Vásárhelyi Független Ujság, 1947. január (2. évfolyam, 1-19. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Hódmezővásárhely, 1947. január 1., szerda VÁSÁRHELYI A Frittica Huszita, Filniskis és Polgári Pártipilapji II évfolyam 1. szám Ara 40 finér Boldog újesztendőt! Írta: KARÁCSONYI SÁNDOR Ismét lezárult egy esztendő Akik találkozunk egymásal, ismét boldog újéves kiállással üdvözöljük egymást, ár mint azok, akikben van ég egy kevéske jóérzésemb társaik iránt. Szeretem mai, hogy ez elég nagy téeg. Ez jó megszokott szólam mgzik újév napján falun, íráson. De vájjon őszinte kínság-e ez? És vájjon, ha elhangzik a jókívánság, mennyi lehet abból az őszinte rívből fakadó és mennyi lehet a szokás, de léleknélküli bámításból kifejezve elmondott. Mennyi kérdés kapcsolódik csupán ehhez az egy kimság kifejezéséhez! De ezenval mennyi kívánságunk vlna még és pedig olyanok is, amik csakugyan alapjátképeznék a boldog újesztendő megteremtésének. A kívánságok tömege foglalkoztat mindenkit. Mindenér, de bizony azok nagyon kevésszer teljesülnek. És ha megnevezzük, ha tárgyilagoan figyeljük, könnyű megálapítani, hogy kívánságaink«teljesedésének nem mindig természet, hanem legtöbbkor az ember, vagy az embberi önzés az akadálya. Most, az újév napján, vessünk számot magunkkal. Vizsgáljuk meg lelkivilágunkat, aj ján mennyi jót cselekedünk az elmúlt évben. Vizsgáljuk meg, vájjon nem találnk-e az elmúlt időben cserkedeteink között olyat, amit megbántunk, vagy amit meg ellene bánnunk. Nézzük meg, vájjon azok az ígéretek, amiket tettünk, valóra váltak-e, különösképen vizsgálunk kell abból a szemponttól, ha azoknak az ígéretek a beváltása tőlünk fogott. Meg kellene vizsgálnunk,ogy az ígéretek valóraválásának mik voltak az akadáyai, ítélkezni kellene azok előtt, kik a jócselekedetek és fekezetek valóraváltásának vncsvetői voltak. Meg kellne emberhez illő szóval magarázni a jószándék, a jócselekedet előnyeit és a lelkileg beteg, a fantázia lovára kapaszkodottakat meggyőző zavakkal le kellene az élet fális útjára, talajára szállítni. Meg kellene magyarázni az élet útjain tévelygőknek az élet igazi útját. Kérni kellene őket arra, hogy térjenek a valságos élet biztos talajára még akkor is, ha az sok özömet nem is ad, de komolyságban mégis csak biztosabb és megnyugtatóbb, — és tovább messze jövőbe vezető út, ■inta bizonytalanságba vesző, amelynek a valóságát látni nem lehet. És nem a természetszabta, nem a valóságra helyezkedő, csak a mesterséges perspektívát mutató út hátrányait kellene megmagyaráznunk, hogy a tisztánlátást, az előrehaladás útját világítsuk meg vele. Amikor most átlépjük a Krisztus születése utáni 1947. év küszöbét, vissza kell néznünk egy kicsit a múltba, vizsgálnunk kell, hogy mi történt az elmúlt esztendőben, vizsgálnunk kell, hogy találunk-e cselekedeteink szerinti megértést, találunk-e megnyutató módon társadalmi vonatkozásban minden vonalon őszinte lépést a megértés felé. Vájjon mutatkoznak-e csalhatatlan jelei a hangosan gondolkozók cselekedei között, akik a megértés, megbékélés magasztos eszméjét hangozták, hogy annak megvalósításáért mit cselekedtek. Ha igen, ismerjük azt. Most ne beszédjünk pártokról, beszéljünk csak emberekről. Beszéljünk azokról, akik a maguk külön világát akarják élni, akik egyéni önzésből elsősorban csak az egyéni érdekeiket szolgálják, akik nem látnak túl a saját érdekeiket szolgáló és védő korlátokon, akik a közösségi érdekek védelmét hangoztatják ugyan, de lényegében akadályozói a valóságos élet kifejlődésének, akik anyagi javakkal