Vásárhelyi Független Ujság, 1946. június (1. évfolyam, 75-97. szám)
1946-06-01 / 75. szám
2 stertette Erdei István szoc. dem. bizottsági tag távozásával megürült hely betöltését. Községi választásokat! Kruzs Icz Flórián (kisg.) ezzel kapcsolatban felszólalt. — Mi magunk, a párttól kiküldött bizottsági tagok, szégyenkezve ülünk ezekben a padsorokban. Megtörténtek az országos képviselőválasztások, Budapesten megtörtént a községi választás is, írjunk fel a kormányhoz, hogy a legsürgősebben rendeljék el a községi választásokat is. Kompártból: Kenyér most a legnagyobb probléma. Elnök: Tessék a következő közgyűlésre indítméntozni ezt a kérdést. Második pontként Ferenczi Imre terjesztette elő az elhagyott javak kormánybiztossága által kezelt lovak használati díját, birtokban hagyását és tulajdonjogát Tárkány Szűcs Ferenc szólott az indítványhoz. Az elhagyott javaknál lévő miniszteri rendelet szerint tudomásul kell venni, hogy azok a lovak, amelyek most a tulajdonában vannak valakinek, maradjanak is ott. De énszerintem sí mégsem helyes. Nem helyes azért, mert vannak olyan tanyák, ahol talán is 10 darab ló is volt a békeidőben, amire szükség volt a munkálatoknál, hogy kenyere legyen és a jelenben van olyan tanya, ahol egy sincs. Minden bántás nélkül mondom, hogy hallottam sok oldalról, illetékesektől is megtudtam, hogy a város tulajdonában van 60 ló. Posztós Sándor és Koszó Imre után Kiss Pál megnyugtatta az ezügyben felszólalókat, hogy aki igazolta a tulajdonjogát, azoknak mindig visszaadták a lovat. A városnak 44 lova van, tehát egy párral több, mint azelőtt, de a gyeptelep kezelése és a tejbehordás miatt erre szükség is van. Perenczi Imre ezután a kiosztott földek telekkönyvezésének szükségességét jelenti be és ezt a közgyűlés elfogadta. Seres István a város tűzifaellátásának ügyéről szólt. 4000 vagon tűzifára van szükség. Ebből mindössze ezer vagon érkezett be. Juhász Pál azt sürgeti, hogy ne csak csere útján lehessen fához jutni, tegyék lehetővé a pénzzel való megváltást is. Azonnal intézkedjen a város, hogy a fatermelő vidékekről rendeljenek, mert többet már Vásárhelyen kitermelni nem lehet. A közgyűlés utasította a hatóságot a szükséges tűzifamennyiség megrendelésére. Rendszert a beszolgáltatásba Seres István a szoc. dem párt kérelmét jelentette be, melyben a jóvátételi és közellátási beszolgáltatásokkal kapcsolatos újabb rendszer bevezetését kérik. Benke Imre ezzel kapcsolatban azt állította, hogy a felesek és a harmadosok szintén cselédsorba számítandók és azoktól ne kérjenek beszolgáltatást. Takács Parenc elismeri, hogy amikor a gazdák minden beszolgáltatást teljesítenek, évi jövedelmüknek már csak 30 százaléka marad meg számukra , ebből bizony magukat és alkalmazottaikat eltartani nem tudhatják. Meg kell értetni a közellátási minisztériummal, hogy ha a régi beszolgáltatásokért járó összegeket a mai értékben nem fizetik meg, akkor nem lehet kívánni a jövőben pontos beszolgáltatást. A magyar parasztság jól látta el munkáját, megérdemli, hogy bizalmat öntsenek beléje a jövőt illetőleg. Boros János a kommunista párt nevében azt kívánja, hogy a termést a legszigorúbban ellenőrizzék, már a csépléshez ellenőröket küldjenek ki. Gyáni Imre parasztpárti a fejadag és vetőmag meghagyása utáni mennyiségből kívánja végrehajtatni a rekvirálást. A város ínségesei megsegélyezése tárgyában Takács Ferenc szerint már a tüntetés előtt régen gondoskodni kellett volna a megfelelő segélyezésről. A tüntetés okául semmiképpen sem lehet a Kisgazdapártot felelősségre vonni. Kérdő Ferenc az ínségesek pontos megállapítását kívánja és ezeknek az ellátásáról évről évre gondoskodjon a hatóság. Pap János után Oláh Mihály megint a gazdákat tartja a közvetett izgatóknak azért, mert a csutkakúp alatt hagyják elrothadni a gabonát (?) Karácsonyi Sándor viszszautasította a kisgazdákat ért vádat, azt hangoztatta, hogy a tároló helyeken elrothadt gabonák ügye még mindig nincs tisztázva. Egyébként intézményesen kell biztosítani az ínségesek ellátását. A munkaképesek részére a Kisgazdapárt nem hajlandó ingyenellátást