Vásárhely és Vidéke, 1905. július-december (23. évfolyam, 80-159. szám)
1905-07-02 / 80. szám
1905. julius 2. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 80. szám. a fontosabb hatáskörben levő tisztviselők nyári szabadságát komoly veszély fenyegeti. A főispánok dolgáról Fejérváry báró hir szerint örvendetes eredményről számolhat be. Annál kevésbbé örvendetes a nemzeti küzdelem szempontjából, hogy a főispánok, néhánynak kivételével, az alkotmányt sértő kormányzás képviseletére is vállalkoznak. A távozó főispánok felmentésével, mint jelentettük, nem siet a kormány, mert új főispánok installációjával nem akarna a törvényhatóságokban ellenszegülést provokálni. A végleg távozó főispánok azonban most azonnal szabadságra mennek és hivataluk vezetését többé nem is veszik át, de felmentésük csak szeptemberben fog bekövetkezni. Szeptemberig különben az összes főispánok csak ideiglenesen maradnak hivatalukban, a végleges döntés akkor lesz, mert addig eldől, hogy nem téved-e a kormányzás olyan útra, amelyen, az abszolutizmus szolgálatában, a leglazább főispáni lelkiismeret sem követné a a kormányt. A béketárgyalások. Föltétlenül megbízható forrásból kapjuk azt a hírt, hogy a király és a koalíció között való béketárgyalások most már rövid időn belül, néhány nap múlva megindulnak. A béketárgyalásokra való alapot maga a király teremti meg, amikor igenis az engedékenység terére lép. Ennek a királyi lépésnek azonban olyan formát kell találni, hogy az uralkodói faktoritás csorbát semmi irányban se szenvedjen. Ha ezt a formát közösen, király és a koalíczió meg tudják találni, akkor a béke esélyei máris javultak és a két fél a czél elérésének kedvező reményében foghat bele a kiegyezési tárgyalások érdemébe. Fejérváry Géza báró miniszterelnök bécsi útja kizárólag a béketárgyalásokkal áll összefüggésben. Fejérváry Géza báró direktívák szerzése okából járt Bécsben és ezeknek a direktíváknak az alapján lép érintkezésbe mindenekelőtt Kossuth Ferenczczel, majd pedig a többi politikai párt elnökével és vezéreivel. A legközelebbi napok döntő jelentőségünknek ígérkeznek tehát és valószínű, hogy Kossuth Ferencz hétfőn vagy kedden arról értesíti már a jobbára vidéken időző vezéreket, hogy múlhatatlanul a fővárosba térjenek vissza. Nemzeti ellentállás. Eddigelé a következő törvényhatóságok csatlakoztak szavazatukkal a nemzeti ellenálláshoz : Vármegyék: 1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun. 2. Jász-Nagykun-Szolnok. 3. Mosony. 4. Abaúj-Torna. 5. Csanád. 6. Bács-Bodrog. Városok: 1. Budapest. 2. Kecskemét. 3. Székesfehérvár. 4. Pécs. 5. Kassa. 6. Kolozsvár. 7. Sopron. 8. Debreczen. 9. Hódmezővásárhely. 10. Szeged. 11. Szentes. 12. Torda. A béketárgyalások. Ismét békehírek keringenek. Amiről már oly régen suttognak, a titok kipattant. Fejérváry Géza báró miniszterelnök még bécsi útja előtt levelet küldött Kossuth Ferenczhez, a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának nyolc tagja részére, amelyben őket — név szerint Kossuth Ferenczet, Bánffy Dezső bárót, Apponyi Albert grófot, Thay Kálmánt, Zichy Aladár grófot, Rakovszky Istvánt, Andrássy Gyula grófot, Darányi Ignáczot, a pártok fejeit — meghívta a budai miniszterelnökségi palotában vasárnap délután 4 órakor tartandó értekezletre. Ennek a tanácskozásnak természetesen a parlamenti béke megteremtése volna a czélja. A meghívottak közül csak Andrássy és Apponyi nem időznek a fővárosban, de a tárgyalásokra megjönnek. A vasárnapi konferenczia határozatairól, illetve a miniszterelnöki közlésekről a vezérlőbizottság, amely hétfőn vagy kedden ül össze, hoz majd végleges döntést. A pártokat azonban csak akkor hívják össze ratifikáló értekezletre, ha a béketárgyalások pozitív eredménynyel végződnek. Regény négy apró fejezetben. — A .Vásárhely és Vidékek tárcsája. — Irta: Kállay Ede. I. Valaki fütyörészve ment el az ablak alatt, a mire Miczike oda szaladt, hogy megnézze, hogy ugyan ki sétál ilyen vígan az utczán, nem-e őt illeti ez a délutáni séta. De már csak a kalapja csücskét látta, úgy látszik, megismerte igy is az aljegyzőt, Ordódy Bélát, mert összeszoritotta a parányi öklét és azt mondta: — Gyűlölöm! — Majd odafordult a Margitkához s neki magyarázta, hogy meg tudná fojtani azt az aljegyzőt. Hogy miért ? Annak az Isten a megmondhatója. Talán mert kislánynak nézi, talán másért. De ezt Miczike sem tudná megmondani. II. Hosszú, szoknyát kapott a Miczike. Őszszel kapta. Amikor a téliruhákat megrendelték Tauszkinál, megengedte a mama, hogy olyat rendeljen. — Csak öt centiméterrel hosszabbal. édes mama! Nézze, az csak ilyen darabka! — Hová gondolsz? Ostobaság . . . Gyerek vagy még! Nézze meg az ember . . . hosszú szoknyát ? Hát még mit ? Talán bizony udvarló is kéne már? — No, de mama! . . . — forgatta el könyörögve a szemecskéit . . . Addig hizelgett az a kis baba, addig járt a mamája után, addig beczézte, amíg megengedte a mamás. Novemberben volt . . . verőfényes, langyos volt a mindenség, inkább a tavasz ébresztő, mint az ősz enyésztő lehelete érzett végig a tájon. Az emberek is olyan ünnepélyes ábrázattal jártak a soron, mintha az úristen ünnepe avatta volna a mai napot. Megjött a Miczike hosszú ruhája. A Zsuzsi lélegzetet sem vett, amig a postára ért, kapkodva vette kézhez a csomagot s visszairamodott. Idegesen várta az egész házt. Miczike minden pillanatban az ablakhoz szaladt. — De hogy hol maradt az a . . . ! Mégis rettenetes! Tízszer megjártam volna a postát. Őnagysága, a kedves mama is izgatott, el szeretné titkolni, de nem ért ahhoz aszszony. Végre berobogott a Zsuzsi. Miczikének eláll a lélekzete is, a füléig dobog a szíve, tán meg is látszik, hogy a czimpájában hogyan lüktet a vér ... Felkapkodják a dobozt s láthatóvá lesz a számla ... ez nem érdekli az édest . . . csak tovább-tovább, hadd lássuk már! Itt a ruha! Egy világos-szürke kosztüm ... A „Figaró“, a derék s végre a szoknya! — Mamácska? Felpróbáljam? —Nem is várja a választ s beszalad a ruhával a kis szobába, az ő lányos, illatos kis szobájába ... . . . Tépi a ruhát magáról . . . olyan akaratosak azok a kapcsok, pedig ő kiváncsi, nagyon kiváncsi, hát sietni kell. III. Meg volt világítva a terem minden sarka, nem volt homály sehol, csak fény, csillogó reflex mindenütt. Ahová nem világított el a sokágú kandeláberek fénye, ott kigyuladt annak a sok-sok fényes lányszemnek a lidércz lángja, az világított, andalított a maga illatos, kábító fényével. Az a sok mosolygó szempár, amelynél csak annak a lányalaknak a kaczaja édesebb, a régi dajkameséket juttatta az eszébe. Odatámaszkodott a nagy pillérhez és nézte-nézte, hogy ennek a sok embernek Városi átiratási dijak. — A kezelés körüli újabb rendelkezések. — — julius 1-én. A közönség részéről sok és jogosult panaszokra nyújtott eddig alkalmat a városi átiratási dijak kezelése körül fennállott rendszer, melynek keretében akárhány esetben fordultak elő visszaságok és kellemetlenségek. Hogy a panaszolt bajokon a lehetőségig segítve legyen, a városi tanács az átiratási díjak kezelésére vonatkozólag egy szabályzatot, illetőleg egy végrehajtási utasítást dolgozott ki, mely f. hó 15-én lép életbe. A kezelési utasításból, mely a közönség kényelmét tartja szem előtt s mely valószínűvé teszi, hogy ezentúl nem fordulnak majd elő kétszeres kirovások, közöljük az alábbi, városunk polgárságát érdeklő általános részleteket : A város részére fizetendő átírási díjak kiszabását a városi fogyasztási és italmérési adószedési hivatal eszközli és pedig vagy közvetlenül, vagy pedig a város részéről megbízott tanácsnok előleges felülvizsgálása mellett. Felülvizsgálat alá terjesztendők különösen is a kiszabás alapjául szolgáló okiratok, ha illetékmentesség esete forog fenn, ha az elvállalt terhek és szolgálatok értelmezése tekintetében kétségek forognak fenn és ha birság kirovásának van helye. Az átírási díjak kivethetése czéljából a felek és a felek által megbízott ügyvédek és a kir. közjegyző kötelesek minden oly jogügyletet, melynek tárgya ingatlan dolog s mely birtokváltozással jár, az okirat eredeti példánya s egy az okiratról kiállított teljes másolat kapcsán a birtoknyilvántartói hivatalnál a jogügylet keltétől beszámított 8 nap alatt bemutatni. Hagyatékoknál a városi átírási dij kirovása a bemutatandó hagyatéki kimutatások alapján és a kir. bíróság hagyaték átadó és telekkönyvi végzései alapján eszközöltetik, mihez képest a hagyatéki és tulajdonjog bekebelezési végzések a kir. bíróság által is megküldetnek s a gyámhatósági jóváhagyás alá eső jogügyletek az eljáró hatóság által is áttétetnek. A kiszabó hivatal a rendelkezésére be-Rajta a ruha. Fess, nagyon fess, hozzá feszül a csípőjéhez, aztán feljebb meg olyan . . . nem tudom én, hogy milyen, de észbontó, az bizonyos. — No nézze! Szép ? Ugye szép ! ? — Az a szoknya? . . . Abból le kell vágni! — Jézusom ! Hisz olyan rövid ! — Az eszed rövid. Abból levágunk, punktum. — Isten bizony, soha sem veszem fel, ha hozzá nyúlnak! — Majd meglátjuk! Mit csűrjem-csavarjam, megkegyelmezett a mama a szoknyának. Miczike széket tett a tükör elé, hogy jobban lássa a parányi czipője hegyét. A bokáját már elfödi az a kiváncsi ruhadarab a szem elől. Jaj, mamus! Olyan jó maga! Leugrik a székről és összecsókolja az édesanyja kezét, arczát.