Vásárhely és Vidéke, 1890. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-03 / 27. szám

Iiódmező-Vásárhely, Julius 3. 27-ik szám. 1890. nyolczadik évfolyam — —--------—£■— Előfizetési dij . Egész évre 4 írt Félévre . 2 írt Negyedévre 1 írt hun szám íra S kr. HIRDETÉSEK jutányosan közöl­te­tnek. '■ * 8»?------------------­Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. --------------------*18* Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomda­tulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fanterán, III. tized Lenge­y-féle ház­ban. «8 ^ ------------------&V .­* A városi adóhivatal. ii. Az adók és köztartozások rendsze­res kezelése a közigazgatásnak egyik legfontosabb ágát képezi. Ezen köz­­igazgatási ág szolgálata nem igényel nagy portentumokat, „kolumnáris“ egyé­neket, vagy fináncz-zseniket, de igen­is szakmájukban jártas, kötelességtudó, pontos és lelkiismertes tisztviselőket, kiknek napról-napra a legnagyobb pe­­j­dantériával el kell végezni megszabott munkájukat, mert ha hátramaradás tör­ténik, az napról napra növekszik, mint a hegy tetején megindult hógörgeteg, melyet feltartóztatni útjában nem lehet. Az adóhivatali rendetlenségek, me­lyek főként a nagy munka-elmaradások­ban, restancziákban nyilvánulnak, épen odavezethetők vissza, hogy az adótiszti személyzet nem végezte el pontosan a reá váró folyó munkákat s azok most már annyira felszaporodtak, hogy a hátralékok csakis rendkívüli segéderők alkalmazásával dolgozhatók fel. Ezen állapotnak okaira lapunk múlt számában reámutattunk s ha a városi adóhivatalban állandó, rendes ügykeze­lést akarunk meghonosítani, kisegítő ideiglenes intézkedésekkel meg nem elégedhetünk, hanem gyökeres rende­zésre van szükségünk, mely biztosítékot nyújtson arra nézve, hogy jövőben ha­sonló esetek elő ne forduljanak. Erre nézve első­sorban is szük­ségesnek tartjuk annak megállapítását, hogy a városi adóhivatalnak a szerve­zeti szabályokban megállapított tiszti létszáma elegendő-e a hivatalra váró­­ munkálatoknak pontos, rendszeres el­végezésére? Mi azt hisszük, hogy nor­mális körülmények között jó vezetés, kellő ellenőrzés és megfelelő beosztás mellett a mai létszám teljesen elegendő; de ha egy rendszeres vizsgálat adatai­ból az tűnnék ki, hogy a tiszti létszám szaporítására szükség van, mi nem idegenkedünk ettől sem, mert az adó­hivatalnál mindenek felett rendet aka­runk, ez a közigazgatás és közönség érdeke egyaránt. Megállapíttatván a kellő tiszti lét­szám, az adóhivatal vezetésére egy adó­igazgatói állás szervezését látjuk elodáz­­hatlannak, és­pedig oly értelemben, hogy az adóigazgató egyedül és kizáró­lag hivatalában foglalkozzék, ne legyen kataszter-kiigazító, ne legyen tanácsi előadó, ne legyen adókivető bizottsági elnök, ne járjon gyűlésekbe, ne menjen kiküldetésekbe, hanem üljön állandóan hivatalában, s napról-napra, óráról-órára­­ szemmel tartsa, hogy a ressortjába tar­tozó tisztviselők mint végezik teendői­ket s ha valahol hibát, vagy fennaka­dást lát, rögtön intézkedjék, hogy a munka­menet a rendes kerékvágásból ki ne zökkenjék s őrködjék, hogy a hivatali személyzet jó munkát végezzen. Ezen szempontból mi a szervezeti szabályokat módosítandónak s az adó­ügyi osztály vezetőjét a tanácsi előadói teendők alól felmentendőnek véljük, vagy a mennyiben az adóügyek elő­adása más tanácsnok resportjába nem lenne beosztható, a mai adóügyi tanács­nok mellett is szervezendőnek tartunk egy oly állomást, legyen ennek „adó­­igazgató“ avagy „főadótiszt“ a neve, a­ki az