Vásárhelyi Ellenzék, 1904. szeptember (1. évfolyam, 151-176. szám)

1904-09-01 / 151. szám

o­ rásból értesülünk, a vállalkozó cég jogi képviselője ily irányban már a büntető feljelentést is benyújtotta az ismeretlen tettes ellen a nyomozás foganatosítása céljából. Bírói szemle. Hogy a bekövetkezhető és előre­látható perekben szilárd jogi alapra támaszkodhassanak a felek, a vál­lalkozó cég képviselője Morvai No­vák Gábor, már ma lépéseket tett az iránt, hogy ezen ügyben haladék­talanul, előzetes bírói szemre fogana­tosíttassák. Szükséges ez a végből, hogy megállapíttassék kétségen kívül és ahhoz értők nyilatkozata alapján, hogy tulajdonképen kit terhel hát a a mulasztás, a felelősség. Megállapítandó elsősorban is, hogy várjon a Borsos József tervei meg­felelők voltak-e, megállapítandó, hogy a kivitel tervszerű volt-e, a beépí­tett anyag milyen minőségű volt stb. Mint halljuk, a bírói szemle a legrövidebb időn belől foganatosít­tatni is fog s majd annak eredmé­nyéhez képest fogunk e kérdéssel behatóbban foglalkozni. ÚJDONSÁGOK. Néprajzi muzeum. A kiállítás egyik legszebb részét képezte a város minden részéből összehordott néprajzi muzeum s az ott elhelyezett tárgyak a vidéki és fővárosi vendégek csodálatát is ki­érdemelték. A kiállítási és képzőművészeti bizottság időt és fáradságot nem kímélve kutatta ki és hordta össze a tárgyakat, hogy a kiállítás ezen része is méltó legyen a kiállítás fé­nyéhez és városunk méltóságához. Fáradozásukat és törekvéseiket a legteljesebb siker koronázta, mert maga a nép, is melynek soraiból a tár­gyak legnagyobb része összehorda­­tott, gyönyörködött a felhalmozott és kiállított néprajzi tárgyak soka­ságán, szépségén és változatosságán. Mi sem természetesebb, hogy ilyen érdeklődés mellett és az országos néprajzi múzeum igazgatójának See­­mayer Willibaldnak, de magának a közoktatásügyi államtitkárnak. Zsi­linszky Mihálynak a buzdítására a városi tanács elhatározta, hogy egy később alapítandó városi múzeum részére a megszerezhető néprajzi tárgyakat megveszi s azoktól, akik a múzeum számára tárgyaikat az ajándékozó nevének feltüntetésével felajánlják, a legszívesebben elfo­gadja. Hittük mindannyian és jo­gunk is volt hinni, hogy városunk értelmes népe megérti a néprajzi múzeum megalapításának nagyfon­­tosságú horderejét és tárgyaikat — a legszegényebb rétegből értve, — ha már nem ajándékba, de méltá­nyos árért engedik át a város szá­mára. Joggal hihettük ezt azért is, mert ha már egyes tárgyakhoz csa­ládi hagyományok fűződnek is, azo­kat a tárgyakat a múzeumban örök időre megőrzik, míg ellenben újból a házhoz hordva sokkal könyebben elkallódnak elpusztulnak és eltörnek. És a város senkitől sem kívánja ingyen tárgyainak átengedését, ha azonban akad felvilágosult és jó­lelkű adakozó, aki a magasztos célt megértve, a leendő múzeum meg­alapításához csak egy szemernyivel is hozzájárul, annak neve az aján­dékozott tárgyon fel lesz tüntetve s abban nemcsak ő, hanem mara­dékai is bármikor gyönyörködhet­nek. És most mi történik? A tulajdonosok egy része, valljuk meg a kisebb rész, szívesen áten­gedte tárgyait a múzeumnak ingyen, a legnagyobb része hajlandó ugyan eladni, hanem olyan iszonyú árakat kérnek, hogy ilyenformán a múzeum megalapításából és a tárgyak meg­szerzéséből nehezen lehet valami. Ma délután e sorok szerény író­jának jelenlétében történt meg, hogy egy egyszerű butelláért, mely­nek beszerzési ára talán 15 krajcár lehetett s a melyet tulajdonosa mostanában bizonyára soha sem használt s a mely rövidesen el is kallódott volna, ha a bizottság meg­bízottja egy kamra sötét sarkából, vagy a pókhálós padlás szúette ge­rendájáról ki nem ássa, képes volt érte 20, szóval is húsz koronát el­kérni. Egy egyszerű, régi bibliáért, mely lehet, hogy százával akad, ha utána járnak s mely a legjobban számítva is öt koronánál alig ér többet, a tulajdonosa képes volt 250, szóval is