Vásárhelyi Független Ujság, 1946. december (1. évfolyam, 218-241. szám)
1946-12-01 / 218. szám
Hódmezővásárhely 1946. december 1., vasárnap k Fiatial Kinili, PHAmUs és Polgári Pártapilagji I. évfolyam 218. számára 40 fillér (80 millió adóp.) Benakricia, mit sigdalisBiss? Irta: Oláh Sándor A béketárgy a kis felé irányuló érdeklődés rövid időre ellanyhult, mindenki az amerikai és a francia nép felé fordult. Newyorkban a négy nagy a békéről döntő Amerika és Franciaország metroipolisaiban és kicsiny falvaiban az embermilliók a béke utáni évtizedekről döntenek. Rövidlátó az, aki ezt a két választást csak a két nép belügyének tekinti, átformálja és befolyásolja ez az egész világ politikáját. Az amerikai nagy küzdelemből várakozáson felüli győzelemmel került ki a republikánus párt s a párt egyik vezére, Hoover, úgy kommentálta ezt az eseményt, hogy ez az első törés a vikig politikai balratolódásában. "Amerika népe, mint már eddig is számtalanszor, úgy döntött, hogy neki elég az igazi demokrácia, a klasszikus példák mai megtestesítése. Úgy döntött, hogy a demokrácia igazi kiépítése megadja mindazt a lehetőséget és jogot, amikkel a dolgozó ember emberi életét biztosíthatja. Tudnunk kell, hogy a másik nagy ellenpártjuk, a demokrata párt, már engedékenyebb s hajlandó a szocializmus felé való eltolódásra. Valószínű, ezért győzött a republikánus párt. * Amerika után Franciaország még érdekesebb példát mutat. Itt már nem két párt, hanem több párt által képviselt két szellemi irányzat harcolt a választásokon. A marxista-szocialista pólus és a demokrata ellenpólus. Franciaország abban az előnyös helyzetben van, hogy azt a polgári forradalmat, amelyiknek korát mi magyarok most éljük csak, ők már 150 évvel ezelőtt végigharcolták és eredményesen. Ismerjük azokat a magyar munkáspárti kijelentéseket, amik szerint a demokrácia, mint társadalmi berendezkedés, csak átmenet, azon túl tovább kell haladni a szocializmus (értsd: kommunizmus) felé. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet jó magyar az, aki csak azért él és dolgozik Magyarországon, hogy itt megszedve magát vagy erre, vagy arra elhajókázzon! Nem lehet tehát jó demokrata az sem, akinek a demokrácia csak előszoba, hogy ott az utcai ruháját, a nehezebbet levesse, s kényelmesen besétáljon, mondjuk a szalonba. Ha a hasonlatnál megmaradunk, a francia nép 150 év óta tartózkodik az előszobában s úgy látszik, most nem kívánkozik tovább haladni. * A francia választásokban van egy érdekes tanulság, aminek a párhuzamát nem ártana egyeseknek a magyar viszonyokra sem meghúzni. A nagy tanulság pedig az, hogy a két eszmei pólus között hol balra, hol jobbra kacsintgató középpártok mindinkább elveszítették jelentőségüket. A francia szociáldemokrata párt (francia nevén Munkások Internationaléjának Francia Szekciója) rövid másfél év alatt, a háború befejezése óta szavazóinak 28 százalékát, törvényhozói mandátumának pedig 42 százalékát, tehát majdnem felét vesztette el. A francia szociáldemokrata párt vezére, Leon Blum, a következő szavakkal jellemzi a vereséget: «A kudarc súlyos. Annál súlyosabb, mert a múlt októberének kényelmetlensége és a legutóbbi június balsikere után következik.» Ugyanis a francia szociáldemokrata párt októberi kényelmetlensége a győzelme volt, a júniusi balsikere a lefelé hanyatlása és a novemberi kudarca mandátumai 50 százalékának elvesztése volt. Bár még nincs teljesen végleges eredmény és tiszta kép, körülbelül úgy látszik, hogy az 50 százalékos veszteségből mintegy 5—10 százalék erősítette a francia kommunista pártot s a nagyobbik rész pedig a demokrata szárnyat. * Gondoljunk ezekre a magyar viszonyok közepette. Itt a két ellenpólust a Független Kisgazda Párt és a Magyar Kommunista Párt elvi iránya képviseli. A kettő között — a franciákhoz hasonlóan — vergődik a két középpárt: a szociáldemokrata párt és a nemzeti parasztpárt.