Vásárhelyi Friss Ujság, 1934. október-december (7. évfolyam, 225-295. szám)

1934-10-02 / 225. szám

2. oldaL VÁSÁRHELYI FRISS ÚJSÁG 1934. október 2., kedd. FIÓKJA Telefon: 301. MINDENKI TUDJA, hogy cipőt szaktidetben vásárolni mit jelent. Nagyobb választék. Garantált minőség. Minden lábhoz megfelelő forma! Lényegesen olcsóbb árat biztosít, melyet a nagyobb forgalom is lehetővé tesz. Zöldségpiac. Budapest jelentkezett s egy örömtől remegő hang a következő hírt tudatta: A legelső díjat, a nagy állami aranyérmet nyerték el zöldségtermelőink az országos kiállításon. Huszonegy év küzdelmeinek gyönyörű eredménye. Szombaton délután fél 5 órakor megcsendült a telefon a városházán, sorba megszólította Keresztes Miháyt, Katona Ferencet, Benke Imrét s a többieket. A varázs felol­dódott. Bátran, becsületes őszinte­séggel beszéltek a vásárhelyiek és a kormányzói pár, a kormány tagjai öt perc alatt megtudták azt, hogy 21 évvel ezelőtt hat egyszerű honfoglaló magyar feszítette neki izmait a ke­mény rögnek és ma 120 családnak termeli ki tisztességes kenyerét a vá- „A budapesti kertészeti kiállításon a legelső díjat, az állami aranyérmet a Hódmezővásárhelyi Zöldségter­melők Egyesülete nyerte el. A Kormányzó Úr Öfőmél­­tósága Kamocsay Gáborral, a zöldségtermelők egye­sületének elnökével öt percen keresztül beszélgetett, egyben érdeklődött az öntöző gazdálkodásról. A Kor­mányzó Úrnak, a miniszterelnök úrnak, a földmivelés­­ügyi miniszter úrnak Keresztes Mihály, Katona Ferenc és Benke Mihály adtak át gyönyörű magpéldányokat.“ A hír villámgyorsan terjedt el a városban s hamarosan eljutott a zöldségtermelők közt is, akik éppen a múlt vasárnapi bemutató nagy si­kerét készültek megpecsételni a Vi­gadóban nagyszabású estély keretei közt. Az arcokon kigyúlt a büszke öröm­pírja, szinte könnyek között mondogatták egymásnak a történte­ket, a csodát, a hihetetlen mesét, hogy 21 évvel ezelőtt összeállt né­hány vásárhelyi törekvő kisember s addig túrta a földet, addig kínlódott, verekedett, mig elérte a legnagyobb dicsőséget . Vásárhely Kecskemét és Nagy­­körös mellett, új hősi eposza ez a magyar munka, szívos akarat is kitartás erényinek. Hálásan emlegetik Soós István dr. polgármester nevét, mint aki száz pengő segély kiutalásával lehetővé tette kisembereink ré­szére az ország színe előtt való megjelenést. N­­IC A#! E szelvényre f. hó 2-án kedden 8 órakor ■ • 1 91 W J * NA VJ 3-án szerdán 5 és 8 órakor 3 darab olcsó jegyet ad ki a Korzó Mozi pénztára. IIi. r. hely 12, II. r hely 24, I. r. hely 36, plholy és fenn­tartott hely 46 fillér. olcsóbb moziüxelvénye Igénybe vettem-------drb______________ Az esti előadásra 7 óráig, a délutá­nira 4 óráig ad ki szelvényre jegyet_______ a Korzó Mari elővételi jegypénztára. -jegyet, előfizető. Mert igazán ezen múlt minden. Tudósítónk a nagyszerű esemény­ről egyebekben a következőket jelenti: Mikor ma egy hete a vásárhelyi kiállításnak vége lett, Keresztes Mihály alelnök és többi érdemes zöldségtermelő társai összepakoltak egy-egy rakást mindenfajta termé­nyükből és felmentek a pesti kiál­lításra. — Ott még úgy sem voltunk s talán csak nem harapják le az orrun­kat! — vélekedtek. Felgyűrték karjukon az inget, úgy mint Bodzáson, vagy a kanális mel­lett szokták s kipakoltak a gyönyö­rűséges tündérkertnek egyik sarká­ban. Azután szombaton délelőtt 11 órakor felharsant a csarnok kapujá­ban a riadó kürt s jött a kormány élén Horthy Miklós kormányzó. Mikor az ember a magyar gyümölcs és szöllőkultúra és ezen ősi föld sok-sok áldásának ilyen imponáó gazdagsága előtt megáll, megtelik lelke büszke gyönyörűséggel. A vá­sárhelyieket is elfogta ez a megha­­tódás. Álltak haptákban szerény kol­lekciójuk előtt. Egyszerre azután tör­tént valami. Horthy Miklós kormányzó észrevette a gyönyörű vásárhelyi ter­­melvényeket. Megállt kíséretével. Előlépett Kamocsay G­ábor el­­­nök és jelentést tett. A kormányzó úr sárhelyi