- és bél-láb okozta. A jeles gyógyszer véleményük szerint vagy ricinus bogyó, vagy sarkantyúvirág mag lehetett, mert a javas asszonyok ezeket használják purgáczióként. Szegény Búza Istvánnét ki is purgálták vele ez árnyékvilágból! — „Szent Sión Hárfa.“ Mint értesülünk a helybeli Hungária nyomdából a múlt hetekben ily czim alatt egy nazarénus ének és ima könyv került ki 5000 példányban. A mű 34 és fél iv terjedelmű volt s a helybeli nazarénusok megrendelésére készült. — Nálunk a Krisztusban hívők, mint a nazarénusokat nevezik, a nép közt nagy számmal fordulnak elő s a hívők helybeli gyülekezete a legnépesebb az országban. A kérdéses énekkönyv különben az összes hazai nazarénusok részére készült s példányait szétküldték az összes gyülekezeteknek. A városi publikácziók tárgyában egy névtelen levelet vettünk, melyben azt írják nekünk, hogy a „gazdálkodók igen szeretnék, ha a városi publikácziókat a lapunk közölné, mert habár fel is olvassák azokat a templomok előtt, van eset, hogy a legjobb akarat mellett sem hallgathatjuk meg, a lapot meg csak igen járatjuk, tehát fogadja el t. szerkesztő úr úr évi ajándékul ezen jelentésemet.“ Elfogadtuk (bár a levélért hat kemény krajczárt kellett fizetnünk, mivel t. polgártársunk elfelejtette felbélyegezni) s egyszersmind válaszoljuk, hogy sajnálatunkra a kívánságnak nem tehetünk eleget, mert a városi hirdető könyv minden egyes kis hirdetésének közléséért 30 kv bélyegilletéket kell fizetni s ez évenkint több mint ezer írtra rúgna. — A tarjáni VII-ik olvasókör szintén f. hó 6-án, vasárnap délután 1 órakor tartja évi rendes közgyűlését, melyre az elnökség felkérése folytán e helyen is figyelmeztetjük a tagokat. — A kőműves ifjúság 1. hó 6-án, vasárnap, a Fekete Sas nagy termében, részben az árvamenház létesítésére zártkörű tánczvigalmat rendez. — A nazarénusok múlt évi népmozgalmi adatait föntebb az okból nem közöljük, mert születési és halálozási eseteik azon egyházak kimutatásában foglaltatnak benn, amelyhez korábban tartoztak. E helyen azonban felemlítjük, hogy a polgármesteri hivatalnál történt bejelentések szerint a hívők gyülekezetében 23 születési és 16 halálozási eset fordult elő. Egybekelt az ő módjuk szerint 4 pár s a születési szaporulaton kívül, fölvétel által, 13-al szaporodott a hívők száma. — Szeged paprikatermelése. Rodiczky Jenő dr., a kassai gazdasági tanintézet igazgatója „Az ipari növények kézikönyve“ czímű sajtó alatt lévő nagy munkájában a paprikáról Szeged eme speciális őstermelési ágáról írván, a következőkben adja Szeged évi paprika produkciójának kimutatását. Szeged külvárosaiban mintegy ezerkétszáz család foglalkozik a paprikatermeléssel. A tanyákon még további háromszáz. Azonfelül a környéken még vagy ezer család kultiválja a paprikát. Termelésükről pontos adatok nincsenek. A Páfy testvérek becslése szerint évenként 125,000 zsinór kerül belőle a szegedi piacra, melynek súlya száradt állapotban mintegy 25,000 méter mázsa. Minthogy a nyers termék a megértetés alatt mintegy harmincz százalékot veszít, a Szegedről forgalomba jövő őrölt paprika 18,900 métermázsára vehető. Bakay az 1888-diki szegedi paprikatermés értékét hat-hétszázezer forintra becsüli. A Pálfy testvérek paprika gőzmalma a legutóbbi évfolyamán évenként 200 — 220 métermázsa rózsapaprikát és 400—450 métermázsa másodminőségű paprikát produkál. Ezenkívül paprikagyártással foglalkozik még a Stojkovits és Hercz, a Pick-féle s a legújabban Szent-Mihálytelken odavaló gazdák által berendezett paprikagőzmalom is. — A gyűrűs szolgáló, Blaskovics Lászlóimnak három szép arany gyűrűje volt. Mind a három három próbás volt, de még három próbásabb volt Blaskovicsnénak a szolgálója: Duszka Zsuzsánna s egyszer csak a gyűrűk úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el. Ez három hónap előtt történt. Tűvé tettek akkor a gyűrűkért minden zeg-zugot, de azok csak nem kerültek elő . Blaskovicsné megnyugodott benne, hogy máshol vesztette el azokat, nem a háznál. A