Vásárhely és Vidéke, 1892. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-07 / 1. szám

ódmező-Vásárhely, január 7. " T Előfizetési dij: | Egész évre 4 firt "élévre . . 2 frt | Negyedévre 1 frt —— * lyes szám­ára S­kr. HIRDETÉSEK Hiányosan közöl­tétnek. ____________II.­l-ső szám. 1892. tizedik évfolyamra ~T--------------------V Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomda­tulajdonos. Szerkesztőség és k­i­a­d­ó h­i­v­a­­t­a­l: Főutczán, III. tized, Lenge­y-féle ház­ban. h.________­4 Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi­­hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Választások előtt. Hmn-Vásárhely, 1892. január 6-án. A kir. meghívó mai napon érke­­zt meg törvényhatóságunkhoz, mely érint a felséges király az uj ország­­ülést folyó év február 18-ik napjára­lta össze Budapestre. Az országgyü­­li képviselőválasztások az egész or­­ágban január 28 — február 6 napjai­ul tartatnak meg s városunkban a szponti választmány f. hó 8-án, pent­kén délelőtt fog határozni, hogy a tűzött 10 napon belül mely napon ítassék meg a képviselő-választás. Az új törvényhatósági szervezeti abályok is leérkeztek a kormánytól, ennek következtében f. hó 9-én a­rvényhatósági bizottság megalakul,­egválasztja a kijelölő bizottságot s ki­­zi az általános tisztujitás napját. A­z avatottak szerint ez a nap január 3-ika lesz. Mindössze tehát csak alig két hét taszt el bennünket az országgyűlési­épviselő - választástól s az általános irási tisztujitástól s igy mi kétszer e­zt elmondhatjuk, hogy választások ott állunk. Nem akarunk sem az egyik, sem másik választással politikai szempont­ul foglalkozni, m­ert lapunk nem poli­­kai lap s az ily lapoknak a törvény irja a politizálást, mi pedig a törvényt sz­­elj­ük. Nem hunyhatunk azonban . nemet azon társadalmi szempontok ott, melyek a közelgő­­választások ul­timából önként szemünk elé vetődnek, mert a múlt emléke és tanúságai fel­­nézik azokat. A választások, legyenek azok or­­szágos vagy törvényhatósági vála­sztá­­­k, képviselő - választás vagy tisztulí­­ts, rendesen nagyobb hullámokat szok­ik verni a társadalomban­­ a köz- és semélyes érdekek ,ezerféle nemes egy­­mással versenyre kelve lépnek előtérbe csak egy kis­ elfogultság, túlbuzgó­ig, vagy szenvedélyesség kell — és ész a választási harcz mellett a t­ársadalmi háború. A mi választásaink ország­szerte rról híresek s a mi választóink azzal r­emelték ki ország-világ becsületét,­ogy nálunk a választási mozgalmak édesen tisztességes határok "közt hul­­lmzanak; az úgynevezett választási eczetek s botrányok közönséget itt nem óditanak, etetés, itatás, vesztegetés is­­meretlen fogalmak; a társadalmi béke megzavarását czélzó kísérletek hívekre em­ találnak s népünk az ellenvélemény első tiszteletben tartásával rendületlenül kiveti meggyőződését s higgadtan­­és izanul gyakorolja választási jogát. Az országban várjon hány város vagy falu közönségéről lehet hasonlót mondani? Sajnos, nagyon kevésről. Sajnos azonban az is, hogy bár a mi közönségünk­­zöménél a választási fozgalmaknak törvényellenes térre való á tterelése s a választási küzdelemnek remélyeskedéssé és pártoskodássá való lfajulása hívekre nem talál, nálunk is­alálkoznak rendesen, a­kik