föld ezen a téri raesgyén. Távozáskor Kamocsay Gábor Horthy Miklós kormányzónak, Keresztes Mi­hály a kormányzó nejének, Katona Ferenc Gömbös Gyula miniszterel­nöknek, Benke Imre Kállay Miklós földmivelésügyi miniszternek nyújtott át egy egy pompás paprikacsokrot. De mindenkinek kedveskedtek egy­­egy csokorral a vásárhelyiek, így Lázár Andor és Fabinyi Tibor minisztereknek és dr. Antal István miniszteri tanácsos, sajtófőnöknek, akit Vásárhelyhez régi szimpátia és barátság, viszont akihez minket a leg­nagyobb tiszteletnek és hűségnek szálai fűznek. Nagyon tetszettek B­e­n­e János vásárhelyi zöldségtermelő szép fajta paprikái is , ezekre mindjárt rende­lést is adtak le. Bane János 16 év óta folytatja ezt a szép mesterséget s önálló azóta, hogy a Kenéz József nagykertészetét vezette. Érdekes moz­zanat volt a kiállításon, mikor a pá­pai nuncius, akinek szintén kedves­kedtek egy szép csokorral, minden­áron meg akart kóstolni egy irtó erős őspaprikát. (F.) örömnek fényében és melegében, mely az elmúlt szerdán, a városháza nagy lépcsőjén lejövet pirkadt ki Tóni bá­tyánk arcán annak a hírnek hallatára, hogy a közgyűlés havi 100 pengő élet­járadékot szavazott meg «piktor» ba­rátja, Tanyai János részére. A csoda, amelyért Zsarkó Antal egész életén át küzdött, amelyre va­gyonának áldozatával mutatott példát, megtörtént: immár nem egyedül van a rajongók közt, már nyomdokain halad a megértők egyre szépülő és bővülő se­rege, a magyarabb magyaroknak az a diadalmasan előnyomuló fajtája, aki már nem érzi jól magát a dísztelen, üres falak között, aki a szépség, a me­legség és fényesség boldogító forrá­saira szomjazik. Nem lehet elmulasztani, hogy eb­ből az alkalomból fel ne keressük Zsarkó Antalt, a Nagy András Já­nosok utódját, a gazdálkodó­ Maecenást, aki együtt támadt a vásárhelyi rögből Tornyaival s most együtt jubilál vele. * Tóni Bátyánk azonban indoklás nél­kül is megértette a helyzetet, a nagy­kapu kinyílott s mi beléptünk a ka­csalábon forgó kastélyba. Egy gyémántkövön forog ott minden. Ez a gyémánt a Zs­a­r­k­ó Antal lelke. (Szikrázó, kemény drágakő, melyet a vásárhelyi puha föld termett, amely­ből lent, a mélyben biztosan van még egy országra való, csak kéz kell, amely onnan kibányássza és kifényesítse.) Süppedő perzsaszőnyegek virágos me­zeje fogja fel a léptek zaját, bár­merre járunk-kelünk a szobákban. Mind értékes eredeti darab, némelyik 4—5 hold földnek az ára. A szobák falai roskadoznak az értékesebbnél­ értéke­­festményektől. I­v­á­n­y­i Grünwald, P­a­­taky, Vastagh, Prihoda ,Spá­­nyi, stb. stb. és a vásárhelyiek: Tor­nyai (Csizmahúzás!), Endre Béla, Gaál, Pogány. De ki tudná mindet felsorolni. .. — Engem nem tesz boldoggá a va­gyon — mondja Zsarkó Antal — úgy­sem vihetem magammal a síron túl. Minden örömem ezekben a képekben van. Sokszor, ha fáradtan hazajövök a tanyáról, leülök valamelyik elé és el­nézegetem. És akkor elmúlik a fáradt­ság, eltűnik a gond és a baj... Boldog vagyok...* így beszél a 67 éves örökifjú. Akárcsak ötven éveknek előtte, mikor az első képet vásárolta Tornyaitól, leg­kedvesebb barátjától. Szívet melegítő nagy dolog ez. Meg­érdemelte ezt a néhány szerény sort. Aeneas elhozta és kimentette a szent tüzet Trójából, hogy továbblobogjon Rómában, az örök oltáron. Zs­a­r­k­ó Antal a magyar szellem örökéletűségének szent tüzét mentette fát a múltból a jelenbe. Dicsőség az ő nevének. (—) ----«o»----­Iskolaharisnyát, szvettert, gyermek­­kabátkát, a legjobb Nor-coc svájcisap­kát remek választékban és meglepő olcsón szerezhet be a bokron lera­­katban. J*disztoritísz a Tóparton___ Őszei éji melegedés Zsarkó Antalnál, aki életét és vagyonát helyezte dicső áldozatul a művészetek oltárára. A szeptemberi alkony borongó ölé­ből melegen csillanak elő a Tóth-ma­­lom szentjánosbogár-szemei, a nagyál­­lomás felől színes szemaforok küldenek titkos üzeneteket a suhanó vonatoknak, jobbról, messze a