Vásárhelyi Független Ujság, 1946. február (1. évfolyam, 1-23. szám)
1946-02-01 / 1. szám
Hódmezővásárhely 1946. február 1., péntek Ára 2000 pengő A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt napilapja I. évfolyam 1. szám Amikor lapunk első számát éppen ma, a Magyar Köztársaság ünnepélyes kikiáltásainak történelmi jelentőségű ünnepnapján Isten segítségével útnak indítjuk, régi szép magyar szokás szerint köszöntjük az olvasót. Áldás, békesség! Úgy érezzük, hogy ez az első mondatunk többet jelent, mint amennyit a betűk mutatnak. Jelenti népünk dicsőségét, amelylyel a háború borzalmain s ezernyi szörnyű más veszélyen túl, állandó élet- és vagyonbizonytalanságban hőssé nőve — amiről az első demokratikus képviselőválasztás alkalmával is tanúságot tett, — önromjaiból kiemelkedvén, megmentette a két legfőbb princípiumot, a két legnagyobb életelvet, Istent és a magyar lelket. Ez a lélekmentés elsősorban a földművelő társadalom érdeme. Amikor Pest környékén, a munkás övezetben is felkavarta a rákosi homokotaz éhínségtől való félelem dermesztő szele, akkor egyszerre ráeszméltek a megrettent pártelmék is, hogy az ipari rohammunka jórészt pártpropagandát szolgáló mindennapi — bár elismerjük, jogos és méltó — dicsőítése mellett jó lesz egy-egy meghatott pillantást vetni a föld hőse felé is. Azok felé a hősök felé akik— férfiak, asszonyok, gyermekek — iga hiányában a maguk vállára vetették az istrángot; azok felé a forradalmi örvényekbe nehezen lökhető ki nők csizmások, kisgazdák fel, akik úgyszólván minden jóságuktól, fölszereléseiktől és érményeiktől megfosztva, verítékükkel és vérükkel, a csotjaikról lefogyó húsuk ára, szinte puszta kézzel kényszrítették elő az életet a hadi bizalmak által meggyalázott és félholttá tiport szomorú anyaföldből. Az anyaföld ! Ma már, a nélkülözések hónapjaiban, innét könnyezve borúlunk szén és csodálatos emlőjére, s a föld népének zászlóit ismét ivott kalappal tiszteljük meg! A szociáldemokrata pár buapesti hivatalos lapja iiltan eismerte a mezőgazdasági népessének mindenekfölött való nem átmentő hivatását s ezt az esmerést — ami beismerésként* érthető — a rádió útján is oszággá hirdette. Ugyanakkor Vorosilov marsall, a szövetéges ellenőrző bizottság elnök, meglátogatva a Kisgazdáért országos központját, félrevrhetetlenül kinyilatkoztatta, hogy a kisgazdapárti többség megszabja az ország jövendő sorsát“. A nemsokára bekövetkező béktárgyalások asztalára szörny, de mindennél igazságoabb és jogosabb nemzeti igényeink érdekében pártunk gazdasági szaktudósai fogják elküldeni minden bizonnyal legértékesebb és leghatásosabb dolgozataikat. Ezek az agrárius szakvélemények elsőrendű szerepet fognak játszani a sorsdöntő májusi napokon, a nemzetmentés szolgálatában. Most, a nagy döntések küszöbén, a hódmezővásárhelyi Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, úgy is, mint a megyei pártszervezetek irányító központja, elérkezettnek látta az időt arra, hogy napilapját megindítsa, — a Párt tagjainak s városunk és környéke lakosságának többnapos várakozása és mindinkább követelő kivánsága pedig jogos életet adott ennek az újságnak. Az egyébbként oly banális „közkívánság" szó és fogalom a maga teljes valóságában érvényesült a Vásárhelyi Független Újság életrehivásában. A Pártnak egyetlen pengője sem volt erre a lapalapításra. Egy* szerű kisgazdák, földművesek, iparosok, hivatalnokok és mumkások százainak önkéntes megajánlásai, áldozatos adomá* nyai tették lehetővé az újság* indítást, és igazán nagynak és nagyon általánosnak kellett lenni az óhajnak, az akaratnak, az áldozatos hajlamnak, hogy a mai roppant méretű kiadások terhét is elbírtuk és úgyszólván az egész város lelkesült örömére megjelenhettünk ! Városunkban és környékén csaknem valamennyien a föld fiai vagyunk, ha sokan már nem is közvetlenül, de legalább ősi jusson. Helyi laptársaink komoly kötelességteljesítéssel szolgálják az ő szellemiségükkel, elveikkel azonos nézetű olvasókat, mi is hasonló hivatástudattal és mély lelki felelősségérzettel szólítjuk most táborunkba a föld népét, a munkásságot és mindazokat a polgártársainkat, iparosokat, kereskedőket s az értelmiségi