Vásárhely és Vidéke, 1912. január-június (30. évfolyam, 1-68. szám)

1912-01-03 / 1. szám

Politikai lap, a helybeli függetlenségi és 48-as párt lapja. Hm.-Vásárhely, 1912 január 3. Szerda XXX. évfolyam,­l­ső lapszám. Serkesztőség és kiadóhivatal: Szent-Antal-utcza 7. szám. Telefon­szám 88 Megjelenése hetenként háromszor: vasárnap, hetiden és péntetren reggel. FELELŐS SZERKESZTŐ DR ENDREY GYULA főmunkatárs SZABÓ IMRE Előfizetési­ díj: egész évre 8 korona félévre 4 korona, negyedévre 2 korona Egyes szám­ára 4 fillér. Üres újévi beszéd. A politikai pártok, mint ren­desen, az újév napján most is üdvözölték vezéreiket. A füg­getlenségi- és 48 as párt gróf Batthyány Tivadar gróf al­­elnök útján, táviratban üdvö­zölte a tornyai birtokán tartóz­kodó elnökét, J­us­t­h Gyulát; a Kossuth-párt nevében Gál Sándor üdvözölte a párt­vezé­rt, Kossuth Ferenczet; a hitonkivüliek táviratban üdvö­­zölték vezérüket, Károlyi József grófot; a néppárt ugyan­csak táviratban üdvözölte gróf­i­c­­­y Aladár pártelnököt; a munkapárt K­h­u­e­n-H­é­d­e­r­­v­á­r­y Károly gróf miniszterel­nöknél tisztelgett, ahol P­r­ó­s­z Sándor mondotta az üdvözlő beszédet. A munkapárt tisztel­gett N­á­v­a­y Lajos képviselő­­házi elnöknél is. A politikai új esztendő ajtó­nyitásának hangja rendszerint az a beszéd, amelylyel a kor­mányzó párt vezére, a minisz­terelnök, pártja üdvözlésére vá­laszolva, föltárja jövendő tevé­kenységének perspektíváját, köz­­éadja terveit, megismerteti leg­­özelebb fekvő czéljait, törek­­éseit. A tartalom, melylyel az igen beszéd az ország elé áll,­dja meg értékét annak a kei­­akodásnak, mértékét annak a­eménységnek, amelylyel az or­­zág a többségi politika ered­­ményessége elé néz. Ebből a szempontból­ 1 K h u e n gróf újévi beszéde ugyancsak szegény, tartalom és érték nől­ül való. Megérzik annak min­­t egy elmondott szaván, min­­t egy elhallgatott gondolatán, as olyan ember k­é­n­y­s­z­e­­megnyilatkozása, akinek nin­­cs mondani valója s ha volna,­­ el kell hallgatnia. Egyetlen vezérlő gondolat, egyetlen fér­­fi szó után hasztalan kuta­suk a miniszterelnök újévi be­idében. A közel­jövő nagy­ilémái számára nincs egy útbaigazító mondata. Szinte meg­döbbent sivárságával, kilátásta­­lanságával. úgy vergődik ott ez az ember az egymásra torlódó események forgatagában, mint a hajótörött, kapkodva az utolsó szalmaszálhoz, amelynek meg­mentő erejéhez önszívében is hiába keres bizodalmat. Amit mond, az — egyenes megcsúfolására az új eszten­dőnek — elcsépelt frázis, a munkapárt alakulásakor gyűj­tött régiségtárból kapkodó ke­zekkel előrángatott, ezerszer hallott, ugyanannyiszor megha­zudtolt közhely. „Ápolnunk kell a parlament munkaképességét.“ „Sohasem riadtam vissza attól, hogy meggyőződésem szerint szolgáljam hazánk érdekeit.“ „Egyetlen egy czél felé töre­kedtem, hogy hazám boldogul­jon.“ „Mi dolgozni akarunk.“ Ezekben merül ki a miniszter­­elnök újévi szótára. De, ha azt keressük ebben a beszédben, mivel akarja szolgálni hazája érdekét, miként akarja nem­zetét boldogítani, m­i­t akar dolgozni, szóval, ha tervek, eszmék, gondolatok­ után kuta­tunk, akkor elcsügged a lel­künk a terméketlen szavak si­­vataghomokján. Olvasva a beszédet, meg kell állapítanunk, hogy aktív vezére többségi pártnak még nem lé­pett üresebb szólamokkal soha az ország elé, mint­­ h­u e­n ez új esztendő alkalmából. Az ok kézen fekszik: tartalmatlan politikus, aki egyetlen vállalt feladatának erőszakolásában már elnyűtte összes erőit. A megnyugtatót is megtalál­hatja az ország ebben a kü­lönben sivár jelenségben: bizo­nyos, hogy ilyen politikával, ilyen politikai erkölcsökkel, ilyen rátermettséggel — nem lehet sokáig kormányon maradni. Budapest, január 2. — A delegáczió utósze. A dele­gáczió befejezte munkáját s tavaszig lezáródtak a delegáczió aktái, ha ugyan­akkor ismét lesz módja a közösügyes bizottságnak a dologba beleszólni. Ez nem nagyon való­színű, mert a hadvezetőség véle­ménye és tervei szerint a tavaszi delegáczió ülésezése csak akkor válna aktuálissá, ha a parlament a véderőreformot