múlt héten azután a szomszéd szolgálója nagy meglepetéssel szolgált Blaskovicsnénak. A Zsuzska dicsekedett neki, hogy olyan két aranygyűrűje van, hogy a gróf kisasszonyoknak sincs különb. Titoktartás mellett megmutatta neki s a pendel madzagára kötötte, hogy el ne veszítse. Blaskovicsné persze a titkot mindjárt elárulta a rendőrségnek, de bár a rendőrség Zsuzskával szemben azt az indiskrécziót is elkövette, hogy azt a bizonyos madzagot körültapogatta, vájjon nincs-e görcs rajta? — a gyűrűk mégsem kerültek elő. Zsuzsika azonban volt mégis annyi kollegialitással a szomszéd szolgálója iránt, hogy nem hagyta hazugságban, s beismerte, hogy mutatott neki két arany gyűrűt, de azokat nem lopta, hanem úgy találta s azóta el is vesztette. Ennyi természetesen elég volt Póka kapitány úrnak, hogy Duszka Zsuzsánnára rátegye a törvény kezét s most már meg van a tolvaj, csak a gyűrűk hiányzanak. — A közbátorsági viszonyok Szentesen valóban megbotránkoztatók. Majd minden héten párjával, hármával fordulnak elő a nagyobb bűnesetek, igy a múlt héten is egy rablás, egy házkiásás s egy disznólopás fordult elő. Utóbbi eset némileg minket is érdekel, mert a két lopott sertés Vásárhely felé vette útját s igy a „Szentesi Lap“ után adjuk az esetről a következőket: Varga József szentesi lakos, ludkupecz udvaráról 28-án virradóra két hízott disznót elloptak. Varga József e nap hajnalán Hun-Vásárhelyre ment ludat vásárolni s a vásárhelyi csárdán túl egy kopott, zöldfestésü kocsi kerülte el, melyen jó két zömök ló, egy pár hízott disznót emelt. Varga Józsefnek bizonyosan az járt az eszében, hogy milyen szerencsés ember lesz ő, ha jó olcsó ludakat vásárolhat, s igy, mondhatni, semmi gondja nem volt az orra előtt elvitt disznókra. Otthon, midőn Vargáék reggel felébredtek, megütközve látják, hogy hűlt helye a disznóknak. Mentek is aztán a csendőrséghez, mely nyomban megindította a kutatást. Délután Varga József Hun-Vásárhelyről hazaérkezik és megdöbbenve hallja, hogy disznóit az éjjel ellopták, s nyomban eszébe jut az a zöldes kocsi, melyen két disznóval kerülték ki a kunvásárhelyi országúton. E körülményt azonnal be is jelentette a csendőrségnél. Szombath József csendőrőrmester, kit Vinczéné gyikossági esete alkalmából tett ide a nyomozódások vezetésére a szegedi csendőrparancsnokság, azonnal kiküldte Jobban József helybeli őrsvezetőt, kérvén a főkapitányt, hogy egy városi rendőrt adjon mellé. A főkapitány e kívánságot készséggel teljesítvén, a kiküldöttek azonnal Hun-Vásárhelyre mentek, s ott a főkapitánytól nyert segítséggel, a gyanús emberek házát felkutatták és Dudás János házánál egy kopott szinü zöld kocsit találtak, melyen a disznószállítás nyomait azonnal fel is fedezték. Dudás János persze tagadott mindent. Jobban József őrsvezető táviratozott Szentesre, hogy Varga József azonnal menjen át, nézze meg a kocsit, ha felismeri-e benne azt a kocsit, melyen őt két disznóval kikerülték. Varga József a Dudás Jánosnál lévő kocsiban ugyanazt ismerte fel. Most a lovakat nézték meg, ezek is olyanok voltak, de itt az volt a bökkenő, hogy Varga házánál a lopás után tartott szemlénél konstatálva lett, hogy a kocsi elé fogott lovak patkolatlanok voltak, míg Dudás János lovai patkósaknak találtattak. A csendőr kikérdezte, hogy hol és mikor patkóltatta meg a lovakat, mert a patkók újak voltak. Kisült, hogy Dudás aznap patkoltatta meg lovait, de azt állítá, hogy lovai az előtt is patkoltak voltak. A patkoló is kikérdeztetvén, azt vallá, hogy Dudás lovain nem voltak patkók, mikor hozzá vitte őket. Dudás, ki előbb azt állitá, hogy a kopott patkókat a kovács szedte le, most azt vallá, hogy ő szedte le mielőtt patkoltatni vitte volna lovait. Erre j Jobban József letartóztatta Dudás Jánost és átadta a vásárhelyi kapitányságnak. Dudás 56 éves, nős, 3 gyermek apja, lopásért 3-szor volt fogva és büntetve. — Úgy látszik, hogy a mi jómadaraink itthon már respektáljál a rendőrséget s a szomszédba járogatnak vendégszereplésre, legalább