Vásárhelyi Ellenzék, 1904. december (1. évfolyam, 229-254. szám)

1904-12-01 / 229. szám

1904 december 1 országszerte óriási kelendőségnek ör­vend. Főraktára Hódmezővásárhelyen, Deutsch Zoltán, fűszerkereskedőnél van a János-téren. A Répáti viz­es li­teres üregekben 22 fillér, egy literes üregekben 32 fillér. A gyomor, a tüdő és a vizeleti szervek betegségeiben szen­vedők tegyenek próbát e kitűnő gyógy­­tallal. PLETYKÁK. A tromf. Két cimbora ül a korcsmában, a­melyben kivülök és az egy szál korcs­­mároson kívül senki sincsen. A borivó komák már rég elhagyták őket, mert úgy egy óra felé jár az idő. Isznak, isznak. Nem szólnak egymáshoz. Az egyik balra, a másik jobbra dől szé­kében. Nagyokat ásítanak. Az unalom nyavalyája mintha megbénította volna kedélyüket. Egyszerre csak egymásra néznek, vizsgálgatják egymás arcvoná­sait, bambán tekintenek egymás sze­meibe. Végre az egyik megszólal: — Te, Laci, neked olyan görbe orrod van, hogy mindenki azt hinné rólad, hogy zsidó vagy . . . A Laci egyelőre nem felel, iszik egyet, aztán ásit, nézegeti pajtása áb­­rázatját. Most megnyílik nagy lustán az ajka s hosszan, vontatottan mondja: — Te, Zsiga! Neked oly hosszú fü­leid vannak, hogy mindenki szamár­nak néz . . . Még a vak is . . . G. M.* A koplaló kisleányok. Ma van a napja, a mikor kiváncsi­­ leányok önként koplalásra fogják ma­­­­guk­at, hogy ezért a kis áldozatért éj­szaka megjelenjék álmukban jövendő­belijük. András napja lesz holnap s András napnak éjszakáján jelenik meg­­ éhes kislányok álmában a vőlegény. Persze, a régi babona nem elégszik­­ meg a koplalásai, hanem kíván külön­böző más segítő eszközöket is, így csak este szabad pár falat kenyeret enni, de az első falat kenyér nem az éhes gyomrocskába, hanem a párna alá vándorol. Mielőtt a kiváncsi kisasz­­szonykák lefeküsznek, meg kell mos-­­­daniok (de megtörülközniök nem sza-­­bad), meg­­ kell fésü­lködniök szépen s­­ azután törülközőt, kefét, fésűt a falat s kenyérrel együtt a párna alá rejteni s­­ ugyanoda kell tenni még valamit, a mit rendes körülmények között férfiú visel, ellenben a franciák ezt a ruha­darabot kimondhatatlannak jelzik. Ez-­­után nem szükséges más, mint el-­ aludni s akkor biztos a hatás — ha­­ pedig nem jelentkeznék, az sem olyan­­ nagy baj, hiszen egy hónapig sem kell­­ várnia a kis kiváncsiaknak, karácsony éjszakáján gombócot főzhet, ólmot önthet s az bizonyos, hogy akkor meg­tud mindent. Pletyka a pletykákról. A pletykák novemberi pályázata le­zárult. 69­ pletyka érkezett be. 37 kö­­zölhetetlen. 32 közölhető. Ezekből 14 már lapunk hasábjain meg is jelent. A rovatvezető ma adta át a közölhetők­nek talált pletykákat a bíráló bizott­ságnak, a­mely az első díj odaíté­lése tárgyában jövő hét elején dönteni fog. Az ezután érkező pletykák már a decemberi pályázaton vesznek részt. Az első díj a decemberi pályázaton is 10 korona arányban állapíttatott meg, de szükség esetén második díjat is kitűz a szerkesztőség. Vásárhelyi Szenzére A múlt hónap folyamán elért szép eredmény avval biztat, hogy a jövő­ben még többen fognak pályázni. Abellino, Perzsia sipkák ránt táron es H Figyelmébe ajánljak 2 ■2 a férfi közönségnek » OB loss . £ Friedmann József 5' * E £ (Andrássy­ utca 8. sz. 5« | it­aikán-ház) **"| 7. e úri divat-üzlet ét 5 £ ! “ 3 Figyelmes kiszolgálás ! | * Szabott árak! | |* 1 8 5 Legnagyobb kalapraktár | MUNKÁS-ROVAT. A sztrájkok és a kereske­delemügyi miniszter. A sze­gedi kereskedelmi és iparkamara egyik utóbbi üléséből kifolyólag a szegedi ipartestület kérése folytán­ fölterjesztést tett a kereskedelem­ügyi miniszterhez, hogy a szapo­­­rodó sztrájkmozgalmakkal szemben­i hatékony kormányintézkedés