Vásárhelyi Független Ujság, 1946. december (1. évfolyam, 218-241. szám)

1946-12-01 / 218. szám

Hódmezővásárhely 1946. december 1., vasárnap k Fiatial Kinili, PHAmUs és Polgári Párt­apilagji I. évfolyam 218. szám­ára 40 fillér (80 millió adóp.) Benakricia, mit sigd­alisBiss? Irta: Oláh Sándor A béketárgy a kis felé irá­nyuló érdeklődés rövid időre ellanyhult, mindenki az ame­rikai és a francia nép felé fordult. Newyorkban a négy nagy a békéről dönt­ő Ame­rika és Franciaország metro­­ipolisaiban és kicsiny falvai­ban az embermilliók a béke utáni évtizedekről döntenek. Rövidlátó az, aki ezt a két vá­lasztást csak a két nép bel­­ügyének tekinti, átformálja és befolyásolja ez az egész világ politikáját. Az amerikai nagy küzdelemből várakozáson fe­lüli győzelemmel került ki a republikánus párt s a párt egyik vezére, Hoover, úgy kommentálta ezt az eseményt, hogy ez az első törés a vikig politikai balratolódásában. "Amerika népe, mint már ed­dig is számtalanszor, úgy dön­tött, hogy neki elég az igazi demokrácia, a klasszikus pél­dák mai megtestesítése. Úgy döntött, hogy a demokrácia igazi kiépítése megadja mind­azt a lehetőséget és jogot, amikkel a dolgozó ember em­beri életét biztosíthatja. Tud­nunk­ kell, hogy a másik nagy ellenpártjuk, a demokrata párt, már engedékenyebb s hajlandó a szocializmus felé való eltolódásra. Valószínű, ezért győzött a republikánus párt. * Amerika után Franciaor­szág még érdekesebb példát mutat. Itt már nem két párt, hanem több párt által képvi­selt két szellemi irányzat har­colt a választásokon. A mar­xista-szocialista pólus és a de­mokrata ellenpólus. Francia­­ország abban az előnyös hely­zetben van, hogy azt a pol­gári forradalmat, amelyiknek korát mi magyarok most él­jük csak, ők már 150 évvel ezelőtt végigharcolták és eredményesen. Ismerjük azo­kat a magyar munkáspárti kijelentéseket, amik szerint a demokrácia, mint társadalmi berendezkedés, csak átmenet, azon túl tovább kell haladni a szocializmus (értsd: kom­munizmus) felé. Úgy gondol­juk, hogy nem lehet jó ma­gyar az, aki csak azért él és dolgozik Magyarországon, hogy itt megszedve magát vagy erre, vagy arra elhajó­­kázzon! Nem lehet tehát jó demokrata az sem, akinek a demokrácia csak előszoba, hogy ott az utcai ruháját, a nehezebbet levesse, s kényel­mesen besétáljon, mondjuk a szalonba. Ha a hasonlatnál megmaradunk, a francia nép 150 év óta tartózkodik az elő­szobában s úgy látszik, most nem­ kívánkozik tovább ha­ladni. * A francia választásokban van egy érdekes tanulság, aminek a párhuzamát nem ártana egyeseknek a magyar viszonyokra sem meghúzni. A nagy tanulság pedig az, hogy a két eszmei pólus között hol balra, hol jobbra kacsintgató közép­pártok mindinkább el­veszítették jelentőségüket. A francia szociáldemokrata párt (francia nevén Munkások In­­ternationaléjának Francia Szekciója) rövid másfél év alatt, a háború befejezése óta szavazóinak 28 százalékát, tör­vényhozói mandátumának pe­dig 42 százalékát, tehát majd­nem felét vesztette el. A fran­cia szociáldemokrata párt ve­zére, Leon Blum, a következő szavakkal jellemzi a veresé­get: «A kudarc súlyos. Annál súlyosabb, mert a múlt októ­berének kényelmetlensége és a legutóbbi június balsikere után következik.» Ugyanis a francia szociáldemokrata párt októberi kényelmetlensége a győzelme volt, a júniusi balsi­kere a lefelé hanyatlása és a novemberi kudarca mandátu­mai 50 százalékának elvesz­tése volt. Bár még nincs tel­jesen végleges eredmény és tiszta kép, körülbelül úgy lát­szik, hogy az 50 százalékos veszteségből mintegy 5—10­­ százalék erősítette a francia kommunista pártot s a na­gyobbik rész pedig a demo­krata szárnyat. * Gondoljunk ezekre a ma­gyar viszonyok közepette. Itt a két ellenpólust a Függet­len Kisgazda Párt és a Ma­gyar Kommunista Párt elvi iránya képviseli. A kettő kö­zött — a franciákhoz hason­lóan — vergődik a két közép­párt: a szociáldemokrata párt és a nemzeti paraszt­párt.