nyújtani. Diószegi Ferenc annyit elismer, hogy ő igenis küldte a tömeget olyan kisgazdákhoz, akik nem tettek eleget a beszolgáltatási kötelezettségüknek. (Bizonyára azt gondolta, hogy a tömegnél pontos jegyzék van arról, hogy kik szolgáltatták be pontosan az élelmiszereket. Szerk.) A főispán szerint egyébként újig mindenkinek biztosítva van a kenyere. Sertések, vagy macskák? Kitért a főispán a Dékány József ügyében a sajtóban tárgyalt sertéshízlalásra is. Csak 125 sertést állítottak be a főispán szerint, ebből 55 darabot vágott le közellátás szükségleteire, a többi pedig nem volt nagyobb, mint a macska. Ezek most is hizlalás alatt vannak. (Ebből ugyan még mindig nem tudjuk, miért kellett Dékány Józsefet a zsírellátás szabotálásával vádolni.) Ezután Balogh Kálmán az elemi károk címén igényelhető adókedvezmények ügyében olvasott fel egy javaslatot, melyben az ilyen károsultak adóengedményben való részesítését kérik. 1945-ben ugyanis megszüntették az ilyen kedvezményeket. A közgyűlés elfogadta a javaslatot. A leánygimnázium ügyében Albert Imre terjesztett be javaslatot, melyben az iskola eredeti épületébe való visszahelyezését kéri Vörös Mihály gimnáziumi igazgató. Végrehajtásához azonban a líceumban lévő hadifogolytábor kilakoltatása szükséges. Erre június 30 ig adjunk haladékot — mondja a javaslat —, melyet végeredményben elfogadott a közgyűlés. Nagy vita a HTVE sporttelep kérelme körül alakult ki. A HTVE ugyanis a Vásártéren kért sporttelep létesítéséhez szükséges helyet. Az éles szóváltások során Takács Ferenc, Szőke Imre, Ormos Pál dr. Dákány József, Gyáni Imre, Diószegi Ferenc, Vad János, Oláh Mihály szólaltak fel. Végül a főispán szavazást rendelt el, melyből 41:39 arányban a Kisgazda és Szocdem párt szavazói kerültek ki győztesen. A javaslatra a Kisgazdapártból egyedül Tárkány Szűcs Ferenc szavazott nemmel, tehát egyedül szavazott a kommunistákkal. A temetkezések olcsóbbá tétele ügyében előterjesztett javaslatot, valamint a jószágpiac szabaddá tétele érdekében benyújtott indítványt egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. ■yiSÄmHHEJLW FÜGOETYEM ÚJSÁG Entizsín kritika Háziszarka. Citus Molnár Imre földbirtokos feljelentést tett dzv. Kovács Józsefné 54 éves alkalmazottja ellen, aki május 29-én este, mikor a ház lakói már lefeküdtek, felnyitotta a lezárt kamrát. Az ott lévő ládát feltörte s onnan takarót, pullevert, férfiinget lopott. A lezárt szekrényből ágyneműt és különböző ruhaneműt kivett. A lopást C. Molnár Imre egyik lakója vette észre, aki éjjel kimenve az udvarra, látta a kamrából kiszűrődő fényt. Mikor a tettes a kopogást észrevette, kioltotta a lámpát. A lakó azonban azt gondolta, hogy többen lehetnek a betörők, rögtön rendőrért szaladt. A tettest a rendőr még a kamrában találta, s így rábizonyult a lopás. Mivel a bűncselekményt éjjel követte el, a tettest rögtön bíráskodás alá vonták, s már át is lett kísérve a szegedi államügyészséghez. Kapás a kerékpár. Palócz Rozália Árok utca 1. alatti lakosnak a közellátási hivataltól, Szűcs Bálint papucsosnak pedig 31-én a piacról lopta el ismeretlen tettes a kerékpárját. a ELIT MOZIBAN • Szombat, vasárnap Budai cukrászda Főszereplők : Perczel Zita, Petényi László, Somlay Arthur, Kabos Gyula, Gőzön Gyula, Pethes stb. Előadások kezdete : Szombatos 7, vasárnap fél 4, fél 6 és fél 8 órakor. Hai. Iulatos 1. Szombat. Ilatyar ioiilvesis filije Jones munkáspárti képviselő, a Magyarországon járt alsóházi küldöttség egyik tagja, a londoni rádióban beszámolt magyarországi útjáról. — A Budapesten látottak közül az új dunai híd tette rám a legélénkebb hatást — mondotta. — Láttam, hogy a hidat újjáépítő munkások örömmel és lelkesedéssel végzik munkájukat. