Vásárhely és Vidéke, 1909. január-június (27. évfolyam, 1-145. szám)

1909-01-01 / 1. szám

Politikai napilap, a helybeli függetlenségi és 48-as párt lapja. Hun-Vásárhely, 1909 január 1., péntest Megjeleníti naponként délután 6 órakor. | XXIIII. évfolyam 1-18 lapszám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Előfizetési dij helyben, házhoz hordva, egész évre 8 kor.,félévre ... . . , 14 kor., negyedévre 2 kor. Vidékre postán küldve egész évre 14 Szent-fiatal-utcza 7. — Telefonszám B8. DP. endPBy Gyula. DIDÓ Lajos. kor., félévre 7 kor., negyedévre 350 kor. Egyes szám ára 2 fill. .... iiiii^m.i mii - ■lirTTigiTr- — ....... mm ........ m—'imr------------------------------------------------------------------------------- Uj esztendő a politikában. A váltakozó idők forgatagában ismét egy évforduló küszöbéhez jutva, talán nem lesz érdektelen, ha egy futó visszapillantást vetünk a múltra, azokra a politikai küzdelmekre, melyeket a nemzet folytatott, hogy megingott alkotmányos életrendjét visszaállítsa és az ellenséges hatalom esetleges újabb támadásaival szemben biztosítsa. Mindenki tudja, mennyi cselszövés, mennyi rágalom, mennyi gyűlölet fenyegette kezdettől fogva a nemzeti jogok védelmére szövetkezett pártok együttműködését. Az alkotmányrablók összetört reménysége, a régi rendszer híveinek megsemmisült uralma végvonaglásában is kétségbeesett erőfeszítéssel akart gáncsot vetni az új korszak békés munkálkodásának. Öntudatlan, de nem veszélytelen szövetségesekre akadtak a nemzeti kormányzat ellenségei az örökké szertelenkedők szenvedélyes túlcsapongásaiban és a gonosz indulattal felizgatott tömegek féktelen és türelmetlen háborgásában. Mindez pedig csak arra való, hogy a meghátrált önkényuralom titkos vágyait új életre keltse és egy új, az előbbinél vészesebb összeütközés magvait elhintse. A nemzet azonban főképen dolgozni akart. Amennyire bizonyos, hogy a lefolyt küzdelem czéljaiért megújuló harczot soha vissza nem utasítaná, és annyira kétségtelen az az akarata, hogy erre a harczra az időt maga akarja megválasztani, akkor, amidőn magát arra mindenkivel szemben olyan erősnek fogja tudni, hogy a sikert feltétlenül biztosnak tekintheti. És ha tartanunk kell attól, hogy a harczot ismét reánk kényszerítik, ennek a lehetősége százszorosan azt parancsoja, hogy minden pillanatot arra használjunk fel, hogy a nemzet erejét fokozzuk, ellenálló képességét öregbítsük. Akinek nincsenek saját külön czéljai, aki hol kétes kedvezéssel, hol esztelen gyűlölködéssel nem akarja a nyugvó ellentéteket felkavarni, hogy az áhított zavarban a maga hálóját kifeszíthesse, gondolja meg, hogy minden megfontolatlan szóval, minden elhamarkodott lépéssel — akaratlanul is — csak azok érdekeit szolgálja, akik sokkal szívesebben támadnának újból a nemzetre akkor, amidőn a lezajlott küzdelm pusztításait jóformán még ki sem heverte, mint olyan időben, amikorára már régi erejét összeszedve és új erőkkel meggyarapodva, az új harczra teljesen fölkészülhetett. Nem az ötletek és nem az indulatok politikája fog minket czélunkhoz elvezetni. Tervszerű munka és nyugodt megfontolás útján lehet a mi, minden más alkotmányos ország viszonyaitól eltérő, helyzetünkben a nemzet akaratát megvalósítani. Minden más parlamenti államban elegendő egy alkotmányos párt programjának az érvényesüléséhez a többség elérése. Az érvényesülésnek ezt a kizárólagos feltételét a függetlenségi párt megszerezte. És mégsem foghat hozzá a függetlenségi program röigtönös megvalósításához. Akiknek a vér a szívükből a fejükbe szállott és ezért nem tudnak tisztán látni, vagy akiknek a szivében több az önzés, mint elméjükben az előrelátás, egyre-másra biztatnak, hogy vessünk véget ennek a tarthatatlan helyzetnek, éljünk, ha tudunk, a többség minden jogával. Buzgóságukban vagy számításukban természetesen elfelejtik, hogy a helyzet tarthatatlanná leghamarabb épen a pártok becsületes szövetségének idő előtti megbontása által válnék. A függetlenségi párt tiszta látásával szemben kárba vész az ilyen buzgólkodás és hiábavalónak bizonyul minden efféle számítgatás. Súlyos áldozatokat hoz a szövetség fentartása érdekében. Nem engedi, hogy eddigi önmegtagadása a nemzet jövőjére kárba vesszen. A nemzeti pártok szövetségét, amíg annak czéljai elérve nincsenek, amíg az alkotmány tervbe vett és feltétlenül szükséges új