Szentesen azt gyanítják, hogy a többi ottani disznólopásnak is ide fognak vezetni a szálai. Az utolsó színlap. Pikáns történet. „Ha én vagy társulatom bármely tagja, tán tévedés vagy feledékenységből bárki iránt is kötelezettségünknek nem tettünk volna eleget, kérem ma délután 3 óráig azt velem tudatni“. Ezeket irta Pesti Ihász Lajos igazgató az utolsó szinlapon. Ez volt decz. 27-én s ugyanaznap délután fél három óráig az igazgatónál senki sem jelentkezett. Pesti igazgató kiveszi az óráját s ránéz. — Mindjárt 3 óra — szól magában — úgy látszik sem én, sem a tagok nem voltunk feledékenyek, még nem jelentkezett senki. Hja, ha az igazgató élelmes, újdonságokat szerez, ha újdonságokat szerez, van pénz, ha pénz van, van rend, ha rend van, van becsület, és nincs tévedés és nincs feledékenység . . . Tovább fűzte volna a monológot, de kopogtatás zavarta meg. — Bújj be! szólt az önelégült direktor. Az ajtó megnyílt s egy csinos kis menyecske gördült az igazgató elé. — Mivel szolgálhatok? kérdi az igazgató. A menyecske nem felelt semmit, csak szuszogott s vette sebesen a lélekzetet. — Szolgálhatok valamivel ? variálta a kérdést az igazgató. • A menyecske ismét nem felelt, csak szuszogott. — Mivel lehetek szolgálatára? kiáltott az igazgató torka szakadtából a menyecskére, gondolván, hogy nagyot hall. — Várjon az úr, még kiszuszogom magam, nem vagyok én süket, vágott vissza a menyecske, de láthatja, hogy úgy el vagyok fáradva, szólni is alig tudok. Pár pillanatnyi csend. — Panaszra jöttem, kezdi a menyecske. A színlapon olvastam, hogy itt kell panaszt tenni a színészek ellen. — Kihez legyen szerencsém ? — Három óráig kell megtenni ugye a panaszt ? Itt vagyok, még nincs három óra! —• Kihez legyen szerencsém? — Becses nevem özv. Vargáné Sápi Veronika. Egy színész megcsalt, hat hétig mostam rá és megcsalt, olyan tisztában járattam, hogy az angyalok is megirigyelhették és mégis megcsalt! Ezt már oly nagy bangós mondta, hogy az igazgató ijedve szólt közbe: — Csöndesebben lelkem, hisz én sem vagyok süket. Nem fizetett valaki a mosásért, azt lassabban is megértem s kifizetem. — Kifizet ? Engem kifizet ?! Az én mosásomat nem lehet kifizetni! — folytatá még hangosabban Vargáné — tudja meg az úr, hogy én nem mosok senkire pénzért, s tudja meg, hogy én nemcsak mostam rá, hanem kovártélyt is adtam neki! Olyan kovártélya volt, hogy a polgármesternek se külömb. Szili pehelyben feküdt, piros kázsmér paplan alatt és — megcsalt, igen, megcsalt! — Hát kicsoda csalta meg? — Kicsoda ? Hát nem tudja ? Ö ! Igen ő! Maga a direktor, maga tehet róla; ha nem tesz, megyek a kapitányhoz vagy a királyhoz, de annyiban nem hagyom. aSsis hirdetés. Ezennel tudatom a „Kisvárosi hírességek“-kel, hogy „ Valás“ után vagyok. Sz. Németh, én, rózsám. Hogy jutottam én ehhez a rózsához, az nem mindennapi dolog. Ezernyolczszáznyolczvanegyet irtunk s a győri szinpártoló-egylet társulatával Esztergomban működtem. Épen piros-pünkösd napja volt, midőn a főpróbára összegyűltünk. A színkör előtt beszélgetésünk alatt, egy zsinóros dolmányu hajdú, egy halvány, szőkefürtü tizenegy hónapos csecsemőt hoz karján s megáll előttünk e szavakkal: — Nézzék uraim, ezt a kis gyermeket az éjjel 3 órakor találta a csősz. — Hol? — Itt átellenben a Kis-Duna jobbpartján volt kitéve a csalányok között. — S most hová viszi ? — Viszem a vízivárosi bíróhoz, ez őket illeti, gondoskodjék róla a vízivárosi elöljáróság. Ekkor egy eszme villant meg agyamban, hiszen ma piros-pünkösd napja van, rózsát kellene az én kedves anyjukomnak hazavinni. És igy szóltam a hajdúhoz: — Adja kelmed ide azt a kis talált rózsát, majd fölnevelem én s mondja meg ezt a bírónak. ügy is történt, átvettem s hazavittem nőcskémnek pünkösdi ajándékul. A nevét nem tudta senki, megkereszteltettem s a keresztségen, mivel pünkösdkor jött úgyszólván másodszor a világra, Rózsa nevet kapott. így jutottam én életemnek harmincnegyedik pünkösdnapjján az én Rózsámhoz. Mikey Lcéjos.