Vásárhelyi Ellenzék, 1904. március (1. évfolyam, 1-22. szám)

1904-03-06 / 1. szám

2 A tiszti fizetésekről. Javaslat a közgyűléshez. Törvényhatóságunk március havi rendes közgyűlésén kerül tárgyalás alá a tiszti fizetések rendezéséről szóló tanácsi határozati javaslat. Nem új a kérdés. A törvényhatósági közgyűlés fog­lalkozott már a fizetések rendezé­sének kérdésével, egyes fizetés­­emelést c­élzó kérvényekkel kapcso­latban, a­mikor is azonban a köz­gyűlés azt határozta, hogy ötlet­szerűen, egyes eseteket illetőleg nem bocsájtkozik a fizetésrendezés kérdésének érdemi tárgyalásába, hanem utasítja a tanácsot, hogy a tiszti fizetések rendezésének ügyét tegye alapos tanulmány tárgyává s a tisztviselők egyetemére kiterjedő javaslatát mutassa be a március havi közgyűléshez. Ez a javaslat elkészült s mint olvassuk, „realitásához szó sem fér­het, mert keresztülvitele alig ró 2500 korona terhet a város pénz­tárára.“ Megvallva az igazat, mi ehhez a javaslathoz igen bíztunk. Bíztunk a tartalmasságához, a realitásához, biztunk alaposságához és értékes­ségéhez. Őszinte sajnálatunkra azon­ban a tanács határozati javaslatá­ból, illetőleg a tervezetről édes­ke­­vés jót írhatunk. Rövid, velőtlen és vérszegény javaslat. Alig ölel fel valamit is. Kiszakit a közigazgatási veretből egyes tisztviselőket s azok fzetését pár száz koronával emelni avasolja, így az alszámvevőtő, az almérnökök és az alkapitányok fize­­ését keveseli a tervezet s kinek zár, kinek kétszáz koronával emeli­­ javadalmazását, változatlanul és együk hozzá: rendezetlenül hagy­mán a tisztviselők nagy részének a­izetését. Az aránytalanságokat nem­hogy eloszlatná, de határozottan okozza a tervezet. Igazán még li­­álat alá sem vehetjük, mert oly keveset ölel fel, hogy a már közül­iekkel tulajdonkép mindent elmon­­dottunk, a­mi a tervezetben foglal­ati. A törvényhatósági közgyűlés akkor, a­mikor elvben elfogadta azon tételt, hogy a tiszti fizetések­örvényhatóságunknál aránytalanok is csekélyek, oly kiválóan nagy hord­erejű elvet mondott ki, a­mely elv szankcionálásáért érdemes lett volna­­ kérdést alapos és széles körű tanulmányozás tárgyává is tenni. Ez az ad hoc javaslat e nagy kérdést meg nem oldja, sőt hosszú időre lejáratja, a­mennyiben a kérdés újból való tárgyalásától a törvényhatóság a jövőben méltán idegenkedni fog. Tudomásunk szerint foglalkozott már a tiszti fizetések rendezésének kérdésével újabban a városi tanács más alapokon is. Az elmúlt év dec­ember havában Kmetykó József főjegyző elnöklete alatt dolgozott már ki memorandu­mot a városi tanács kiküldött bizott­sága s ez a memorandum a szer­­ttgizot szabályrendelet kérdésének fizetéseket illetőleg is komoly, cél­szerű, igazságos és méltányos elve­ket és rendelkezéseket tartalmazott s a tiszti fizetéseknek kárpótlékok­kal való kiegészítése által akarta a tényleg jelentkező fizetési arányta­lanságokat eloszlatni. A tiszti fizetések rendezése körül csak ez lehet az egyetlen figyelemre méltó feszme s a kirívó aránytalan­ságokat csakis a kárpótlék-rendszer tervszerű keresztülvezetésével lehet radikálisan kiirtani. Elvégre is a bajok és az arány­talanságok magva ott rejlik, hogy a segéd- és kezelőszemélyzet tag­jai kárpótlékaikkal idővel megköze­lítik, sőt nyugdíjazás esetén túl is szárnyalhatják a kvalifikált állások­hoz kötött tisztviselők fizetését. Az az egyedüli józan és logikus rendszer tehát, a­mely a tisztviselők részére is kárpótlékot kíván biztosí­tani. Ez jogos, ez méltányos és gyakorlati jelentőséggel bíró meg­oldás volna, ellenben egyes tiszt­viselők fizetését feljavítani a