Vásárhely és Vidéke, 1905. július-december (23. évfolyam, 80-159. szám)

1905-07-02 / 80. szám

1905. julius 2. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 80­. szám. a fontosabb hatáskörben levő tisztviselők nyári szabadságát komoly veszély fenyegeti. A főispánok dolgáról Fejérváry báró hir sze­rint örvendetes eredményről számolhat be. Annál kevésbbé örvendetes a nemzeti küz­delem szempontjából, hogy a főispánok, né­hánynak kivételével, az alkotmányt sértő kormányzás képviseletére is vállalkoznak. A távozó főispánok felmentésével, mint jelentettük, nem siet a kormány, mert új fő­ispánok installác­iójával nem akarna a tör­vényhatóságokban ellenszegülést provokálni. A végleg távozó főispánok azonban most azonnal szabadságra mennek és hivataluk vezetését többé nem is veszik át, de fel­mentésük csak szeptemberben fog bekö­vetkezni. Szeptemberig különben az összes főis­pánok csak ideiglenesen maradnak hi­vatalukban, a végleges döntés akkor lesz, mert addig eldől, hogy nem téved-e a kor­mányzás olyan útra, amelyen, az abszolutizmus szolgálatában, a leglazább főispáni lelkiisme­ret sem követné a a kormányt. A béketárgyalások. Föltétlenül megbízható forrásból kapjuk azt a hírt, hogy a király és a koalíc­ió kö­zött való béketárgyalások most már rövid időn belül, néhány nap múlva megindulnak. A béketárgyalásokra való alapot maga a ki­rály teremti meg, amikor igenis az enge­dékenység terére lép. Ennek a ki­rályi lépésnek azonban olyan formát kell találni, hogy az uralkodói faktoritás csorbát semmi irányban se szenvedjen. Ha ezt a formát közösen, király és a koalíczió meg tudják találni, akkor a béke esélyei máris javultak és a két fél a czél elérésének ked­vező reményében foghat bele a kiegyezési tárgyalások érdemébe. Fejérváry Géza báró miniszterel­nök bécsi útja kizárólag a béketárgyalások­kal áll összefüggésben. Fejérváry Géza báró direktívák szerzése okából járt Bécs­­ben és ezeknek a direktíváknak az alapján lép érintkezésbe mindenekelőtt Kossuth Ferenczczel, majd pedig a többi politikai párt elnökével és vezéreivel. A legközelebbi napok döntő jelentősé­günknek ígérkeznek tehát és valószínű, hogy Kossuth Ferencz hétfőn vagy kedden ar­ról értesíti már a jobbára vidéken időző ve­zéreket, hogy múlhatatlanul a fővárosba tér­jenek vissza. Nemzeti ellentállás. Eddigelé a következő törvényhatósá­gok csatlakoztak szavazatukkal a nemzeti ellenálláshoz : Vármegyék: 1. Pest-Pilis-Solt-Kis­­kun. 2. Jász-Nagykun-Szolnok. 3. Mosony. 4. Abaúj-Torna. 5. Csanád. 6. Bács-Bodrog. Városok: 1. Budapest. 2. Kecske­mét. 3. Székesfehérvár. 4. Pécs. 5. Kassa. 6. Kolozsvár. 7. Sopron. 8. Debreczen. 9. Hódmezővásárhely. 10. Szeged. 11. Szentes. 