Vásárhely és Vidéke, 1894. március-június (12. évfolyam, 23-50. szám)
1894-03-22 / 23. szám
■dek, melyekkel a sem hazát, sem hazaszeretetet nem ismerő vezetők ámítják a népet ■és azok a czéda, undorító rágalmak, melyeket a néplapok útján nyomtatásban terjesztenek a munkás-közvélemény félrevezetésére és az éretlenebb tömeg szenvedélyének a felkorbácsolására, veszélyeztetik elsősorban a békét, a társadalom nyugalmát, a személy és vagyonbiztonságot s arra kényszerítik az erkölcsi rend és törvény alapján álló osztályt, hogy csendőrrel, katonával és puskával is véget vessen a romboló anarchiának. Nagyon elérkezett az ideje, hogy ezeknek a felforgató kísérleteknek, melyeknek már is megdöbbentő jelenségei vannak, elejét vegyék valami után, mert máris sokáig garázdálkodtak az izgatók és azok a vándor apostolok, kik működési térül az alföldet szemlélték ki a nagyobb és könnyebb zsákmányra való tekintetből. Talán jó volna, ha magunk világositanák fel a népet arról, hogy nincs elszomorítóbb jelenség az osztályharcznál s nincs veszedelmesebb törekvés annál, melyet lelketlen, tudatlan egyének irányítanak s mely végeredményében mindig romlásra, keserű megbánásra vezet. Újdonságok, levő számtiszti állásra Szkalák Kálmán és Simonyi István, az esetleg megüresedő segéd számtiszti állásra pedig Aczél Vilmos és Pokomándy Gábor jelöltettek. — A roncsoló torokláb pusztítása. A város tiszti főorvosa a héten nyújtotta be jelentését a polgármesterhez, melyben a roncsoló torokbb állását tünteti fel. A jelentés szerint márczius 1-től 15-ig a gyilkos betegségben szenvedett 38 egyén, kikből gyógyult 22, meghaltan és betegen fekszik 6. — Halálozás. Gyászjelentést vettünk, mely özv. Pál Jánosné szül. Bálint Erzsébetnek f. hó 17-én, élete 50-ik évében történt elhunytát tudatja velünk. A boldogultnak temetése nagy részvét mellett f. hó 18-án történt. Halálát nagy számú rokonság gyászolja.— A színházból. Szombaton este P. Kocsis Etelka második felléptével és felemelt helyárakkal, bérletszünetben, Millöcker szép zenéjű operettese, „Boszorkányvár“ került színre félig telt ház előtt. Az előadásról, a vendégművésznő játékától és szép énekétől eltekintve, kevés jót mondhatunk, mert vontatottan, gyengén ment. P. Kocsis Etelkát tüntető taps mellett hívta egy néhányszor lámpák elé a közönség s Nagy Pista tenoristát is rokonszenvesen fogadták Józsi szerepében, bár hangja, a torkában keletkezett tályog-daganat miatt, nem volt eléggé erős. Völgyi Katicza (Verus) csinos és szellemes kupléit zajos tapsok kíséretében többször megismételtették, de a karzat és földszint Szerdahelyinek tombolt, ki valódi Dummer Auguszt volt s a magyar színpadot megszégyenítő ízléstelenséget cselekedett meg, mikor kupléiban otromba czélzásokat használt. Vasárnap bérletben, sem jobb, sem rosszabb előadásban ismét „Boszorkányváró adatott. A legközelebbi előadás húsvét második napján lesz az új személyzettel. Rendőri hírek. Elgázolt aszszony. Özv. Szücs Tamásnét, Kenéz Katalint f. hó 19-én reggel a Wodianer-féle ház előtt egy kocsi hajtás közben oly szerencsétlenül gázolta el, hogy két oldalbordája összetörött s most orvosi ápolás alatt fekszik. A kocsis nevét még nem tudják. — Férj és feleség. Kalocsai Jánost már régebben elhagyta a felesége, mert durván a bécsi udvarral minden egyezkedés meghiúsult s a magyar fegyverek az 1849-ik év elején minden felé fényes diadalokat arattak. 