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a vasutasságról. A vasutasságot is lelkesedés és derültség tölti el. Őszintén remélem, hogy optimizmusukat az idő igazolni fogja. Megdöbbenéssel láttam, hogy a földművesek milyen súlyos körülmények között és milyen kezdetleges eszközökkel végzik nehéz munkájukat. Termő vidéknek jelentékeny része mégis művelés alatt áll. Hálásan emlékszem vissza arra, hogy milyen kedves vendégszeretettel fogadott Kecskemét és Szeged lakossága. Remélem, egy napon visszatérhetek Magyarországra és újra láthatom azokat a barátaimat, akiket szívembe zártam látogatásom emlékezetes tíz napja alatt. A fejesbérlő sorsa — Egy kisgazda hozzászólása — A Vásárhely Népe áldozócsütörtöki számában közli a Szabad Szó című budapesti újság egyik Hódmezővásárhelyről keltezett tudósítást ,Hogyan élnek a vásárhelyi nyugdíjas gazdák a dolgozó parasztok munkájából" címmel. Ehhez a tudósításhoz egyik olvasónk a következő megjegyzéseket fűzi: A cikknek természetesen célzatos a beállítása, mert azt kell benne a lap szelleméhez illően kidomborítani, hogy a feles mennyire ki van uzsorázva. Meg kell azonban vizsgálnunk a dolgok igazi rugóit. Az első kérdések ezek : ki miért adja ki a földjét és ki miért lesz felesbérlő?.. Mindjárt megállapítjuk, hogy a kiadó, mint a bérlő a legtöbb esetben nem üzleti elgondolásból cselekszik, hanem inkább egyéb okok miatt. Aki feliből adja ki a földjét, az legtöbbször valami kényszerítő okból cselekszi ezt. Igen sok iparos ember van például Hódmezővásárhelyen, akik mellékesen megjegyezve nem a Kisgazda Párt tagjai, hanem valamelyik másik pártté s akiknek van kisebb-nagyobb szántóföldjük. Ezek az iparosok igen gyakran feliből adják ki a földet, mert hiszen ők maguk az iparűzés mellett, annak munkálására rá nem érnek. Ugyanígy vannak más foglalkozású rétegek is, de persze sok gazda is van ilyen. Páldául az a Szabó nevezetű gazdaember, akiről az említett újság riportja szól, a saját állítása szerint munkaképtelen, betegsége miatt volt kénytelen felesnek kiadni a földjét. Most pedig gondolják meg, hogy a földnek igen súlyos anyagi terheit kell viselni a tulajdonosnak, olyan terheket, amiket nem háríthat át a felesre, így például az adókat. Úgy kell tehát kiadni a földjét, hogy a ráeső terheket viselni tudja, amellett még saját életfeltételeit, bármily szűkösen, de biztosítsa. Ezzel szemben a felesbérlő, — aki mint is ilyen, minthogy igája és felszerelése van, gazdának érzi magát, földterhet nem visel, csak természetesen a munkáltatási terhet, ami a mai világban, ha az illető maga csak gazda akar lenni, bizony olyan súlyos, hogy a termés felejövedelme nem látja ki. Az ilyen felasbérlőnek tehát csak a gazdáram titulus jár, jövedelmét pedig bizony elviszi a földtuladonos és a dolgozó munkásság. Ha a felesbérlő meg akar élni, elsősorban megfelelően jó föltételek mellett kell kivenni a földet, tehát nem uzsoraáron, másodsorban pedig dolgoznia kell, mintha nem feles, hanem munkás volna. Ügyesen kell a válalkozását vezetnie, hogy azt a megkülönböztetettségből származó előnyt, ami a felesbérlőnek az előnye az alkalmazottal szemben, ki is tudja használni. Aki sem jól megalkudni, sem kalkulálni megfelelően nem tud, az ne is legyen felesbérlő, mert állíthatjuk, hogy egy tanyásbéresnek több jövedelme van, mint egy 40 holdon levő felesbérlőnek. Megállapíthatják, hogy aki bármely oknál fogva nem tud maga gazdálkodni a földjén, az ilyenek szokták feliről kiadni a földet. Aki pedig igazi jó földmunkás, az a legtöbb esetben nem fog földet feliből, hanem marad földmunkás, mert hiszen így majdnem mindig jobban boldogul, mint a felesbérlők. Kisgazda. A dolog megvilágítása szempontjából közöltük ezt a hozzászólást s készséggel rendelkezésre állnak más vélemények nyilvánosságrahozatala tekintetében is. A Parasztiért Vásárpílii vezetői sei bitit » «lesintirlit A cukorügyben írott cikkünkből véletlenül kimaradt az a rész, amely a pártközi értekezleten Antal Jánosnak, a Parasztpárt hódmezővásárhelyi titkárának közbeszólását tartalmazta. Antal János ugyanis kijelentette, hogy az ő pártjának vezetői sem kaptak az olcsó cukorból. Pénteken bent járt szerkesztőségünkben a Parasztpártnak két vezetője s megerősítették Antal János kijelentését. Szívesen megállapítjuk, hogy a vásárhelyi Parasztpárt szervezetének vezetősége szintén nem kapott még ajánlatot sem a cukor ügyben, de a nálunk megjelölt vezetők kijelentése szerint, ha kaptak volna, akkor sem fogadták volna el