Váráshely Népe - Viharsarok, 1949. október-december (6. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-01 / 228. szám

ban és keményebben kell­ csele­kedni, terveinket úgy változtattuk meg, hogy tennivalóinkat, melyeket 1950. végéig akar­tunk elvégezni, jó félévvel előbbre hoztuk. Mindszentyt ártalmatlanná tettük, az év elején végrehajtottuk a párt­tisztítást, kisöpörtük a hoz­zánk befurakodott idegen elemek jelentős részét, szo­rosabbra foguk a munkás és paraszt szövetséget A honvédségnél a rendőrségen, az állami gépezetbe a demokrá­ciához hű munkás és paraszto­kat helyeztük el és végül meg­ártottuk a választásokat. Rajk és bűntársai elpana­szolták, hogy minden egyes intézkedésünk a népi demo­krácia szempontjából helyes volt, demokráciánk megerő­sítését szolgálta és egy-egy nagy csapást jelentettek az imperialistákra, Títóékra és magyar bérenceik terveire. Éberségünk felfokozására felbe­csülhetetlen szolgálatait jelen­tett a Kommunista Pártok Tájé­koztató Irodájának tavaly jú­niusi határozata. Ez a határozat felrázott bennünket önelégültségünk­ből és megnyugvásunkból, kell figyelni és ki kell küszö­bölni, mint a suttogó propagan­dát, a kémkedést. És fel kell figyelni nem­csak arra, aki ilyesmit el­követ, hanem arra is, aki támogatja vagy elkeni. A magyar dolgozó nép politikai érettségének bizonyító jele, hogy ezt az összefüggést a Rajk-per nyomán azonnal fel is ismerte. Most az a feladatunk, hogy tanuljunk saját kárunkon Rákényszerített bennünket ar­ra, hogy szakítsunk azzal a mun­kamódszerrel, mely egyik napról a másikra dolgozott és elvesztette szem elől a szocializ­mus építésének széles perspek­tíváit, különösen a szocializmus építését a falun. És külön há­lával kell megemlékeznünk nagy tanítónkról, Sztálin elv­­társról (Éljen Sztálin! Hosz­­szantartó taps!), aki azzal, hogy a jugoszláv árulókról kíméletle­nül lerántotta a leplet és biztos kézzel mutatott rá a tenniva­lóra, bennünket is a helyes útra vitt. Nem véletlen, hogy a Tájé­koztató Iroda határozatá­nak nyilvánosságra hozata­la után öt héttel Raj­kot le­váltottuk a belügyminiszté­rimából. Egyszóval, ha kezdetben ne­m is voltunk eléggé éberek, az­után igyekeztünk alapos mun­kát végezni. A választások má­jus 15-én voltak. Az összeesküvők leleplezése május 16-án kezdődött. A­ munka, amit ezzel kapcsolat­ban államvédelmi hatóságunk Péter Gábor (Taps.) elvtárs­sal az élen végzett, nem volt könnyű, de sikerült felderíteni az ellenség szervezetének, jelen­tékeny részét, sikerült rávilá­gítani aljas magyar és nemzet­közi terveikre és ráirányítani a magyar és nemzetközi dolgozók figyelmét az amerikai imperia­listák és jugoszláv­­kémeik üzel­­meire. Most az a feladatunk, hogy tanuljunk a saját ká­runkon, ha már közmon­dás okos emberének a pél­dájára nem tanultunk. Tanuljuk meg elsősorban az éberség gyakorlását és tanul­juk meg, hogy az éberség nem­csak a Politikai Bizottság, a Pártvezetőség, a Központi El­lenőrző Bizottság, vagy az ál­lamvédelmi hatóságok ügye, hanem az egész Párté. Legyen éber Pártunk min­den szervezete, minden funkcionáriusa, minden tag­ja és ezen túlmenően legyen éber az egész dolgozó nép. Figyeljünk fel a legkisebb el­lenséges tervre. A hibák mö­gött keresse meg és találja meg mindenki az ellenség kezét. Az éberséggel kapcsolatban tudni kell, hogy milyen ré­seken át tud behatolni az ellenség hozzánk. Milyen módszerekkel altatja el az éberségünket,az önelégültség, mely nem akarja a hibát észrevenni, a személyi kultusz, az önkritika iránya, mind az éberség elalta­­tását jelenti. Nem lehet eléggé éber az, akinek nincs meg a kellő szocialista elméleti felké­szültsége, mert nem veszi észre, ha az ellenség a