Vásárhelyi Ellenzék, 1904. április (1. évfolyam, 23-47. szám)
1904-04-01 / 23. szám
I. évfolyam 23. szám. Hódmező-Vásárhely, 1904. péntek, április 1.1 krajcár (2 fillér). VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁR : Helyben Házhoz hordva félévre 3 kor., negyedévre 150 kor. Vidéken postán küldve félévre 7 kor., negyedévre 350 kor. FÜGGETLEN NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: H.-M.-Vásárhely, Andrássy utca 22. Megjelenik minden nap, fontos alkalommal hétfőn is. HIRDETÉSEK megállapított díjszabás szerint vétetnek fel. Főbb cikkeink: magyar kereskedelem. Iparosok nyugdíjintézete. Tornyai János sikere. Vörös kakas a tanyán. Lénárt — a pap. Éjjeli posta. A remete-király. Az élő halott. Magyar kereskedelem. A gazdasági tevékenység különböző ágazatainak összhangban kell lenniök egymással, a gazdasági elemeknek kölcsönösen jó egyetértésben kell egymással állania, mert ezt a gazdasági élet törvényének kérlelhetetlen szigora így parancsolja. Dacára ennek az örök érvényű igazságnak, azt látjuk, hogy az utóbbi időben sem a gazda, sem az iparos nincs megelégedve a maga helyzetével, mindannyi a kereskedő közvetítő nyereségére áhítozik. Hogy mennyiben jogos ez, vagy mennyiben jogtalan, arról itt nem beszélek, de az bizonyos, hogy csodálatos és helytelen fölfogás az, hogy némelyek a gazdasági élet kérlelhetetlen törvényével akarnak szembeszállani, mintha csak a világrendet óhajtanák megváltoztatni. A gazdák, a kereskedők elkerülésével szövetkezeteket alakítanak, pedig még föltéve azt is, hogy nálunk a nyerstermékek értékesítésére is alakulnának szövetkezetek, mint ahogy alakultak az adásvevés közvetítésére, mik lennének ezek a szövetkezetek ? A kereskedők. A közvetítő kereskedelem csak nevet cserélne, de megmaradna eredeti mivoltában, mert ezt így parancsolja a gazdasági élet törvénye. A szövetkezet tehát, bármennyire is akarják tagadni sokan, nem más, mint kereskedő, de ennek az intézménynek csakis így van létjogosultsága, ha az tényleg nem más, mint kereskedő. Ha pedig a szövetkezet kereskedő, akkor nemcsak méltányos, de jogos követelése is a kereskedelemnek, hogy az állam a kereskedők között ne mérjen különböző mértékkel, hanem azok mind egyforma elbánásban részesüljenek s ne részesüljön az egyik jogtalanul állami kedvezményekben, adóelengedésekben, míg az ugyanolyan másik kereskedő fedezi a legtöbb direkt és talán indirekt adót is. Tiszta, világos következménye mi lesz ennek a viszszásságnak. Elbukik az az osztály, mely eddig az állam bevételének legnagyobb részéről gondoskodott és felemelkedik az, mely adót nem fizet. Hogy pedig ennek mik lesznek a következményei, ezzel mindenki tisztában lehet. Ha pedig majd az állam egyszer a szövetkezetét úgy fogja tekinteni, mint kereskedőt, akkor meg is fog szűnni a harc a kereskedő és a szövetkezet között, mert az okos kereskedő mindig számít egy új, egy lehetőleges konkurenciával, csak nem számolhat egy olyan versenytárssal, melyet maga az állam külön és jogtalan kedvezményekben részesít. Ha pedig mi is majd a szövetkezetét, mint kereskedőt látjuk működni, mint aki a fogyasztó számára esetleg olcsóbbá tudja tenni szükségleteinek beszerzését, ami a szövetkezeti eszme szerint annak rendeltetése, hivatása is , akkor annak, aki igaz barátja a haladásnak, lehetetlen lesz nem szimpatizálni ezzel az új kortárssal. A viszony azonban ma még nem ez s mindenki, aki a szívén hordja a magyar kereskedelem fejlődését, haladását, szomorú szívvel nézi, hogy legelsőként maga az állam bénítja meg a kereskedelmet és viszi pusztulásba a kereskedőt. Sajnos azonban, nem állhatunk meg ennél az első faktornál, jönnek még utána számosan. Eltekintve érdektársainktól, hogy úgy mondjam, természetes szövetségeseinktől, a gazdáktól és iparosoktól, látunk még közéletünkben olyan visszásságokat, melyek sajnos, arra mutatnak, hogy a kereskedőnek barátja nincs — még önmaga sem az — csak ellensége. Felsorolni ezeket az eseteket, jelenségeket nem lehet, hiszen napról napra, percről percre találkozunk velük, próbáljuk tehát csak a kereskedelemnek ezen mai szomorú helyzetét megvilágítani. A szövetkezeteknél az előbb még megemlékeztünk az állam jóakaratáról is. Maradjunk meg még kissé ennél s nézzük, hogy más alkalommal, más viszonylatokban is menynyire segíti elő érdekeinket. A kereskedelmi forgalom 80%-át a vasút bonyolítja