Vásárhely és Vidéke, 1901. július-december (19. évfolyam, 53-106. szám)
1901-07-04 / 53. szám
XIX. évfolyam. Hm.-Vásárhely, 1901. Csütörtök, julius 4. 53. szám Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési díj: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Endrey Gyula. Bibó Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. ker. Szent-Antal utcza 7. szám alatt, a kiadóhivatal könyvnyomdájában. Uj nemzedék. Tanulók, szülök és tanárok ismét könnyebbülten fellélegzenek. Ismét véget ért egy kínnal, gyötrelemmel teljes tanév, mely csak keveseknek hozott örömet. Az iskolákat nálunk vajmi kevesen szeretik. A tanulók nagyobb része amolyan pokolnak tekinti, melytől jobb minél előbb szabadulni. Nem vonza őket az iskola, ahol szeretettel, jóakarattal csak elvétve találkoznak. Ifjú szívével ösztönszerűleg megérzi a gyermek, hogy szigorú professzorának ő csak nyűg; megérzi, hogy ha tanítják is, ez nem azért történik, hogy megtermékenyítsék agyát, szivét a tudás magvaival s az érzelmek nemes csiráival, hanem, mert a tanár uraknak a tanítás kenyérkereseti forrása. Tisztelet a kivételeknek, de ha szemügyre veszszük az iskolától búcsúzó ifjúság értelmi és etikai képességeit, azt kell mondanunk, hogy nagyon is értjük az ifjúság nagy örömét, amikor végre szabadul tanáraitól és az iskolától. Nagyon természetes, hogy a tanár uraknak sem szakad meg a szívük a diszcipólusok távozásán. Érzik ugyan, hogy a tanév végével az ő bajuk nem ér még véget, de azért minden év végén könnyebbülten fellélegzenek. Kétségtelen, hogy sok baj töri őket is. Nagyon természetes, hogy a szülőknek is elég okuk van az elégületlenségre. Még több, mint a tanároknak s tanulóknak együttvéve. Mert elvégre is ők azok, akik leginkább érzik meg az oktatási rendszer hiányait. Az élet nehéz küzdelmei ellenére még a legszegényebbek is heroikus erőmegfeszítéssel iparkodnak előteremteni a gyermekük neveléséhez és tanításához szükségelt költségeket. Minő káprázatos reményekkel indulnak útnak tanév elején szülők és gyermekek egyaránt. S minő silány, milyen értéktelen a legtöbb esetben az évi eredmény ! A középtanodákból és szakiskolákból kilépő ifjúság mily kevés erkölcsi tartalmat s milyen csekély munkakedvet visz magával az élet göröngyös útjára! S ezzel a tévelygő, elernyedt generáczióval akarjuk nemcsak gazdaggá, de magyarrá és egységessé is tenni a nemzetet. Az ilyen nemzedékkel akarjuk hazánk nemzetközi pozíczióját megerősíteni és megadni neki a képességet arra, hogy sikerrel folytathassa történelmi misszióját. Pedig igen nemzedékkel ezt a nehéz és sok irányú feladatot megoldani — lehetetlenség. Akár társadalmi, akár politikai szempontból vizsgáljuk a kérdést, nagyobb súlyt kell fektetnünk a nevelésre, mint az oktatás ügyére. A rosszul nevelt gyermek, ha el is sajátítja a tudományok jelentős mennyiségét, mégsem lesz hasznos tagja sem a társadalomnak, sem az államnak. Sőt úgy áll a dolog, hogy az ilyen „rossznevelésű“ minél több intelligenciával bír, annál nagyobb veszedelem a nemzeti társadalomra. A serdülő nemzedék helyes nevelése van tehát oly fontos követelmény, mint a tudományos kiképeztetés általánosítására irányuló törekvés, főleg ha a nevelésügyet nem a szűkebb értelemben vett társadalmi, hanem a tágasabb értelemben veendő nemzeti nevelés szempontjából bíráljuk. Férfiakat és jellemeket kell nevelnünk! E feladat megoldásában pedig a tanári kart és a szülőket illeti az oroszlánrész. Ha a miniszter ép oly szabadon és szuverén módon rendelkeznék a társadalom fölött, mint rendelkezik a tanárok fölött, bizonyára ráparancsolna a szülőkre