Vásárhely és Vidéke, 1901. július-december (19. évfolyam, 53-106. szám)

1901-07-04 / 53. szám

1901. julius 4. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 53 szánó. •érkezett városunk hatóságához, melyhez csa­tolva volt másolatban a belügyminiszternek .azon leirata is, melyben szigorúan meghagyja, hogy a külterületi csendőrlaktanyákat váro­sunk törvényhatósága okvetetlenül felépit­­tesse a jövő 1902. év július elsejére, mert ha ezen szerz­ődésszerűleg elvállalt kötele­zettségének eleget nem tesz a város, kény­telen lesz a csendőrséget elvezényelni tő­lünk. A miniszter ezen leiratának indokolá­sául azt hozza fel, hogy a határ nagy ki­­terjedettsége és az utak rosszasága miatt a­­csendőrlegénység nem képes a szolgálatot a városi központból ellátni, mivel a lovak erős romlásnak vannak kitéve.­­ Hogy ilyen körülmények között mit fog tenni a törvény­­hatóság, azt valóban nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a külterületi csendőrség fel­állítására városunknak semmi szüksége nem­­volt s hogy mégis belementünk annak fel­állításába, az nem volt egyéb tapasztalat­lanságnál és járatlanságnál, a minek hátrá­nyait most kezdjük igazában érezni. De hát harzó uréknak annak idején minden áron csendőrség kellett. — Egyháztanácsi gyűlés. A ref. prezs­­bitériumnak f. hó 1-én tartott gyűlésén a következő közérdekű dolgok nyertek elinté­zést : — A kadarkuti ref. egyház templomá­nak újjáépítési czéljaira megszavaztatott 20 korona. — A pénztár átszámolásnál kitűnt, hogy az újvárosi templomra közadakozás útján befolyt 12 385 frt. s még nincs befi­zetve 663 frt., a­mely összeg egyesek részé­ről annak idején megajánltatott. Erre vonat­kozólag a szükséges felszólítás eszközlése mellett az egyháztanács 30 napi befizetési­­határidőt tűz ki, a­mely idő elte­te után a megajánlott összegeket biróilag fogja behaj­tatni. — Báthory Sándor nyugalmazott tanító azon kérése, hogy 50 korona fizetési előlege — tekintettel súlyos betegségére, —­­részére elengedtessék, teljesittetett. Ezen­kívül az egyháztanács Báthory Sándor­nak, tanítói érdemeinek elismerése mellett, a gyámegylet pénztárából még 50 korona jutalmat is megszavazott. Az egyháztanácsnak e ténye önmagában hordja az elismerést.­­ Kimondta az egyháztanács, hogy Hegedűs Lidia tanítónőt egy évi sikeres működése után állandósítja. Az iskolaszék javaslata alapján elhatároztatott, hogy a Báthory Sándor helye belkörü pályázat utján, egy nőtanítói állás pedig országos pályázat meg­hirdetése utján fog betöltetni. Végül az egy­házi elnök, Szere­­n­cei Sámuel és K­a­­ran­csi Dániel lelkész részére 6—6 heti szabadság idő engedélyeztetett. — Halálozás. Deák Imre ismert gaz­dálkodónkat súlyos családi gyász érte, el­veszítvén derék feleségét, Hódi Juditot, ki jun. 28 án, élte 51 ik, boldog házassága 34 ik évében elhunyt. Temetése vasárnap délután nagy közönség részvéte mellett ment végbe s az ó-templomban tartott gyászima után a ref. tanítói énekkar gyászéneke mellett kisér­ték ki a Kincsestemetőbe. Béke poraira ! — A kormány és az aratás. A belügy­miniszter és a földmivelésügyi miniszter közrendeletileg intézkedtek az iránt, hogy az aratási munkálatok fennakadást ne szenved­jenek. A miniszterek utasították az illetékes hatóságokat, hogy amennyiben a munkaadó és munkások között egyenetlenségek fordul­nának elő, azokat soron kívül, azonnal in­tézzék el. Nagyobb zavarok esetén távirati­lag értesítendő a belügyminiszter, ki a szük­séges intézkedéseket nyomban meg fogja tenni. — Tanítók tanfolyama. A földmivelés­ügyi miniszter intézkedése folytán a helybeli földmivesiskolánál tanítók számára egy 4 hetes tanfolyamot rendeznek a nyáron, mely f. hó 1- től kezdődőleg augusztus 10-ig fog tartani. A tanfolyamon 20 tanító vesz részt a felvidékről. — Református tanítók gyűlése. A ref. tanítóknak julius hó 1-én tartott gyűlésén a nyugalomba vonult Báthory Sándor kar­társuk irányában igen meghatóan nyilvánult tanítótársainak szeretete. A tanítótestület u­gyanis elhatározta, hogy