Vásárhelyi Független Ujság, 1947. február (2. évfolyam, 20-43. szám)

1947-02-01 / 20. szám

VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1947 február 1., szombat. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt napilapja II. évfolyam, 20. szám. ÁRA 40 FILLÉR Éljen a Magyar Köztársaság? A Frissülni Kisgazda, Flu­dfranlis és Polgári Párt, a többi demokratikus pártokkal együtt, megvédi és megtartja a KÖZTÁRSASÁGOT minden reskeiéval szemben 1946 február 1-én, pénteken kiáltotta ki a magyar nép a független magyar köztársasá­got s ugyanazon a napon vá­lasztotta köztársasági elnökké Ti­l­dy Zoltánt. 1946 február 1-én, pénteken jelent meg a vásárhelyi Füg­getlen Újság első száma, la­punk születésnap­ja tehát egy­beesik a Magyar Köztársaság születésnapjával. Van ennek bizonyos szimbolikus jelentő­sége és értelme s mi ezt az értelmezést lelkünk mélyéig meggyőződve valljuk. Minden veszélyes időben, minden fenyegetéssel szem­ben a Vásárhelyi Független Újság első kötelessége, hogy nagy kortársát, a független Magyar Köztársaságot, bár­mily nagyon szerény kis erővel is, de teljes erejével, teljes hitével, teljes elszánt­ságával védelmezze, minden ellenséges törekvéssel szem­ben. Ezt vallja lapunk fenntartója, a vásárhelyi Független Kis­gazda Pártszervezet vezető­sége és minden egyes tagja is. A mi pártszervezetünk és ez a mi újságunk igenis a demo­kratikus, igenis a népi értel­mű független magyar köztár­saság nehéz jelenét és világgá jövőjét munkálja minden tö­rekvésével és minden meg­nyilatkozásával s életét egynek érzi a köztár­saság életével s a köztársa­ság romlása a mi romlásun­kat is jelentené. Pártunk országos kiáltvá­nyában a mai napra felveti a kérdést, hogy mit jelent a Független Kisgazda Pártnak a köztársaság s erre így felel meg: A köztársaság többszáz­éves elnyomatás után népünk szabadságát jelenti. Jelenti a dolgozó nép politikai és gaz­dasági jogainak teljessé tételét és megszilárdítását, a földre­formot, a munkásság jogait, a társadalmi és emberi egyenlő­séget. Jelenti az értelmiségi és szellemi munka igazi megbe­csülését, jelenti szomszédaink­kal s a világ szabadságszerető népeivel való őszinte barát­ságunkat. Ezekkel a nagy nemzetment­e­tő eszmékkel eltelve kiáltotta­­ ki nemcsak pártunk, hanem az egész magyar nép a füg­getlen magyar köztársaságot 1946 február 1-én. Azon a na­pon a magyar nemzetgyűlés ülésén egy kisgazdapárti kép­viselő ajánlotta elfogadásra pártunk nevében a magyar köztársaságra szóló törvényja­vaslatot. Ennek a javaslatnak az elfogadásával, — mondotta a szónok — meg kell szűn­nie a feszültségnek a pártok között, mert a köztársaság a demokrácia megerősödését je­­­­lenti. A kommunista Révay József erre bejelentette, hogy az összefogás érdekében a­­ munkáspártok elállnak ki­sebbségi véleményüktől. Ilyen pártközi egyetértés mellett a február 1-i ünnepélyes de­monstráció valóban a pár­tok egységes akaratát és hangulatát jelentette. Belső zavarok nélkül, a ma­­­­gyar nép öröméből született­­ meg a magyar köztársaság, a belső zavarok nélkül kell azt a megtartanunk legnehezebb­­ időszakában is nemzetünk tör­ténetének, mert lehet, hogyha belső zavarok keletkeznének, meg is halna a független magyar köztár­saság. Ma egy éve köztársaságunk az ország romjai