Vásárhelyi Ellenzék, 1904. április (1. évfolyam, 23-47. szám)

1904-04-01 / 23. szám

1904 április 1. maximum majdnem változatlan raa­­­olt. Európa nyugati felében az idő sapadékos, szeles lett, mig keleten záraz maradt. A hőmérséklet több­­yire keveset sülyedt. Hazánkban 7 idő felhősebb és a nyugati ré­­teken csapadékos lett. Helyenként lénk délkeleti szelek uralkodnak s a reggeli hőmérsékletek az előző apitól lényegtelenül különböznek. O­slat: Nyugatra forduló szelekkel üres és sok helyütt csapadékos idő árható. — Anyakönyvi hírek: Meg-­­altok: Balog Mihályné szül. Lé­árt Judit 48 éves, Juhász József 7 éves, és Simon Pál 26 éves. Lénárt — a pap. — Temetés a pusztán. — Hmv. 1904 márc. 31. (Saját tud.) Három, illetőleg négy pap­éi lesz itt szó, ebben a tragikomikus­ásárhelyi históriában. Egyik pap : Pap János pusztai nin­­setlen polgár, másik a halott fia, har­­madik Lénárt Máté — az avatatlan pap negyedik az igazi — lelkész. Az történt ugyanis, hogy a múlt hó­ii meghalt a pusztán a görög keleti állású Pap János kis­fia, az Imre verek. Az embernek elég baj a haláleset, a pénze van is a temetésre, hátha incs ! Akkor még nagyobb baj. Kis koporsóra csak jutott, sírásónak, m­erátornak is csak szorított valahogy gy kis pálinkára valót az apa, a pap­zámára azonban semmi se maradt. Épen erről folyt a szó a halottas áznál, mikor egyszerre csak betoppan Lénárt Máté, a közeli níncsetlen cim­­ora. — Ne busulj János! — bátoritá Pa- 101 Lénárt. Nem kell pap, ha pedig kelle­tt vagyok én. Eltemetem én a fiad, el s búcsúztatom, akár a pátriárka!.. — Jól beszél Máté szomszéd! Hagyta telyben az anya. — Hogy az Isten is adja meg érte, így történt azután, hogy a pusztai­emetőben, az egyszerű­ polgár, Lénárt Máté nincsetlen ember mondott bucsuz­­atot a kis Pap Imre koporsója fölött. Elsiratták, megsiratták a halottat, az­tán hazamentek. Lénártnak még le is kellett írnia a búcsúztatót, annyira tet­­tett a gyászoló népeknek. Most azonban egy kis baj történt. A hvatásos lelkész ugyanis feljelentette lénártot a papolásért. A többi most már az ügyészség vé­­lményétől fog függeni. MŰVÉSZET. Tornyai János újabb sikere. A mi Tornyai Jánosunk a minapi­zegedi sikere után, most ismét agy elismerésben részesült. Megírtuk, hogy egy nagy képé­­nek, A juss-nak nagy vázlatát fel­ül­dözte a fővárosba a tavaszi tár­­s­ra. Ez a hatalmas kompozíciója, fesés színhatásokkal megfestett és rős technikával megrajzolt kép­ltalános feltűnést keltett a társa­­in , maga Berzeviczy Albert köz­­ktatásügyi miniszter is megdicsérte. Vásárhelyi Ellenzék Az egész fővárosi sajtó egyértel­­műleg elismeri Tornyai János ki­váló és erős tehetségét és nagyon sokat várnak alkotásaitól. Természetes dolog, hogy kiváló földinknek eme sikerét teljes öröm­mel hozzuk olvasóink tudomására és egyes lapokból a kritikai sze­melvényeket a következőkben kö­zöljük : A Pesti Napló ezeket írja Tor­nyairól : „De egyenesen kiátkoznák azokat, akikben ez a különös művészi elem olyan nagyon szólal meg, hogy ural­kodni látszik a többi elemen. Tornyai János képe bizonyára kétségbeejtené őket. Mert ennek a fiatal embernek képében a tantételek becsülését csak nagynehezen fedeznék föl. Pedig ér­vényesülnek benne azok a tételek. Csakhogy legelsőnek a bátor, a vak­merő temperamentum szólal meg. De megszólal a rajz hatalmas nagyvonalú­ságában, a színfoltok elosztásának nagy­szerű puritánságában és erejében, a fény és árnyék biztos elrendezésében. Ez a száz hibában leledző nagy vázlat, ez a megdöbbentő rajzbeli fogyatékos­ságot sínylő kép: nagystílű, nagy, ne­­mespátoszú, impozáns festői érzésről tanúskodó festmény.