Vásárhely és Vidéke, 1906. július-december (24. évfolyam, 78-192. szám)

1906-07-01 / 78. szám

2. 1906. Julius , VÁSÁRHELY és VIDÉKE­ lünkben megnyilvánul, oda fog vezetni, hogy a hadsereg nem lesz más, mint maga az egész felfegyverzett nemzet. És ha ez úgy van, akkor ennek a hadseregnek egynek kell lennie szellemben, nyelvben és gondolkozás­ban azzal a nemzettel, melyből vétetett — mondotta Lovászy hosszantartó tetszés kö­zepette — és szakítani kell azzal a felfogás­sal, hogy a hadsereg az uralkodó kizárólagos tulajdona. Majd ezen eszmemenet folyamán figyel­mezteti a minisztert, hogy a politikai hely­zet mai stádiumát csak fegyverszünetnek te­kintették azok, akik a hadsereg és nemzet kö­zött az örvényt létesítették, mert a harcznak a nemzet és hadsereg egységessé tételéért is­mét ki kell, hogy törjön, mert ezt kívánja a nemzet és annak becsülete. Beszéde további folyamán megvilágítja a függetlenségi párt­nak a hadsereg kérdésében elfoglalandó ál­láspontját. A függetlenségi párt megszavazza most a költségvetést, — folytatta, — de a magyar hadsereg kérdését szem elől tévesz­teni nem fogja soha. Akik gúnynyal és leki­csinyléssel illetik ezért a pártot, azok nem tudják felfogni azt a különbséget, amely a régi és mostani rendszer között fennáll, mert míg amaz leküzdhetetlennek tartotta a had­sereg kérdésében felmerült nehézségeket, ad­dig az új rendszer hívei tudják, hogy folyto­nos, kitartó munkával meg lehet oldani a megoldhatatlannak vélt problémát. Ebben van a különbség a múlt és jelen között s hiszi, hogy férfias kitartással sikerülni fog a nem­zeti hadsereg létesítése. A vita második szónoka S­z­a­l­a­y László volt, aki a szerfölött nagyszámú nyug­díjazásokat kifogásolta a hadseregben. Z­b­o­r­a­y Miklós a magyar nyelvnek a boszniai hadi­iskolában való tanítása ügyében szólalt fel. H­o­i­t­s­y Pál a hadvezetőség eddigi felfogásával szemben a függetlenségi párt mostani álláspontját preczizírozza s figyel­mezteti a közös hadügyminisztert, hogy ne adjon a párt mostani koncziliáns magatartása jogosulatlan reményekre okot. U­r­b­á­n Nándor ezredes a közös had­ügyminiszter helyett válaszolt az albizottság­ban és a plénumban elhangzott felszólalá­­sokra s azokban foglalt követelmények egy részének figyelembevételét ígérte. Végül megszavazták úgy általánosság­ban, mint részleteiben a költségvetést. Nyári este. «/ Irta: Baba. Folyó partján vagyok, síkság közepében, Törpe fűz húzódik szélesen körültem. Megyen a lakója nyugalomra térni, A leáldozó nap pihenésre készüt. Messze, a partokon legelésző nyájnak Megszólal kolompja s a kolomp szavának Oly méla a hangja. Mélyen behallatszik Puszta közepébe s csendben elenyészik. Fészkében a dalos. Elnémult az ajka. Kicsinyei mellett késő párját várja Puha kis fészkére, éjjeli nyugvásra. Itt van már, megjött már napleáldozásra, így mind elpihennek és a sok fűz sorba. Mint megannyi védő, mintha ráborulna. Mintha betakarnák ágak sűrűjével. Mintha védelmeznék zöld leveleikkel. Lehanyatlott a nap. A természet nyugszik. Rovar zümmögése, csobogás nem hallszik. Szendereg a lomb is. Feketébe vonja Lassan, lassan őket a sötétség karja. Semmi sem hallszik, csak szivem dobbanása, Sem­mi sem fénylik, csak szerelmemnek lángja, Semmi nem látszik már, de én téged látlak, Semmi nincs már ébren és én mégis várlak. LEGÚJABB. — Telefon-tudósitásaink. — Budapest, június 30. A delegáczió utolsó ülése. A magyar delegáczió ma délelőtt tartotta utolsó plenáris ülését gróf Zichy elnöklete alatt, melyen befe­jezte a hadügyi költségvetés tárgyalását. A delegáczió tagjai még a mai nap fo­lyamán visszautaztak a magyar fővá­rosba. Minisztereink királyi kihallgatáson. Az osztrák fővárosban időző magyar miniszterek közül a király ma délelőtt Kos­suth Ferencz kereskedelmi minisztert, W­e­­kerle Sándor miniszterelnököt és Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztereket fogadta külön-külön kihallgatáson, akik valamennyien a tárczájuk ügykörébe eső dolgokról referál­tak az uralkodónak. A költségvetés tárgyalása. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt ülést tartott, melyen megkezdette a folyó évi költségvetés tárgyalását. Barabás Béla mandátumai. A képviselő­ház összeférhetetlenségi bizottsága ma vette tárgyalás alá K­á­­r­o­l­y­i István gróf elnöklete alatt B­a­­r­a­b­á­s Bélának az aradi mandátumról való lemondását. A bizottság mindenek előtt a jelen volt Barabás Bélát hallgatta meg, aki előadta, hogy június 8-án, mikor a képviselőházban megtörtént a mandátu­mok igazolása, nem volt jelen az ülé­sen, másnap pedig Bécsbe kellett utaz­nia a delegácziók ülésére. Bécsben az­tán még f. hó 17-én, tehát egy nappal korábban a kiszabott időnél, postára adta az aradi mandátumról való lemondó nyilatkozatát, de a posta késedelmes volt a levél kézbesítésénél. Ezen szán­dékát különben Justhnak szemé­lyesen is tudtára adta. Kéri a bizottsá­got, hogy a fővárosi mandátumát igazolja. G­a­á­l Sándor bizottsági tagnak azon kérdésére, hogy miért tudott ide­jében lemondani a nagyváradi man­dátumról, azt felelte B­a­r­a­b­á­s, hogy ezt megígérte a nagyváradiaknak, ellen­ben az aradi mandátumról való lemon­dással azért késett, nehogy fővárosi mandátumát peticzióval támadják meg s esetleg két szék közt a földön ma­radjon. A bizottság ezek után visszavonult zárt tanácskozásra s Károlyi István gróf a délután 1 órakor megnyitott nyilvános ülésen hirdette ki határoza­tát, mely szerint Barabás Béla az aradi mandátum megtartá­sára köteleztetik, így aztán a főváros erzsébetvárosi kerületében közelebbről ismét ország­­gyűlési képviselőválasztás lesz. Dani szerencséje. — A „Vásárhely és Vidéke“ tárczája. — Egy éve már, hogy Farkas Dani felesé­get keres. Nem mintha nem kapott volna. Jómódú, független, rendkívül csinos, elegáns férfi. A leányos mamák csodálkozva konsta­tálták, hogy megfoghatatlan, miért kerüli őket oly kitartóan, ahelyett, hogy tetszésüket ke­resné. Valamennyien tudták, hogy nősülni akar — ilyesmi hamar kitudódik — és mé­gis, a házassághoz vezető úttal ellenkező irányban haladt. Napról-napra fokozódott az anyák elkeseredése és a leányok közül töb­ben vágyódva sóhajtották: — Biztos vagyok benne, ha a mama nem volna, Farkas Dani már megkérte volna kezemet! Jól sejtették, így dúlta fel viselkedése által Dani a családok békességét és a leá­nyok legszívesebben kitagadták volna az édes­anyjukat. Figyelmeztette Danit egy jó barátja: — Rossz fát raktál a tűzre, Dani. Most még talán megbocsátanak neked a mamák, ha megváltoztatod velük szemben való neve­letlen viselkedésedet; ellenben, ha így foly­tatod, meglásd, zárt ajtókra találsz ! — Sohse busulj ezen, öcsém! Jól tu­dod, hogy mennyire irtózom az „anyósoktól“! Kettesben akarom élvezni a házasélet gyö­nyöreit. Nem akarok jövendőbeli anyósom uszályhordozója, avagy örökös rosszkedvének villámhárítója lenni. • — Már megengeded, de bűnbaknak ké­nyelmesebb eszköz a férje?! — június 30-án. Lapunk múlt számában közöltük már M­e­z­ő­s­s­y Béla földmivelésügyi államtitkár­nak városunk országgyűlési képviselője, dr. E­n­d­r­e­y Gyulához intézett azon levelét, melyben arról értesítette, hogy a vásártér elhelyezése ügyében már döntött­e döntését, mely a város közönsége óhajtásá­nak megfelelőleg történt, leküldette hatósá­gunkhoz. Most aztán azt is jelezhetjük, hogy — Szó sincs róla. Az a tiszteletreméltó úriember az évek során haszontalan bútorrá vált, melyet félretol vagy kikerül. Vejében véli fölfedezni férjének fiatalkori hibáit és megboszulni igyekszik mindazt a rosszat, amit — felfogása szerint — az öreg valaha elkövetett. Tanácsokat mond a leányának, miként kell ellentállani férje zsarnokoskodá­­sának. Saját háztartása egyhangú pontoság­gal folyik ; meglepetések, nem várt apró ese­mények nem zavarják. Az egész nap a leá­nyánál van. Talál ott mindig változtatni, igaz­gatni valót és kénye-kedve szerint parancsol, rendelkezik, dicsér, gáncsol töviről-hegyire mindent .... Brr! . . . Már a gondolat is megrémít! — Gonosz gyűlölet fogott el, Dani, de megállj, — szerelmes leszel és úgy foszlanak széjjel az elveid, mint a szappanbuborék! * Negyedévvel később bálon látta meg először Farkas Dani Zoltán Elluskát. Csak egy hónappal azelőtt hagyta el a nevelő­in­tézetet. Kisérőnője mellett úgy festett, mint egy kis szobrocska. — Nénje lehet, — gondolta Dani, szem­ügyre véve a szép magas asszonyt. Jókedvűen követte egyik barátját, aki bemutatta a höl­gyeknek : — Engedje meg nagyságos asszonyom, hogy bemutassam barátomat, Farkas Danit Őnagysága dr­ . Zoltánné, Elluska kisasszony. Szertartásosan és hidegen hajolt meg Dani. Anyja és leánya. — Ez a szőke leányka édes babaarczával, bájos mosolyával rég keresett ideáljának megtestesülése, így 78. szám. Vásárterünk és közvágóhidunk. — Döntés a nagyfontosságú ügyben. —

Next