Vásárhelyi Ellenzék, 1904. november (1. évfolyam, 203-228. szám)

1904-11-01 / 203. szám

a munkások sem lesznek oly bolon­dok, hogy sok száz kilométerre övéiktől, 2 korona 50 fillér napibé­rért a vasútépítő vállalkozó igáját nyögjék. A munkás becsülettel meg­dolgozik, megizzad, verejtékkel gyöngyözik a most is elég sovány napszámért és öngyilkosságot kö­vetne el, ha a messze idegenbe ily olcsó bérért munkába állana. 3. Bucsánás. A mai napon, válto­zott körülményeim miatt, leteszem e lap felelős szerkesztését, melynek bölcsőjénél állottam s a melyben hivatásom iránt érzett szeretettel vágytam mindenha szolgálni az ol­vasókat és a közt. Az újságírás idegölő, de gyönyörűséget is nyújtó foglalkozásától megválók, a lapszer­kesztés háborgó, de azért fenséges tengeréről egy csendesebb révbe hajózom. Évek óta igyekeztem új­ságírói tollammal az újságolvasó közönségnek a legerősebb igyeke­zettel és szerény tudomásommal a legjobbat nyújtani. Midőn kijelen­tem, hogy ez alkalommal az olva­sóktól fájdalmas szivvel veszek bú­csút, kérem tartsanak meg ezután is emlékezetükben. Espersit János. TAMÁS-ROVáT. — Elöljáró beszéd. — Lapunk eddig is minden erejét arra fordította, hogy a munkálkodó, dolgos magyar nép érdekeit védje, ugyén-baján segítsen. Ugyanazon célt szolgáljuk, a­mikor munkás­­rovatot nyitunk, melyben a mun­­­­kálkodó magyar nép előforduló pa­naszait, jogos kívánságait közölni fogjuk. • A munkálkodó magyar népnek nin­csen újságja, a­mely síkra szállna ezekért a derék emberekért, a­kik­ből a nemzet katonaságának szine­­java, adófizető polgárságának a zöme kerül ki. Nálunk, Vásárhelyen van talán a legnagyobb szükség olyan újságra, a­mely a munkálkodó ma­gyar nép érdekeit mindenféle más elemmel szemben megvédelmezze. Már régóta hányra-veti az Ellen­zék szerkesztősége a kérdést, a­melynek eldöntése immár haloga­tást nem tűr. Elhatároztuk tehát, hogy Munkás-rovatot nyitunk s al­kalmat adunk mindenkinek, hogy panaszával, jó tanácsával, indítvá­nyával a nagyközönség és a ható­ság elé a nyilvánosság útján járul­hasson. Mozgalmunk célja az, hogy a munkálkodó magyar nép helyzetén javítsunk, az eddigi visszásságokat megszüntessük, mindenkit abba a jogába helyezzünk, a­melybe köte­lességének teljesítésével jogosult. A munkálkodó ember fáradságos keze munkájából kerül ki minden falat az emberek szájába és a­ki nekünk a kenyeret adja, a munkál­kodó magyar, éppen oly jogokat él­vezzen, mint a­ki a kenyeret ké­nyelmesen, munka nélkül megeszi! Ha a kenyeret megbecsüljük, tisz­teljük is azt a kezet, a­mely ne­künk nyújtja. A ki dolgozik és két keze munkájával keresi a betevő falatját többre becsülendő, mint az, a­ki nagy hetykén karosszékébe dőlve gondtalanul vájja ki ínyenc gyomra részére a fehér cipó belét. Arra az úri kényelemre szokott, gőgös emberre nem számíthatunk, ha ve'z*:ly környez. D'e a tblgos­­ kezű í 'í—j *■** CU-i­.e* ujjtony száz halálra kész, ha a haza ügye úgy kivánja. Vessünk csak egy pillantást ha-­­zánk történetébe és látni fogjuk,­­ hogy mindig a munkálkodó magyar nép, a föld művelői védték, mentették meg a hazát. Az Ellenzék tehát csak köteles­séget teljesít, a­mikor a magyar nép szolgálatába szegődik oly mó­don, hogy újságjában minden tel­hető módon harcolni fog a munkál­kodó magyar nép érdekeiért. Harcunk azonban csak úgy viszen diadalra, ha a munkálkodó magyar nép velünk kezet fog s érette folyó küzdelmünkben minden eszközzel támogat, nemcsak azzal, hogy az Ellenzék iránt érdeklődik és azt ol­vassa, hanem főként azzal, hogy jogos panaszaival, ügyével-bajával, apró-cseprő dolgával hozzánk for­dul bizalommal, őszintén ! Mi a leg­nagyobb készséggel teszünk eleget mindannak, a­mihez a munkálkodó magyar népnek ezeréves történeti érdemei folytán joga van! Rajta