töb­biek rovására, észszerű­tlen és igaz­ságtalan. Már­pedig a tervezet ezt czéloz­­za, eltekintve attól, hogy a közigaz­gatási szolgák módfelett silány dí­jazására éppenséggel nem terjesz­kedik ki. Hogy a törvényhatósági közgyű­lés, de sőt talán még a főispán elnöklete alatti tanácsülés is napi­rendre tér a tervezet felett, erősen hiszszük. Tessék új alapokon és alaposab­ban dolgozni, mert vérszegény kí­sérletek csak kompromittálják, nép­­szerütlenítik a legértékesebb és leg­­igazabb ügyet is. Vásárhelyi Ellenzék A dombszögi gyilkosság. A puccos Mari tragédiája. — Saját tudósítónktól. — Hmv. márc. 5. Ma reggelig bontogatta a vásárhelyi rendőrség a szálait annak a város drá­mának, mely pénteken délelőtt lázba hozta Vásárhely város kiváncsi közön­ségét. A szép Mari a városi kórház egyik körszobájában haldoklik fehérágyon. Arcának rózsáit csókolgatja az öreg ka­szás és lehelete nyomán szederjes fol­tok ülnek ki a fiatal leány ajkain. A csinos Mari a végét járja. A tizenkét milliméteres revolver go­lyóit nem sokáig kellett testében ke­resni az orvosoknak. Kettő átment tes­tén; egyik a tüdejét fúrta át, hogy azt többé ki nem reperálja semmiféle or­vosi tudomány; a másik a tarkóján hatolt be s az állán jött ki. A többi golyóktól még elélhetne. Drága lakkcipőit úgy kellett levág­ni lábairól s otthon a dombszögön gaz­dátlanul maradt néhány suhogó selyem szoknya és ugyanannyi tollas kalap. Ezek ölték meg a szemrevaló szege­di leányt. Néhány hónap előtt mint igénytelen bekötött fejű, egyszerű leány szállt le a vonatról a kis­ állomáson, tele remény­nyel és bizalommal, hogy itt megkeres­heti a stafirungját s azután majd De nem igy történt. A Dombszögön pénzért árulják a sze­relmet s szerény stafirung helyett pú­der, meg suhogó selyem szoknya lett a szép Mari bére is. A pénz csillogásába beleveszett ár­tatlan lelke s nagyon kicsi lett előtte a szegedi papucsos legény. Később mégis jó volt. Dienes György­nek aranyóra ketyegett zsebében, mel­lényéről fényes lánc csüngött alá s becsületes munkában megkérgesedett ujjait gyűrűk ékesíték. Ezekért érdemes volt Dienest szeretni. A legény azonban nem szerette azt a nagy puccot. Még csak sejtésszerüleg élt lelkében a megcsalatás gondolata, de a féltés már belemarkolt a szivébe s marcangolta addig, mígnem öt lö­véssel befejezést adott a szerelmi idill­­nek. Csütörtökön este váratlanul toppant a lány elé, aki Dienest nem várta. Sok keserűség lehetett a legény szí­vében, mert nagyon szótalan volt. Majd mikor négyszemközt maradtak, izgatott hangon szólt a leányhoz: — Mari, jössz-e velem Szegedre ? Nem jó neked itt! A leány csak elnevette a dolgot s Dienes többé az este nem említette a házasságot. Hajnalban lakk cipőben, piros alsó szoknyában lépett be Dénesi Eszterhez a leány. — Félek néni! — mondotta. — Gyuri nagyon izgatott és revolver van nála! — Csak nem bolondult meg, — vá­laszolt az asszony s a Mari szobájába ment. — Ne bolondozz Gyuri fiam! — mondta ott a legénynek. — Délután elmegy utánad Mari is. — Nem megyek én ! — vágott közbe a leány, mire Dienes iszonyú dühös lett. — Nem jössz ? — rikácsolta. —• Ak­kor másé sem leszel! — Ezzel előkapva revolverét, mellbelőtte a leányt. Mari felsikoltott, az asszony pedig elkapta a legény kezét, az azonban kiszakította magát az asszony kezeiből s újra a lányra lőtt. A golyó ismét talált. Ez a tüdejét járta át a szép Marinak. A lány elfehéredett s fehér hálókön­tösen megjelent az első csepp piros vér. Megtántorodott, majd iszonyú erővel félrelökte az útból a legényt s az ajtót felszakitva, roskadozó léptekkel, kia­bálva