szeretik a nézeteket és botrányokat, szeretik a sze­mélyeskedést és piszkolódást, szeretik az­rőszakoskodást és intrigákat s ily el­őzőkkel akarják pártjuknak a többsé­gi megszerezni, főként pedig a köz­figyelmet magukra felhívni s pártjuk­­előtt magukat érdemessé tenni. Fájdalommal kell­­kijelentenünk, hogy az ilyen egyének legnagyobb részt az úgynevezett úri osztályból kerülnek ki s káros viselkedésüknek oka: az ellen­­véleményüekkel ismert összeférhetlen természetük s azon balga hitük, hogy ily módon vélnek saját pártjukon vezér­­ségre vergődni. Neveket nem említünk. A közönség fogja ismerni ezen urakat s bár a ta­pasztalás megmutatta, hogy rozsdás kardjaik f éle hatástalanul pattan vissza közönségünk kiváló tisztességérzékének érczpánczéljáról, a múltak után való­színűnek tartjuk, hogy ezen jó urak is­mét elő fogják szedni a közelgő válasz­tások alkalmára piszkos fegvereiket, hogy városunk tiszta, jó hírnevén csorbát ejt­senek, de mi­­reméljük, hogy a csorba nem ezen, hanem az ő fegyvereiken fog mutatkozni. A választási mozgalmak már ország­szerte megindultak s nálunk is valószí­nűleg a pártok a legrövidebb idő alatt zászlót bontanak. Mi bizalommal tekin­tünk mind­két párt arra hivatott vezetői felé, hogy a pártmozgalmakat a tisztesség­­korlátai között fogják tartani s nem­ enge­­dik, hogy az alkotmányos, élet legszebb küzdterét, melyen csak a legszentebb meggyőződés s a szabad szó meggyőző fegyverével illő küzdeni, egyesek besá­rozzák s foltot ejtsenek pártjuk zászlaján. Azt hisszük, már sokszor meggyő­ződhettek róla, hogy a választási moz­galmaknál a tisztességtelen fegyverektől undorral fordul el a mi közönségünk megvesztegethetlen jó érzéke s az ízlés­telenségeket nem veszi be a gyomra. Mellőzzék tehát a pártok a választási küzdelemnél mindazt, ami a szó nemes értelmében nem tisztességes s a féket nem­ ismerő izgága néptribunoknak"-ne adjanak működési tért, vagy azokat rövid pórázon tartsák. A közelgő képviselőválasztásra való tekintettel ezeket akartuk elmondani,­­ most áttérünk a városi tisztújításra. A bekövetkező tisztújítási mozgal­makra szintén az a kívánságunk, hogy az a legtisztességesebb korlátok közt mozogjon. Személyi tekintetekből, só­gor-koma kedvéért, avagy más magán­érdekből ne­­ feketítsen be senki egy tisztviselőt sem feketébbre, mint a minő s ha a hibáit előtérbe tolják, ne hall­gassák el jó tulajdonságait sem, ha vannak ilyenek. A kritika jogát ilyen­kor gyakorolni jogosítva van minden városatya, s ezt egy tisztviselő sem veheti zokon, de­ ennek a kritikának el­fogultságtól mentnek kell lenni s aki csak azért kritizál, hogy a sógorának vagy­ komájának jobb állást akar ki­szorítani,­­ az inkább hallgasson. S mikor a városatyák rostálni fog­­­ják a tisztikart, azt se tévesszék szem elől, hogy a­kit ki akarnak rostálni, kapnak-e helyette jobbat? Mi részünkről a tisztújításnál most is a lehető legkonzervatívebb eljárást ajánljuk. A­mely tisztviselő tisztesség­gel betöltötte hivatalát, feltétlenül megtar­tandó; a melyik gyengébb volt, feltéte­lesen, — ha t. i. helyette jobb nem vállalkozik; a melyiknek pedig műkö­dése általános elégedetlenségre adott okot, — az mellőztessék feltétlenül, mert mellőzése által csak nyerhet