városháza kivilágí­tott toronyórája hunyorog bele a da­­gadó félhomályba s ott hátul, a vasút mögött, ahol a szemhatár alján ég és föld ölelkező csíkja szegi be a messze­ség peremét, félelmes, ázsiai üresség­gel tárja felénk karját a ködfátylakba burkolózott nagyszigeti síkság... A Bocskay­ utcai magas körtöltés te­tején, a hajdani Hódtó legmagasabb partrészén állunk. Lent, a mederben halk zizegéssel beszél a nád, kitudha­­tatlan mesét sóhajtva a tűnő időről, a hősi erőfeszítésről, amellyel a szá­zadok legendáját őrzi a hideg ekevas és a szürke optimizmus rohama ellen. Hátunk mögött, az alázatos esti csöndbe sülyedt tóaprti házak sorából magasan kiemelkedve kastélyszerű épü­let kivilágított ablakai hívogatnak: — Tessék beljebb kerülni! Z­s­a­r­k­ó Antal földbirtokos háza ez s az a­blakon át kiszűrődő fény, mint valami pásztortűz süt bele a szomorú szeptember végi alkonyatba, a magyar éjszakába. Olyan meleg a fénye, olyan csábító a hivogatása, hogy az est vándorában porrá semmisíti a titkos elhatározás szorongását. — Ha nem is tudják jöttödet, nyiss be, úgy lesz minden, mintha vártak volna... És így lett... így történt sora annak a kis rőszelesi összemelegésnek, Z­s­a­r­k­ó Antal bá­tyánknál, a magyar gazdák büszke­ségénél, akivel olyan nehéz találkozni a hétköznapok prózai csataterén, de olyan könnyű a kiállítási- és hangver­senytermekben és mindenütt, ahol a Szépnek szoktak áldozni. * Tulajdonképpen már esedékes volt találkozásunk Tóni bátyánkkal, aki, mi­óta 1500 pengőért megvásárolta Tor­nyai János «Csizmahúzás» című, a Jankó János pályadíjjal kitüntetett ké­­pét, no, meg azóta, hogy hazaérkezett Amerikából, — ahova Kossuth apánk szoborleleplezési ünnepe végett töreke­dett el — úgyszólván csöndben, hang­talanul folytatta mecénási mesterségét a művészetek és művészek pártolását, a képek, szobrok és szőnyegek mese­várának építését: hát végre látni kel­lett már, mit hordott össze újabban a «tóparti Eremitázs»-ban ... De még azért is, mert — itt a titkos elhatározás rugója, — meg­­akartuk füröszteni lelkünket annak a belső Divat blúzok kötött kabátok, reggeli köntösök, harisnyák, ripp és selyem alsónadrágok, kombinék, női kötött ruhák és Nor­ coc svájcisapkákban hatalmas választékot és olcsó árakat nyújt a Kokron-lerakat Kombinált kabát felnőtteknek 4 P-től, gyermeknek P 2‘60-tól 9 szele A Fris ! Nem az a leveleket h vemberi fér, csak úgy v esősugaraka szálak kopp­­atépett fák kapaszkodna táncot sírva naptár és­­ Sőt a leg templom tor Elesett er u­tán csak a­ Korkogyán, dik. A víz c a partot a éppen most rossz ember gyanára vág; tént. Tudja látta az éjs máját. Lovakat ad ezt neszelték nyázó betyár,­red a gazda, valakit az ad a 9-et. Kinék áll vele szen­télyok. Rögtö kapja a négy — Anyjuk, velem ne tőre Ezzel megk­lyos szerszám* haramiával. E gyedórák is. Is az emberek, li Végre is, szé kutyák menne a csolnakon. Mindezek a az öreg Korko­telenül vissza háborog s ha Nézi a tájat me. Tekintetét sötétségbe s k na-kávéházban lak. Vagy kin látni ebben a beteges éjszaka róleumlámáit­­ is hiába keresi nagyságos úr­­­lágosítani. S a­tolikus templon a Kékcsillag s­­­zik még a vil városháza előtt éjszakába. És­­ lakszeme világi Meggyorsítja Eszébe jut, hog­ták meg kollegi mert nem vette verte félre a most. Balogi - ben más ül a nek hívják. 5 nyelve törik ki, hívják, hogy Po­ságon Ladomér Ladomérszky. mes magyar né hivatal viselésre huszárok az ur.­nainak keze­d. ország gépezete Furcsa világ, csóválja ősz­re a kopott satyak. utakat tesz a kerekre súrolja den csendes, és is akkor látja, r a Kincses-teme egy kicsiny fél szentjános boga Ennél a gon az öreg bakter. Felvilágosult­­ Sámuel nagytis tudós, okos és bér, mondotta már kísértetek, csak ott vibrál Torban hallót friss sírhanton nemrég egy vért Mikor azután kezdte, követke azután pedig egy meg volt lékely lehetett. Pénzért kiszedték a zset hogy ki lehetett

Next