“ Az újság így ír Tornyairól: „És hol vannak a legeslegújabbak, a feltűnő csillagok ? Egyetlenegy biz­tató alakot látunk, Tornyai Jánost, ezt az eddigelé sötétben lappangó alföldi fiút, kinek a most megnyilt szegedi műtárlaton való feltűnését oly jóleső örömmel registráltuk a minap. Egyet­len hatalmas vázlatot küldött (A juss 98. sz.), mely azonban meg sem köze­líti a szegedi tárlaton levő különös technikájú képeit. Amazok az életből ritka éles szemmel ellesett alakok, ez a nagy képe pedig amaz alakok­ból összeállított s igy nem oly köz­vetlen hatású alkotás.“ A Pesti Hírlap­ban ezeket olvas­hatjuk Tornyairól: „Itt látunk egy másik művészi errup­­ciót is Tornyai János nagyobb vász­nán. Tornyai szegedi (?) művész és már a régi műcsarnokban kitűnő rajzokat állított ki, azóta sokat hallgatott. Most „A juss“ című vásznán erős drámai kompozíciót, igen szélesen, de kissé vázlatosan festve mutat be. Képét ő maga is csak vázlatnak mondja. Tár­gya az örökség felett veszekedő pa­rasztok s nagy stílje ugyancsak sokat igér.“ A Budapesti Hírlap így kritizálja Tornyait: „Egy fiatal művész, Tornyai János, sok dicséretes törekvéssel dolgozik, igazán dolgozik, jusson marakodó pa­rasztjai lekötik érdeklődésünket s vár­juk bizalommal, a­mit ezután hoz majd, mert ez a képe még befejezetlen, ezen még túlpazarul csurrantja a fes­téket.“ Az Egyetértés­ben ez áll Tornyai­ról : „A hetedik teremben, Vágó, Juszkó, Mendlik mellett Tornyai Jánosnak „A juss“ című, érdekesen megkompo­nált, erősen Munkácsy hatását éreztető vázlata érdemel említést.“ SZÍNÉSZET. A szegedi színház műsora. Heti műsor. Pénteken: Szünet. Szombaton: Szünet. Vasárnap d. u.: Bukov, a székelyek hóhéra. (fél helyárakkal.) Vasárnap este: Tavasz. (Lónyai Pi­roska első föllépte.) Éjjeli posta. A háború. A koreai harctéren tegnap meg­történt az első komolyabb összecsa­pás és bár csak az előőrsök mérkőz­tek, a kissebb csata elég vehemens volt, amiből arra lehet következtetni, hogy a nagy ütközetek rendkívül elkeseredett küzdelem keretében fognak lefolyni. A japáni parlament­hez intézett jelentésében Togo ten­gernagy beismeri eddigi kudarcait kijelenti, hogy Port-Arthur bevétele nehéz feladat, a­melyik nem egy­könnyen fog sikerülni. 8.45 K., 100 mm. 79 k. 8.45 K., 100 mm. 80 k. 8.60 K., 300 mm. 80 k. 8.55 K., 100 mm. 80 k. 8.60 K., 4000 mm. 79.2 k. 8.50 K., 100 mm. 79 k. 8.52 V2 K., 3100 mm. 78.5 k. 8.47V2 K„ 860 mm. 79 k. 8.47­5 K„ 500 mm. 77.5 k. 8.35 K., mind­három hó­napra. Mezőhegyest: 5030 mm. 77.2 k. 8.35 K., három hóra. Pest megyevidéki: 700 mm. 79.5 k. 8­40 K., 300 mm. 79 k. 8.35 K„ 300 mm. 79.5 k. 8.35 K., 100 mm. 79 k. 8.40 K., 130 mm. 78.5 k. 8.32 5 K., 1200 mm. 78.5 k. 8.27­5 K., mind három hónapra. Tolnai: 5300 mm. 76.5 k. 8.05 K., három hónapra. Bánsági: 5000 mm. 77.5 k. 8.21­5 K., három hónapra. Bácskai: 50 mm. 76.5 k. 8.20 K., három hónapra. Zab: 100 mm. 5.70 K., 100 mm. 5.50 K., 100 mm. 4.47 5 K. 100 mm. 5.45 K., mind készpénzfizetés mellett. Tengeri: 100 mm, 5.34 K. készpénz­fizetés mellett. Az árak 50 kig.-ként koronaértékben ér­­tendők. Japáni jelentés a gyújtóhajó támadásról A Berliner Lokalanzeiger-nek je­lenti egy magántávirat Jokohanából: „Togo admirális hivatalos jelen­tése hírt ad arról, hogy a japáni hajóraj ismét megkísérelte a port­­arthuri kikötő bejárását eltorlaszolni. E hó 27-én hajnali 3 órakor négy nagy kereskedelmi gőzös torpedók fedezete mellett közeledett a kikö­tőhöz, azonban az orosz erődítmé­nyekről olyan sűrű ágyutüzelés fo­gadta a kereskedelmi hajókat, hogy azok elpusztultak, még mielőtt a be­járáshoz értek volna, így az eltorla­szolás nem sikerült. A japániak ré­széről két tiszt és hét matróz elesett. A kereskedelmi hajókon levő sze­mélyzetet a japáni torpedók meg­mentették.