Vásárhely és Vidéke, 1897. január-június (15. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

ban elfojtotta s ennek köszönhető, hogy nagyobb kár és veszedelem nem támadott. — Iparos ifjaink bálja. Az iparos ifjak önképző egylete f. hó 24-én a „Fekete Sas“ nagytermében, zászló­alapjának javára jóté­­konyczélu tánczestélyt rendez, melyre a be­lépti­ jegy személyenként 1 írt„ családjegy személyenként 80 kr. Éjfélkor a rendezőség, mely mindent elkövet a mulatság sikere ér­dekében, tréfás tombolajátékot rendez dí­szes nyereménytárgyakkal. A bál kezdete 8 órakor. —­ Harminczkét bál két nap alatt. Uj esztendő a mi szeretett városunkban nem­csak arról nevezetes, hogy ekkor árasztják el az emberek egymást jókívánataikkal, a­mi különben az egész világon szokásos, hanem még arról is, hogy ekkor mu­lat együtt a tanya és a város. A tágas és nagy pusztaság valamennyi cseléd legénye és leánya haza­özönlik erre a napra a vá­rosba, hogy pár napot a szülői háznál töltve, egy hosszú esztendei munkálkodás után ki­mulassa magát s azután új gazdát cserélve,­­ ismét elhagyja a várost a­­­­jövő esztendeig.­­ Mint a rendőrségtől értesülünk, péntekre 16, a mai napra ismét 16 bálra adatott ki en­gedély, vagyis 2 nap alatt 32 bál tartotik városunkban, a­mi az egész farsangra elég volna. A­mit örömmel jegyzünk fel, az első 16 bálon semmi zavar elő nem fordult. — Helyreigazítás. A „Vásárhely és Vi­déke“ legutóbbi számában „Műkedvelők a színpadon“ czímű csevegésemből tévedés folytán elfeledkeztem megemlékezni Med­­veczki W. Lajos úrról, épen arrról, a ki ügyes alakításával talán legméltóbb lett volna a dicséretre. Midőn ezen tévedésemet a leg­szívesebben igyekezem jóvá tenni, egyúttal kérem szives elnézését. Au­spitz Jenő. A börze áldozata. —­ Öngyilkos kereskedő. — Megrendítő esemény hire futotta be újév első reggelén a várost és sokan vol­tak, kik kezdetben a szállongó hirnek hitelt sem akartak adni, annyira meglepő és vá­ratlan volt az. Arról volt szó ugyanis, hogy R­i­e­s­z I­g­n­á­c­z terménykereskedő ön­gyilkosságot követett el s meg­halt. Pedig hát a hir később igaznak bizo­nyult. R­­­e­s­z Ignácz újév első reggelén, rá ti szavakat, de nem a leghatalmasabb ér­zelem, a szerelem akkordjait hallani oly gyötrelem, melynél sokkal kevésbbé fájdal­mas a biztos elutasíttatás. Sorsomat kedves Laurám kezébe te­szem, kérem, térden állva csengek, mondja ki a végzetes szót, én kész vagyok vissza­vonulni, de tovább is reménykedni s csak reménykedni: képtelen vagyok ! Ha érzelmeim nem találnak visszhangra, ha nagyságos asszonyom csak jó barátot lát bennem, úgy űzzön el magától s én, meg­tört szívvel bár, de eltávozom, hogy soha többé ne lássam forrón szeretett Laurámat, hogy így szívem sajgó sebére itt keressek, a feledés balzsamát............ S ha elűz, úgy legyen meggyőződve róla, hogy azt űzte el, a­ki legjobban sze­reti, a­ki Laura csókjaiért, forró öleléséért kész lett volna mindent feláldozni. De mégse ne gondoljon reám nagysá­gos asszonyom. Felejtsen el teljesen, törül­jön ki emlékéből minden oly epizódot, mely velem csak némileg is összeköttetésben van, nehogy akkor, midőn majd be fogja látni, mily igaztalanul bánt velem évek hosszú során át, midőn be fogja látni, mily igazta­lanul taszított a végső kétségbeesésbe, ne­hogy akkor megbánás, szomorúság töltse el annak szívét, kit én mindig, még akkor is boldognak akarok tudni. Ha forrón szeretett Laurám válasza nem a boldogító „igen“, de a lesújtó „nem“, úgy törölje ki emlékéből, felejtse el teljesen legszerencsétlenebb, de leghűbb