Érdemesebb azonban a szociáldemokrata párt helyzetével foglalkozni. Tökéletesen hasonló a helyzete és a kilátásai francia testvérpártjához. Tudjuk, milyen kétlaki politikát folytat a párt a magyar belpolitikai életben. Budapesten mást cselekszenek, mint amit vidéken prédikálnak, tömegeik felé. Az csak Vásárhely privát szerencséje, hogy, olyan helyzetbe kerültünk, hogy az itteni cselekedetük is hasonul budapesti politikájukhoz. Talán épp a szociáldemokrata párt tagjait kellene figyelmeztetnünk azokra az időkre, amikor a baloldali blokkot létrehozták és itt Vásárhelyen országos központjuk legnépszerűbb vezetői olyan kijelentéseket tettek, hogy ez az egész csak egy iroda fenntartásából áll s vidéken sehol nincs baloldali blokk. Az igaz, hogy az elmúlt hetek eseményei egészen mást igazoltak. Külpolitikai magatartásuk sem sokkal határozottabb. ők azok, akik leghangosabban támadják mindig a Kisgazda Pártot, hogy a magyar külpolitikát nyugat felé igyekszik terelni, s ugyanakkor minden angol szocialista értekezleten megjelenni s méginkább sietnek azt öles betűkkel a közvélemény tudomására hozni. Vagy talán emlékezzünk csak a választások előestéjén, legutoljára kihozott plakátjukról, ahol a szavazóknak másról sem beszéltek, csak Angliárról. " * Természetes, amikor újabb demokratikus lehetőség lesz arra, hogy a magyar tömegek a jövő életformájuk kialakításáról döntsenek, szükség lesz minden párt részéről határozott állásfoglalásra. A magyar szociáldemokrata pártnak is veszte lesz ez a kétlaki politika, mert a csalódott polgári gondolkozást a szavazói legközelebb jobban meggondolják, hogy odaadják-e szavazatukat egy olyan akciónak, amely meggyőződésükkel épp ellentétesen használja azt fel. De a radikális, forradalmi gondolkozású szavazóik is gondolkoznak majd azon, nem használja-e majd fel illetéktelenül szavazataikat a párt, ha a békekötés utáni konszolidációban több lehetőség nyílik majd arra, hogy közeledjen éppen a Kisgazda Párt felé. Mert idézzük csak itt az anynyiszor meglátogatott angol munkáspárt (helyesen Munka Párt) főtitkárának budapesti nyilatkozatát egy kommunista újságíró kérdésére: «Az angol Labour Party és a kommunista párt között semmiféle együttműködés nincsen. A kommunista párt működését, Angliában fölöslegesnek és zavart keltőnek tartom s az angol munkáspárt kritikával kíséri a kommunista párt működését.» Tehát jogos a forradalmi szellemű szociáldemokrata szavazók aggodalma, nem tanul-e ebben a kérdésben is majd a magyar szociáldemokrata párt angol testvérpártjától. Itt tehát a nagy kérdőjel: szocializmus vagy demokrácia, merev marxizmus, vagy értelmes alkalmazkodás. Az emberek nem szeretik a problémákat. Nem gondoljuk, hogy oda mennek, ahol határozottabb színvallást látnak? Én elhiszem, hogy vannak, akiknek mindezekről más a véleményük, vagy esetleg egyénileg éppen máskép látják. Ha vannak ilyenek, azoktól csak azt kérhetjük, álljanak mellénk abban a követelésünkben, hogy minél előbb megtartsuk a községi választást s ott bizonyítsák