adókivetési, könyvvezetői és végre­hajtási osztály munkáját állandóan és k­ö­z­v­e­tl­e­n­ü­l vezesse, szemmel kísérje, nyilvántartsa, felülvizsgálja és ellenőrizze és mindezekért felelős legyen. Egy ilyen hivatalvezetőre a városi adóhivatalnál feltétlenül szükség van, mert a­hol egy oly nagyobb apparátus működik, mely apparátus minden rég­j szöcskéjének napról-napra el kell végez­nie a reá váró munkát, ott nem elég annyi ellenőrzés, hogy a gépezet minden egyes része helyén van-e rendes időben, vagy­is hogy minden egyes hivatalnok pon­tosan megjelenik-e a hivatalban s ki­­tölti-e a hivatali órákat, hanem az is ellenőrzendő, hogy minden eges hi­vatalnok minden nap mit és hogy­­ dolgozott? És ez az állandó munka­ellenőrzés és felülvizsgálás maga egy egész embert igényel, mert a vezetés és ellenőrzés csak úgy lehet teljes és megbízható, ha a hivatalvezetőtől más munkát nem kívánunk, mert ha lelki­­ismeretesen meg akar felelni kötelessé­gének, az másra nem is vállal­­kozhatik. Bármilyen legyen azonban az adó­ügyi osztály vezetője s állása bármi­ként szervezhessék, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a jó vezér mel­lett jó katonákra is van szükség. Az adótisztek dotácziója ma oly csekély, hogy minden adótiszt úgy­szólván csak azt lesi, hol nyílik a közigazgatásnál valami üresedés, hogy végkép búcsút mondhasson az adókönyveknek. 500 frt évi fizetés mellett egy, munkáját kedv­vel teljesítő s hivatalát hivatásának te­kintő adótiszti karra nem számíthatunk, s egyáltalán nem csodálkozhatunk rajta, hogy az adótisztek közül egyik sem óhajt hivatalában megöregedni. Ez az oka azután annak, hogy az adótiszti létszámban úgy­szólván állandó a sze­mély­változás ; ember embert vált fel s alig hogy beletanult az egyik és meg­szerezte a hivatalához szükséges gya­korlatot, már másnak adja át helyét, aki még teljesen ujoncz és járatlan s hónapokig küzd, míg belejön a rendes kerékvágásba. És ez mind a hivatal és közszolgálat rovására történik. Mint czikkünk elején megjegyez­tük, az adókezelési ág nem igényel nagyobb portentumokat, de szakmájuk­ban jártas, kötelességtudó emberek kellenek reá s ha magasabb elméleti képesítés nem is kell hozzá, de meg­kívánják az adótisztektől a gimnázium teljes bevégzését, érettségi bizonyítványt és az államszámviteltani vizsga letételét. Hát ez a képesítés is minden esetre sokkal nagyobb, semhogy aki azt már megszerezte, ne bírjon nagyobb ambi­­tióval, minthogy 500 frt évi fizetés mellett holta napjáig az adókönyvek mellett görnyedjen! Már­pedig a közszolgálat érdeké­ben az volna a kívánatos, hogy a­ki a közigazgatás ezen ágára adta magát, az a fizetés csekélysége miatt ne riasz­­tassék el ezen pályától, mert ide is tanult, gyakorlott tisztviselők kellenek s a legnagyobb pontosságot és figyelmet igénylő lélekölő munka megérdemli, hogy a tisztességes megélhetésre jog­­czimet képezzen. Adjunk tehát az adó­tiszteknek tisztességesebb fizetést s hogy­­ a városi adóhivatal részére állandó jó­­ erők biztosíttassanak, a szolgálati évek ; c) A Yll-ik osztályban; Kivántatott a Beöthy Zs. nemzeti irodalomtörténeti olva­sókönyvében foglalt darabok nyomán a mo­hácsi vésztől a bécsi békéig terjedő időszak világi lorai költészetének általános jellemzése, főtekintetet vetve Balassi Bálint ugyanott előjövő darabjainak széptani fejtegetésére. A jellemző vonások az egyes darabokból vett idézetekkel támogatandók. Jutalma: 10 frt. Versenyzett két pályadolgozat. Az 1-ső számú hamaros dolgozat, a­mely a kérdést hézago­san fejtegeti, azért