imádóját: Nándort, úgy 7 óra táján saját lakásán meg­ivott 150 gramm kokaint s az erős méreg pár percz alatt a külömben is gyenge szer­vezetű embert megölte, bár az előhívott or­vos mindent megtett, hogy a szerencsétlen embert az életnek és családjának vissza­adja. Az öngyilkosság előzményeiről és okai­ról teljesen hitelt érdemlő adatokkal még nem rendelkezünk, de a körülményeket, me­lyek R­­­e­s­z Ignáczot a halálba kergették, körülbelől tudjuk s magát az esetet a rend­őri nyomozások és az öngyilkoshoz köze­lebb állók elbeszélése alapján az alábbiak­ban ismertetjük. R­­­e­s­z Ignáczról mindenki tudta, hogy­­ mint több nagykereskedő czég megbízottja és ügynöke, gabonavásárlással foglalkozott s e mellett jelentékeny összegek­kel játszott a börzén is. Financziá­­lis ügyei azonban az utóbbi időben roszra­­ fordultak s alapos a feltevés, hogy nagyobb­­ tőzsdei veszteségeket szenvedve, most újév­kor nem volt képes üzleteit lebonyolítani s s e miatt lett öngyilkos. Ezen feltevés jogo­­­­­ultsága mellett bizonyít a feleségéhez inté­zett utolsó levele és szavai, hogy a bukás szégyenét átélni és elviselni n­e­m tudj­a. A szerencsétlen ember már napok óta­­ foglalkozott az öngyilkosság kétségbeejtő gon­­­­dolatával, a­mit bizonyít az, hogy már de­­­­czember 21-én elment W­e­i­s­z dr. kerületi­­ orvoshoz s őt arra kérte, hogy a fele­sége részére, ki sok ízben erős fogfá­jásban szenvedett, rendeljen jó erős k­o­­k­a­i­n­t. Weis­z orvos engedett a kérelem­nek s rendelt egy vényen 50 gramm föl­oldott állapotban levő kokaint. Riesz aztán a receptet elküldötte három g­y­ó­gy­s­z­e­r­t­ár­b­a is, Németh Lajoshoz, Kiss Gyulához és még egy har­madik helyre s mind a három helyen elké­­­­szittetve, összesen 150 gramm erős és gyil-­­­kos méregnek jutott a birtokába. Most már rendelkezett a halál fölött. A gyógyszerészek a recepten sem a kiszolgáltatás idejét, sem a készítő nevét­­ nem jegyezték fel s ezzel a kis mulasz­­tásuk­sal tették lehetővé, hogy Riesz oly nagy adag méreghez juthatott. Hogy a méreg mely napon jutott Rieszhez, azt a vizsgálat még ezután fogja megállapítani, csak az a bizonyos, hogy ő azt j­a­n­u­á­r 1-én reggel 7 óra­­i­kor egyszerre mind m­e­g­i­tt a s az­­ üres üvegeket a kályhába dobva, a szom­széd szobában levő feleségét becsengette s­­ megragadva görcsösen az asszony kezeit, s azt mondta neki: — Most már végem van, mérget ittam, mert romlásomat és szégyenemet nem tu­dom túlélni! Az asszony kétségbeesetten sikoltott fel s a cselédeket rögtön orvosért küldve, Imre József dr. pár pillanat alatt megje­lent a háznál. A még eszméletén levő szerencsétlen ember részletesen elbeszélte az orvosnak ön­­gyilkosságának körülményeit s megitta az ellenszerül nyújtott fekete kávét, de rövid­del ezután, mélyen lesújtott nejének és Grossmann Adolf kereskedőnek jelenlé­tében meghalt. Mint beszélik, börzei veszteségei 30000 frt körül járnak, de az összeget megállapí­tani határozottan még nem lehetett, csak annyi bizonyos, hogy ezen veszteségei fö­­dözésére egy pozsonyi kiviteli kereskedő c­égnek reá bízott 10.000 frtját is felhasz­nálta s miután a c­ég a szállítást sürgette, életével várta meg kötelezettségét. A kokaint kiszolgáltató gyógyszerészek ellen a rendőrség a hivatalos vizsgálatot megindította. Riesz Ignácz temetése ma délután fél 2 órakor lesz Deák Ferencz utczai há­zától í­télik. A körülmetélést a sakterek szokták végezni rendszerint egy orvos felügyelete mellett s kevés kivétellel a zsidók valameny­­nyien alávetik gyermekeiket ezen műtétnek, bár a