kétszázötven koronát kérni. És nem is adták olcsóbban. Ez csak két példa a nagyon sok közül. De elég jellemző is, úgy látszik, hogy a tárgyak tu­lajdonosai, a­kik a kiállított tárgya­kat a kiállítás előtt úgyszólván semmire sem becsülték, mert leg­nagyobb részét ócska limlomok és rongyok közül kellett előhalászni, mert hogy azokat kiállították, úgy felbecsülték és olyan hallatlan ára­kat kérnek érte, hogy szóba sem lehet velük állani. Mi a magunk részéről több fel-­ világosodott gondolkozást vártunk volna népünktől. Szégyen és gya­lázat lesz a városra, hogy kicsi­nyes szűkkeblűség és fukar krajcá-­ roskodás miatt e szép eszmének már csirájában meg kell halnia. Szinte hihetetlen, hogy a mi né­pünk a szép dolgokért egyáltalában ne lelkesedjék. És ha mégis úgy volna? ügy az elég szomorú való­ság és még sannyarubb kilátás e város jövendő fejlődésére. — spr­. —­­ — Az ősz. Hiába mondja a nap­tár : ez itt még augusztus. Mi úgy érezzük, hogy itt az ősz a hideg leheletével, borongós, felhős egé­vel. Ha kinézünk az ablakon, átlát­hatatlan szürke felhő takarja be a szemhatárt. Csurog az eső, kip-kop, kip-kop s a levegő telve sűrű ned­vességgel, mely ránehezedik a szívre, mint a láthatatlan bánat. Tudja Isten, hiába omlik az eső, nincs öröm benne, bár sok tikkasztó hét elhervasztó forrósága után kö­vetkezett el. Olyan következetlen is ez az időjárás, akár egy kormány­­párti politikus, ki mást ígér és mást tart be. Akkor, midőn élet duzzadt volna föl utána, nem hullt volna egy csöpp, most, miután siralmas, leégett, fakult az erdő, mező, kert, most mintha bánatkönnyeket hul­latna az idő. Bizony bánatkönnye­ket. Közeleg a tél, nagy a nyomo­rúság, az ínség. — Főispánunk Amerikába. Newyorkból táviratozzák, hogy az interparlamentáris magyar csoport tagjai hétfőn déli 1 órakor szeren­csésen megérkeztek Newyorkba, ahol úgy az amerikai magyarok, mint az ottani hivatalos körök ré­széről fényes fogadtatásban volt ré­szük. Apponyi Albert gróf, a­ki pár nap előtt Liverpoolból indult útnak, Lukács György főispánunkkal, szep­tember 3-án érkezik meg. —­ Hivatal elfoglalás. Juhász Mihály polgármester, ki hat heti sza­badságidejét a tegnapi nappal eltöltötte, a mai napon hivatalát elfoglalta. — Bizottsági ülés. A száraz­­ér­ ármentesítő társulat véleményező bizottsága szeptember hó 9-én Sze­geden ülést tart, a­melyre a város képviseletében a polgármester is meghivatott. — Az ínség. Alig közepes ga­bonatermés, nagymértékű takar­mányhiány, borzasztó szárazság és töméntelen tűzvész után méltán tű­nődhetünk el mindnyájan arról: lesz-e a népnek a télen át, egészen újig elegendő kenyere. A kormány­hatóságoknak a tűnődésen felül még az is kötelességük: bizonyosan meg­tudni, hol lesz és hol nem lesz. A hol pedig nem lenne, ott minden lehetséges módon gondoskodni kell róla, hogy legyen. Magyarországon ínségnek, vagy éppen éhségnek lenni nem szabad. De hál’ istennek, még nincs is. A gond még nem ínség, a szegénység még nem éhhalál. S mégis, már kongatják, nem a ne­héz gondokkal férfiasan küzdő vi­dékeken, hanem a dühös pártosko­dás budapesti orgánumaiban a vész­harangokat kongatják, nem azért, mintha az ínség már itt volna, vagy mert eljövetelét biztosra vennék, hanem hogy a kongatással felriasz­tott népnek napról-napra a fülébe­­ rágják: te ínséges vagy, te éhen­­ fogsz halni, te meg fogsz fagyni és ki fogsz vándorolni. Mert a kor­mány és a hatóságok nem tesznek a te ínséged ellen semmit, de sem­mit. Sőt exequálnak, licitálnak té­ged adóhátralékokért. Holott te ín­séges vagy­ ínséges, igenis az vagy, jól jegyezd meg ezt. Követeld te­hát bátran, a­mit az ínségesnek­­ joga van követelni — s majd meg­látod, hogy megtagadják tőled . . . Nos az efféle kongatások és inségre­­bujtogatások után még mindig nincs ugyan ínség a nép között, de a kongatók és bujtogatók esze, ízlése, erkölcse és lelkiismerete annál ín­­ségesebb. — Kevés a végrehajtás. A végrehajtók a végrehajtásokból él­nek és igy magyarázható az, hogy a végrehajtók hivatalos lapja fájda­lommal konstatálja, hogy Magyar­­országon most kevés a végrehajtás.