le. Nézzük meg tehát, hogy a magyar állam vasúti hálózat mennyire felel meg a hivatásának, hogy a magyar kereskedelem forgalmát lebonyolítsa? Eltekintve anyagi hibáktól (vasúti kocsik s különösen speciális kocsik, gyümölcsszállító, sűtött, hűtött kocsik hiánya) elsősorban az látjuk, hogy Magyarországon két vasúti hálózat is van, mely nem magyar, hanem mindkettő külföldi érdekeket szolgál, külföldi portékát hoz be mesés olcsó áron, kiszorítva vele a hazait. Magyarország oly kicsiny, hogy természetes lenne az, hogy az ország forgalmát Budapest, mint az ország szíve, központja bonyolítsa le, de sajnos, nem így van, mert látjuk, hogy például Dunántúlra Budapest nem tud szállítani, mert az országnak azt a részét Bécs, Trieszt, Grác látja el áruival. Szinte hihetetlen, hogy például Sopronnak nincs közvetlen vasúti vonala Budapesttel s nehezebb onnét Bpestre jutni, mint például Brünnből. Természetes, e város lakói szükségletük 95°/6-át Bécsből szerzik be. Vasúti politikánkat ime nagyjában láttuk, nézzük meg a víziutak közlekedését, nézzük meg, hogy mire jó a mi legnagyobb gőzhajózási vállalatunk ? Teljesen és kizárólagosan arra, hogy a Duna vidékkére magyar termék ne jöhessen, hanem Ausztria kezében lévén a vállalat — Magyarországon is német szellemű — kizárólagosan ki- szolgáltassa e vidéket az osztrák termékeknek. Igen szomorú bizonyság erre, hogy éppen cukoriparunkra e válságos időben mennyire megtömte az osztrák cukoripar a Duna vidéket termékeivel a sur-taxe előtt s azóta is úgy, hogy a sur-taxe amúgy is gyönge hatását e vidéken talán sohse fogja érezni a magyar ipar. Folytassam-e ? Elmondjam-e a többi eseteket mind ? Aki ismeri kereskedelmünk és iparunk szomorú helyzetét, az tudja, hogy ez a téma kimeríthetetlen. sírásai Zoltán: Az ipartestület azonban a nyugdíjintézetet máig sem alakíthatta meg, mivel nem jelentkezett anyagi tag, amelylyel a nyugdíjintézet megalakítható lett volna. A múlt év végénél az ipartestület újból napirendre tűzte a nyugdíjintézet ügyét és azóta nagy buzgósággal készíti elő ezt az ügyet, ugyannyira, hogy ma már remény van arra, hogy a nyugdíjintézet közelebb megalakítható is lesz. Az ipartestület átdolgozta a nyugdíjintézet tervezetét olyképpen, hogy lehetővé tette, hogy a létesítendő nyugdíjintézetbe iparosokon kívül kereskedők is beléphessenek. Az ipartestület elöljárósága most fölhívta a szegedi kereskedelmi és iparkamara kerületében levő összes kereskedelmi egyesületeket arra, hogy hassanak oda, hogy a nyugdíjintézetbe minél nagyobb számmal lépjenek be a kereskedők is. A nyugdíjintézet megalakítása ügyében április hó 7-én délután 5 órakor értekezlet lesz a szegedi ipartestület házában. Az értekezletre szóló meghívókat a szegedi ipartestület bocsátotta ki és meghívta arra a szegedi ipari és kereskedelmi egyesületek vezetőit. Az értekezleten újból letárgyalják a kidolgozott alapszabályokat és megbeszélik az alakulás módozatait. Ugyanis, amennyiben ezer tag jelentkezik, a nyugdíjintézetet azonnal megalakítják. Már eddig közel hatszáz tagja van a nyugdíjintézetnek és valószínű, hogy újabban annyian lépnek be a létesítendő nyugdíjintézetbe, hogy a tavaszszal már megtarthatják a nyugdíjintézet alakuló közgyűlését is. Reméljük, hogy a helybeli iparosok szívvel, lélekkel felkarolják ezt az üdvös intézményt és sietnek a megalakítandó iparosok nyugdíjintézetébe minél számosabban belépni. Iparosok nyugdíjintézete. Értekezlet a szegedi ipartestületnél. A szegedi ipartestület évekkel ezelőtt mozgalmat indított azzal a törekvéssel, hogy a szegedi kereskedelmi és iparkamara kerületében levő iparosok részére Szeged székhellyel nyugdíjintézetet létesítsen. A mozgalmat szeretettel fogadták az iparosok, akik egy időben össze is gyűltek Szegeden, amikor letár-gyalták a létesítendő nyugdijinté- zet alapszabályát is. Vörös kakas a tanyán. — Gyújtogatás a búzáért. — Hmv. márc. 31. (Saját tud.) A múlt esztendő novemberének utolsó előtti éjszakáján nagy pirosság ömlött el a vásárhelyi keleti égbolton, jelezvén, hogy ott nagy veszedelem van. A Lázár Imre pusztai gazda tanyáján égett a tiz éles hosszú szalmakazal. WESSELÉNYI GÉZA KÖNYVNYOMDÁJA Mindennemű nyomtatványok «Hazes is Ízléses NÓBHEZD-VÁSÁRHELY « Bármily terjedelmű nyomtatványok a legrövidivitelben a legmérsékeltebb áron Iészíttethető ■ — ■■■■■■— I9®Sfc elebeti idő alatt szakszerű kivitelben készülnek