­ Togo tengernagy a port-arthuri kikötő legutóbbi elzárási kísérletéről szóló je­lentésében megemlíti, hogy a gyújtó­hajó személyzete azokból a tisztekből és legénységből áll, akik az első gyújtó­­hajótámadás után életben maradtak és most kérve­ kérték, hogy az újabb kísér­letnél is őket alkalmazzák. Hiroso kapi­tányt akkor tépte szét egy orosz golyó, a­mikor önfeláldozó hősiességgel a már kudarcot vallott kísérletet még tovább akarta folytatni. Togo végül beismeri, hogy a kikötő elzárása a japánnak egy taktikai hibája miatt nem sikerült, mert két-két japáni hadihajó közt elég hely volt, hogy az orosz torpedóhajók köztük átmehessenek. Orosz főhadiszállás. A Berlinar Tageblatt közli, hogy a keletázsiai orosz hadsereg főhadi­szállása most Liaujong. A hatóság távirati rendeletet kapott, hogy sür­gősen rendezze be Kuropaikin szál­lását. A város egy nagy haditábor, a­melyből naponta indulnak ki a csapatok minden irányban. A kínaiak készségesen szolgálnak és dolgoznak az oroszok számára, nyilván azért, mert megrettentek az oroszok nagy haderejétől. Verescsagin tanácsa, Verescsagin, Kuropaikin barátja figyel­meztette az orosz hadügyi kormányt, hogy sietve küldjön újabb csapatokat a harctérre, mert Japán végső esetben 600 ezer főnyi sereget képes moz­gósítani. KÖZGAZDASÁG. A tőzsde. Jó kínálat és ugyanoly kereset mel­lett készbuza eleinte változatlan volt. Utóbb azonban megszilárdult és a for­galomba került 50,000 mm. 5 fillérrel magasabb árakon kelt el. Rozs ártartó irányzatú. Búza. Tiszavidéki: 200 mm. 80 k. 8.60 K. 200 mm. 79 k. 8.60 K., 100 mm 80 k. Eladatott­ . 3 REGÉNYCSARNOK. A remete-király. (II. Lajos bajor király.) 2 Történeti regény. Magyarosította : Tölgyesy Mihály. „Bizony legjobb lenne!“ hagyta ezt helyben Juan. „Meg is kísértem én ezt mindjárt. Ugyan hogy is hív­ják azt a fiatal­embert." „Azt hiszem, Andrisnak mondta Zingo," szólt Pablo. Juan oda állt a barlang szélére s kikiáltott : „Hé, Andris úr!“ „No mi baj ?* kiáltá vissza Andris. „Valamit mondanék ... izé . . . nem békülnénk ki ?“ „Ki az ördög haragszik? Maguk jöttek ide ellenséges szándékkal! Maguk ostromoltak engem a bar­langban !" „Bolondok voltunk !“ „No igen szép, hogy megjött az eszük. De azért ezzel ki nem fog­nak rajtam! Én ki nem eresztem magukat a barlangból élve. Egyál­talán nem is tudom felfogni, mit keresnek maguk itten?“ „Hát az öszvéreinket keressük!“ „Miféle öszvéreket?“ „A­miket az ön két társa elhaj­tott tőlünk.“ „Az én két társam nem hajtotta el senki öszvérét!“ méltatlankodott Andris. „Egyikük báró, másik tábor­nok, tehát egyátalján nincsenek arra utalva, hogy öszvéreket lopjanak. Hanem igenis más lopta el azokat!“ „Talán bizony tudja?“ kérdé Juan. „Hogy ne tudnám! A tolvaj senki más, mint Zingo és társa, ki­teg­­tegnapelőtt este sajátkezüleg meg­fojtottam. Az öszvéreket itt is hagy­ták, midőn megugrasztottam őket.“ „Tehát megvannak az öszvérek?* ujjongtak a hajcsárok. „Meg hát! Ott legelésznek a bar­lang mögött lovainkkal egyetemben.“ „Oh ereszszen ki bennünket, Andris úr!“ „Ohó! Nem megy az oly könnyen.* „De csak bocsásson ki. Úgy is letettünk már minden ellenséges szándékról. Jó barátok leszünk.“ „No jó!“ felelt Andris. „Kibocsá­tom oly feltétellel, hogy Zingot nekem megkötözve kiszolgáltatják. Ha ezt megteszik, akkor elhiszem, hogy felhagytak az ellenséges­kedéssel.“ A hajcsárok tanakodni kezdenek. „Mit szóltok ehhez, pajtások?* kérdé­s van.

Next