letárgyalná s ezál­tal a delegáczió abba a helyzetbe jutna, hogy a véderőreformmal járó több kiadásokat az 1912. évi költ­ségvetésbe beilleszthesse. Ezért kért a közös pénzügyminiszter a ma­gyar kormánytól eltérőleg négy hó­napi indemnitást és ezért vette bele a megszavazás végett előterjesztett határozatba azt a passzust, hogy a mostani megállapodás az 1912. évi közös költségvetésnek sem egészére, sem egyes tételeire nem prejudikál. Ha a mostani delegácziók ered­ményeit kutatjuk, kettős meggyőző­désre jutunk. Először arra, hogy a közös miniszterek és a magyar kor­mány között éppenséggel nincs meg az az egyetértés és szolidaritás, mint ahogyan azt hirdetik. A tár­gyalások kapcsán ugyanis nyilván­valóvá vált, hogy a közös hadveze­tőség nincs megelégedve a tárgya­lás alatt levő véderőreformmal, sőt azért a felelősséget sem vállalja el, hanem a felelősséget a delegácziókra hárítja. A jelen körülmények kö­zött ugyanis a közös hadveze­­tőség a monarchia két ál­lamának biztonságát ve­szélyeztetve látja s ezért fentartja magának a jogot, hogy már a tavasszal nagyobb követelésekkel lépjen a delegácziók elé. A közös hadvezetőségnek ez a nyilván sugalmazott közleménye dél­előtt jelent meg és este Khuen gróf magyar miniszterelnök már jó­nak látta, hogy a „Pol. Corr.“ út­ján szétkürtöltesse, hogy a magyar kormány egész határozottsággal ra­gaszkodik az eredeti váderőjavasla­­tokhoz. Mit jelent ez ? Ha a had­vezetőség nem ragaszkodik a vá­lasztóreform mai formájához, ha a javaslatot olyan hibásnak tartja, hogy érte a felelősséget nem vál­lalja, akkor miért ragaszkodik hozzá a magyar kormány ? Miért ragasz­kodik, ha úgy is tudja, hogy annak letárgyalása a magyar parlament­ben leküzdhetetlen akadályokba üt­közik ? Mindezek olyan kérdések, amelyekre a választ csak a jövő fogja megadni^^jövő^amelym^ nem késhet sokáig s előszele már döngeti a kapukat. Khuen gróf után tegnapelőtt Lukács László pénzügyminiszter jelent meg kihallgatáson a király előtt. Ezzel a kombinácziók egész tömege kapott lábra. Khuen után Lukács, így tehát egészen plauzi­­bilissá vált az a kérdés, hogy Bécs elejtette Khuent és Lukács­­b­a­n, a választói jog hírében keresi a jövő emberét. A szegedi püspökség. — január 2. Egyházi körökből nyert értesülé­sünk szerint komolyan foglalkoznak azzal a tervvel, hogy Szegedet, a közeli jövőben püspöki székhelylyé emeljék. A terv, melyet még Csernoch János érsek, volt csanádmegyei püspök pendített meg, a fogadalmi templom felépítése után válik valósággá és ugyanakkor Jászai Géza czimze­­tes püspököt kinevezik püspöki hely­­nökké Szeged székhelyijei. Gr a 11 f e­­­d­e­r Gyula, az uj Csanádi püspök azonban­­ ebben a kérdésben még nem foglalt­­állást s igy az ő akaratától függ, hogy a terv megvalósuljon. Szeged a Csanádi egyház legna­gyobb katolikus városa. Nagy nehéz­ségekbe ütközik ugyan, hogy Szeged püspöki székhely legyen. A jelenlegi temesvári püspöki székhelyhez évszá­zados hagyományok fűződnek, szá­zados intézmények biztosítják annak szilárdságát és maradandóságát és szó, ami szó, egy uj egyházmegye alakítása rengeteg áldozatokkal jár, ami nagymértékben gátolja a sze­gedi püspöki székhely felállítását. A kormány nagyon jól tudja, hogy egy uj püspökség alapításához na­gyobb dotáczió és birtok szükségel­tetik s így aligha lehet abban a helyzetben, hogy Szeged jogos kí­vánságát a közel­jövőben teljesít­hesse. így tehát azzal is beérnék a sze­gediek, ha Jászai Géza czimzetes püspököt kineveznék püspöki hely­­nökké tág hatáskörrel Szeged és a Csanádi egyházmegye egy nagyobb területe felett. A kurucznóta Bécsben, a főherczegné és a magyar nóta. '— jan. 2. Czigánymuzsika, magyar nóta mel­lett akart mulatni a múlt pénteken .j | Vasárnap délután 3 ériág ASST5 nyitva. UTil I • Dohánya és szivar kis áruda Szántó szabó házában (a zöldség­piaczon). L I $ Állandó nagy választék mindennemű szivarok, szivarkák és egészségügyi szivarka hüvelyek és levelezőlapokban. Hírlapok. — Postai érték­ || ■MM — ■ ■■ ■■■ ■ jegyek, váltó űrlapok, okmánybélyegek. ... ■■■

Next