létess­­­zék. Most érkezett erre a miniszter felelete, melyben közli, hogy a maga részéről is szükségesnek vélt korm­ányhatósági intézkedések iránt a tárgyalásokat már megindította, melynek során arra törekszik, hogy­­ a munkások jogos érdekeinek sé­relme nélkül a munkaadók érdekei­­ is kellően megvédessenek. Országos munkaközvetítés. Nagyfontosságú reformterven dol­goznak a kereskedelemügyi és bel­ügyminisztériumban. E két minisz­térium intenzíven foglalkozik a munkaközvetítés országos rendezé­sével. Ez az akció szorosan össze­függ a munkás-szakegyesületek­­ megrendszabályozásával s azzal a tervvel, hogy a kormány munkás-­­ kamarák és titkárságok szervezé­­­­sére törekszik. A munkásközvetí­­tésre vonatkozóan pedig a kor­mánynak az a szándéka, hogy a­­ budapesti munkásközvetítő intézetet­­ kibővíti s országos központtá teszi. A szervezést nem német, hanem a­­ belga minta után csinálnák. KELETI HARCTÉR. — november 30. Port-Arthur előtt. Port-Arthur ostromáról az a leg­újabb hivatalos hír, hogy a japánok­­ egy 205 méteres domb ellen sikeres­­ támadást intéztek. A távirat szerint ezzel a Porth-Arthur teljes meg­szállására szükséges munka 90 szá­zalékát elvégezték. Ha igaz a japá­nok számítása, úgy két-három hétnél előbb alig várható a hatalmas erőd bevétele, mert körülbelül hat hónapja, hogy a japán sereg Port-Arthur os­tromlását megkezdte. Más tokiói tá­viratok nem hangzanak ily rózsásan és máris arról beszélnek a japán fővárosban, hogy a mostani támadás lesz az utolsó és ha ez sikerül, ki­­éheztetéssel fogják kapitulációra kényszeríteni a várost. Ma azonban az ilyen kísérletnek még kevesebb jogosultsága van, mint azelőtt, mert a balti flotta egy hónap alatt köny­­nyen elérhet a kelet-ázsiai vizekre. Kuropatkin tábornok azt jelenti a cárnak, hogy a japánok e hó 27-én újra támadólag léptek föl. Gabarov tábornok is ilyen értelmű jelentést küldött, de azzal a vigasztaló hírrel kiegészítve, hogy a megtámadott orosz osztály visszaverte az ellen­séget. Később a japánok meg akar­ták kerülni az orosz jobbszárnyat, de ezek ágyúi visszavonulásra kény­­szerítették. KÖZGAZDASÁG. Helybeli piaci árak. Bim ................................... 9.80 - 10.- | Budapesti gabonatőzsde. Mérsékelt kínálat és gyenge keres­let mellett készbúza csendes irányzatú volt, elkelt 15,000 métermázsa válto­zatlan tartott árakon. — Egyéb cik­kekben mérsékelt a forgalom, árak nem változtak. Délután 4'/s órakor zárulnak: 1995 áprilisi .... 10.26—10.27 Síeis 1905 áprilisi .... 7.99-8.— 5E»b 1905 áprilisi ........... 7.20—7.21 i Tengeri 1905 májusi .. 7.57—7.58 Az­ árak 50 klgrammonkint értendők. Kőbányai Se­rtéspiac. Nov. 29-én. Magyar elsőrendű : Öreg nehéz (páronkint 400 kgrmon felüli) 106 -108 fillér. Közép (páronkint 300—340 kgrmon felüli súlyban) 1 —fill. Fiatal nehéz (páronkint 320­­ kgr. felüli súlyban) 108—109 fillér. Fatal közép (páronkint 251—328 kgrig terjedő súlyban) 108—109 fillér. Szerbiai: Nehéz­­ (páronkint 260 karmon felüli súlyban) 107—109 fillér. Közép (páronkint 240—260 kgr. súlyban) 106—107 fillér. Könnyű (pá­ronkint 240 kgr. súlyban) 103—105 fillér. — Husáru üzlet irányzata változatlan. Árpa ................................... 7.90 — 8.— ! Kukorica............................ 8.— — 8.10 Sarlós ................................... 47.— — 50.—­­ Szalonna ............................ 58.------- 60.— Zsír ...................................... 78.-------1­0.— H reaiete­k*i»ál]fa (11. Lajos Lajtsr király.) Magyarositól:»: Tű­lgyesy Mihály. Aztán a szolgára támaszkodva egy kis körutat tett a szobában.