tehát! Mi módot nyújtot­tunk a munkálkodó magyar népnek hogy segítsen magán s csak rajta múlik, hogy ügyét diadalra vigyük. Mától kezdve mindennap állandó rovat lesz a „ Munkás-rovat ", s min­denki bátran igénybe veheti azt, mert mi mindenkinek a jogosult pa­naszát meghallgatjuk és annak or­voslásáért minden eszközzel har­colni fogunk. Szerkesztőségünk mindenkor a legnagyobb készséggel áll a mun­kálkodó magyar nép rendelkezésére! A siker biztos reményében bont­juk ki zászlónkat, melynek nemzeti szalagján jelszavunkként olvasható :­­ mindent a munkálkodó magyar népért! ÚJDONSÁGOK. — október 31. — A szerk­esztőség­­ből. Őszinte sajnálattal közöl­jük, hogy lapunk felelős szer­kesztője Espersit János úr a mai nappal megvolt a szerkesztő­ség kötelékéből. A derék, ked­ves munkatársnak, az agilis szerkesztőnek és a h­ű bajtárs­nak távozását mélyen sajnál­juk s midőn uj pályájához szi­vünkből kivánunk szerencsét, reméljük, hogy írásaival a jö­vőben is szerencséltetni fog bennünket, a mennyiben hiva­talos elfoglaltsága megengedi. E hírrel kapcsolatban közöljük, hogy lapunk ugyancsak a mai naptól kezdődőleg szerződtette szerkesztői minőségben Nagy Béla fővárosi hírlapíró urat, ki széles munkakedvel, nagy am­bícióval és nemes buzgósággal foglalta el a szerkesztői asz­talt. —­ Változás történt a kiadó­hivatalban is. Wesselényi Géza nyomdatulajdonos úr ugyanis ugyancsak a mai nappal átvette a Vásárhelyi Ellenzék kiadóságát s a legmesszebb menő anyagi ál­dozatokat hozta meg, csakhogy az oly szép lendületet vett Vá­sárhelyi Ellenzék minden tekin­tetű­n versenyezhessék a mo­dern, gondosan szerkesztett vi­déki napilapokkal. S ha még bejelentjük lapunk igen tisztelt olvasóinak, hogy a Vásárhelyi Ellenzék politikai lappá tétele céljából is lépéseket tettünk s hogy a politikai lap­pá való átalakulás igazán csak a közeljövő kérdése, hiszszük, hogy a minket szerető, támo­gató közönség, a jövőben fo­kozottabb melegséggel veszi pártfogásába a mi fiatal, fejlő­dő vállalatunkat. A lapot fele­lős szerkesztőként dr. Gonda József úr fogja jegyezni. — Külterületi istentiszte­letek. November hó folyamán a következő külterületi iskolákban fognak rel. lelkészek által istentisz­teletek tartatni: nov. 6-án délelőtt Kispusztán és Külső-Szerháton, d. u. Szőkehalmon. Nov. 13-án d. e. Belső-Erzsébeten és Rácuton. Nov. 20 án d. e. Kopáncson, d. u. Gor­­zsán. November 27-én d. e. Kistó­­völgyön, d. u. Mátyáshalmon. Az istentiszteletek mindenik helyen d. e. 9, d. u. 2 órakor kezdődnek. — Gyűlés az iparegyletben. Vasárnap délután 5 órakor az ipar­egyletben dr. Endrey Gyula elnök­lete alatt választmányi ülés volt, melyen a tagok majdnem teljes számmal jelentek meg. Az ülés elején az elnök bemutatta a kiállí­tás igazgatóságának köszönő leve­lét, egyúttal nagy melegséggel em­lékezett meg a kiállítás vezetősé­gének sikeres és fáradhatatlan munkásságáról. A választmány egy­hangúlag elfogadta az elnök amaz indítványát, a­mely szerint az ipar­egylet dr. Szalay József kiállítási elnök érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti, erről őt értesíti s jegyzőkönyvileg köszönetet szavaz ifj. Szilágyi Gyula egyesületi al­­elnöknek, Tokodi Ferenc és Tóth József igazgatósági tagoknak a ki­állítás sikerében való közreműkö­désért. Elhatározta továbbá a vá­lasztmány, hogy az előző évek szo­kásához híven az idén is megtartja e hó folyamán a Katalin bálát. A bálrendező bizottság elnökévé egy­hangúlag Késői István gyógysze­részt váasztották meg, a kinek ed­dig is nagy érdemei voltak a Kata­lin bálák rendezése körül s a­ki e tisztében már sok szépet produkált. Ezután dr. Gonda József ismertette részletesen a péntek esti felolva­sások programmját, melyet a vá­lasztmány örömmel vett tudomásul. Az iparos ifjak önképző egyletének kéthetenkint vasárnap este tartandó szórakozó estélyeire az egyesület nagytermét a választmány díjtala­nul átengedte. — Egyháztanácsi ülés. Az ev. ref. egyháztanács november hó 1-én kedden délelőtt 9 órakor ülés tart, melynek napirendje a következő: 1. Kölcsönügyek. 