1849. április 14-én a debreczeni országgyűlés Kossuth indítványára a Habsburg-házat trónvesztettnek nyilvánítá. Budavár bevétele után az ország megtisztult az ellenségektől, de következett az orosz invázió s két nagy hatalmasság egyesült ereje leverte a magyar forradalmat. Kossuth Lajos török földre menekült, honnan Kisázsiába internálták, de csakhamar az észak-amerikai egyesült államok kormánya ajánlotta fel neki vendégszeretetét s a Missisippi hajón útra kelt. Előbb Angliában, később Amerikában járta be a nagyobb városokat s fényes szónoklataival igyekezett barátokat szerezni az elárvult hazának. Minden felé oly fényes kitüntetésekkel fogadták, minőkkel csak fejedelmeket tisztelnek meg. Kossuth visszatérvén Amerikából, az 1867-iki kiegyezésig, mint az emigráczió feje,, mindent elkövetett, hogy az eltiport Magyarország érdekében az európai diplomacziát fellépésre bírja, de törekvései sikertelenek maradtak. A kiegyezés 1867-ben megtörtént s ez év május 12-én intézte nyílt levelét Deák Ferenczhez, melyben óva inti őt: „Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyen többé a jövőnek nem lehet mestere.“ Az idők változtak, ő változhatatlan maradt egész haláláig. A 60-as évek elején állandóan Olaszországba költözött, hol vendégszeretetre talált. Elte utolsó éveiben itt írta meg „Irataim“ czím alatt a magyar emigráczió küzdelmét, mely mű örökbecsű hagyatékát képezi. Ennyit adunk dióhéjba szorítva Kossuth életéről, melynek méltó megírására kötetek kellenek. Ezzel is kegyeletünknek akartunk adni kifejezést, és gorombán bánt vele. A férj e miatt boszankodott s miután neje mégsem tért viszsza, a napokban elment a lakására s agyonütéssel fenyegette, állítólag csupán azért, mert — szereti nagyon. Az asszony életveszélyes fenyegetés miatt tett ellene följelentést. — Gyilkossági kísérlet. Técsi Sándorné, Deák Nagy Zsuzsánna panaszolta be az „urát“, kivel 4 év óta vadházasságban él, hogy egy bicsakkal meg akarta gyilkolni. Mulatott az ember, elczéczózott az asszony pénzéből egy forintot s mikor újból kért és az asszony nem akart adni, előrántotta a bicskát, hogy leönti haragját vérrel. Az aszszony kétségbeesett sikoltozására összefutottak a szomszédok s megakadályozták a szerencsétlenséget. A veszedelmes polgárt letartóztatták, de tettét tagadja és azt állítja, hogy a bicsok csak úgy „véletlenül“ került a kezébe. — A sebes hajtás áldozata. Özv. Varga Istvánné, Pap Mária, egy 71 éves öreg asszony, vasárnap délután a sógorával, Csánki Józseffel jött be egy kocsin a vásárba, mikor a nádor-utczai artézi kútnál sebes vágtatva közeledett feléjük a Borotvás Sándor kocsija és oly szerencsétlenül ütödött belé az övékbe, hogy kocsijuk felfordult s őket maga alá borította. Az összesereglett nép a lovakat megfékezte, de az öreg asszonynak oldalbordái összetörtek s most élet és halál között lebeg. — Köszönet-nyilvánítás. Mindazon rokonok, jó barátok és ismerősöknek, kik felejthetetlen jóságu anyánk, özv. Orovecz Ádámné, Patócs Viktóriának f. hó 17-én tartott végtisztességtételén megjelenve, mély bánatunkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek, e helyen fejezi ki hálás köszönetét a család nevében Orovecz Ádám. — Személyi hírek. Kállay Albert főispán f. hó 20. és 21-én városunkban időzött.—Nagy Imre földiül, tengerészkapitány, a napokban érkezett haza szüleinek látogatására s ez alkalommal hosszasabb időt tölt városunkban. A róm. kath. egyház vasárnap délután iskolaszéki gyűlést tartott a kegyúri jogok átvétele tárgyában. Gróf Károlyi Tibornak ez ügyben kelt s lapunk múlt számában közölt levelét általános örömmel fogadták s az iskolaszék, Kmelly Károly világi elnök, Endrey Gyula, Csótó N. István, Draskovics Árpád és Tóth Márton pártoló felszólalásai után, egyhangúlag kimondta, hogy az egyházi kegyurság átvételét szükségesnek s a gróf Károlyi nemzetség átadási feltételeit az egyházra nézve előnyöseknek tartja, minélfogva a patronátus átvételét a hitközség közgyűlésének a legmelegebben ajánlja. E tárgyban az egyház április elsején, vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tart. — Kijelölések: A városnál