sok lényegest meg sem említ; Králya is több helyen zavaros kuszáll, néhol értelmetlen ; de mert itt-ott jó részle­tek is csillámlanak fel: a munkálat érdeme: elismerés. Szerzője: Haty Jenő. Határozottan érdemesebb dolgozat a 2-ik számú. Ez fel­adatát eléggé jól fogja fel, alaposan részletez, a kellő anyag beosztása helyes. Különösen sükerült Balassi méltatásai, idézetei mindig találók, alaposan fejtegetnek; irálya is általá­ban folyékony, tiszta, itt-ott lendületes és szép. Méltó jutalomra. Szerzője: Löffler Armin.­d) A VIII-ik osztályban: Kivonta­tott párhuzam I. Lajos és I. Mátyás között. Feltüntetendők azon körülmények, a­melyek között mind a két király trónra lép ; fejtege­­tendők azok a tények, a­melyek által a két nagy uralkodó úgy kormányzói és hadvezéri működése által, mint a közművelődés tekinte­tében hazánkat nagggyá tette; ezekből el­vonva határoztassék meg: melyik tekintendő hazánk nagyobb uralkodójának? Jutalma: 10 frt. Beadatott egy pályadolgozat. Ebben a tárgy felfogása egészen helyes; mind a két királynál részletesen és alaposan tünteti fel azon körülményeket, a­melyek között trónra jutottak; ügyesen csoportosítja azon elveket, a­melyek szerint a két nagy király kormány­zott s elég részletesen sorolja fel azon küz­delmeket, a melyeket az ország hatalomra s virágzásra juttatása érdekében vívtak s mind­ezekből alaposan és ügyesen vonja meg a két király között a párhuzamot. Az irály néha ugyan pongyola, de több a szép és emelke­dett részlet. Méltó a jutalomra. Szerzője: Z­a­­c­h­a­r­i­á­s Béla. Részint a kevésbbé kedvező anyagi sorsú növendékeink segélyezése, részint általában a dicséretes magaviselet, a kitartó szorgalom és szép előmenetel jövendőbeli fokozása végett tanári karunk egyfelől alapítványaink kama­taiból azok rendeltetése szerint, másfelől egyes nemesszívű jóltevők és testületek ke­gyes adományaiból az alábbi jutalmakkal és emlékkönyvekkel ajándékozta meg a következő tanulókat: 1. A Dombrádi Nagy Sándor-alapból 70 irtot nyer Traunfellner Arthur VIII. o. t., mint a ki idegen ajkú növendékeink kö­zött a magyar nyelvben és irodalomtörténet tanulásában a legszebb előmenetelt tanúsította. 2. A Nagy Kardos János alapból, az alapítvány rendelkezése értelmében 70 irtot nyer; Szabó János II. oszt. t. 8. A V. Nagy Pál alapból szintén az alapítvány értelmében 35—85 irtot nyernek : Szarvas Lajos VIII. és F­ej­ér­vár­y Jó­zsef V. oszt. tanulók. 4. A Czukor S. Deutsch E. alapból ha­sonlóképen az alapítvány értelmében 35—35 frtot nyernek: Auspitz Jenő és Sajtos Sámuel Vili. oszt. tanulók. 5. A Kiss Gusztáv alapból 35 frtot nyer: Zachariás Béla Vili. oszt. tanuló. 6. A Papi-Balogi alapból, miután 30 frt pályakérdések jutalmára kiadatott, 10—10 frt jutalmat nyernek: Doránszky Károly és Kecskeméthy Gyula VIII., Blumber­­ger Zsigmond VII és Vörös Imre V. oszt. tanulók. 7. A Wagner-alapból, mint a természet­rajz tanulásában és rovargyűjtésben egyiránt kiváló 5 frtot nyer: Barkász Emil VI. o. tanuló. 8. A Paprika Péter alap 7 frtját nyeri Vörös Sándor III. o. tanuló. 9. A Miklovicz Bálint alapból 7 frtot nyer: Hunyadi Vilmos VI. oszt. tan. 10. A Pap József alapból 4 frt 20 frt nyer Rá­cz Gyula IV. oszt. tan. 11. Dr. Berger Ferencz főorvos adomá­nyából 5—5 frtot nyernek: K­ó­d­i Jenő VII. és F­ó­r­i­z­s Gyula IV. o. tanulók. 12 A Czukor Márton adományából 6 frt 84 frt nyer: Engländer Lajos II. o. t. 13. Nagy Sándor és Endre testvérek amerikai lakosok adományából mint I. osztá­lyú, idegen ajkú, de a magyar nyelvben szép előmenetelt tett tanulók 3—3 frtot nyernek: Unter­reiner Miklós és Theodrovics Axent. 