sovinizmus, intifasi­zmus fegyverét hasz­nálja, ha az ellenség a dolgu­nkat úgy befolyásolja, hogy a ■égi reakciós világból bennük maradt szocialistaellenes ösztö­­lökkel az egyéni haszonlesésre, intési nyereményre apellál. Nemcsak a politika terén legyen éber a kommunista, hanem a termelés frontján is. Értse meg, hogy a hanyagság, rossz munka, a sok selejt, anyagpocsékolás, sok géptörés, a rossz minőség, bércsalás, OTI csalás, nemcsak gazdaságilag árt demokráciánknak, a dolgozó népnek, hanem politikai jelen­tősége is van. Mindez politikai akció is, melyre ugyanúgy fel Hiba Tolnst azt hnni, hogy Rajkékkal felssánoltak as •líraiig is érvelt Száz és száz üzemből, műhely­ből kaptuk azt a határozatot, hogy Rajikék árulására több ter­­meléssel, több munkával felel­nek. (Viharos taps.) Ezt üze­nik a gyárak, azt üzeni a falu, mely a maga részéről a termés jó beadásával, a vetés jó elvég­zésével felelt az árulóknak. Amikor örömmel állapíthat­juk meg, hogy a Rajk-ban­­da ügye felrázta és éberré tette a magyar dolgozó né­pet, ugyanakkor meg kell mondani, hogy hiba volna azt hinni, hogy Rajkék le­leplezésével felszámoltuk és teljesen eltávolítottuk az ellenség szerveit. Ma már tudjuk, hogy az ellen­ség kémhálózatát évtizedekig­ építette ki. Nem valószínű, hogy m­it ők annyi esztendőn át fel­építettek, mi néhány hónap alatt meg tudjuk­­szüntetni. Van elég tapasztalatunk és tudjuk, hogy az ördög nem al­szik, az ellenség újra kezdi, újabb kémeket fog beküldeni hozzánk. Úgy vagyunk mi ezzel, mint a mesebeli hétfejű sár­kánnyal, melynek ha fejét le­vágták, másik nőtt helyette. Azonkívül a meséből is tudjuk, hogy eddig minden sárkányt előbb­ vagy utóbb elpusztítottak. Ha éberek leszünk, el fogjuk pusztítani az imperialisták ké­meit is. Mindenesetre elmond­hatjuk a régi közmondással, hogy kár, haszonnal jár. Rajk és áruló bandája nagy károkat okozott, de nagy a lecke is, mellyel megtanít bennünket arra, hogy éberen és sikerrel folytathassuk minden szakaszon a szocia­lizmus építését. Az egész világ munkásmozgalma levonta Rajk-ügy tanulságait. A Rajk-ügy felszámolása olyan tapasztalatokkal gazdagított bennünket, amellyel eddig nem rendelkeztünk. Érettebbé, magabiztosabbá tette a Pártot és az egész magyar demokráciát. Vég­eredményben az ellenség kezdeti sikereit visszájám fordítottuk és egy veszélyes csatát győzelmesen vív­unk meg. (Hatalmas éljenzés. Éljen a Párt! Éljen Rákosi!) A Rajk-ügy tanulságait nem­csak mi vontuk le, de az egész világ munká­smozgtalma. Az ösz­­szeesküvők leleplezésének fényé­ben kiderült, hogy, az amerikai imperialisták és jugoszláv bé­renceik az összes népi demo­kráciákban mienkhez hasonló alljas terveket szőttek. Rajk, Pálffy, Brankov leleplezték eze­ket a terveket. Leleplezték benne a katoli­kus reakció és a Vatikán külön szerepét, melyet Ma­­gyarországon, Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban játszott a demokráciák meg­döntésére. Brankov elmondotta, hogy Ran­­kovics korholta őt azért, mert Magyarországon nem megy olyan jó­l­ az összeesküvés mun­kája, mint Csehszlovákiában. Rajk felfedte, hogy Bulgária, Albánia, Románia, Lengyelor­szág népel­lenes elemei összeköt­tetésben állt Tito bandájával. Tervükben az is szerepelt, hogy a magyar kommunista vezetők meggyilkolásával és a Tito be­avatkozásával egyidejűleg zavar­gásokat terveztek, hogy a népi demokráciák segítségünkre ne jöhessenek. Kiderült a per folyamán, hogy az összes Kommunista Pártokban a jugoszláv áru­lók segítségével romboló kémtevékenység folyik. A magyar kémbatoda leleplezé­se nem­csak általános tanulság a többi országok komm­muninista párt­­jai számára,, hanem az által­unk felgöngyölít összeesküvés más or­szágokban