­­Érdemesebb azonban a szo­ciáldemokrata párt helyzeté­vel foglalkozni. Tökéletesen hasonló a helyzete és a kilá­tásai francia testvérpártjához. Tudjuk, milyen kétlaki politi­kát folytat a párt a magyar belpolitikai életben. Budapes­ten mást cselekszenek, mint amit vidéken prédikálnak, tö­megeik felé. Az csak Vásár­hely privát szerencséje, hogy, olyan helyzetbe kerültünk, hogy az itteni cselekedetük is hasonul budapesti politiká­jukhoz. Talán épp a szociál­demokrata párt tagjait kel­lene figyelmeztetnünk azokra az időkre, amikor a baloldali blokkot létrehozták és itt Vá­sárhelyen országos központ­juk legnépszerűbb vezetői olyan kijelentéseket tettek, hogy ez az egész csak egy iroda fenntartásából áll s vi­déken sehol nincs baloldali blokk. Az igaz, hogy az el­múlt hetek eseményei egészen mást igazoltak. Külpolitikai magatartásuk sem sokkal ha­tározottabb. ők azok, akik leg­hangosabban támadják min­dig a Kisgazda Pártot, hogy a magyar külpolitikát nyugat felé igyekszik terelni, s ugyan­akkor minden angol szocia­lista értekezleten megjelenni s méginkább sietnek azt öles betűkkel a közvélemény tudo­mására hozni. Vagy talán em­lékezzünk csak a választások előestéjén, legutoljára kiho­zott plakátjukról, ahol a sza­vazóknak másról sem beszél­tek, csak Angliárról. " * Természetes, amikor újabb demokratikus lehetőség lesz­­ arra, hogy a magyar tömegek a jövő életformájuk kialakításá­ról döntsenek, szükség lesz minden párt részéről határo­zott állásfoglalásra. A magyar szociáldemokrata pártnak is veszte lesz ez a kétlaki poli­tika, mert a csalódott polgári gondolkozást a szavazói legkö­zelebb jobban meggondolják, hogy odaadják-e szavazatukat egy olyan akciónak, amely meggyőződésükkel épp ellen­tétesen használja azt fel. De a radikális, forradalmi gondol­­kozású szavazóik is gondol­koznak majd azon, nem hasz­­nálja-e majd fel illetéktelenül szavazataikat a párt, ha a bé­kekötés utáni konszolidáció­ban több lehetőség nyílik majd arra, hogy közeledjen éppen a Kisgazda Párt felé. Mert idézzük csak itt az any­­nyiszor meglátogatott angol munkáspárt (helyesen Munka Párt) főtitkárának budapesti nyilatkozatát egy kommunista újságíró kérdésére: «Az angol Labour Party és a kommu­nista párt között semmiféle együttműködés nincsen. A kommunista párt működését, Angliában fölöslegesnek és za­­vart keltőnek tartom s az an­gol munkáspárt kritikával kí­séri a kommunista párt mű­ködését.» Tehát jogos a forra­­­dalmi szellemű szociáldemo­krata szavazók aggodalma, nem tanul-e ebben a kérdés­ben is majd a magyar szociál­demokrata párt angol testvér­­pártjától. Itt tehát a nagy kér­dőjel: szocializmus vagy de­­mokrácia, merev marxizmus, vagy értelmes alkalmazkodás. Az emberek nem szeretik a problémákat. Nem gondoljuk, hogy oda mennek, ahol hatá­rozottabb színvallást látnak? Én elhiszem, hogy vannak, akiknek mindezekről más a véleményük, vagy esetleg egyénileg éppen máskép lát­ják. Ha vannak ilyenek, azok­tól csak azt kérhetjük, állja­nak mellénk abban a követe­lésünkben, hogy minél előbb megtartsuk a községi válasz­tást s ott bizonyítsák be, hogy: nem nekünk van igazunk!... Newyorkban békéről tárgyalnak , Cseh­szlovákiában deponálják a magyarokat... A londoni rádió jelentése sze­rint az Egyesült Nemzetek po­litikai bizottsága pénteken foly­tatta ez általános és as atom lefegyverzésre vonatkozó szov­jet javaslat vitáját. Molotov felszólalása után Vonell sze­nátor kijelentette, Amerika ké­­szen áll az atombomba tör­­vényen kívül helyezésére és a meglévő készletek megsem­­misítésére, de csak ekkor, ha egy hatásos virágb­iztonságot létesítenek. A brit delegátus kijelentette, hogy ennél a kér­désnél nem lehet általánosság­ban beszélni és konkrét indít­ványokat kíván. Vislaszki a Szovjetunió nevében kijelentette, hogy országa igen felelősség­­teljes lépéseket tett. A Szov­jetunió éjből tanujelét adta a­ lefegyverzés iránti komoly szán­dékának! Német módszerrel... Ugyanakkor, amikor New Yorkból biztató híreket hallunk és jelentést arról, hogy egy egy tárgyalási napon a problémák milyen nagy számát sikerül megvitatni és döntést hozni benne, ugyanakkor aggasztó híreket kapunk a délszlovákiai magyarüldözések továbbfoko­zásáról. November tizenhatodike óta üldözik a magyarokat Délszlo­­vákiában s több községet a csehszlovák karhatalom körül vett és közmunkára való be­­hívójegy alapján magyar csa­ládokat vagonokba raknak és elszállítják szudéta-német terü­letre. A magyarság nem sze­gült ellen azon rendeletnek, amely a közmunka-kötelezett­ség teljesítését célozza, de mi­kor látták azt, hogy ezen túl menően a cseh kormánynak A csehszlovákiai magyarok üldözésével kapcsolatban a ma­gyar perlement csütörtökön délben ült össie. Elsőnek Be­re­c­z­k­y Albert, a külügyi bi­zottság kisgazdapárti elnöke megrendítő szavakban ecsetelte a történteket, majd Gyön­gyösi külügyminiszter rész­leteiben is megvilágította a dél­­szlovákiai borzalmas esem­é­nyeket. Beszédében kifejtette, hogy ez üldözések súlyosan megrontják a légkört a két ország között és alkalmatlanná teszik a hangulatot arra, hogy a párisi békekonferencia által az a célja, hogy büleri pél­dára a magyarokat a Csalló­közből és Ipolyságból kitelepítse, a szerencsétlen magyar csa­ládok tömegesen szöktek át hozzánk, elhatározott módon, ebben a kérdésben közvetlen tárgyalá­sokat folytathasson a magyar kormány. A behívottakat csa­ládtagjaikkal együtt hurcolják el és lakásaikba szlovákokat telepítenek be, tehát kényszeri átköltöztetésről, vagyis depot­­lálásról van szó. A csehszlo­vák kormány ezzel az eljárás­sal megsérti a lakosságcsere egyezményt s nemcsak hogy nem szolgálja a két szom­széd állam közti jóviszonyt, hanem veszélyezteti Európa eme részének jövendőbeli békéjét. Gyöngyösi külügyminiszter beszéde A cseh kormány elutasította a magyar tiltakozást A magyar kormány tiltakozó jegyzéket nyújtott át a cseh­szlovák kormánynak a magya­rok üldözése miatt. Mint érte­sülünk, a tiltakozó jegyzéket a kormány elküldte a nagyhatal­mak külügyminiszteréhez is s ezt Szegedy Maszák Aladár washingtoni követünk nyújtotta át. A csehszlovák kormány azonban határozottan megta­gadta a válaszadást és kije­­lentette, hogy ilyen jegyzék tárgyalásához nem járul hoz­­zá, tekintettel arra, hogy az a tiltakozó jegyzék a köztáár­saság belügyeibe való beavat­kozást jelenti. Ez a válasz ter­mészetesen maga után vonja, hogy a csehszlovákiai magyar­ság borzalmas f­ldezése tovább tart. Hírek szerint legutóbb is 5-600 magyar jött át a Du­nán, akiknek elbeszéléséből kitűnik, hogy nemhogy csök­ken, de mindinkább e­lalapózik a szerencsétlen magyarság ül­dözése.

Next