14. Az 1-ső Takarékpénztár adományá­ból 10 frtot nyer: Molnár Aladár VI. és 5 frtot: Nagy Lajos IV. o. tan. 15. A Népbank adományából 5—5 frtot nyernek: Borsos József IV. és Contrea Sándor III. o. tanulók. 10. A Központi Takarékpénztár adomá­nyából 2 frt 50 frt egyenként nyernek: Bod­nár Zoltán és Fej­ér­váry Bertalan I. o. tanulók. 17. A Kaszinó adományából 5—5 írtot nyernek: Ban­­án Endre VI. és Laub Jó­zsef V. oszt. tanulók. Emlékkönyvet az Epstein János ez évre is adott 10 írtjából, nemkülönben az alapítványok töredék kamataiból adott 15 írt­ból nyernek : Ort­h Ambrus, Szabó Márton, Varga István VIII. Grüner Fülöp VII. Hegedűs József, Pokomándy Dezső, S­z­k­a­l­á­k Kálmán VI. C­s­á­k­y Lajos, B­á­r­ó András V. Imre Sándor, Halász Manó IV. Gyöngyösi József, Kálmán Lajos, Po­­k­o­m­­á­n­d­y Dezső, Varga Dezső és V­a­t­a Sándor III. Chires Demeter, Czettler Rezső, Grüner Fülöp, K­u­n Béla, Schlem­mer Jenő, Schneide­r János II. Samu János, Szkalák Zoltán, Varga Géza és Varga Imre I. oszt. tanulók. Kedves Tanítványok­­ A kegyes alapítók és nemesszivü adományozók rendelkezése ér­telmében szívesen nyújtottuk ezen, viszonya­ink között részben tekintélyes összegeket, nem annyira a múlt érdemeiért, mint inkább a jövő előlegéül. Ne legyen senki közöttetek, a­ki hálátlanul megcsúfolja reményeinket. A pénzt rendeltetése szerint használjátok legjobb szükségeitekre; ez az emlékkönyvecske, bár­mily magasra emeljen, vagy bárhová vessen a sors, legyen buzdító emléke ifjú korotok boldog éveinek, szerény emlékeztetője e tan­intézet körében nemesen töltött napjaitoknak , és emlékezetessen hálára mindenkor egykori nevelő dajkátok e főgymnasium iránt. De ideje bevonnom vitorlámat. Az állami felügyeletet ez évben is nagys. Békési Gyula tankerületi főigazgató úr teljesítette. Nov. 5—7. napjain tartott látogatása alkal­mával meghallgatott rendszerint többször min­den tanárt és osztályt, megvizsgálta gyűjte­ményeinket. A közös tanácskozás alkalmával, általában a szellemiekben, kivált egyes tan­­ágakban,­­ készséggel jelezte a haladást, el­ismerte gyűjteményeink örvendetes gyarapo­dását, csinos és szakszerű rendezését; csak a mellékhelyiségek kevés száma, főleg a téli tornahelyiségek hiánya miatt tett kifogást. A helybeli felügyeletet nagytiszt, Sze­re­m­­­e­i Sámuel főgymnasiumunk igazgató­­tanácsának és egyszersmind az egyházkerületi középiskolai felügyelő­ tanácsnak elnöke, mel­lette tek. Garzó Imre igazgatótanácsos urak teljesítették. Fogadják fáradozásaikért a tan­intézet hálás köszönetét! A f. hó 17-én kezdődő szóbeli érettségi vizsgálat elnökeiül nagytiszt. Szabó János békés-bánáti ev. reform, esperes és nagys. F­elméri Lajos egyetemi tanár mint kor­mányképviselő urakhoz leend szerencsénk. Szivünkből üdvözölve várjuk a két kitűnő­séget. Az elsőt, mint a­kinek atyai igazság­­szeretetét és erélyét számos év tapasztalata után van szerencsénk ismerni; az utóbbit, mint a hazai oktatás- és nevelésügy irodalami­­lag is egyik legelső rendű bajnokát. Hozza isten őket szerencsésen körünkbe! Az anyagiak terén ez évben különösebb igazgatói évzáró beszéd. Futó Mihály fegyim­. igazgatótól. (Vége.) arányában biztosítsunk részükre mér­sékelt fizetés­emelést. Ily módon adóhivatalunk meg fog tisztulni a rendetlenségektől, másként aligha. A leszámolásokra, rendkívüli munkaerőkre, helyettesítésekre ezreket elkészülik, az intéző köröknek azért figyelmébe ajánljuk az elmondottakat.

Next