a közügy. Reméljük, hogy a tisztújitásnál egyedül a közérdek lesz irányadó s személyeskedés és gyűlölködés nélkül átesünk rajta. S még egyet remélnénk szépen a tisztikar érdekében, hogy elmaradjon. S ez a tisztviselők egy részének háza­lása. Erről a témáról nem írunk töb­bet, meg fogja érteni mindenki. Vajha­ többi sorainkat is megértené­ . □ A városi szervezeti szabályok hét­főn érkeztek le a belügyminisztériumtól. Itt­­is volt már az ideje, mert a városi tisztikar hat éves mandátuma f. hó 8-án lejár s a szervezeti szabályok jóváhagyásának kése­delme miatt a városi tisztújítást kitűzni eddig nem lehetett. Most már ennek sincs semmi akadálya, mert bár a belügyminisz­ter a szervezeti szabályon több módosítást rendelt el, ez a tisztújítás megtartását nem gátolja, sőt ezt a belügyminiszter is kifeje­zetten megengedi. A szervezeti szabályokkal foglalkozó miniszteri leirat több helyes módosítást ren­del a szabályzaton s bár­ ezt minden intéz­kedésére nem mondhatjuk, általában csak elismeréssel szólhatunk róla s különösen el kell ismernünk azt, hogy a 290 §-ból álló terjedelmes szabályrendelet a legalaposabb felülvizsgálatban részesült. A miniszteri leirat főbb intézkedéseit következőkben ismertetjük: " A törvényhatósági bizottsági ta­gok számának, az 1891. év elején eszkö­zölt népszámlálás adatai alapján 208-ról 220-ra történt szaporítását s a választó kerületek számának az addigi 7 kerület helyett 28-ra történt felemelését a miniszter érdemlegesen felülvizsgálhatónak mpg találta, m­ert a számszaporítást és­ uj beosztást iga­zoló adatok nem lettek felterjesztve. Fel­hívja tehát a miniszter a város közönségét, hogy az 1892. évre érvényes választói név­jegyzék alapján pótlólag jelentse fel, hogy a 8 kerület mindenikére hány választó, esik ? A miniszter a­­bizottsági tagok és a választó­kerületek számának végleges meg­állapítására nézve a kívánt adatok felter­jesztése után külön rendeletben fog intéz­kedni, addig is elrendeli, hogy a v­­­r 1i­­­­sek és­ választott bizottsági tagok névjegyzéke a jelenlegi szerve­zeti szabályok alapján állapítas­sá­k meg. Ezen rendelkezésbe csak az a szerény megjegyzésünk, hogy miután a szerv, sza­bályok még hetek előtt felterjesztettek, ha már a tanács hiányosan is küldte fel, a minisztérium rövid úton is felkívánhatta volna a választó­kerület beosztásának meg­­bizátásához szükséges könnyen megszerez­hető s kéznél levő adatokat, mely esetben a városunkat törvény szerint a megillető bizott­sági tagok száma kérdés tárgyát nem ké­pezhette, mert akár több, akár kevesebb nyolc­ fővel városunk polgári lakossága, a bizottsági tagok száma csak 220 marad. A miniszteri leirat ,így abba a félszeg hely­zetbe hozta törvényhatóságunkat, hogy a törvh. bizottság a­­ r­é­g­i szervezeti szabá­lyok alapján alakul meg, a tisztújítás pedig az új szerv, szabályok alapján történik. A közgyűlésen, ülés és szavazatjoggal bíró­ tisztviselők sorában tévedésből az ár­va­p­é­n­z­t­á­r­n­o­k­o­t is említi a Szabályzat, holott ezen állás megszü­ntettetett. Ez sem kerülte el a minisztérium figyelmét - utal reá. Az adóhivatal szervezeténél kifo­gásolja a leirat, hogy a hivatal személyzete közt 5 állandó végrehajtó és a szükséghez képest alkalmazandó