igyekszenek a másik rovására nem csupán egyéni jobblétüket, hanem teljes jólétüket biztosítani éspedig olyan eszközökkel, ami nem egyeztethető öszsze sem a reális, a tárgyilagos élettel, de még a demokratikus életszemlélettel sem. Elsősorban tehát szükséges, hogy most az újév küszöbén vonjuk le magunkbaszállással a felfedezett, felismert hibákból a következtetést, igyekezzünk a szenvedélyeket a tárgyilagosság útjára vezetni és az egymáshoz való társadalmi és egyéni jóviszonyt ápolni, hogy a társadalmi viszonyból soha ne legyen iszony. Idézem Antal Zoltán egyik versszakaszát, amikor így ír: ■Ä boldog ünneplést ne csak kívánjátok, Szívetek szeressen, ne mindig a szátok. Addig úgysem lehet boldog ünnepléstek, Míg a szegény népre nagy hidegen néztek.» őszinte köszöntéssel kívánok minden magyar testvéremnek bort búzát, békességet! ■*-' - &Q1-—— A KÖZELLÁTÁS KÉRDÉSEI Irta: ERŐSS JÁNOS közellátási miniszter A közellátás kérdése homlokterében áll a legelsőrendűbb magyar problémáknak. A gyári munkás, az ipari dolgozók fokozott terhelése csak megfelelő élelmiszerellátás mellett lehetséges. Jól tudom, hogy a magyar gazdák, kikhez annyi kapcsolat fűz és kikhez oly közel állok, megértik a várossal, az ipar dolgozóival szemben fennálló kötelezettségeiket. Az állam fokozott megterheltetést rótt az elmúlt évben a gazdatársadalomra és ezeket a megterheltetéseket nem mindenkor állt módjában megfelelően viszonozni. A magam részéről elsőrendű kötelezettségnek tartom, hogy ugyanakkor, midőn az ipari munkások ellátását minden eszközzel biztosítom, a gazdák számára fokozottabb mértékben nyújtsanak segítséget. Tisztában vagyok azokkal a terhekkel, amelyeket ma is a háború rombolásai, pusztílásai után a súlyos nehézségekkel küzdő őstermelő lakoságnak el kell viselnie. A kormány új rendeletével jutalmazni kívánja azokat a gazdákat, kik beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek és külön jutalomban részesíti azokat, kik többletbeszolgáltatást teljesítettek. A terménybeszolgáltatásról kiadott kormányrendelet annak idején csupán a többletbeszolgáltatás jutalmazását helyezte kilátásba. Én azon a véleményen voltam, hogy jutalomba kell részesíteni mindazokat, kik a mai nehéz körülmények miatt — bár nem teljesítettek többletbeszolgáltatást, — de az előírt kötelességüket pontosan teljesítették. Az elbírálás során figyelembe vesszük — az élőállat« beszolgáltatástól eltekintve — a teljesített összes beszolgáltatást, így tehát nemcsak kenyérgabona, hanem a búr« gonya» és olajosmagbeszolgáltatást is. Az a gazdálkodó, aki az előírt beszolgáltatás kötelességét teljes mértékben teljesítette, a különböző beadott termények átszámítása alapján gabonakilogramonként 5 fillér jutalmat kap, így tehát minden beszolgáltatott 1 g gabona után 5 forintot kap. Aki a beszolgáltassa kötelességet 11 százalékon felüli, de 15 százalékon aluli mértékben teljesítetten»ként 10 forintot kap, nemcsak a többletért, hanem az összes teljesített beszolgáltatásért. A 15 ■ százalékon felüli teljesítésnél a jutalom fnként 15 forint. Sokat várunk ettől a rendelkezéstől, mert január 31-ig még módjában van mindazok nak, kik valamely oknál fogva beszolgáltatási kötelességüknek teljes egészben való teljesítését elmulasztották, kötelességüknek eleget tenni. Ilyen módon a közellátás még jelentős kenyérgabonakészletre tehet szert és lehetővé válik a jelenlegi kenyérfejadagnak az új termésig való fenntartása. Hangsúlyoznom kell, hogy a gazdák, elsősorban a törpebirtokosok érdekeire kívántam tekintettel lenni, midőn