biztosítékait kivívni nem sikerült, amíg a kormány programjába fölvett népjóléti alkotásokkal és a nemzet egész egyetemét az alkotmány védelmébe sorozó választási reformmal az átmeneti időre vállalt feladatokat meg nem oldották, meggyőződésünk szerint híven fentartani és minden külső támadás ellen megoltalmazni hazafiai kötelesség. Ennek a kötelességnek a teljesítésével megjön az ideje a pártok teljesen különálló cselekvésnek. A megerősödött nemzet akkor aztán az alkotmányos élet rendjének veszedelmeitől megvédve, határozzon új sorsa fölött. Mi nem kételkedünk benne, hogy elhatározása akkor is a függetlenségi eszme rendületlen híveit juttatja diadalra és a függetlenségi párt leküzdve minden önzést, minden hazugságot és minden gyűlöletet, el fogja vezetni a magyar nemzetet az óhajtott czélhoz. Budapest, deczember 31 A bank kérvénye. Tegnap nyújtotta be — deczember 30-án — a közös bank a szabadalom megújítása iránti kérelmét. Kihasználta tehát az utolsó percig a törvényben nyújtott határidőt, nehogy az ország rendelkezésére álló ideje valamivel is meghosszabbíttassék. Ezzel szemben a magyar kormánynak és törvényhozásnak lesz most már kötelessége, hogy a hátralevő időt a legnagyobb óvatossággal és előrelátással használja fel az önálló bank előkészítésére. A katonai kérdések. A katonai kérdések tekintetében meglepő Bienerthnek az a nyilatkozata, hogy „a közeljövőben nem várható a katonai kérdések felvetése“. Ez ellen magyar részről alig emelnek kifogást. Ha nem kell a felemelt ujonczlétszám és nem kellenek az egyéb égető reformok sem, akkor a katonai kérdések maradhatnak egész bátran a következő parlament összeilléséig kikapcsolva. tultak a földszinéről s velük együtt még más városokat és falvakat is említenek még a táviratok, amelyekben kő kövön nem maradt. Megnyílt alattuk a föld és elnyelte tornyaikat a tenger. Herculanum és Pompeji tragédiája érte utól Sziczilia és Calabria e virágzó helyeit. A délolaszországi katasztrófa monstruózus arányairól azonban még ma sincs teljes képünk. Az elpusztult emberéletek számáról a legellentétesebb jelentések érkeznek. Egy táviratunk ötvenezerre becsüli az áldozatok számát, egy másik táviratunk szerint ezek a százezret is meghaladják. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a szerencsétlenség minden emberi képzeletet meghalad és méretei felülmúlják a legrettenetesebb katasztrófákat, amelyekről eddig tudtunk. Az irtózatos szerencsétlenségről szóló újabb jelentések itt következnek: 148.000 halott. A „Secolo“ jelenti Palermóból. A földrengés Messinát a földdel tette egyenlővé. 160,000 lakóból legfelebb 12,000 menekülhetett, eszerint tehát 148,000 ember esett a katasztrófának áldozatul. A királynak ama küldöttséggel való beszélgetéséről, mely őt a pályaudvaron fogadta, azt jelentik, hogy a király Khimishri képviselő beszédét e szavakkal szakította félbe: — Ne bolondozzon! Calabria pusztulása. Calabria prefektusa, aki sértetlen maradt, beszéli, hogy Calabria a földrengés következtében teljesen elpusztult. A katasztrófa ezrek életébe került. A prefektúra és a többi kormányépületek beomlottak. A vidék más községeiben is nagy kárt tett a földrengés. Királyunk részvéte. A király. hir szerint táviratban fejezte ki szívből jövő részvétét Viktor Emánuel olasz királynak a szicziliai földrengés katasztrófa alkalmából. Az olaszországi szörnyű katasztrófa. — Százezer halott a romok alatt. — — deczember 31. Az egész világ megdöbbenéssel olvassa Olaszország tragikus sorsát. Pusztulását ama csodás helyeknek, amelyeket a természet kivételes bőkezűsége és az emberi kultúra varázsolt nemcsak az olasz föld, hanem az egész földkerekség legszebb tündérkertjévé. Ma már nincs kétség az iránt, hogy Messina és Calabria jóformán egészen elpusz A magyar képviselőház részvéte. Jush Gyula, a képviselőház elnöke franczia nyelven a következő táviratot intézte az olasz képviselőház elnökéhez: Mélyen meghatva a rettenetes szerencsétlenségtől, mely a királyság déli részét érte, a magyar nemzetet, melyet az igaz rokonérzés számtalan köteléke fűz az ön vitéz nemzetéhez, mélyen elszomorította a végzetes katasztrófa és mély és élénk rokonérzéssel van eltelve oly súlyosan megpróbált testvérei iránt. Én, elnök úr, a magyar képviselőház szimpátiáját és meleg részvétét fejezem ki önnek s kérem önt, fogadja nagyrabecsülésem kifejezését.