üresedésben gyűlés 80 tagú küldöttsége. Kossuthot a bécsiek a legnagyobb tüntetéssel fogadták s a küldöttség eljárása is sikeres volt, mert visszatérve Pozsonyba, a lakosságnak már úgy mutatta be az ünnepelt Kossuth a mellette álló Batthyányi Lajos grófot, mint az első magyar miniszterelnököt, Kossuth Lajos pedig az első magyar pénzügyminiszternek neveztetett ki. 1848. ápril 11-én fejeztetett be a pozsonyi országgyűlés, melynek dicső alkotásait Vik Ferdinand királyilag megszentesíte, de a bécsi kormány a királyi szentesítés ellenére a horvátokat, szerbeket és oláhokat fellázitá az uj alkotmány ellen s a júliusra Pesten összegyűlt első magyar népképviselet már a határszéleket lángban találta. Kossuth az országgyűléstől 200 ezer újonczot kért s a képviselőház azt egyhangúlag megszavazta. Majd a megtámadott nemzet az ő felhívására 5 millió forint értéket adott össze közadakozás utján s Kossuth ez érczalapra papírpénzt bocsátott ki. Jellasich horvát bán hadával már a főváros felé közeledett, midőn a zavar láttára a nádor is leköszönt hivataláról s a kormányzás a honvédelmi bizottmányra hibáztatott át, melynek elnöke Kossuth Lajos volt. Kossuth a horvátok ellen hadat küldött , maga személyesen az alföldi nagy magyar városokba sietett, hogy sereget toborozzonés lelkesítsen. Ekkor, 1848 október 3-án és4-én, volt Hódmező-Vásárhelyen is, hol lángszavára 12 század népfölkelő indult azonnal a haza védelmére. Jellasich hadát Perczel Mór szétverte, de a bécsi udvar Windischgrätz herczeget küldte Magyarországba teljhatalmú kormányzónak, majd Vik Ferdinándot is lemondásra kényszeritették s ezzel a koczka el volt vetve. A császári hadak elől az országgyűlés d Pestről Debreczenbe menekült s a teletKossuth a had szervezésére forditá. Miután Fináncz a dutyiban. Vasárnap történt, hogy két pénzügyőr teljes díszben és zöld hajtokás uniformisban csörtette a kardját a vásárban s szörnyű lenézésben részesítettek minden czibilt, a kiknek csak a gorokkhoz és sétapálczához van jussok. A két vitéz fináncz, név szerint Halasi Mihály és Bokros József, dohány után szagláltak, de mert a szimat nem ütött jól ki, betértek a Szőke Pista kocsmájába, hol Weisz Ede és Czutor Ferencz épen a 32 levelű bibliát forgatták. A derék egyenruhás vitézek gondoltak nagyot és merészet s az egyik hirtelen az asztalhoz lépett, mondván:• Ezennel ő felsége, a király nevében, lefoglalom a bankot! Állott pedig a bankoszt ért, krajczárokban kerek 1 forintból. A játékosok nagyot néztek, de tűrték nyugodtan, hogy a kardos vitézek zsebre vágják a pénzt, mert imponált előttük a kard, az egyenruha, a m. kir. ész és tapintat. A financzok aztán jobb mulatság hiányában betértek a rendőrség őrszobájába s dölyfösen, hatalmasságuk egész tudatában követelték, hogy mutassa meg az ügyeletes tisztviselő azon engedélyeket, melyeknek alapján a komédiások mutatványaikat végezhetik a vásárban. A rendőrbiztos nagyot nézett. — Tudják mit az urak? Utazzanak maguk pálinkában és dohányban, de a rendőrség dolgába ne avatkozzanak, mert . . . — Micsoda? — szólt a borközi állapotban szenvedő fináncz, — hát még maga beszél nekem, egy magyar királyi fináncznak? A dolog kezdett harczias szint ölteni s Andráséknak a feje, a rendőrhadnagy, békítőleg lépett közbe: — Hordják el innen az urak magukat, mert baj lesz! Alig hangzottak el ezek a szavak, az egyik fináncz a hadnagynak ugrott, de későn, mert akkor már négy vasmarok megragadta, kardját leoldották, fegyverét elvették s a hadnagy vezényelt: — Egy, kettő, előre a dutyiba! És haladának hárman, két rendőr és egy fináncz a városháza felé, ahol aztán a kötérben eloszlott a mámor s a főkapitány megbocsátott a siránkozó fináncznak. — Hanem máskor vigyázzon, barátom, mert hiába, megvagyon írva: i. m. 1.