Vásárhely és Vidéke, 1898. július-december (16. évfolyam, 54-106. szám)

1898-07-03 / 54. szám

Hm-Vásárhely, Vasárnap julius 3. 54-ik szám. Tizenhatodik évfolyam 1898. Helyi érdekü társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Lehel­ utcza 2. szám alatt, a kiadó­­hivatal könyvnyomdájában. Aratás. Az országnak egyharmad részében nem aratnak az idén. A verejtékes munka gyümölcse, melyre féltő gond­dal, nehéz aggodalommal tekintett a szántóvető gazda hosszú hónapokon át, igen sok helyen letarolva, sárosan fek­szik a szántóföldeken s pusztulásba veszett az, a miből a mi kenyerünk­nek kellett volna lennie. A gondviselés, melynek intézkedéseibe veti a gazda minden reményét, a legszebb kilátások­kal biztatott az idén s úgy tetszett, hogy annyi mindenféle csapás, annyi mostoha esztendő után végre bőséges részünk lesz az aratás áldásaiban, mi­kor az utolsó órákban ránk nehezedett a végzet súlyos keze s tönkre tette reményeinknek java részét. Pusztitó jégzivatar verte el az or­szág legnagyobb részében a ringó ha­lásztengert s csavarta ki sok szegény ember kezéből a kaszát, még többnek asztaláról a kenyeret. Learatott és el­csépelt a jég, akkor, a midőn már megnőtt a vetés, megérett a kalász és megaczélosodott a búza. Három napig járta a jeges fergeteg az országot s ma már ennek egyharmadában a lakosság sirva nézi a nagy pusztulást, mely munkájának eredményét semmisítette meg s nagyon sok munkáskéz elöl ta­lán a betevő falatot vette el. Kijutott a csapásból Vásárhely vá­rosának is. A mi határunkat is meglá­togatta a jeges fergeteg, mely szerdán este üvöltött végig rajta s a gazdák és munkások szeme láttára tette semmivé a termés egy részét, melyhez annyi reményt fűztek, melynek eredményében annyira bizakodtak. Váratlanul, megle­petésszerűen érte gazdáinkat a vesze­delem, kiknek egy része már hozzá­kezdett az aratáshoz, a legszebb remé­nyekkel eltelve az idei termés mennyi­sége és minősége iránt. Sajnos, ezek a remények­ már na­gyon alább szálltak. Azoknak a kilátások­nak java részét, melyek a termés mennyi­sége iránt mutatkoztak a tavasz folya­mán, az utóbbi hónap leforgása alatt megsemmisítette a mostoha időjárás, a sok eső és az ártalmas köd, a másik részét pedig tönkre tette a jég, hogy a legkedvezőbb számítások szerint sem értékelhetjük a közepesnél többre a termés mennyiségét. A csapás tehát érzékeny és nagy s végeredményében közgazdasági éle­tünkre fontosan kiható, mert a jég által okozott vagyoni károsodás, értesüléseink és számításaink szerint, városunk ha­tárában meghaladja a 200000 forintot, a mi veszteségnek már oly jelentékeny összeg, hogy annak következményeit okvetlenül megérezni fogja a kereske­delem és az ipar. Nehéz és elszomorító kilátások ezek ma, az aratás idején s vigasztalásunkra csupán az szolgálhat, hogy a veszedelem még sem semmi­sítette meg egészen a termést, hogy meghagyta a gazdának és a munkásnak legalább a mindennapi kenyerét, míg egyebütt tönkre tett mindent, hogy a nép elborult arczc­al áll a letarolt me­zők szélén. Van azonban bajunk nekünk is elég. Az időjárás mostohaságai, a ter­mészet csapásai mellé társul szegődött még az a másik baj is, melytől mi előre tartottunk, melynek óvatos elkerülésére előre kértük és figyelmeztettük gazdá­inkat s magukat a munkásokat is, hogy egy nagy csomó ember kima­radt az aratási munkálatok­­b­ó­l, a­mi más szóval azt jelenti, hogy üres kamrával, kenyér nélkül megy neki a télnek igen sok család. És ez már nagy baj, nagy veszedelem, nagy jelentőségű tény a mi szoc­iális viszo­nyaink közepette, a­mivel foglalkoznunk kell, a­mire az illetékes hatóságoknak már most ki kell terjeszteni figyelmüket, ha későn gondolkozni nem akarnak. Miért történt ez ? Miféle okoknak