Vásárhelyi Ellenzék, 1904. július (1. évfolyam, 99-125. szám)

1904-07-01 / 99. szám

1904 július 1. közben a dalárda és a szegedi hon­véd-zenekar közreműködésével. A rendezőség értesítése szerint a kugliverseny iránt már is akkora az érdeklődés, hogy kénytelenek délután helyett, délelőtt 10 órakor megkezdeni. Enyiben változást szen­ved a programra. Nábókos Najjános és Férgedi Mártony jó szomszédok. Nábókos: No hát ez a­z ellenséges új­ság megmontta mán ujj­ön a­zigassá­­got a toronyalji tekintetes urakrul. Férgedi: Hejbe is hattam minden sorát, mer hogy annak a szerkesztyűje igencsak esméri ozt a dürgést, ahogy a zirásából kivettem. Nábókos: Én is ammondó vónék, mer hogy a szeméres tapasztalatutjaim szerént is tösz az a­zurféle ott a hé­­vatalban ojan pocskot a szögényszekű­ paraszti embörön, hogy lé nem mosná ászt azután még a szögedi árvíz se. Férgedi: Hát kend nászom miér nem tösz róla, hisz kend afféle bizokmányi tag, oszt szavalja föl kend a torony­alji perezsbitériumba, észt a főispány urat kegyetlenül igasságos embernek mongygyák, már segít az a bajukon. Mer higygye meg kend nászom, hogy ha mi tudnánk keresni a­z igasságun­­kat, oszt nem röszketnénk minden éhenkórász diturnista előtt, oszt hogy elmönnénk andeksziára a kihön hogy a­zijen dógok tartoznak, hát lönne ám annak foganatútya. Nábókos: Hiszen csak né venék én ijen oskolázatlan paraszti ember! Már a nyakuk közé csörgetnék. Tennap is hogy észt a porciót kipörcselte tüllem ez a Czeglédi, mondok hogy kerülök már egyet, oszt egy füst alatt beadom ezután a zárva köcscsön után is a zin­­teröst. Benyitok azután abba a hiva­­talba, ahun ojan kalickákba dógozná­­nak a zembörök, oszt mondok egy ojan hitványos dongája urnak, hogy a zin­­terös erányába járok. A zűr se hall, se lát, hanem a faképnél hagy, oszt beiszkiröl egy másik kalickába, a hun nagy öszöm-iszom, meg nagy pipálás fojt ép. Úgy félszemmel odapislantok, háturamfia van ott a­z asztalokon min­den ami gusztusos, kohász, szalonna, töpörtyű, kisüstön főtt vásárhelyi tör­­kös, homoki karcos, de még csak elő­sorolni se tudom hogy mi minden. Mon­dok magamba, hogy ezek bizon bér­emelés nélkül is csak jól élnek, de hát csak éljenek is. Megkérdem oszt oszt a kéklajbis hajdút, hogy kinek a torára vóna ez a nattisztesség, oszt hogy le­­hetne-e most intezest fizetni. Aszondi oszt, hogy biz­ott névnapot laknak s hogy a zijen napon sose csináljak al­kalmatlanságot a szemészetnek. Oszt mi­után vettem is észre, hogy ojan görbénformán méregetnek végig a zu­­rak, hát mondom nem zavarom a mu­­lacsoságukat, pedig szó ami szó, én nem vagyok ugyan ojan uriember, oszt hogy igy nem is ügen tudom észt a zűri mórest, de már aszondom, hogy a böcsületes nevem napját csak otthon laknám el, mer hogy az a hivatal nem olasmire van teremve, oszt ha én vó­nék a pógárnagy, csak betönném a­zi­jen fránya szokások után a kapufélfát. Férgedi: Mán ehhen nem értök ná­szom. De ha kend mongygya hejbe hagyom, mer hogy okos embernek le­het esze, de a gazdagnak még van is ! Hanem mongygya kend, hogy a zijen dógot mér nem szerkesztik ki azok a naszszáju újságos urak. Mondok hogy be is lódulok hozzájuk, oszt fölmondom nekik észt a sort is. Nábókos: Hát csak mönynyék kend. Hanem asztán jó vigyázzák amikor a­z ellenséges szerkesztyükhön kocogtat, nehogy azokhon a fájntos uideres fe­­hércselédökhön gyüszmököjjön be, mer hogy ük is ott ötögetnek abba a Tö­rök Bálint-féle örökségbe, osztszemre­­való fehérnépség kiváltkép a­z egyik, csap kerek a szeme, mint egy buszba­­járó üveglikker, oszt olyan fényes mint a . . . a . . . Férgedi: No, no csak neki ne hec­­celje kend mán magát, mer