dolgozókat, akik ismerik Pártunk célkitűzéseit, vagy meg akarják azokat ismerni, s akik együtt éreznek velünk az új, demokratikus Magyarország megteremtésének vágyában. Nem vetélkedni jöttünk, hanem együttműködni, nem hátráltatni egymást a munkában, hanem segíteni, és ha szükség esetén meggyőzni akarunk , azt is jószívvel fogadjuk, ha minket győznek meg. Pártunk vezére, Tildy Zoltán, akinek személyisége felé éppen ma az egész magyar nép gondolata száll, egyik nevezetes parlamenti beszédében hangsúlyozottan kijelentette: „A leg* teljesebb belső összhangra tér rünk... A pártszempontokat alá kell rendelni a nemzeti szempontnak, és a pártoknak a legteljesebb egységben kell dolgozniok.“ — Ez a mindenekfölött hazafias követelmény fokozott mértékben érvényes a pártsajtóra, mert hiszen ez a sajtó jelenti a legteljesebb nyilvánosságot, a közvélemény leghatékonyabb irányítását. Ha lassú léptékkel is, de immár feltartózhatatlanul közeledik a békekötés ideje. Soha még ilyen fontos nem volt a nemzeti egység ! Ezt újból hangsúlyozni és ismételni nem szűnünk meg akkor sem, ha más oldalról netalán meglazító törekvés jelentkezne ez ellen az egység ellen. Célunk, ami egyedül lehet a magyar nép célja : a béke. Ezért harcra is készen állunk, de nem ártó szándékkal, hanem a lélek fegyverével, a szeretet szavával, ami csak a rossznak árt, de még annak is szívesen megbocsát. Sebetülő fegyvereink nekünk is van* nak, de egy bizonyos: mi leszünk az utolsók, akik nem talán használni is kényszerű* lünk azokat. Évezredes nemzeti történelmünk legsötétebb korszakából kilépve a felszabadulás napfényébe, nemzedékünk történelmi feladata megteremteni azt az igazi demokráciát, amely a magyarság faji és földrajzi adottságainak megfelelően akarja itt elrendezni a nagy népi közösség életét. Ebben a történelmi jelentőségű erőfeszítésben Pártunknak, a helyi és megyei pártszervezeteknek lapunk lesz a közvetítő és irányító szerve, a mindennapi hangja, de ez a hang átcseng a pártok határain, mert mindenkor az egyetemes ma■ gyár érdekek ébresztő harangszava kíván lenni. A közellátás becsületes szolgálatáért; a közigazgatás szakszerű újjáépítéséért; a közbiztonság teljességéért ; nehéz gazdasági és termelési ügyeinknek szakszerű viteléért s egészükben és részleteikben mindig közérdekű megoldásáért; a gazdasági termelő és fogyasztási szövetkezetek alapításáért és fejlesztéséért ; a korszerű és helyi adottságoknak megfelelő mezőgazdasági reformokért; a Parasztszövetségnek, a földmívelő és gazdálkodó társadalom szabadszervezetének minden igazságos és jogos érdekéért ; mi, minden minősíthető reakcióval szemben való nyílt és bátor helytállásért, bármely oldalról destruálja, fenyegesse, vagy akadályozza is a reakció az igazi demokrácia felépítésének munkáját; ezzel kapcsolatban a demagógia, a népámítás, a politikai hazugságok kiirtásáért, a közéleti erkölcs tisztaságáért, az önérdekű, önhasznú, rothadt és rohzasztó hivatali jellemtelenségek leleplezéséért, a mezőgazdasági szakoktatás, a közművelődés hatékony istápolásáért, s mindezeken túl a mezőgazdasági népességnek, alföldhözjuttatottaknak, a fix fizetésű szellemi és kétkezi dolgozóknak, iparos és kereskedő polgártársainknak legfontosabb érdekeiért mindennapi bátor kiállással félreérthetetlenül tiszte, hangot adni: ez lesz a mi lelkesült szolgálatunk ! Nem tudhatjuk milyen megpróbáltatásokat tartogat még a sors a mi sokat szenvedett nemzedékünk számára, de azt tudjuk, hogy mindenkor és mindenképpen a termőföld művelőinek sorsa határozza meg egész nemzetünk sorsát . Ezért pártunknak úgy a tartalmi, mint a helyzeti ereje az elképzelhető legfontosabb. Pártunk az általános demokratikus mozgalom alapépítménye, a fun* damentum. Igen , a mély és erős fundamentum, ami nél kül összeomlana a demokrá* cia épülete — s a rettentő fejetlenségbe belepusztulnánk. Természetes, hogy a párt erejéhez méltóan legolvasottabbnak kell lennie a mi lapunknak s ez itt, az Alföld közepén, a föld népének birodalmában, nem is lehet másként. Ebben a tudatban, a Magyar Köztársaság hajnalhasadásának fényében, köszöntjük • •» '•* sőt! Áldás, békesség) Írta: Simonka György felelős szerkesztő