Vásárhelyi Ellenzék, 1904. április (1. évfolyam, 23-47. szám)

1904-04-01 / 23. szám

I. évfolyam 23. szám. Hódmező-Vásárhely, 1904. péntek, április 1.1 krajcár (2 fillér). VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁR : Helyben Házhoz hordva félévre 3 kor., negyedévre 1­50 kor. Vidéken postán küldve félévre 7 kor., negyedévre 3­50 kor. FÜGGETLEN NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: H.-M.-Vásárhely, Andrássy­ utca 22. Megjelenik minden nap, fontos alkalommal hétfőn is. HIRDETÉSEK megállapított díjszabás szerint vétetnek fel. Főbb cikkeink: magyar kereskedelem. Iparosok nyugdíjintézete. Tornyai János sikere. Vörös kakas a tanyán. Lénárt — a pap. Éjjeli posta. A remete-király. Az élő halott. Magyar kereskedelem. A­ gazdasági tevékenység külön­böző ágazatainak összhangban kell lenniök egymással, a gazdasági ele­meknek kölcsönösen jó egyetértés­ben kell egymással állania, mert ezt a gazdasági élet törvényének kérlelhetetlen szigora így paran­csolja. Dacára ennek az örök ér­vényű igazságnak, azt látjuk, hogy az utóbbi időben sem a gazda, sem az iparos nincs megelégedve a maga helyzetével, mindannyi a ke­reskedő közvetítő nyereségére áhí­tozik. Hogy mennyiben jogos ez, vagy mennyiben jogtalan, arról itt nem beszélek, de az bizonyos, hogy csodálatos és helytelen fölfogás az, hogy némelyek a gazdasági élet kérlelhetetlen törvényével akarnak szembeszállani, mintha csak a vi­lágrendet óhajtanák megváltoztatni. A gazdák, a kereskedők elkerü­lésével szövetkezeteket alakítanak, pedig még föltéve azt is, hogy ná­lunk a nyerstermékek értékesítésére is alakulnának szövetkezetek, mint ahogy alakultak az adás­vevés köz­vetítésére, mik lennének ezek a szövetkezetek ? A kereskedők. A közvetítő kereskedelem csak nevet cserélne, de megmaradna eredeti mivoltában, mert ezt így paran­csolja a gazdasági élet törvénye. A szövetkezet tehát, bármennyire is akarják tagadni sokan, nem más, mint kereskedő, de ennek az intéz­ménynek csakis így van létjogo­sultsága, ha az tényleg nem más, mint kereskedő. Ha pedig a szövet­kezet kereskedő, akkor nemcsak méltányos, de jogos követelése is a kereskedelemnek, hogy az állam a kereskedők között ne mérjen kü­lönböző mértékkel, hanem azok mind egyforma elbánásban része­süljenek s ne részesüljön az egyik jogtalanul állami kedvezményekben, adóelengedésekben, míg az ugyan­olyan másik kereskedő fedezi a legtöbb direkt és talán indirekt adót is. Tiszta, világos következ­­­­ménye mi lesz ennek a viszszás­­ságnak. Elbukik az az osztály, mely eddig az állam bevételének legna­gyobb részéről gondoskodott és fel­emelkedik az, mely adót nem fizet. Hogy pedig ennek mik lesznek a következményei, ezzel mindenki tisz­tában lehet. Ha pedig majd az ál­lam egyszer a szövetkezetét úgy fogja tekinteni, mint kereskedőt, akkor meg is fog szűnni a harc a kereskedő és a szövetkezet között, mert az okos kereskedő mindig számít egy új, egy lehetőleges kon­kurenciával, csak nem számolhat egy olyan versenytárssal, melyet maga az állam külön és jogtalan kedvezményekben részesít. Ha pedig mi is majd a szövetkezetét, mint kereskedőt látjuk működni, mint aki a fogyasztó számára esetleg olcsóbbá tudja tenni szükségleteinek beszerzését, ami a szövetkezeti eszme szerint annak rendeltetése, hivatása is , akkor annak, aki igaz barátja a haladásnak, lehetetlen lesz nem szimpatizálni ezzel az új kortárssal. A viszony azonban ma még nem ez s mindenki, aki a szívén hordja a magyar kereskedelem fejlődését, haladását, szomorú szívvel nézi, hogy legelsőként maga az állam bénítja meg a kereskedelmet és viszi pusztulásba a kereskedőt. Saj­nos azonban, nem állhatunk meg ennél az első faktornál, jönnek még utána számosan. Eltekintve érdek­társainktól, hogy úgy mondjam, ter­mészetes szövetségeseinktől, a gaz­dáktól és iparosoktól, látunk még közéletünkben olyan visszásságokat, melyek sajnos, arra mutatnak, hogy a kereskedőnek barátja nincs — még önmaga sem az — csak el­lensége. Felsorolni ezeket az ese­teket, jelenségeket nem lehet, hi­szen napról napra, percről percre találkozunk velük, próbáljuk tehát csak a kereskedelemnek ezen mai szomorú helyzetét megvilágítani. A szövetkezeteknél az előbb még megemlékeztünk az állam jóakara­táról is. Maradjunk meg még kissé ennél s nézzük, hogy más alkalom­mal, más viszonylatokban is meny­nyire segíti elő érdekeinket. A ke­reskedelmi forgalom 80%-át a vasút bonyolítja le. Nézzük meg