12. Torda. A béketárgyalások. Ismét béke­hírek keringenek. Amiről már oly régen suttognak, a titok kipattant. Fejérváry Géza báró miniszterelnök még bécsi útja előtt levelet küldött Kossuth Ferenczhez, a szövetkezett ellenzék vezérlő­bizottságának nyolc­ tagja részére, amely­ben őket — név szerint Kossuth Feren­­czet, Bánffy Dezső bárót, Apponyi Albert grófot, T­h­a­­­y Kálmánt, Zichy Aladár grófot, Rakovszky Istvánt, A­n­­d­r­á­s­s­y Gyula grófot, Darányi Ignáczot, a pártok fejeit — meghívta a budai minisz­terelnökségi palotában vasárnap dél­után 4 órakor tartandó értekez­letre. Ennek a tanácskozásnak természe­tesen a parlamenti béke megterem­tése volna a czélja. A meghívottak közül csak Andrássy és Apponyi nem időznek a fővárosban, de a tárgyalásokra megjönnek. A vasárnapi konferenczia határozatai­ról, illetve a miniszterelnöki közlésekről a vezérlő­bizottság, amely hétfőn vagy kedden ül össze, hoz majd vég­leges döntést. A pártokat azonban csak ak­kor hívják össze ratifikáló értekezletre, ha a béketárgyalások pozitív eredmény­nyel végződnek. Regény négy apró fejezetben. — A .Vásárhely és Vidékek tárcsája. — Irta: Kállay Ede. I. Valaki fütyörészve ment el az ablak alatt, a mire Miczike oda szaladt, hogy meg­nézze, hogy ugyan ki sétál ilyen vígan az utczán, nem-e őt illeti ez a délutáni séta. De már csak a kalapja csücskét látta, úgy lát­szik, megismerte igy is az aljegyzőt, Ordódy Bélát, mert összeszoritotta a parányi öklét és azt mondta: — Gyűlölöm! — Majd odafordult a Margitkához s neki magyarázta, hogy meg tudná fojtani azt az aljegyzőt. Hogy miért ? Annak az Isten a meg­mondhatója. Talán mert kis­lánynak nézi, talán má­sért. De ezt Miczike sem tudná megmondani. II. Hosszú, szoknyát kapott a Miczike. Ősz­­szel kapta. Amikor a téliruhákat megrendel­ték Tauszkinál, megengedte a mama, hogy olyat rendeljen. — Csak öt c­entiméterrel hosszabbal. édes mama! Nézze, az csak ilyen darabka! — Hová gondolsz? Ostobaság . . . Gye­rek vagy még! Nézze meg az ember . . . hosszú szoknyát ? Hát még mit ? Talán bi­zony udvarló is kéne már? — No, de mama! . . . — forgatta el könyörögve a szemecskéit . . . Addig hizelgett az a kis baba, addig járt a mamája után, addig beczézte, amíg megengedte a mamás. Novemberben volt . . . verőfényes, lan­gyos volt a mindenség, inkább a tavasz éb­resztő, mint az ősz enyésztő lehelete érzett végig a tájon. Az emberek is olyan ünnepé­lyes ábrázattal jártak a soron, mintha az úristen ünnepe avatta volna a mai napot. Megjött a Miczike hosszú ruhája. A Zsuzsi lélegzetet sem vett, amig a postára ért, kapkodva vette kézhez a cso­magot s visszairamodott. Idegesen várta az egész házt. Miczike minden pillanatban az ablakhoz szaladt. — De hogy hol maradt az a . . . ! Mégis rettenetes! Tízszer megjártam volna a postát. Őnagysága, a kedves mama is izgatott, el szeretné titkolni, de nem ért ahhoz asz­­szony. Végre berobogott a Zsuzsi. Miczikének eláll a lélekzete is, a füléig dobog a szíve, tán meg is látszik, hogy a czimpájában ho­gyan lüktet a vér ... Felkapkodják a dobozt s láthatóvá lesz a számla ... ez nem érdekli az édest . . . csak tovább-tovább, hadd lássuk már! Itt a ruha! Egy világos-szürke kosz­tüm ... A „Figaró“, a derék s végre a szoknya! — Mamácska? Felpróbáljam? —Nem is várja a választ s beszalad a ruhával a kis szobába, az ő lányos, illatos kis szobá­jába ... . . . Tépi a ruhát magáról . . . olyan akaratosak azok a kapcsok, pedig ő kiváncsi, nagyon kiváncsi, hát sietni kell. III. Meg volt világítva a terem