Vásárhely és Vidéke, 1901. január-június (19. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-03 / 1. szám
1901. január 3. lasztások elé, mert a legutolsó pótválasztásoknál is három kerületet nyert, (Rimaszombat, Csongrád, Kézdivásárhely,) a mi a legfényesebb bizonysága a párt erősbödésének. A közigazgatási eljárás egyszerűsítése. — Befejező közlemény. — — január 2. Általánosságban reá mutattunk lapunk múlt számában azon okokra, melyek hatóságunknál az ügyvitel egyszerűségét és gyorsaságát gátolják. Amennyiben terünk engedi, rá akarunk mutatni azon módokra is, melyek lehetővé teszik az ügymenet gyorsítását, egyszerűbbé tételét. Az 1885 ik évben, midőn hatóságunk az úgynevezett dicasterialis rendszer helyett az előadói rendszert léptette, életbe három tisztviselőt küldött ki a végből, hogy ezek az életbe léptetett új rendszerhez illő ügykezelést más városoknál tanulmányozzák. Az eredmény az lett, hogy a küldöttség haza hozta s az akkori városi tanács elfogadta az egyik szomszéd városban dívott azon rendszert, mely a legbonyolultabb, legczifrább volt, a helyett, hogy alkalmazta volna azt az egyszerű és minden tekintetben helyesnek bizonyult rendszert, mely a városi árvaszéknél már az 1877-ik év óta életbe volt léptetve. Az idők folyamán az elfogadott bonyolult ügykezelés rosszaságát maga a városi tanács is belátta. Ismét tanulmányi utak, ismét terjedelmes jelentések történtek s az eredmény mi volt ? Semmi. És pedig azért semmi, mert az ügykezelés reformálását egybekötötték a levéltár rendezésével. Régi rendszerünknek folyománya az úgynevezett előadói ívek használata is. Nem tagadjuk, hogy meg vannak ennek is a maga előnyei, de csak úgy, mint a gyógyszernek, t. i. módjával használva, mert a sok belőle él, vagy legalább is még betegebbé tesz. Szeretnénk tudni, hogy miféle gyakmhír haszna van armárt, hogy az előadónak egy tudomásul veendő jelentést vagy rendeletet egy külön idén előbb kivonatolni kelljen csak azért, hogy azután határozati javaslatképen utána írhasson ennyit: „tudomásul vétetik.“ Hát hol látták ezt, ha csak azon szomszéd városban nem, melynek rendszerét minden jóságával és hibáival együtt átvették szolgailag, de a mely szomszéd város még az ügykezelésben is űzhet luxust, módjában állván akkora apparátust tartani, minővel az országban kevés város dicsekedhetik. Mi azonban, akik helyzetünknél fogva arra sem vagyunk képesek, hogy tisztviselőinknek az állásukhoz mért megélhetési eszközöket megadjuk, ily luxusra nem törekedhetünk s nekünk azon kell igyekeznünk, hogy a jó, gyors és olcsó közigazgatást nem személyzetszaporítással, hanem az ügykezelés egyszerűsítésével oldjuk meg. De nem mondjuk azt, hogy hatóságunk önállóan semmit nem cselekszik, illetve nem talál fel. Dehogynem. Van itt is egy új dolog, amely sehol a világon nincs; az, hogy az előadó előbb felteszi a határozati javaslatot, — pénzkérdést illető ügyekben, — s az ügydarabot azután küldi véleményre az illető szakhivatalhoz, a számvevőséghez. Már most, ha a számvevőség a javaslattól eltérőleg véleményez s az el nem fogadást megindokolja , minden esetre újra kell feltennie az előadónak határozati javaslatát. És ez az, amit nem mástól tanultunk, de amiben aztán nincs is köszönet. És mit szóljunk azon eljáráshoz, mely nálunk egy néhány fillér értékű tárgy megrendeléses árának utalványozásánál előfordul ? Csak annyit jegyzünk meg, hogy az ily megrendelés legalább is tízszer annyi munkát vesz igénybe, mint annak értéke. Van még egy életbe vágó fontos dolog, melyet