tulajdonítható, hogy több száz munkás maradt ki az aratásból ? Mi nem tud­hatjuk s nem is kutatjuk. Lehet, hogy a szocziális eszmékkel szaturált mun­kások egy részének makacs magatar­tása és túlkövetelése idézte elő a tény­leges helyzetet, de meglehet az is, hogy gazdáink között akadtak olyanok, kik kicsinyes okok és szerződési eltérések miatt mellőzték a helybeli aratók félfo­gadását s hoztak határunkba vidéki m­u­n­k­á­s­o­k­a­t, kik a kenyeret a helybeliek szája elől viszik el. Bármelyik eset álljon is fenn, a dolog egyaránt elszomorító és elítélendő, mert következményei mintegy előre vetik árnyékukat abban a beadványban, melyet az aratásból kimaradt munkások intéztek a napokban a polgármesterhez, a­ki tudomás és figyelembe vétel vé­gett a beadványt áttette a gazdasági egyesülethez azon felhívás kapcsán, hogy hasson oda az egylet vezetősége, miszerint ezek az emberek is, a lehető­ség szerint, foglalkozást találjanak az aratási munkálatoknál. És ez kívánatos is volna, hogy eleje vézessék a későbbi bajnak, ami okvetlenül bekövetkezik. íme, így állanak a dolgok ma, az aratás kezdetén. Szomorú jelenségek és szomorú kilátások mindenfelől. Se­hol egy vigasztaló pont, a­mire a csa­pásoktól sújtott gazda s a megélhetés­sel küzdő munkás megnyugvással tekinthetne. Mindenütt a baj és a ve­szedelem. Mivel pótoljuk, mivel helyet­tesítsük azt a rengeteg, elveszett érté­ket, a­mire annyira számítottunk, a­mire annyira szükségünk volt? Nehéz, nagyon nehéz ezekre a kérdésekre feleletet adni. Munkásaink és az aratás. Lapunk fen­tebbi helyén egész általánosságban már tet­tünk említést arról, hogy a helybeli munkások egy része, kik kimaradtak az aratási mun­kálatokból, a napokban egy bőven indokolt kérvényt nyújtottak be Juhász Mihály polgármesterhez, melyben keserű szavakban panaszkodva a gazdálkodó közönség egy részének azon eljárásáról, hogy az aratáshoz idegen munkásokat szerződtettek, arra kérik a polgármestert, hogy saját hatáskörében hasson oda, miszerint ők is valamely módon munkához jussanak, mert különben a köze­ledő tél a legnagyobb nyomorban fogja találni őket. A kérvény, melyet állítólag több mint ezer kereset nélkül maradt munkás nevében tizenketten írtak alá , Mucsi János nyúj­tott be a polgármesterhez, nem üres állítá­sokra van alapítva, mert abban mintegy 120 vásárhelyi gazdálkodónak a neve van felso­rolva, kik mind idegen munkásokat szerződ­tettek az aratáshoz, hozzávetőleges számítás szerint körülbelül 1000 egyént, a­mi más szavakkal azt jelenti, hogy városunkból ugyan­annyi munkás maradt kereset nélkül. Azt is felemlíti a kérvény, hogy mellőzésük nem azért történt, mivel talán túlkövetelésekkel állottak volna elő, hanem azért, mert a robot­munkát teljesíteni vonakodtak. Nem tudhatjuk, mi és mennyi igaz a munkások ezen állításaiból, de annyi bizonyos, hogy az eset szomorú és aggodalmat keltő. Maga a városi tanács is, hová a kérelmet a polgármester előterjesztette, tájékozatlanul állott a történtekkel szemben s egyebet nem tehetett, minthogy sürgősen átírt a gazdasági egyesület elnökségéhez aziránt, hogy tagjai között hasson oda, miszerint a szükséges és még hiányzó munkaerők a helybeli munkások közül szerződtessenek, mivel helybeli mun­kásaink foglalkoztatása egyik nagy és első rangú érdekünket képezi. Mucsi János és társai a tanács ezen végzéséről nyomban értesittetvén, nem fogad­ták azt megnyugvással, mert tudták, hogy városunkban már munkát nem igen kaphat­nak, mivel az aratás már kezdetét vette, hanem felsürgönyöztek egyenesen a földmivelésügyi miniszterhez. „FÉRFI RUHÁK“ magyar és angol szabásúak, nagy választékú bel- és külföldi anyagokból, mérték szerint, előnyös árban rendelhető KONSTANTIN TESTVÉREKNÉL, Hó­dmező-Vásárhelyen.

Next