szerencsétlenségek elég gyakoriak. A napokban városunkban egy ilyen körülmetélés aztán halállal végződött. Nevezetesen Spitzer Simon és Rohm Sarolta VI. ker. Buvár-utcza 3 sz. a. lakos szülőknek Gáspár nevű 13 napos fia, d­e c­z. 30-án, a körülmetélés után beállott vérmérgezés miatt meghalt. A szülők, a­mint a bajt ész­lelték, azonnal dr. A­n­­­s­f­e­l­d orvost hi­vatták gyermekükhöz, de a jól megtermett, erős gyermeket az orvos sem volt képes megmenteni. Az esetből kifolyólag törvényszéki bon­­czolás rendeltetett el, mely deczember 31-én a városi kórházban foganatosíttatott. Ez el­járásnál Tóth József kir. aljárásbiró, dr. B­a­k­a­y Lajos kórházi és dr. Dienes Kálmán kerületi orvos, mint helyettesített törvényszéki orvosok és dr. Weisz Adolf rendőrségi orvos voltak jelen s hattározot­­tan konstatálták, hogy a kis­gyermek halá­lát a rituális m­űtét következtében beállott vérmérgezés okozta. A vérmérgezést az or­vosi vélemény szavai szerint a körülmeté­lésnél használt eszközök, vagy a körülme­­télő kezének tisztátalansága okozhatta, de nem zárható ki az sem, hogy az utókeze­lésnél történt a sebfertőzés. Ez esetből kifolyólag a bírósági vizs­gálat folyamatban van. Csendélet a városban. — Rendőri hírek. — Ártatlan áldozat. Hagyományos, rituális szokás a zsidók­nál, hogy az újszülött fiúgyermekeket, né­hány nappal születésük után, körülmé­ta büntetőjogi szempontból nem es­nék beszámítás alá az alábbi történet, akkor lapunk egy másik rovatában, mint egy si­került viczczről számolhatunk be róla. Az esetet a rendőrség, honnan értesülésein­ket szereztük, csalásnak minősíti s ez irány­ban vizsgálatot is folytat. Íme a történet: T­a­m­á­s­i Jenő nemrégiben még vá­rosunkban tartózkodott, mint betűszedő, de innen Szatmárra költözködött, hátrahagyván maga után Szép Lajos szabónál néhány frtnyi adósságot. A napokban aztán irt Szép Lajosnak egy szép levelet Szatmárról, melyben arra kérte, hogy nála hagyott ruháit takarítsa ki szépen s küldje el neki utánvétellel Szat­márra. Szép Lajosnak a levél olvasása után egy még szebb gondolat villant meg agyá­ban, melyet nyomban végre is hajtott. Be­csomagolt ugyanis két darab hatal­mas hasábját egy csomó papirosba s 5 frt 60 kr. utánvétel mellett elküldötte Szatmárra, a hol Tamási Jenő majdnem ha­­nyatvágódott, mikor a csomagot kibontotta s abból szépen vasalt ruha helyett hasáb­fák mosolyogtak reája. Panaszával aztán a rendőrséghez for­dult s most Szép Lajosnak ott kell szá­mot adni arról, hogy miért küldött ő után­­vételes fát Tamási Jenőnek akkor, mi­kor maga azt állítja, hogy az illetőnek ru­hája sincsen nála, csupán egy pár forint adóssága ? Öngyilkossági kísérlet. Új esztendő napján történt, hogy egy fiatal, még alig 16 éves leány akart megválni az élettől a miatt, mert állítólag szülei, kü­lönösen pedig atyja nagyon szigorúan bán­tak vele. A leányt, ki három pakli kénköves gyufának áztatta le és itta meg a mérgét, Kis Amáliának hívják s jegyese volt egy jóravaló fiatal embernek, kivel már nemso­kára a lakodalmat is megtartották volna. Hogy pusztán atyjának szigorú bánás­módja vitte volna az öngyilkosság megkísér­lésére, az alig hihető, de annyi tény, hogy ujesztendő reggelén három pakli gyufának a mérgét megitta öngyilkossági szándékból s az előhívott Szappanos Mihály orvos­nak, majd később a rendőrségi tisztviselő­nek ezt az okot említette fel mint olyant, mely miatt az élettől szabadulni akart. Szappanos orvos a mérgezett leány­nak hirtelen ellenszereket nyújtott s K­i­s­s Amália most már túl van minden veszélyen . •

Next