napidíjas végrehaj­tók vannak említve. Minthogy a napidíjas hivatalnokok alkalmazása a közigazgatás rendszeres vezethetése érdekében mellőzendő, felhívja a várost, hogy az állandó végrehaj­tók számát az adókerületek számához ké­pest emelje fel s a napidíjas végrehajtók alkalmazására vonatkozó intézkedést törölje. A tűzoltó személyzetre nézve a sza­bályrendeletben kimondandónak tartja, hogy az közvetlenül a rendőrkapitány felügyelete alatt áll s működését külön szolgálati uta­sítás szabályozza. Az újonnan megállapított tisztvise­lői fizetésekre nézve elismeri a minisz­ter, hogy­­az eléggé arányosan lett megálla­pítva, kivéve az­ árvaszéki elnök fize­tését, mely a tanácsnokok javadalmazásánál 100 írttal kevesebb. Méltányosnak tartja, hogy az árvaszéki elnök fizetése a tanács­noki fizetésnek megfelelően 1400 írtban ál­lapíttassák meg, mire nézve módosításra hívja fel a város közönségét. Ezen módosí­tással a tisztviselői fizetések új megállapí­­tását jóváhagyja. A segéd- és kezelő-személy­zet, valamint a szolgákra nézve megál­lapított ötödéves fizetési pótlékra nézve, mely a szabályzat­ szerint 1892. év január 1-től számítandó, a leirat méltányos­nak tartaná, hogy miután ezen személyzet illetménye legnagyobb részt nem változott,­­ s fizetése nem javíttatott, a fizetési pótlék 5 évre visszamenőleg, vagyis 1887. január 1-től alkalmaztassák. Ez megfontolásra és módosításra ajánl­­atik. A kiküldetésekre nézve több igen­­ helyes rendelkezést tartalmaz a leirat, így a szabályrendelet 270. §-a kimondván azt, hogy a városi kiküldetések alkalmával a napidíjon a vasúti és bérkocsi díjakon felül a szállásbér összege is felszámítható, az leirat ezt, mint merőben indokolatlant, tö­rülni rendelte. Hasonlókép törülni rendelte azt is, hogy országos ünnepélyekre szóló kiküldetés esetén a rendes napidíjhez még annak 50 százaléka legyen felszámít­­ható. Ugyancsak törültetett azon rendelke­zés, hogy magán természetű ügyekben a város határában magasabb napidíjak szá­míttassanak, mint közügyekben való eljárás­nál megállapítva van. Végül még egy érdemleges rendelke­zést tartalmaz a leirat. A szülésznőkre nézve kimondja, hogy miután azok az egész­ségügyi személyzethez tartoznak, az 1886. évi 21-ik törvényc­ikk 88. §-a alapján nem esnek választás alá, hanem a főispán által neveztetnek ki. A miniszter kijelenti, hogy ezen leira­tával K­m­e­rt­­ Károly, T­örök Lajos és­ Sófalvi József által beadott felfolyamod­ványok is elintézést nyertek és felhívja a város közönségét, hogy a szervezeti szabály­rendeletet a leiratnak megfelelőleg újból dol­gozza át s jóváhagyás végett mielőbb ter­jessze fel. T­a­n ü­g­y. A „h­ód­mezővásárhelyi e­v. r­e­f. t­a­n­i­t­ó­t­e­s­t­ü­l­e­t“ folyó 1892. évi január hó 2-án tartotta meg évnegyedes közgyűlését a tanítótestület helyiségében. A testületi tagok, bár sokat visszatartott közülök a betegség s a rész­idő, igen szép számmal jelentek meg a gyűlésen, bebizonyítva az által, hogy a kö­­­­zös "munkától nem idegenkednek, hanem épen abban vélik feltárhatónak a leghathatósabb erőt, a mi hivatva van a tanügy előbbre vi­telére s a­ tanférfiak sok tekintetben még fonák helyzetének" a tisztázására. Azonban, fájdalom! még mindig vannak egyének, kik.

Next