átnyúló szálai segíte­­nek abban, hogy ott is felfedjék és ártalmatlanná tegyék az ame­rikai és egyéb imperialisták és a jugoszláv provokálók kémed.1­1. De talán rajtunk kívül a legnagyobb tanulságot a so­kat szenvedett és most is szenvedő jugoszláv dolgozó nép vonhatja le az összees­küvés felszámolásából. A jugoszláv dolgozó faép, első­­sorban a jugoszláv kommunisták és patrióták most láthatják le­meztelenítve és leleplezve ed­digi vezetőiket. Belekint nyer­hettek Tiltó úgynnevetet „láng. aszü“ tervébe, k­mnyet saját mun­kás népe bocsá­pásával dolgoz­ot­t ki. E felismerés segíteni fogja, a jugoszláv kommunistákat, az egész jugoszláv dolgozó népet abban­, hogy jelenlegi szörnyű helyzetéből megkeressék és meg­­találják a kivezető­k­rt. A jugoszláv nép a mi szövetségesünk marad Mi tudjuk, hogy nem olyan­­könnyű ezt a felismerést rö­vid idő alatt elsajátítani és le­vonni belőle a megfelelő követ­keztetéseket. Mi tudjuk, hogy ez a banda, amely Jugoszláviá­ban ma a hatalmat tartja kezé­ben, minden hájjal megkent, mindenre elszánt gazemberek­ből áll, akik mint Rankovics ci­nikusan bevallotta, sóikat ta­nultak a Gestapótól Ez a ban­da nagy tökéletességgel megta­nulta annak, a tudományát, hogy kell megzavarni a dolgozó nép tisztánlátását. Most, ami­kor lelepleztük őket, amikor a Rajk-perrel mintegy fényszóró­val világították meg minden al­jasságukat, igyekeznek a jugo­szláv népben soviniszta, nacio­nalista szellemet kelteni, azt a benyomást akarják kelteni,, hogy mi nem őket, az árulókat támadjuk, hanem a jugoszláv népet és a jugoszlávok hősi sza­badságharcát. Amikor még nem voltak leleplezve, amerikai gaz­­dáink követeléseinek megfelelően mindenütt megkülönböztetett helyet követeltek maguknak. Most, hogy lelepleztük őket, el­kezdik hangoztatni, hogy Jugo­szlávia egyenjogúságát támad­juk, elnyomjuk a kis Jugoszlá­viát. Nekünk nem nehéz ezt le­leplezni. Mi, mint szomszéd nép, na­gyon jól ismerjük a hősi szabadságharcokban, meged­­zsett, hazáját szerető dolgo­zó jugoszláv népet. Ez a nép a mi szövetségesünk marad, Tito és bandájának minden árulása dacára. Mi változatlanul nagyra be­csüljük azt a szabadságharcot, melyet Jugoszlávia népei Hitler és Mussolini ellen folytattak. Tudjuk, hogy a jugoszláv dolgozó nép zöme ma is a béketáborral a szociális­mást építő nagy Szovjet­unióval, a népi demokráci­ákkal (éljen Sztálin, éljen Rákosi) a kínai és görög szabadságharcosokkal érez. Mi jól felfigyeltünk, amikor a Gestapo ügynök Rank­ovi­cs pa­naszkodva magyarázta Rajk­­nak, hogy Tito és cinkosaiknak meglepetésére meg kellett álla­­pítaniok, hogy a r­égen folytatott aljas és kétszínű szovjetellenes pro­fi is meg voltunk döbbenve, amikor rájöttünk, hogy Rajk 18 éves úgynevezett ,,munkásmoz­galmi múltja“ a spanyol szabad­­­ságharc idején is a mozgalomba­ lépésének első napjától rendőr­­spicli volt, de a jugoszláv kom­munisták velünk együtt azt­­is tudják, hogy a munkásmozga­lom története nem egy ilyen­ példát mutat fel. A szocialista mozgalom kezdetén Németor­szágban a f­lassalseánusokat egy­ Schweitzer nevű kém vezette, akit a munkások elsők között paganda dacára­­ jugoszláv dolgozó népben, milyen mé­lyen gyökerezik a szeretet és tisztelét, a felszabadító Szovjetunió és nagy zenére, Sztálin iránt. E­miatt Titóék kénytelenek vol­tak bonyolult és megtévesztő taktikát, ahogy Rankovics mon­dotta, „lángeszű tervet“ kidol­gozni arra, hogy Jugoszlávia népét becsapják és a mélyen gyökerező érzelmeket megvál­toztassák. Mi megértjük a ju­goszláv hazafiak, jugoszláv kommunisták megdöbbenését, amikor rájönnek, hogy vezetőik jelentékeny része Titóval az élen régi imperialista ügynök, vagy rendőrspicli, aki a vitág minden