futott a kút felé. Dienes utána. Még hármat lőtt a leányba, mikorra az a kapuhoz ért, összeroskadt. Ép akkor törték be a kaput. A kaputól 10—12 lépésnyire vérben forgó szemekkel, sápadtan, reszketve állt a legény. Kezében füstölgött a re­volver s egyik kezével kebelében ko­torászott. Majd mielőtt megfogták volna, el­dobta a revolvert s engedte magát a rendőrségre kisértetni, hol letartóztat­ták. A véres’’’­''' -icsos legény önma­gát is h­ar lőni, de patronja el­fogyott. Tett­e oká­t az mondta, hogy a leány 1 -■■. minden pénzéből kizsaro­la ( 1 órai vonattal a szegedi r-v---­ gházába kísérték. A let . A­ lik- 1904 március 6. Finita, Sziszeg, pattog a kályhában a tűz, Künn zúg a szél, ködfoszlányokat űzve, Csókkal-könynyel borított levelek Hamvadnak el a tüzbe’. Már az utolsó is lábot vetett. Az utolsó, a közönyös, a szürke — Egy asszony, fáradt, csöndes, kénytelen Belebámul a tüzbe . . . Farkas Imre. ÚJDONSÁGOK. Tájékoztató: Március 6. d. e. 10 órakor a külterületi iskolák gondnokságának ülése. Március 6. d. e. a ref. templomban a bibliaterjesztő társaság 100 éves fenn­állásának megünneplése. Március 6. d. u. 2 órakor ipartestületi közgyűlés. (?) Március 6. d. u. 3 órakor a Vörös­ Kereszt-Egylet közgyűlése. Március 6. d. u. a gépészek és gép­­tulajdonosok egyletének gyűlése. Március 6. este 8 órakor az iparos­ítják szórakoztató estélye. Március 6. este a fecskésparti olvasó­kör mulatsága. Március 6. este a Bálint-, Bajza- és Kistópart-utczai ártózikút-érdekeltség mu­latsága a Hajdúban. Március 9. d. e. 9 órakor törvény­­hatósági közgyűlés. Március 10. d. u. 4 órakor kincstári lo­vak felülvizsgálása a városházánál. Március 10. d. u. 4 órakor közigazgatási bizottsági ülés. Március 12—15. Országos vásár. Márc. 5. Kollegiális üdvözlettel kérjük azon laptár­sainkat, a­kik részére lapunk mai első szá­mát beküldöttük, szíveskedjenek velünk csereviszonyba lépni. — Törvényhatósági közgyű­lés. Városunk törvényhatósági bi­zottsága márczius havi rendes köz­gyűlését f. hó 9-én szerdán délelőtt 9 órakor tartja meg Dr. Lukács György főispán elnöklete alatt.­­ Csütörtökön délután 4 órakor ugy . csak a főispán elnöklete alatt köz­igazgatási bizottsági ülés — A gróf köszönt­konysága. A múlt héten Károlyi-féle földekre tartottak ár­lejtést a városi székház közgyűlési termében, a­hol a parcellákra osztott birtokot elég magas áron kinálgat­­ták. Erre a célra a hatóság ingyen engedte át a közgyűlési termet. Dr. báró Drechsel Gyula ügyvéd, gróf Károlyi Mihály jogi képviselője, a városnak emez előzékenységéért a gróf nevében köszönő levelet irt s a levélhez a város szegényei ja­vára 150 mond Egyszázötven koro­nát juttatott. A nemes gróf eme jószívűségét azért is felemlitésre méltónak tartjuk, mert a Károlyi grófok még nagyon keveset juttat­tak vásárhelyi birtokaik jövedelmé­ből a vásárhelyi jótékony intézmé­nyeknek és a város szegényeinek. — A kir. közjegyző gyásza. Városunknak érdemekben gazdag és közbecsült kir. közjegyzőjét Szilágyi Gyulát súlyos csapás és fájdalmas veszteség érte. Neje született Bo­rotvás Lidia 73 éves korában el­hunyt. Temetése holnap, vasárnap délután történik meg a csalogány­utcai gyászháztól. A lesújtott csa­lád a következő gyászlapot adta ki: Alólk­ottak fájdalomtól mélyen sújtott szívvel jelentik, hogy a felejthetetlen jó hitves, édesanya, nagyanya, anyós, testvér, sógornő és jó rokon alsó- és felső-dabasi és tetétleni Beretvás Lidia székelyf­öldvári Szilágyi Gyuláné folyó évi márczius hó 5-én hajnali 2 órakor, életének 74-ik, s boldog házasságának ^ 4 '1~ ti ^nnnri Aci rvvrri+völmoc

Next