tehát, hogy a magyar állam vasúti háló­zat mennyire felel meg a hivatá­sán­ak, hogy a magyar kereskede­lem forgalmát lebonyolítsa? Elte­kintve anyagi hibáktól (vasúti ko­csik s különösen speciális kocsik, gyümölcsszállító, sűtött, hűtött ko­csik hiánya) első­sorban az látjuk, hogy Magyarországon két vasúti hálózat is van, mely nem magyar, hanem mindkettő külföldi érdeke­ket szolgál, külföldi portékát hoz be mesés olcsó áron, kiszorítva vele a hazait. Magyarország oly kicsiny, hogy természetes lenne az, hogy az ország forgalmát Budapest, mint az ország szíve, központja bonyo­lítsa le, de sajnos, nem így van, mert látjuk, hogy például Dunán­túlra Budapest nem tud szállítani, mert az országnak azt a részét Bécs, Trieszt, Grác látja el áruival. Szinte hihetetlen, hogy például Sop­ronnak nincs közvetlen vasúti vo­nala Budapesttel s nehezebb onnét Bpestre jutni, mint például Brünn­­ből. Természetes, e város lakói szükségletük 95°/6-át Bécsből szer­zik be. Vasúti politikánkat ime nagyjá­ban láttuk, nézzük meg a víziutak közlekedését, nézzük meg, hogy mire jó a mi legnagyobb gőzhajó­zási vállalatunk ? Teljesen és kizá­rólagosan arra, hogy a Duna vidék­­­kére magyar termék ne jöhessen, hanem Ausztria kezében lévén a­ vállalat — Magyarországon is né­met szellemű — kizárólagosan ki-­ szolgáltassa e vidéket az osztrák termékeknek. Igen szomorú bizony­ság erre, hogy éppen cukoriparunkra e válságos időben mennyire meg­tömte az osztrák cukoripar a Duna vidéket termékeivel a sur-taxe előtt s azóta is úgy, hogy a sur-taxe amúgy is gyönge hatását e vidéken talán sohse fogja érezni a magyar ipar. Folytassam-e ? Elmondjam-e a többi eseteket mind ? Aki ismeri kereskedelmünk és iparunk szomorú helyzetét, az tudja, hogy ez a téma kimeríthetetlen. sírásai­ Zoltán: Az ipartestület azonban a nyug­díjintézetet máig sem alakíthatta meg, mivel nem jelentkezett anyagi tag, amelylyel a nyugdíjintézet meg­alakítható lett volna. A múlt év végénél az ipartestület újból napi­rendre tűzte a nyugdíjintézet ügyét és azóta nagy buzgósággal készíti elő ezt az ügyet, ugyannyira, hogy ma már remény van arra, hogy a nyugdíjintézet közelebb megalakít­ható is lesz. Az ipartestület átdolgozta a nyug­díjintézet tervezetét olyképpen, hogy lehetővé tette, hogy a létesítendő nyugdíjintézetbe iparosokon kívül kereskedők is beléphessenek. Az ipartestület elöljárósága most föl­hívta a szegedi kereskedelmi és iparkamara kerületében levő összes kereskedelmi egyesületeket arra, hogy hassanak oda, hogy a nyug­díjintézetbe minél nagyobb számmal lépjenek be a kereskedők is. A nyugdíjintézet megalakítása ügyében április hó 7-én délután 5 órakor értekezlet lesz a szegedi ipartestület házában. Az értekez­letre szóló meghívókat a szegedi ipartestület bocsátotta ki és meg­hívta arra a szegedi ipari és ke­reskedelmi egyesületek vezetőit. Az értekezleten újból letárgyal­ják a kidolgozott alapszabályokat és megbeszélik az alakulás módo­zatait. Ugyanis, amennyiben ezer tag jelentkezik, a nyugdíjintézetet azonnal megalakítják. Már eddig közel hat­száz tagja van a nyugdíj­intézetnek és valószínű, hogy újab­ban annyian lépnek be a létesí­tendő nyugdíjintézetbe, hogy a ta­­vaszszal már megtarthatják a nyug­díjintézet alakuló közgyűlését is. Reméljük, hogy a helybeli iparosok szívvel, lélekkel felkarolják ezt az üdvös intézményt és sietnek a meg­alakítandó iparosok nyugdíjintézetébe minél számosabban belépni. Iparosok nyugdíjintézete. Értekezlet a szegedi ipartestü­letnél. A szegedi ipartestület évekkel ezelőtt mozgalmat indított azzal a törekvéssel, hogy a szegedi keres­kedelmi és iparkamara kerületében levő iparosok részére Szeged szék­hellyel nyugdíjintézetet létesítsen.­­ A mozgalmat szeretettel fogadták­­ az iparosok, akik egy időben össze is gyűltek Szegeden, amikor letár-­­gyalták a létesítendő nyugdijinté-­ zet alapszabályát is. Vörös kakas a tanyán. — Gyújtogatás a búzáért. — Hmv. márc. 31. (Saját tud.) A múlt esztendő no­vemberének utolsó előtti éjszakáján nagy pirosság ömlött el a vásár­helyi keleti­ égbolton, jelezvén, hogy ott nagy veszedelem van. A Lázár Imre pusztai gazda tanyáján égett a tiz éles hosszú szalmakazal. WESSELÉNYI GÉZA KÖNYVNYOMDÁJA Mindennemű nyomtatványok «Hazes is Ízléses N­ÓBHEZD-VÁSÁRHEL­Y « Bármily terjedelmű nyomtatványok a legrövi­divitelben a legmérsékeltebb áron I­észíttethető ■ — ■■■■■■— I9®Sfc elebeti idő alatt szakszerű kivitelben készülnek

Next