­ Az íróasztalnál végre megállapodott s igy szólt Edwárdhoz: Most mehetsz dolgodra. Én addig talán néhány levelet fogok írni. Edvárd sietve hagyta el a szobát. Egbert gondolatokba merült. Újra és újra Walpurga jutott eszébe s felsóhajtott. Vajha mint Umpfen bárókisasz­­szonyt láthatnám őt viszont. Akkor legalább hasznát vehetné a milli­omoknak, miket örökölni fog tőlem ! Gépiesen elővett egy kulcsot s kinyitotta vele az egyik fiókot. Meg akarta nézni a bankutalvá­nyokat, melyek miatt a minap csak-­­nem életét vesztette. De csodálkozott, hogy mindjárt nem találta, pedig úgy emlékezett,­ hogy legfelül tette. Keresni kezdte. Szikár keze iz-i­gatottan turkált az írások között, de nem találta a nagy borítékot. Csak nem tettem más fiókba ? gondolta magában s összeszedni igyekezett elméjét. Meglehet­ tűnő­dött magában és sorban átkutatta a fiókokat. De mind hiába, sehol sem találta az értékes borítékot. Homlokán egyszerre kiütött a ve­ríték, a vér fejébe szökött, forróság ömlött el egész testén. Ismét és ismét kutatni kezdett a fiókokban, de újra eredménytelenül. A beteg ember ingadozni kezdett s kezével görcsösen kapaszkodott az Íróasztal szélébe. Irgalmas Isten, tönkre vagyok téve­ nyögte remegő ajkakkal. A következő percben ájultan ro­gyott össze. Edward nem sokára belépett és a földön fekve találta urát. Az Író­asztal fiókjai kihuzogatva, az Írások össze-vissza hányva! Rögtön átlátta a helyzetet. Gazdája kereste a nagy boríté­kot s miután nem találta, ijedtében elájult. Ez az ő műve­ így hálálta meg a jóságot, mely­­lyel gazdája ittlétének egész ideje alatt viseltetett iránta. A lelkiismeret megmozdult benne. De már késő! A mi megtörtént, azon nem lehet változtatni többé. Hasztalan itt minden lelkifurdalás. Átnyalábolta urát s ágyba fek­tette. Szorgoskodnia kell körülötte, nehogy gyanú támadjon benne s bünrészességgel vádolja őt. Elővett egy eszenciás üvegecskét és gazdája orra alá tartotta. Majd a halántékait is megnedvesitette. A báró magához tért s körüljár­­tatta a szobában révedező tekintetét. Hirtelen eszébe jutottak a történ­tek s felült az ágyban. Az Íróasztal kihúzott fiókjai fel­dúlt tartalmukkal a legborzasztóbbra emlékeztették őt. Rekedtes kiáltás tört ki njakán. Rémült szeme a szolgára irá­nyult, ki szinte visszaborzadt e te­kintettől. A bűnösség tudata leritt sápadt arcáról, kiolvasható volt za­vart tekintetéből. Hah, te hűtlen te! Mit remegsz? Ugy­e, vádol a lelkiismeret, hitvány tolvaj! Csak te tudtad, hol volt a boríték. Te loptad el! Átok reád, ki elég gyalázatos voltál, alvó ura­dat meglopni! Átok reád, nyomo­rult képmutató! Hordd el magadat szemem elől, ne is lássalak többé! A szolga megdöbbenve hátrált. Egbert felült az ágyban s öklét magasra emelve, vadul forgó sze­mekkel folytatá! Átok legyen rajtad és a lopott pénzen! Száradjon el az a kezed, melylyel idegen vagyon után nyúl­tál ! Verjen meg az Isten! Kimerülten visszahanyatlott a pár­nákra. De csakhamar újra fölegyenese­dett . Mennyire bíztam ebben az egyet­len emberben, kit magamhoz vet­tem és jósággal elhalmoztam ! mondá. Szegény gyermekem! Meny­nyit küzdöttem, mennyit szenved­tem, míg át bírtam hozni jogos örök­ségedet ! S mikor számtalan viszon­tagság és kimondhatlan szenvedé­sek után végre célnál hittem ma­gam, akkor jött rám a legiszonyúbb csapás! Meglopott tulajdon meghitt szolgám! Te nyomorult! fordult újra Edwárdhoz, nem sülyedsz el szégyenletedben, hogy ily aljas tet­tet bírtál elkövetni rajtam . . . raj­tam, ki annyira bíztam benned. Oh Istenem! miért engedtél meg ily borzasztóságot! Miért nem csapott le villámod a gonoszra, midőn ide­gen vagyon után nyújtotta ki kezét! Kezével elfödte arcát és zokogott. De hirtelen erőt vett magán és az ágyból kiugorva s az ablakhoz rohanva, kétségbeesve kiáltott: 3

Next