szó nélkül nem hagyhatunk s mely végeredményében nem vezet másra, mint a tisztviselőnek a felelősség alól való kibúvására. Értjük ez alatt a megbízások sürgetését. Ha a tisztviselő a felsőbb hatóságától nyert megbízásnak a kitűzött határidőben eleget nem tett, erre nézve sürgetést kap. Meg mondjuk mire jó ez arra, hogy a megbízásokról egy tisztviselő sem vezet magának semmiféle nyilvántartást, de sőt a legtöbb esetben felé sem hederít az ügydarab elintézésének mindaddig, míg a sürgetést, meg nem kapja. Hát bizony igy a sürgetés teljesen felesleges és haszontalan munka s a mi nézetünk szerint beszüntetendő. Van e helyett jobb és hatályosabb mód. Ha az ügydarab vagy megbízás el nem intézéséből hátrány származik, a késedelmes tisztviselőnek felelősségre vonása. Sok munkát és időt fecsérel a tisztviselő azzal is, míg a szakhivataltól a szakvéleményt megkapja. Vájjon szükséges e az, hogy egyik hivatal a másik véleményét megkeresésekkel, tanácsi végzésekkel kérje ki? Vagy nyomatékosabb a szakvélemény akkor, ha az külön igtató számot kap, mint ha egyszerűen az ügydarabra reá íratnék ? Nem nyomatékosabb, csakhogy az utóbbi esetben nem szaporodik az ügyszám. Hát bocsánatot kérünk, uraim, ne törődjenek önök az ügyszámok sokaságával. Higgyék el nekünk, a közönség előtt teljesen közömbös az, hogy egy ügyosztály előadói könyvében 6—8000, vagy csak 3—4000 számot lát-e, vagy egyik másik hivatal igtatókönyve 10 évre vagy 20 ívre terjed e ? A közönség csak azt kívánja, hogy ügye helyes és gyors elintézést nyerjen. Az itt előadottak csak kis részét képezik azon javításoknak, melyek a közigazgatási eljárás egyszerűsítése körül keresztülvihetők volnának. Nem célunk és nem feladatunk egyenként rámutatni mindazon egyszerűsítésekre, melyek keresztülvihetők volnának, de a saját viszonyaink közt legfontosabbakra általánosságban rámutatni kívántunk. Ezek s ezeken kívül még igen sok van olyan, ami a szervezeti szabályrendelet módosítása vagy kormányrendelet nélkül is keresztülvihető, csak egy kis jóakarat kell xhízzié. Mi kell legkülönösebben az, hogy a tisztviselő ne igyekezzék azon, hogy íntézke- rdéseit másnak a felelősségére tegye meg, hanem eljárásában legyen önálló, önérzetes s ha meg van győződve eljárásának helyes- ségéről, merje bátran elvállalni azért a fe lelősséget is. — VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 1. szám. Előfizetési felhívás a „Vásárhely és Vidéke“ közönségéhez. — deczember 29-én. A „Vásárhely és Vidéke“ néhány nap óta, január elsejével megkezdette pályafutásának tizenkilenczedik évét. Olyan hosszú és olyan nagy idő ez egy vidéki hírlap életében, aminőre kevés újság tekinthet vissza s ami egyebek mellett azt is mutatja, hogy kötelességeit mindenkor lelkiismeretesen teljesítve, feladatát mindig becsülettel oldva meg, a közönség bizalmát és támogatását szinte páratlan mértékben kiérdemelte. Tizennyolcz esztendő fáradságos munkájával hódítottuk meg Vásárhely város közönségét lapunk számára s ma már az irántunk nyilvánult bizalomra nemcsak büszkék vagyunk, de abból egyúttal erőt és lelkesedést merítünk a további küzdelmekhez, a jövő munkálkodásához is. Vásárhely városának és a vásárhelyi közönségnek érdekeit védtük mindig és mindenkivel szemben s mert fáradságot nem ismerő szorgalommal, őszinte és igaz lelkesedéssel, sok utánjárással igyekeztünk feladatunkat megoldani, mert az eseményeknek mindig tárgyilagos, de részrehajlatlan bírálói voltunk, kerülve a legelkeseredettebb közéleti harczok közepette is a