minden sarka, nem volt homály sehol, csak fény, csillogó reflex mindenütt. Ahová nem világí­tott el a sokágú kandeláberek fénye, ott ki­­gyuladt annak a sok-sok fényes lányszem­nek a lidércz lángja, az világított, andalított a maga illatos, kábító fényével. Az a sok mosolygó szempár, amelynél csak annak a lány­alaknak a kaczaja éde­sebb, a régi dajkameséket juttatta az eszébe. Odatámaszkodott a nagy pillérhez és nézte-nézte, hogy ennek a sok embernek Városi átiratási dijak. — A kezelés körüli újabb rendelkezések. — — julius 1-én. A közönség részéről sok és jogosult panaszokra nyújtott eddig alkalmat a városi átiratási dijak kezelése körül fennállott rend­szer, melynek keretében akárhány esetben fordultak elő visszaságok és kellemetlensé­gek. Hogy a panaszolt bajokon a lehetőségig segítve legyen, a városi tanács az átiratási díjak kezelésére vonatkozólag egy szabályza­tot, illetőleg egy végrehajtási utasítást dol­gozott ki, mely f. hó 15-én lép életbe. A kezelési utasításból, mely a közönség kényel­mét tartja szem előtt s mely valószínűvé teszi, hogy ezentúl nem fordulnak majd elő kétszeres kirovások, közöljük az alábbi, vá­rosunk polgárságát érdeklő általános rész­leteket : A város részére fizetendő átírási díjak kiszabását a városi fogyasztási és italmérési adószedési hivatal eszközli és pedig vagy közvetlenül, vagy pedig a város részéről megbízott tanácsnok előleges felülvizsgálása mellett. Felülvizsgálat alá terjesztendők különö­sen is a kiszabás alapjául szolgáló okiratok, ha illetékmentesség esete forog fenn, ha az elvállalt terhek és szolgálatok értelmezése tekintetében kétségek forognak fenn és ha birság kirovásának van helye. Az átírási díjak kivethetése czéljából a felek és a felek által megbízott ügyvédek és a kir. közjegyző kötelesek minden oly jog­ügyletet, melynek tárgya ingatlan dolog s mely birtokváltozással jár, az okirat eredeti példánya s egy az okiratról kiállított teljes másolat kapcsán a birtoknyilvántartói hiva­talnál a jogügylet keltétől beszámított 8 nap alatt bemutatni. Hagyatékoknál a városi átírási dij ki­rovása a bemutatandó hagyatéki kimutatások alapján és a kir. bíróság hagyaték átadó és telekkönyvi végzései alapján eszközöltetik, mihez képest a hagyatéki és tulajdonjog be­kebelezési végzések a kir. bíróság által is megküldetnek s a gyámhatósági jóváhagyás alá eső jogügyletek az eljáró hatóság által is áttétetnek. A kiszabó hivatal a rendelkezésére be-Rajta a ruha. Fess, nagyon fess, hozzá feszül a csípőjéhez, aztán feljebb meg olyan . . . nem tudom én, hogy milyen, de ész­bontó, az bizonyos. — No nézze! Szép ? Ugy­e szép ! ? — Az a szoknya? . . . Abból le kell vágni! — Jézusom ! Hisz olyan rövid ! — Az eszed rövid. Abból levágunk, punktum. — Isten bizony, soha sem veszem fel, ha hozzá nyúlnak! — Majd meglátjuk! Mit csűrjem-csavarjam, megkegyelme­zett a mama a szoknyának. Miczike széket tett a tükör elé, hogy jobban lássa a parányi czipője hegyét. A bokáját már elfödi az a kiváncsi ruhadarab a szem elől. Jaj, mamus! Olyan jó maga! Leugrik a székről és összecsókolja az édes­anyja kezét, arczát.

Next