úgy intézkedtem, hogy a földadó fejében természetben beszolgáltatott termények után is jutalmat adunk. A jutalom megállapításakor nem vizsgálják azt, hogy a gazdálkodó földadóra, vagy pedig pénzért, vételi jegy ellenében adta be a terményt. Nem nyúltunk kényszereszközökhöz és nem is akarunk kényszereszközökhöz nyúlni. Számítok a gazdák megértésére, annál is inkább, mert nincs oka a gazdának arra, hogy saját szükségletén felül visszatartson, tartalékoljon terményeiből. A vetések állása kielégítő és megvan a remény arra, hogy a jövő évi termés jobb lesz az ideinél. Az egyéni jutalmazáson kívül rendeletet fogunk kiadni a gazdák kollektív megjutalmazásáról. Azok a törvényhatóságok, amelyekben a gazdák a legnagyobb százalékban teljesítették a beszolgáltatási kötelességüket, nagyértékű mezőgazdasági gépjutalomban fognak részesülni. A jutalmazás során mintegy 100 traktort, kisebb mező*gazdasági gépeket és 50 vagon mezőgazdasági szerszámot fogunk kiosztani hatósági áron. Jelenleg is folyik a mezőgazdasági textilakció. A textil* termelés 20 százaléka, mintegy havi másfélmillió méter textil kerül ennek során a termelőkhöz, olcsó békebeli áron. A textilakcióban való részesülést elsősorban azok számára tesszük lehetővé, kik beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek. Az országos takarmányhiány olyan csapást jelent egész mezőgazdaságunkra, amit ebben a pillanatban még alig tudunk felmérni. A háborús dúlások következtében katasztrofálisan lecsökkent a szarvasmarha állományunk, s múlt év májusa óta, ez év májusáig csak elenyésző mértékben emelkedett. A rettenetes takarmányhiány következtében azonban az ősz folyamán szarvasmarha állományunk létszáma a tavalyi alá süllyedt. Elsősorban ezen a téren volt szükség sürgős intézkedésre. A takarmányhiány következtében a gazdák sok esetben a hivatalos áron alul adták át jószágaikat a ke* reskedők részére, csakhogy szabaduljanak a gondtól és el* kerüljék, hogy jószágaik éhen* pusztuljanak. Felelőtlen kereskedők ezt a kényszert lelkiismeretlenül ki* használták. Ezért közbe kellett lépnem és ma már elsősorban maguk a gazdák kapnak a kereskedők helyett, vagy pedig a gazdaszövetkezetek részére adok szállítási engedélyt, így a gazdák saját szövetkezeteik bizományi értékesítése révén mindenkor a teljes árat kapják meg jószágaikért. A továbbtenyésztésre alkalmas állatok levágását pedig megakadályozzuk és megfelelő hitel birtokában az állattenyésztési egyesületekhez juttatjuk. Két szempont lebeg előttem: az ipari dolgozók ellátása és a gazdák, az őstermelő lakosság fokozott megterheltetésének további csökkentése és jutalmazása. Bízom benne, hogy a gazdák és az ipari dolgozók megértésével, további türelmével az ország javára ez is sikerülni fog ! --------ol.------ Csodakendő Rongyos kendő, szennyes kendő, szeméten az ó esztendő, vihar tépte, átok verte, — adott az Ég mást helyette. Ez a kendő csodás fajta, égi jelek vannak rajta, Isten abba magét rejti, földi ember meg nem fejti. Nem is kell azt megfejteni, csak a régit sz lepem! Azt mondja a csodakendő: csoda lesz az újesztendő. Több gyászt a föld el nem bírhat, több siralmat kér nem ihat, jönnie kell már a jónak, aranyszárnyu víg hajónak, jönnie kell, aki távol sír haza a nagyvilágból, jönnie kell már a szépnek, mosolyogni minden népnek, — hinni kell már a szent hitben, a békében kinn és itt benn, vetésünkben, termésünkben, édes magyar testvérünkben, — hinni kell már a csodában és a boldog szabadságban fényes szemmel járni kelni, dicséretet énekelni. CSOMORKÁNYI PÁL