kémszervezetének a ke­zén megfordult, küldtek parlamentbe, aki na­gyon sok munkásnak a kedvence volt, akiről Bebel hiába állítot­ta, hogy rendőrspicli, nem hit­ték el neki. EZ­ a 60-as évek vé­gén volt. Nagy pompával kísér­ték e­l a munkások a temetőbe, de Bebel megmondotta, hogy­ bár semmi bizonyítékom nincs, biztos vagyok benne, hogy kém volt és előbb, vagy utóbb a bi­zonyítékok is elő fognak kerülni még ha a halála, után is. Való­ban Bebel 1913-ban meghalt, 1918-ban kinyitották a császári Á aask£sdieis:a 1 9a számtalan példája irattárakat és megtalálták Big.S­marck kémének nyugtáit al sok­ezer tallérról, amit működéséért kapott. Gondoljanak a jugoszláv elv­társak a Bolsevik Párt tör­­t­énetében Malinovszkij ese­­tére. Malinovszkij, ez olyan tehets­­­séges munkás volt, hogy a Bol­sevik Párt Központi Vezetőségé­nek tagja és a Pravda szerkesz­tőségének tagja lett, mint ilyen, az országgyűlésbe is megválasz­tották. Annyira meg tudta té­veszteni az elvtársakat, hogy­ amikor 1915-ben felmerült a gyanú ellene, a pártvezetők sem hitték el. Az 1917-es forradalom idején, amikor kinyitották a cá­ri rendőrség titkos irattárát, ott megtalálták Malinovszkij bű­neinek összes bizonyítékait, mi­nek alapján 1918-ban kivégezték. Is jugoszláv kommunisták tanuljanak saját pártjuk történetéből Gondoljanak a jugoszláv elv­társak a kommunista pártok ta­pasztalataira, ahol vezető kom­munistákról utólag kiderült, hogy az ellenség szolgálatában álltak és tanuljanak elsősorban a saját pártjuknak, a Jugoszláv Kommunista Pártnak a történe­téből. A jugoszláv pártban csak­úgy, mint nálunk, nem egyszer előfordult, hogy a jugoszláv nép árulói, vagy a jugoszláv rendőr­ség emberei kerítették kezükbe a párt vezetőségét. Gondoljanak! Sima, Markovi­csra és a leleple­zett Gorkicsra, Militicsre­ és a­z el­leplezett spiclikre. Gondoljanak arra, hogy 1944-ben az interná­­lótáborokból a Gestapo 150 olyan ügynököt és kémet kül­dött Jugoszláviába, akiknek zö­me ma ott él, mint miniszter, vagy követ, a jelenlegi jugoszláv vezetők körében. Gondoljanak arra, hogy nemcsak Mrazovics, Latinovics svájci, Ci­mu­l londo­ni, Rob Anton magyarországi tövetségi tisztviselők voltak ké­mek, hanem Tito, Rankovics, Gyilasz és a többiek. Vizsgálják meg a jugoszláv elvtársak a maguk tapaszta­­lat­ai alapján és arra a meg­győződésre jutnak, hogy Ti­tóék­­ szándékosain tizedel­ték meg áruló tervükkel a legjobb proletár elvtársa, Itat, a Jugoszláv Kom­munis­­ta Párt veteránjait. Ellenőrizzék­­ Polivoda repülő le­­leleplezéseit, aki a jugoszláv fel­­sz­abad Lőhiai­c első napjától kezdve ott küzdött az első sorok­­ban, aki megállapítja, hogy Ti­tó és bandája a szabadság­­harc első napjától kezdve fé­­kezte a jugoszláv szabadság­­harcosok lendületét. Tito és áruló klikkje a háború alatt­tt szándékosan nem egyszer nyitt árulással a jugoszláv hő­sök ezreit ,küldték olyan hely­zetbe, ahol a németek tömegmé­szárlást végezhe­ttek köztük. Nem kétséges, hogy a­hogy Rajk ban­dájának kezéhez a magyar mun­kásmozgalom legjobbjainak vére tapad. Ugyanúgy­­tapad­ Jugoszlá­viában Titó és bandájához. Jugoszláviában ma is a 10 év előtti helyzet áll fenn A jugoszláv munkás, a jugo­szláv kommunista, akit igyekez­tek megtéveszteni, megzavar­odva állt az esettel szemben, nézzen körül az országban s meglepetéssel fog rádöbben­ni, hogy ma Tito bandájá­nak uralma alatt, csakúgy, mint 10 évvel ezelőtt Jugo­­szlávia államhatalma a kom­munisták a szocializmust épí­tő országok és elsősorban a Szovjetunió ellen dolgozik. A Bolsevik Párt lapját, a Prav­dát! Ugyanúgy nem­ lehet olvasni, mint 10 évvel ezelőtt. A nemzetközi kommunista mozgalom vezetőit Titóék . (Folytatása a 6. oldalon.)­­

Next