2. Esperesi körlevél, szavazás elrendelése egyházkerületi tanácsbiróságra, Szabó Bálint segéd­lelkész kibocsátványa. 3. Tabáni templomépittető bizottság jegyző­könyve. 4. Bizottsági jelentés a tabáni lelkészlak kályháiról. 5. Jelentés az elkészült 2 új tanterem átvételéről. 6. Jelentés és leltár az anyaköny­vek átvételéről. 7. Bizottsági javas­lat a Kovács Ferenc-féle hagyaték felhasználására vonatkozólag. 8. Je­lentés pénztárvizsgálatról. 9. Ref. vegyes énekkarunk a tanulásra he­lyet kér. 10. Városi tanács átirata a széna és nádvállság ügyében. 11. Tereh Gy. jelentése a külterületi iskolák népességéről. 11. Kenézné, Kotormán Róza a vallástanítás diját kéri. 13. Fejes Imre és társai bér­lők óvadékletétel elengedését kérik. 14 Ügyészi jelentés az ártéri kiro­vásokra vonatkozólag. 15. Segély­kérés s egyéb elnökileg előterjeszt­hető ügyek, hitelesítés iránti intéz­kedés. Hunvásárhelyen, 1904 okt. 29. Juhász Mihály főgondnok, Pap Imre lelkész-gondnok. — Gyermekészszel. Bandiról szól a dal. A rakoncátlan fickó elszólta magát, még pedig elég találóan. A mamája ugyanis csaknem napon­kint szokott neki mesélni különféle tündérek és törpék viselt dolgairól. A csavarintós eszü fiú tegnap ezt kér­dezte a mamájától, mikor az Tündér Ilonáról tartott neki okos prédikációt: — Mond, anyuci, mért nem mondo te már egyszer olyan mesét is, hogy egy hadnagy egy szegény lányt vet feleségül ? — A reformáció évfordu­lója. Épen 387 esztendeje annak hogy Luther Márton reformátor a wittenbergi székesegyház kapuján 95 tételt ragasztott ki. E hittételei között volt a protestantismus ve­leje, a hit cselekedetek nélkül is üdvözít. E napot ünnepelték meg ma a protestáns hívek. Reggel 1 órakor a ref.­us-templomban is­teni tiszteletet tartottak, melyet Szűcs László s. lelkész tartott era­lékbeszédet s a tanulók énekkar énekelt. Jelen voltak az egyház elöljárók, papok, tanítók és az elem iskolák növendékei. Tiz órakor pe­dig a főgimnáziumi tornacsarnok­ban volt ünnepély a reformáció era­lékére, melyet dr. Imre Lajos igaz­gató nyitott meg alkalmi beszé keretében, majd énekeltek és sza­valtak, mire az ünnepély, melye nagy közönség vett részt, Bánya Sándor vallástanár buzdító szavá­val véget ért. — Az ármentesitő társult közgyűlése. A körös-tisza-maros ármentesitő társulat közgyűlési tár­gyalásainak előleges értekezlete ok­tóber 30-án, vasárnap volt. A vá­lasztmányi ülés november 3-án les, mig, a közgyűlést 4-én, pénteké tartják meg a városháza közgyű­lési termében. — Cigányk­áta. Messze, hét o­szágra nagy hire volt a Czutor Jósi nótájának. Rikató és mosolyt fakasz melódiák sirtak és kacagtak a cir­kalma húrján. De bizony az már i­gen volt. Czutor Jóska már csak­­ angyaloknak muzsikál. Odakinn aluss­ álmát a temetőben és a sirja fölé már csak az emlékezet fáklyája hí­heti, hogy egykor élt és szerette Most, hogy az őszi szellő elhozta holtak ünnepét, a kegyelet lerója ta­tozását Czutor Jóskával szemben. Czutor Béla bandája holnap elzara­dokol ifjan elköltözött cimbalmosa f­jához s méltó módon fog áldozni az hanton, a mely ezentúl Golgotha leend a vásárhelyi nótázó népne Holnap, kedden este, 6 órakor a Cu­tor Béla bandája megrnkatja szár fáit, újra elsiratja a kedves halott a kinek a nevéhez oly sok kedv emlék, — mosoly és köny, — fűződ A vásárhelyi közönség, a mely ann szor gyönyörködött a Czutor Jós nótázásában, ránduljon ki holnap temetőbe, keressse föl Jóska cimb­ e».sárh«**yi lEtjennek novemberül

Next