is, hogy máskép neveljék a gyermekeiket. A szülőket azonban jobb útra téríteni nem áll hatalmában a miniszternek. Annál kívánatosabb, hogy legalább a tanárok emelkedjenek a helyzet magaslatára. Neveljenek legalább ők a saját erejükben bízó férfiakat és jellemeket, mert ismételjük, testileg, lelkileg regenerálnunk kell az új nemzedéket, ha azt akarjuk, hogy a haza és nemzet viruljon. A magyar nemzet a maga faji kvalitásánál és történelmi missziójánál fogva épúgy, mint országunk földrajzi és nemzetközi helyzete miatt nagy dologra van hivatva. De ezt a hivatást csakis férfias erényekben tündöklő nemzet oldhatja meg sikeresen. A bezárult tanév utolsó pillanatában ezért hát újult erővel kiáltjuk oda szülőknek, tanároknak: neveljetek férfiakat, neveljetek jellemeket. Csak az ilyen ifjakból alakult nemzedék teheti nagggyá, egységessé és magyarrá a nemzetet polgári leányiskola felépítésének ügyével , tekintettel ennek az iskolának közszükségletet pótló voltára és arra a körülményre, hogy az iskola mostani szűk és sok tekintetben alkalmatlan helyiségeiben továbbra még nem maradhat, 20000 korona költséget szavazott meg abból a czélból, hogy ezen öszszegből az új iskola czéljaira alkalmas telek vásároltassák s ugyanakkor elhatározta azt is, hogy az építéshez 150 000 darab téglát adományoz teljesen díjmentesen. Abban a feltevésben és meggyőződésben hozta ezen határozatát a törvényhatósági közgyűlés, hogy ezen áldozatkészségével minden tőle kitelhetőt megtett arra nézve, hogy a közoktatásügyi kormány az új iskolát mielőbb felépíttesse s azt beosztás és berendezés tekintetében a tanügy kívánalmainak megfelelő színvonalra emelje. Kulturális intézményről lévén szó, az áldozatok meghozatalánál sem a város nehéz anyagi viszonyait nem mérlegeltük, sem azt nem vettük számításba, hogy az iskola fenntartásához ma is évenként kerek 6000 koronával járul hozzá a város közönsége, hanem gavallérosan és nagylelkűen megszavaztuk a pénzt is, a téglát is, aminthogy ezt a többség mindig megcselekedni szokta, valahányszor csak a kormány kíván valamit ettől a várostól. És most mi történik ? Ahelyett, hogy a közoktatásügyi miniszter elismeréssel fogadná a törvényhatóság nagyarányú áldozatkészségét, a héten leiratot intézett a városhoz és ebben tudatja, hogy a közgyűlés határozatát nem fogadhatja el, hanem azt oda módosítani kéri, hogy az iskola építéséhez szükséges összes téglamennyiség (400 000 dib ) megszavaztassék, valaminthogy a 20 000 korona is haladéktalanul befizettessék a kir. adóhivatal pénztárába. A miniszter ezen feltűnést keltő leirata a következőleg hangzik : „Folyó évi április hó 13-án kelt felterjesztésére további eljárás végett értesítem a közönséget, miszerint a hódmezővásárhelyi áll. polg. leányiskola elhelyezése tárgyában f. évi április hó 17-én 163. sz. a. kelt határozatát nem fogadhatom el. Az ezen ügyben 1900. évi febr. hó 4 én megtartott értekezleten felvett jegyzőkönyvben ugyanis 20 000 kor. készpénz és az építéshez szükséges öszszes tégla helyeztetett a város részéről hozzájárulásként kilátásba s csakis ezen ajánlat alapján rendelhettem el a dr. Imre-féle telek megvételét, mig a fent jelzett határozatában a közönség a 200000 koronán felül csakis 150000 drb. téglát szavazott meg, holott ezen építéshez műszaki becslés szerint legkevesebb 400.000 drb. tégla lesz szükséges. Miután ily körülmények között, fedezet hiányában, az építkezés megkezdé Polgári leányiskolánk építése. — A miniszter és a „rész terméskilátások“. — — július 3-án. Törvényhatósági bizottságunk április havi közgyűlésében foglalkozott az állami