mán lá­tom, hogy képes vóna rossz fát tönni s a tűzre, a zébatta . . . Nábókos : Hát szén öreg ember nem vén ember nászom ! Férgedi: Hát ebbe maragygyunk! Nábókos: Jójeakát! Vásárhelyi Ellenzék KELETI HARCTÉR: 1904. június 10. Kuropatkin parancsa. Kuropatkin tábornok parancsot adott ki a hadseregnek, hogy az el­esett és fogoly japánokkal úgy bán­janak, a­mint az a bátor ellenséget megilleti, az elesett katonáknak adják meg a katonatiszteletet és a meg­sebesült katonánákról úgy gon­doskodjanak, mintha oroszok vol­nának. Ez a rendelet viszonzása akar lenni annak a kitűnő bánás­módnak, melyben az orosz sebesül­tek a japán kórházakban részesültek. Sajnos, utolsó időben arról jönnek jelentések, hogy a sebesült oroszok­kal durván bánnak, kínozzák és meg­csonkítják őket. A hadsereg rendeleti közlönye jelenti, hogy 21-én Szai­­macsinál két lövész megcsonkított holttestét találták és több hasonló esetet közöl, mikor is a japánok rosszul bántak az orosz tisztekkel. A lap hozzáteszi, hogy a hadsereg képviselői szívesen hinnék, hogy a kínaiak, nem pedig a japánok követték el a kínzásokat. De kiderült, hogy a japán katonákat feljebbvalóik nem­ akadályozzák meg a kínzásokban és­­ semmiképpen sem különböznek Ázsia­­ régi barbár népeitől. A főparancsnok Volkov altiszt­nek a György keresztet adományoz­ta, mert sikerült neki a kínai nyelv­­ ismeretével kínainak öltözve Szjön-­ csönbe a japán táborba jutni és azt kikutatni. Jelentést téve parancs­nokának, egy japánoktól megszál­lott helyre jött és 13 főnyi japán járóőrre bukkant, mely tudakozó­­­dott az orosz haderő állásáról. Gyanakodni kezdtek reá és kihall­­­­gaták. Revolverével több embert lelőtt­­ és egy japán lovon elmenekült. Meg-­­ állapították, hogy, a japán ágyúk­­ nem visznek oly messzire, mint az­ oroszok. A japánok még mindig gránátokat használnak, melyekből elsüléskor mérges gázok áramlanak ki s amelyeket a nemzetközi egyez­mények tiltanak. Ugron Gábor azt indítványozza, hogy tűzzék azt az átiratot napi­rendre s annak rendje-módja szerint tárgyalják. Az elnök: Annak idején napirendre fogják tűzni s tárgyalni fogják. Egy­ben tudomásul vétetik. Fölkiáltások a baloldalon: Nem vesszük tudomásul. Olay Lajos : Nem vettük tudomá­sul, mert hiszen tárgyalásra tűz­tük ki. Az elnök: Magát a bejelentést vették tudomásul csak, de a minisz­terelnök átiratát azért tárgyalni fogják. Ugron Gábor: Ha valamit tudo­másul veszünk, akkor már fölösle­ges a tárgyalás. Az elnöki enun­­ciáció ezért helytelen, vonja azt vissza. Tisza István: E fölött már egy­szer vitatkoztak s akkor megállapit­­tották, hogy a kvótamegállapitás a­ felség joga s azt a képviselőház meg nem változtathatja. (Zaj a bal­oldalon.) Mindamellett most tárgyalni­ lehet az átiratot. Polónyi Géza: A parlamentnek igenis jogában van megvizsgálni, hogy a kvóta megállapításának meg voltak-e maga törvényes föltételei.­­ Különben most nem erről van szó, hanem arról, hogy az elnök „tudo- ] másul vétet“ olyasmit, a­mit csak­­ később fognak tárgyalni. Ez volt a hiba. Tisza István : Miután fölfogásunk között nincs eltérés, az elnöki enun-­­ ciációnak nem lehet különböző ér­telmet kölcsönözni. Szóló is azt vallja, hogy a képviselőháznak joga van megvizsgálni, váljon a kvóta megállapításának megvoltak-e a tör­vényes előföltételei. (Helyeslés.) Az elnök : Következik a napirend: a költségvetés tárgyalása. Pintér Sándor: Hosszasan bírálja a kormány politikáját, összehason­lítja azt a volt kormányok patiká­jával s arra az eredményre jut, hogy Tisza iránt nem lehet biza­lommal. A harcmező, melyen a nemzet jogaiért küzdenek — mondja — nem egyenes, hanem hepehupás, sőt