­­ Keserűen panaszkodik, hogy a le-­­­folyt évben negyvenezerrel kevesebb­­ végrehajtás történt, mint 1902-ben.­­ Sajnos, ez a panasz nem eléggé alap­­pos, mert bizony a végrehajtók a le­folyt évben úgyis 314.000 végrehaj­tást foganatosítottak. — Tisztek a párbaj­elenes ligában. A magyar honvédemi mi­nisztérium megengedte, hogy a nem tényleges szolgálatban álló honvéd­tisztek és honvédtiszthelyettesek a pár-­­­bajellenes ligának tagjai lehessenek.­­ Örömmel vesszük ezt tudomásul, mint jelét annak, hogy az a közép­kori fölfogás, a­mely a párbaj avult , intézményét a hadsereg tagjaira nézve minden körülmények között­­ kötelezővé tette, végre engedett me­­­­revségéből és humánusabb, a kor szellemének jobban megfelelő gon­dolkodásnak engedett tért. — A gyámpénztári pénzek elhelyezése. A belügyminisztérium tájékoztató adatokat gyűjt arra néz­ve, hogy a törvényhatóságok saját gyámpénztárukban a kiskorúak és gondnokoltak összesítetten kezelt pénze mily összegben, hol és mily kamatozás mellett van gyümölcsö­­zőleg elhelyezve. A miniszter emiatt a közigazgatási bizottságot fölhívta, hogy a megfelelő adatokat a városi főszámvevő által összeiratván, a kimutatást 1. évi november hó vé­géig hozzá terjessze föl. A kimuta­tásban csak az összesített kezelés alá tartozó pénzek elhelyezési mó­dozatait kell föltüntetni. Amennnyi­­ben tehát a gyámpénztárban egyes kiskorúak és gondnokoltak tulajdo­nát képező értékpapírok, pénzinté­zeti betéti könyvek és adóslevelek megfelelőleg elkülönítve kezeltetnek, azokat a kimutatásba nem kell föl­venni. ■ — Ellopott kendő. Varga La­jos Buvár­ utcai lakos panaszt emelt a rendőrségnél, hogy augusztus hó 27-én, addig mig ő távol volt, az udvari ablakot betörték és egy ab­lak függönyül szolgáló, 3 K. értékű női kendőt elloptak. A rendőrség az ismeretlen tettest Dreba Eszter cselédleány személyében kinyo­mozta. — Szerencsétlenül járt tűz­oltó. Mónus Mihály tűzoltó még augusztus 28-án a színkör előtti tér locsolásánál jelen volt s ott hirtelen rosszul lett, úgy, hogy a mentő­kocsin kellett őt hazaszállítani. La­kásán vérhányás vett erőt rajta s a hivatalos jelentés szerint ma éjjel meg is halt. A Kiállítási anyagok árve­rése. A kiállítási sátrak faanyaga kisebb-nagyobb részletekben, to­vábbá a kimaradt tárgyak szeptember 2-ikán, pénteken délelőtt árvereztet­­nek el. Az árverés reggel 7 órakor a jószágkiállítás területén kezdődik és később a körfal alatt, majd a főgimnázium és a városháza udva­rán folytattatik. ■ — Találtatott. A rendőrségnél van egy ezüst nyaklánc, egy küstök 24 fillérrel, mint talált tárgyak. Iga­zolt tulajdonosuk ott átveheti. — Időjárás. Európa időjárása Oroszország kivételével megtartotta száraz jellegét. A hőmérséklet több­nyire emelkedett. Hazánkban az idő szárazabb jelleget öltött, a­mennyi­ben az eső a keleti részeken is ke­vés kivétellel megszűnt. A nappali hőmérséklet magasabb, az éjjeli hő­mérséklet azonban alacsonyabb lett. Jóslat: Száraz és meleg idő vár­ható. Jó mellékkereset. Lapunk kiadóhivatala úgy rendelkezett, hogy a Vásárhelyi Ellenzék a külterüle­ten is árultassék. E végből szük­sége van kiadóhivatalunknak oly megbízható férfiakra vagy nőkre, a­kik lapunkat a külterületen, akár hónapszám, akár percent szerinti dí­jazás mellett árusítják. Biztos és könnyű mellékkeresetre tehetnek szert e lapelárusítók. A­kik az áru­sítást eszközölni óhajtják jelentkez­zenek a Vásárhelyi Ellenzék kiadó­hivatalában, a főutcán, a katolikus templom átellenében. zx Bépáti viz. A legpompásabb ásványvizek egyike a Répáti viz. Ez a kellemes savanyú víz, akár borral ele­gyítve, akár természetben, a legkitű­nőbb üdítő és gyógyító italok közé tar- Vásárhelyi Ellenzék 1904 szeptember 1.

Next