Báthory Sán­dort örökös tiszteletbeli tagjának választja ,s erről egy bizottság utján értesíti, hogy pedig súlyos betegségéből mielőbb felgyó­gyuljon s fürdőre utazhasson, részére saját pénztárából 50 koronát szavazott meg. — Slojd kiállítás. A város által fentar­­tott kézimunka tanfolyam női osztályának a múlt tanévben készített munkáiból Szlá­vi­k­n­é Várady Etelka polgári leányisko­lás tanítónő sikerült kiállítást rendezett va­sárnap délután az iskola Lehel utczai helyi­ségében, melyet nagy érdeklődő közönség tekintett meg. A kiállított tárgyak, melyek kivétel nélkül szépek és ízlésesek voltak, ar­ról győzték meg a­ közönséget, hogy a tan­folyam vezetése kitűnő kezekbe van letéve. — Munkások kerestetnek. Az alsó­­begai csatorna földmunkálataihoz mintegy 200 kubikost keresnek a legsürgősebben, kik­nek naponként, ha máskép megegyezni nem sikerül, 3 korona napszámot fizet a vállalat. A munkálat mintegy 20.000 köbméter föld kiásásából áll. A­kik dolgozni akarnak, je­lentkezhetnek a rendőrkapitányságnál. — Szemkórházunk félévi betegforgalma. A helybeli­­Erzsébet“ szemkórház múlt fél­évi betegforgalmáról a következő kimutatást vettük: A múlt évről maradott beteg 31, a félév folyamán felvétetett 266, kezeltetett összesen 297, ezekből gyógyultan távozott 146, javultan 111, változatlan 1, összesen 159, júliusra maradt 38. Új bejáró beteg volt 495. Nagyobb műtét végeztetett 179, trachoma-műtét 301 esetben. — A gazdálkodó város. Azok után, hogy a városi tanács gazdálkodási rendsze­rét annyiszor tettük éles és megérdemlett bírálat tárgyává, örömmel újságolhatjuk most el, hogy a tanács változtatott már az eddig követett rendszeren , tekintettel a „kedve­zőtlen terméskilátásokra“ és a „fenyegető­­nség“-re, a spórolásban odáig ment, hogy a kutasi és makói utak mentén levő eper­fák idei gyümölcstermését eladta közárveré­sen 126 koronáért. Azt hisszük, hogy ez a hír városszerte kellemes meglepetést fog kelteni s valóságosan szenzácziót kelt. — Ártézikút a népkerti közfürdőnél. S­o­ó­s Sámuel kútfúró mester a napokban végezte be a népkerti közfürdő ártézikútj­á­­nak a furatását és pedig igen kedvező ered­ménynyel. A 238 méter mélységű kút per­czenként 500 liter vizet ad, a­mi lehetővé fogja tenni azt, hogy az uszodák naponként elláttassanak friss vízzel. — A vidéki posták és távirdak ünnep­­jei. A kereskedelmi miniszter június 13-án kelt rendeletében újból szabályozta a posta-, a telegráf- és telefonhivatalok szolgálati ide­jét. Az új rendelet, mely július elsején lépett életbe, rövidebbre szabja és megkönnyíti a hivatalok szolgálati idejét vasárnapra és a következő ünnepnapokra: újév, húsvét hét­fője, áldozó csütörtök, pünkösd hétfője, ka­rácsony két napja, április 11 és Szent Ist­ván napja. A postán a hivatalos óra vasár­nap és ünnepnap délelőtt kilenc­től tizen­kettőig tart, kivéve azokat a postahivatalokat, melyek mellett telefon, vagy telegráf nincs, hol csak kétórai szolgálat lesz délelőtt. A telegráfnál és telefonnál vasárnap és ünnep­nap délelőtt 1/29—Vas2 és délután 2—3 óra közt lesz hivatali szolgálat. Vasárnap és ünnepnap leveleket, küldeményeket csak délelőtt adnak kézbe, délután csak a hírla­pokat viszik el a házakhoz. Ott, ahol nem hírlapkihordók viszik szét az újságokat, a postahivatal a posta megérkezése után fél­óráig még nyitva marad, hogy a közönség maga átvehesse a lapokat. — Derék rendőr. A héten a Bauer féle gőzmalom közelében egy kis­fiú véletlenül belehágott egy éles üvegdarabba s azzal annyira elvágta lábát, hogy az elvérzéstől lehetett tartani. Éppen akkor ment arra Kovács Imre közrendőr s látva a bajt, beszaladt a közelben levő gyógyszertárba, a­hol karbolt és kötszereket kérve, oly ügyesen részesítette a kis­fiút az első segélyben, hogy az már túl is van minden veszélyen. A közönség, mely a helyszínen összeszaladt, elismeréssel adózott a derék rendőrnek, a­ki szüleinek lakására vitte a megsérült gyer­meket. — A szegedi gyilkosság. Félesztendeje rég elmúlt már a szegedi szenzácziós