személyeskedést : jóleső megnyugvással és bizonyos önérzettel tekinthetünk vissza a tizenkilenczedik év kezdetén a múltra s kérhetjük továbbra is annak a közönségnek támogatását, melynek ügyeit és bajait a tőlünk kitelhető legnagyobb odaadással szolgáltuk. Nagyhangú ígéretek, tetszetős frázisok helyett a jövőt illetőleg csupán annyit mondunk, hogy maradunk ezután is azok, akik a múltban voltunk. Komolyan fogva fel újságírói hivatásunkat, a tizennyolc éven át megtartott elvektől és programaitól hajszálnyira sem térünk el a jövőben. Amit írunk, azt becsületes és őszinte meggyőződésből írjuk s tokunkkal nem szolgálunk semmi mást, mint a részrehajlatlan igazságot, Vásárhely városának és a közönségnek érdekeit. A közérdekkel szemben nem fogunk ismerni sem ellenséget, sem jóbarátot, a helyes eszméket pártoljuk, bárhonnan jöjjenek is azok ; de ostorozni fogjuk a hibákat, a mulasztásokat, a visszaéléseket, arra törekedve, hogy társadalmi és közigazgatási életünket a lehető legmagasabb színvonalra emeljük s a köznek hasznot tegyünk. Politikailag a függetlenségi és 48- as párt elveit valljuk a magunkéinak s ezen elvek megvalósítása érdekében folytatunk nemes és lelkes küzdelmet, mert ezekben az elvekben a magyar nemzet öszszes vágyai, óhajtásai és törekvései vannak lefektetve és mi azoknak megvalósításában rendületlenül hiszünk. Mint szorosan vett újság, a megbízhatóságot, a kimerítő alaposságot és a gyorsaságot tartjuk, szemeink előtt, vigyázván arra, hogy czikkeink közül még a legkisebb újdonság is mindig irodalmi színvonalon álljon s a léhaságoktól, pikantériáktól ment legyen. A családoknak írjuk lapunkat s arra törekedünk, hogy abban a családnak minden egyes tagja megtalálja a maga kedves olvasnivalóját. A város ügyei mellett a politikai, társadalmi, egyházi és szépirodalmi élet nyilvánulásait is élénk figyelemmel kisérjük s mindenekről tájékoztatjuk a közönséget. Szóval : a legnagyobb odaadással, fáradságot nem ismerő szorgalommal és igyekezettel, őszinte és meleg szeretettel állunk Vásárhely város polgárságának szolgálatába s cserébe csupán azt kérjük, hogy ajándékozzon meg bizalmával a jövőre is és nyújtsa tartását ahhoz, hogy szeretett városunk érdekében fokozott erővel és kitartással munkálhassunk az új esztendőben. A „VÁSÁRHELY és VIDÉKE“ szerkesztősége. A „Vásárhely és Vidéke“ előfizetési ára, daczára annak, hogy nagyobb terjedelemben és gazdagabb tartalommal jelenik meg, marad az eddigi és pedig: Egész évre . . . . 8 korona. Félévre.....................4 korona. Negyedévre . . . 2 korona. Előfizetni lehet kiadóhivatalunkban, IV. ker. Szent Antal utcza 7. szám alatt és a lapkihordóknál, mindenkor nyugta ellenében. Eddigi előfizetőinknek nyugtáit lapkihordóink a jövő hét folyamán fogják kézbesíteni, vidéki előfizetőinknek pedig a postautalvány használatát ajánljuk. Tisztelettel : A kiadóhivatal. Újdonságok. — Személyi hirek. Thoroczkay Viktor báró főispán újév estéjén városunkba érkezett hivatalos ügyeinek elintézése czéljából. — Guttenberg Pál, a kézimunkára nevelő országos egyesület titkára, szombaton városunkban időzött. — Újévi tisztelgések. Mint ez minden újév alkalmával történni szokott, az idén sem maradtak el a szokásos újévi tisztelgések s a külömböző hivatalok, iskolák és egyesületek tisztviselői testületileg jelentek meg vásunkban is főnökeiknél, hogy az évforduló alkalmával jó kivonataikat előttük tolmácsolják. A város tisztikarának nevében Thoroczkay Viktor báró főispánt a polgármester üdvözölte táviratilag, míg Juhász