Vásárhely és Vidéke, 1896. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1896-07-02 / 53. szám
Hm-Vásárhely. Csütörtök julius 2. , 53-ik szám. Tizennegyedik évfolyam 1896 Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. bér. Lehel utcza 2. szám alatt, a kiadóhivatal könyvnyomdájában. A zárszámadások. A törvényhatósági bizottság a héten tárgyalta az 1895. évi zárszámadásokat, melyek oly alakban terjesztettek a közgyűlés elé, hogy teljes képet nyújtanak a város bevételei és kiadásairól s igy csakis elismerésünket fejezhetjük ki a városi számvevőségnek a szép munkálatért. A zárszámadások közgyűlési tárgyalásáról alább adjuk tudósításunkat s itt attól függetlenül tesszük meg észrevételeinket, mert a zárszámadások tanulságait némely tekintetben feltüntetni kötelességünknek ismerjük. Okulhat belőle a város ügyeit vezető tanács és úgy, mint a törvényhatósági bizottság. Az első tanulságot mindjárt a városi téglászat szolgáltatja, amelynek számtételeinél azt tapasztaljuk, hogy az előirányzott 21951 frt 38 kv bevételből tényleg csak 1948 frt 74 kr. folyt be vagyis 20002 frt 64 krral kevesebb, mint amenyinek a költségvetés szerint befolynia kellett volna. Ezzel szemben pedig a téglászat tényleges kiadása 16874 frt 16 kr. volt. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy a téglászatnak maga a személyzeti kiadása 1723 frt 56 lrra rúgott, egyáltalán nem tudjuk érteni, milyen gazdálkodás folyik a város téglagyáránál, hogy összes bevétele csak 1948 frt 74 kr ? Hogyan történhetett, hogy az előirányzott bevételnél több mint 20000 frttal kevesebb volt a bevétel és ennek daczára is a téglászat kiadása 16874 frt 16 kr. volt ? Ezek a számok egészen elitélik a a téglagyári gazdálkodást, mert ha eltekintünk is attól, hogy a magánosoknak eladott tégla mennyisége a város téglászatánál évről-évre alább száll és a múlt évben is közel 8000 frttal kevesebb folyt be e czímen, mint amenynyi előirányoztak itt, a zárszámadás adataiból azt látjuk, hogy a városi téglagyár a város közszükségleteit sem képes fedezni és e miatt az a valóban sajnálatos mulasztás is megtörtént, hogy kövezeteink fejlesztésére az előirányzott 10065 frt helyett csak 4584 frt 22 kr. fordittatott s az 1895. évben 5480 frt 78 krral kevesebb adatott ki a követésre, mint a mennyit kiadhattunk volna, pusztán azért, mert a nagy költséggel létesített és nagy áldozatokkal fentartott városi téglagyár nem volt képes a kövezéshez alkalmas téglákat szállítani. No hát ilyen eseteknek előfordulnia többé nem szabad. A városi téglagyárnak elsősorban az a feladata, hogy a város közszükségleteit fedezze s ha erre nem képes, akkor be kell szüntetni amúgy is költséges üzemét, mert az már mégis csak abszurdum, hogy mikor városunkban öt nagy téglagyár van, a kitűzött és fedezettel is bíró kövezési munkálatok nagy részét végrehajtani ne lehessen a miatt, mert a városi téglagyárban nincsen tégla! Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a zárszámadás egy másik tételét sem. A városi tisztviselők helyettesítésére :3 évi átlag alapján 800 frt irányoztatott elő és tényleg kiadatott 2271 frt 62 kr., vagyis I 1471 frt 62 krral több az előirányzaténál. Ha látjuk a helyettesítések nálunk I dívó rendszerét, nem csodálkozunk rajta, hogy a költségvetés ezen tétele I majdnem háromszorosan átlépetett. Ha nálunk egy tisztviselő megbetegszik, vagy rövid szabadságot kér, rögtön kész a helyettesítés s a helyettes tisztviselő nemcsak a helyettesített tisztviselő magasabb fizetését élvezi, de az is megtörténik, hogy a helyettes tisztviselő megbetegedvén, vagy szabadságra menvén, a helyettes helyére ismét újabb egyén helyettesittetik s ugyanegy időben ketten és hárman élveznek a helyettesítések révén olyan javadalmat, mely csak egy tisztviselőt illetne meg. Hát ez az eljárás nem csak a közpénztárra sérelmes, de a közszolgálat szempontjából is rendkívül hátrányos, minélfogva annak megszüntetését követeljük, annál is inkább, mert látjuk az állami hivataloknál, hogy ott is vannak szabadságolások és ott is vannak betegségi esetek, de helyettesítések csak a legritkábban és csak akkor történnek, mikor azokra valóban szükség van. Igen tanulságosak a szegényügyi, katonaügyi, és háztartási számadások is, melyekre még alkalmilag visszatérünk, ezúttal csak a fentiekre utalunk s egész jóakarattal felhívjuk reá intéző férfiaink figyelmét. — A miniszter köszöneté. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter abból az alkalomból, hogy törvényhatóságunk a pusztaszeri ünnepségen részt vett, a következő leiratot intézte hatóságunkhoz : — „A Pusztaszeren emelendő ezredéves emlékmű alapkőletételi ünnepélyének rendezése alkalmából a város törvényhatósága részéről tanúsított áldozatkészségért és buzgó közreműködésért indíttatva érzem magam a város törvényhatóságának őszinte elismerésemet és köszönetemet nyilvánítani. Bpesten, 1896. junius 28-án. Darányi L. — Számonkérés. Lázas munka folyik mostanában a városi közigazgatás egyes ügyosztályaiban s a hátralékok feldolgozása gyors tempóban halad előre, mert közeledik a számonkérés napja, mikor a tisztviselőknek félévi működésük eredményéről be kell számolni. Kálray Albert főispán a számonkérőszéki bizottság tagjait, az ügyosztályok működését megvizsgálandó, julius hó 7-ik napjára hívta össze. — Ugyanezen nap délutánján a közigazgatási bizottság is ülést tart. — Nincsenek kitelepülök. Egy nagyon rövid, de annál különösebben hangzó hivatalos jelentésben tudatja Kiss János városi tanácsos a polgármesterrel, hogy a magyarnemegyei és nagy-sármási kincstári birtokokra Vásárhelyről egyetlen kitelepülő sem jelentkezett, daczára annak, hogy a kitelepülésre a szokásos módon felhívták a közönség figyelmét. — Hát mi nem tudjuk, hogy ez a „szokásos mód“ hogyan történt, de azt egészen határozottan állítjuk, hogy a városi tanács a leghanyagabbul járt el ebben az ügyben s a főispán sürgetései daczára is, a sablonos formák megtartásával, agyonütötte a kitelepülés egész ügyét.. Kétségbe vonjuk azt is, hogy egyetlen kitelepülni akaró sem jelentkezett, mert nekünk is vann tudomásunk ilyen jelentkezőről s még inkább kétségbe vonjuk, hogy a közönség kellőleg értesítve lett volna a kormány telepítési szándékáról, mert értesüléseink szerint, a dolognak véletlenül tudomására jutott egyéneket is elutasították a városházán, azzal a kijelentéssel, hogy az egész kitelepítés kérdése csak kósza hír. Mindenesetre a tanács eljárása ebben az ügyben nagyon jellemzetes. Az ambulatórium működése. A vöröskereszt-egyesület kezdeményezése folytán városunkban felállított gyermek-ambulatórium működéséről a következő adatokat közölhetjük Halász Henrik dr. rendelő orvos szívessége folytán: A rendelő intézet egész évi működése alatt gyógykezelésre felvétetett 222 beteg, kik az intézetet 1180 esetben látogatták. A betegek közül gyógyult 128, javult 46, kórházba utasíttatott 10, csak egy ízben jelentkezett 34, meghalt 7. Orvosi műtét végeztetett 57 esetben. Ezen adatok mutatják a legjobban, hogy mily szükség van ezen humánus intézmény fenntartására és fejlesztésére. Rendkívüli közgyűlés. •— Június 30. —• Törvényhatósági bizottságunk ma délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott Baksa Lajos dr. polgármester elnöklete alatt, melynek egyedüli tárgya az 1895. évi zárszámadások beterjesztése volt. A bizottsági tagok elenyészően csekély számban voltak jelen a közgyűlésen s még azok is, a kik eljöttek, aligha meg nem bánták buzgóságukat, mert a két óráig tartó gyűlésen csak a már szokásossá vált feleselgetésnek voltak tanúi és néma hallgatói. A zárszámadások fölött tulajdonképen érdemleges vita nem is fejlődőt ki s ha egyes