süppedés is. Fájó szívvel nézi a beteg nemzetnek még betegebb képviselőházát ezen a göröngyös harcmezőn. Korona és nemzeti kép­viselet egyenrangú tényezők az ál­lam életében. A kilences bizottság programm­­ját bírálja. Azt vitatják, hogy vív­,­mány az, hogy a hadsereg iskolái-­­­ban néhány tantárgygyal magyarul tanítanak. Még abban az esetben is, ha minden tárgy magyarul tanít­tatnék, vívmányról nem lehetne szó, mert a nyelv jogát csak érvényesí­tenék, nem pedig kegyképen kap­­nák azt. A magyar zászló színe piros-fehér-zöld s ez úgy összefor­­j­rott a magyar nemzet szivével, hogy­­ onnan kiirtani semmi erővel nem­­ lehet. Országgyűlés. — Expressz tudósítás. — Csütörtök jön. 36. Báró Feilitzsch Arthur ül az el­nöki székben. Bejelenti, hogy a miniszterelnök átirata megérkezett a kvóta megállapítása dolgában. TÖRVÉNYKEZÉS: Ítélkezés dr. Soós Kálmán ügyében. — Express-tudósítás. — A budepesti királyi Ítélőtábla ma délelőtt 9 órára tűzte ki dr. Soós Kálmán volt törvényszéki­­ bírónak , és társának, Schwarcz Ábrahám ügynöknek nyolc nap előtt letár­gyalt bünpörében az ítélet kihirde­tését. közgazdaság. Helybeli piaci árak. Búza ............................... 8.50 — 8.60 Árpa .. .. .................. 5.90 — 6.— Kukorica......................... 5.50 — 5.60 Sertés............................... 51.--------52.— Szalonna ......................... 55.— — 56.— Zsír ............................... 78.------ 80.— NYILT-TÉR. E rovatban közlöttekért nem vállal fele­lősséget a Szerkesztőség. Nyilatkozat. A „Vásárhelyi Híradó“ újdondásza lapja szerdai számában, a „Kata nenő citroma“ cím alatt személyemmel fog­lalkozott. Valótlanságokat irt, sértő hangon. Kértem a szerkesztőket, hogy tegyék ezt jóvá. Megtagadták. Ez az eljárás reájuk vall. Kénytelen vagyok tehát a kérdéses újdonságban foglalta­kat ez után hazugságnak bélyegezni s kénytelen vagyok a lap újdondászának pajtáskodóan tolakodó hangját kereken visszautasítani. Pajtáskodjanak a szer­kesztő urak a piaci kofákkal, a kikkel talán jól meg is érthetik egymást, de tisztességes asszony jó hirét-nevét ok­talanul ne pellengérezzék ki, ha pedig van rá lelkük, úgy legyen ahhoz is lelkük, hogy azt jóvá tegyék! Hódmezővásárhely, 1904. junius 30. Özv. Hellerné Kohn Katalin. r. Az ítélet. Fél tiz óra volt, mikor az itélő­­tanács tagjai megjelentek a tár­gyalóteremben és dr. Horváth Béla elnök kihirdette az ítéletet, amely így„szól: Ő felsége a király nevében! A budapesti királyi Ítélőtábla a meg­vesztegetés bűntettével, illetve ab­ban való bűnrészességgel vádolt dr. Soós Kálmán és társa elleni ügyben a megtartott zárt ülésben a következőleg ítélt, Dr. Soós Kálmán ellen az első bíróság által hozott ítéletet annak indokai alapján helybenhagyja, Schwarcz Ábrahámot pedig a négy­rendbeli zsarolás kísérletének vádja alól fölmenti és ehhez képest az ítélet foganatba vételétől számított egy évi börtönnel és három évi hivatalvesztéssel sújtja; az ekként megszabott büntetésből az 1900. február 9-től november 13-ig előze­tes letartóztatásban, illetőleg vizs­gálati fogságban töltött két hónap beszámíttatik. Az ítélet többi ren­delkezése és közbenszóló végzése helybenhagyatik. Ezután az Ítélet indokolása olvastatott fel. Az Ítélet ellen Dr. Balogi György főügyész­helyettes, Dr. Vaisz Sándor (Soós védője), Soós bíró, Edvi Illés Károly helyettese (Schwarcz védője) sem­miségi panaszokat jelentettek be. Az ítéletkihirdetés ezzel délelőtt tíz órakor véget ért. 12 éven felüli fiúk rikkancsok­nak magas jutalék mellett fel­­vétetnek kiadóhivatalunkban. D­indenes kerestetik a Gyulai cognac és pálinka­főzde fiókjához azonnali bel­é­pésre.

Next