gyil­kosságnak, mikor a katonai őrség le akarta gyilkolni Tari vadőr családját és Tari Piroska, a fiatal, egy esztendős menyecske nyomban meghalt. Tariné hónapokon keresztül feküdt súlyos sebével a közkórházban, m­íg végül erős természete diadalmaskodott a halálon és felépült. Tari sebesülése könnyebb faj­tájú volt, a Manlicher golyó az állkapcsát vitte el, amint nekicsapódott. A vizsgálat eleintén a vadorzókat terhelte a merénylet­tel, de csakhamar rájöttek, hogy hamis nyo­mon járnak. A rendőrkapitány ugyanis fel­fedezte, hogy a ház tájékán Manlicher hüve­lyek hevernek, az ajtófélfából pedig kiszed­ték a katona­ puskába való golyókat. Azután megindult a vizsgálat, most már ezen az alapon. A gyanú a puskaporos toronynál levő katonai őrség vezetője, V i­g József vá­sárhelyi illetőségű fzátter ellen irányult, mert hiányzott a tölténytáskájából három golyó. V i­g ugyan egyre hangoztatta ártatlanságát, a körülmények mégis olyan szerencsétlenül csoportosultak ellene, hogy őt faggatták leg­jobban. Később azonban fordulatot vett a vizsgálat, mert feltűnt, hogy Tatár Mihály szintén vásárhelyi közlegény, aki egyébként is az illavai fegyházból került katonáékhoz, feltűnő módon kezdett adatokat szolgáltatni V­i­g ellen. Eredmény azonban nem volt mindez ideig, hiába járt a hadbíró minden héten Szegeden s hiába hallgatta ki minden körülményre nézve az őrség valamennyi is­merősét, hozzátartozóját. A gyilkos személye csak nem derült ki, úgy, hogy most az aradi hadbíróság meghozta végre a létező adatok alapján ítéletét. Ez V­i­g Józsefet sújtja, aki nyolc­ havi börtönt kapott, mert az ő mulasztása folytán támadt alkalom a gyilkosságra, így írja ezt egyik aradi újság.­­ Az öt forintosok bevonása. A pénz­ügyminiszter hivatalosan tudatja, hogy a for­galomban levő öt forintosok szeptember hó elsejéig lesznek használatban, addig fokoza­tosan bevonatnak. Az álllampénztárnál azon­ban még deczember hó első napjáig beváltat­nak. Azontúl teljesen értéküket vesztik. — Kérelem. Nagy Károly makói lel­kész felkéri mindazokat, kik „Újabb Költe­mények“ czimű műve kiadására vonatkozó­lag előfizetési felhívást, illetőleg gyűjtő­ivet kaptak, hogy azt, miután az előfizetés ha­tárideje június 30-án lejárt, — az előfizetési pénzzel együtt czimére haladéktalanul bekül­deni szíveskedjenek. — Halálba vágyó leányok. Két leány is követett el öngyilkossági kísérletet a héten. Kosztolányi Rózáinak hívják az egyi­ket, ki a fölötti elkeseredésében, hogy 240. tanyaszám alatt lakó édes­anyja erkölcstelen magaviselete miatt kitiltotta a házból, le­áztatta 3 csomag gyufának a mérgét s azt tejben megitta. Tettét még idejekorán észre­vették s beszállították a kórházba, a­hol most ápolják.­­ A másik leányt Bereczki Lidinek hívják, a ki a miatt, mert ideálja, egy Szegeden szolgáló közbaka goromba le­velet irt neki, megivott egy jókora üveg maró­lúgot öngyilkossági szándékból. A mérges folyadékot gazdájának a házánál itta meg, honnan azonban még haza vánszorgott szü­leinek V. ker. Szent-István utcza 60. sz. a. lakására s csak ott esett össze. Állapota az orvosi vélemény szerint életveszélyes. — A„kvitt“.Harczias kinézésű, egészen őszbe csavarodott polgár állított be a napokban Juhász Mihály polgármesterhez s nagy alázatossággal pana­szolta el, hogy az egyik hivatalos helyiségből kiuta­sította az egyik tisztviselő, holott ő­ppen nem vétett neki semmit, csak az igazat mondta meg. — Ilát aztán mit mondott neki, öreg? — kér­dezte a polgármester. — Először is azt mondtam, hogy nem kezelek alá az Írásnak és nem fogom meg a pennát sem, mert életemben egyszer már alákezeltem s azt is 300 pengőm bánta meg. — Azután ? — Azután az a bizonyos ur megharagudott s mert még­se tudott becsapni, azt mondta, hogy paraszt vagyok, takarodjak a hivatalból. — Hát erre mondott-e kend valamit ? — Hogy mondtam-e ? Mondtam ám. Én is ki­vágtam, hogy az úr itt csak sz­olga, hát ne paran­csolgasson nekem. Erre aztán kinyitották előttem az ajtót. . . — Most aztán panaszt emel? — Azt.

Next