be, hogy: nem nekünk van igazunk!... Newyorkban békéről tárgyalnak , Csehszlovákiában deponálják a magyarokat... A londoni rádió jelentése szerint az Egyesült Nemzetek politikai bizottsága pénteken folytatta ez általános és as atom lefegyverzésre vonatkozó szovjet javaslat vitáját. Molotov felszólalása után Vonell szenátor kijelentette, Amerika készen áll az atombomba törvényen kívül helyezésére és a meglévő készletek megsemmisítésére, de csak ekkor, ha egy hatásos virágbiztonságot létesítenek. A brit delegátus kijelentette, hogy ennél a kérdésnél nem lehet általánosságban beszélni és konkrét indítványokat kíván. Vislaszki a Szovjetunió nevében kijelentette, hogy országa igen felelősségteljes lépéseket tett. A Szovjetunió éjből tanujelét adta a lefegyverzés iránti komoly szándékának! Német módszerrel... Ugyanakkor, amikor New Yorkból biztató híreket hallunk és jelentést arról, hogy egy egy tárgyalási napon a problémák milyen nagy számát sikerül megvitatni és döntést hozni benne, ugyanakkor aggasztó híreket kapunk a délszlovákiai magyarüldözések továbbfokozásáról. November tizenhatodike óta üldözik a magyarokat Délszlovákiában s több községet a csehszlovák karhatalom körül vett és közmunkára való behívójegy alapján magyar családokat vagonokba raknak és elszállítják szudéta-német területre. A magyarság nem szegült ellen azon rendeletnek, amely a közmunka-kötelezettség teljesítését célozza, de mikor látták azt, hogy ezen túl menően a cseh kormánynak A csehszlovákiai magyarok üldözésével kapcsolatban a magyar perlement csütörtökön délben ült össie. Elsőnek Bereczky Albert, a külügyi bizottság kisgazdapárti elnöke megrendítő szavakban ecsetelte a történteket, majd Gyöngyösi külügyminiszter részleteiben is megvilágította a délszlovákiai borzalmas eseményeket. Beszédében kifejtette, hogy ez üldözések súlyosan megrontják a légkört a két ország között és alkalmatlanná teszik a hangulatot arra, hogy a párisi békekonferencia által az a célja, hogy büleri példára a magyarokat a Csallóközből és Ipolyságból kitelepítse, a szerencsétlen magyar családok tömegesen szöktek át hozzánk, elhatározott módon, ebben a kérdésben közvetlen tárgyalásokat folytathasson a magyar kormány. A behívottakat családtagjaikkal együtt hurcolják el és lakásaikba szlovákokat telepítenek be, tehát kényszeri átköltöztetésről, vagyis depotlálásról van szó. A csehszlovák kormány ezzel az eljárással megsérti a lakosságcsere egyezményt s nemcsak hogy nem szolgálja a két szomszéd állam közti jóviszonyt, hanem veszélyezteti Európa eme részének jövendőbeli békéjét. Gyöngyösi külügyminiszter beszéde A cseh kormány elutasította a magyar tiltakozást A magyar kormány tiltakozó jegyzéket nyújtott át a csehszlovák kormánynak a magyarok üldözése miatt. Mint értesülünk, a tiltakozó jegyzéket a kormány elküldte a nagyhatalmak külügyminiszteréhez is s ezt Szegedy Maszák Aladár washingtoni követünk nyújtotta át. A csehszlovák kormány azonban határozottan megtagadta a válaszadást és kijelentette, hogy ilyen jegyzék tárgyalásához nem járul hozzá, tekintettel arra, hogy az a tiltakozó jegyzék a köztáársaság belügyeibe való beavatkozást jelenti. Ez a válasz természetesen maga után vonja, hogy a csehszlovákiai magyarság borzalmas fldezése tovább tart. Hírek szerint legutóbb is 5-600 magyar jött át a Dunán, akiknek elbeszéléséből kitűnik, hogy nemhogy csökken, de mindinkább elalapózik a szerencsétlen magyarság üldözése.