fölött az épülés akaratával jelentkezett s már első esztendejében is nagy eredményekre tekinthet vissza. Ezeket a nagy demokrati­kus eredményeket nemcsak megőriznünk, nemcsak meg­tartanunk, hanem tiszta szán­dékunkkal és népünk erős és szétbonthatatlan összefogásá­val fejlesztenünk is kell. A sokszor súlyos veszedel­meket is magukban rejtő poli­tikai viszálykodásokat már mélységesen elítéli a magyar nép. Éppen a napokban egy szociáldemokrata kisiparos itt bent, a mi pártházunkban, egy értekezleten kijelentette: «Verje meg az Isten, aki he­lyet ad a gyűlölködő pártpo­litikának, mely építőmunka­­ helyett csak egymás ellen uszítja az embereket!» Igen, ez már a magyar nép érzése és ezt ne feledjék el azok a pártvezető urak, bármely ol­dalról ágáljanak is, akik min­dennél följebbvalónak tekin­tik akár egyéni érdekeiket akár pártsovinizmusukat.­­ Igen, az az igazság ,hogy párt­elfogultsággal nem lehet a ma­gyar demokráciát szolgálni, mert a demokrácia építése nem pártmunka, hanem a ma­gyar nép egyesített erővel Amikor lapunk első számát egy évvel ezelőtt, a Magyar Köztársaság ünnepélyes kiki­áltásának történelmi jelentő­ségű ünnepnapján Isten se­gítségével útnak indítottuk, ré­gi szép magyar szokás szerint így köszöntöttük az olvasót: Áldás, békesség!­­ Úgy éreztük, hogy ez az el­ső mondatunk többet jelent, mint amennyit a betűk mutat­nak. Jelenti népünk dicsősé­gét, amellyel a háború borzal­main és ezernyi szörnyű más veszélyen túl állandó élet- és vagyonbizonytalanságban hős­sé nőve — amiről az első de­mokratikus képviselőválasztás alkalmával is tanúságot tett — önromjaiból kiemelkedvén, megmentette a két legfőbb princípiumot, a két­­legna­gyobb életelvet: Istent és a magyar lelket. Azt írtuk akkor s azt írjuk ma is, hogy ez a lélekmentés elsősorban a magyar földmű­velő társadalom érdeme. Ezt valljuk ma is. Politikai síkon viszont lapunk első számában Vorosilov marsallra is hivat­koztunk, ahol akkor, mint a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság elnöke, meglátogatva a Kisgazda Párt országos köz­pontját, félreérthetetlenül ki­nyilatkoztatta, hogy «a kis­gazdapárti többség megszabja az ország jövendő sorsát­. Ma is az a hitünk és alapos meggyőződésünk, hogy az or­szág jövendő sorsa végered­ményben legnagyobb mérték­ben a mi pártunk kezében van, természetesen ez a kéz az ipari dolgozók és az értelmiségi emberek keze felé nyúl, mert a de­mokrácia megtartása csak együttes erővel lehetséges. Ezt is írtuk lapunk első szó­elvégzendő nagy és meg­váltó nemzeti munkája. Éljen a Magyar Köztársa­ság! Éljen Tildy Zoltán köz­­társasági elnök! Éljen a mi magyar népünk minden egyes dolgozója, pártkülönbség nél­kül, éljen és boldoguljon min­denki a lassan, de biztosan épülő magyar demokráciá­ban! * Hódmezővásárhelyen a bal­oldali blokk pártjai együtt ülik meg a köztársaság ün­nepét, a Független Kisgazda mában : «Nem vetélkedni jöttünk, hanem együttműködni, nem hátráltatni egymást a mun­kában, hanem segíteni, é­s ha szükség esetén meg­győzni akarunk, ezzel szem­ben azt is jószívvel fogad­juk, ha minket győznek meg­, így állítottunk mi be a vá­sárhelyi közéletbe s ma is így állunk itt! Ami azóta történt, legmélyebb meggyőződésünk s legtisztább hitünk szerint nem a mi hibánkból történt. Mind­amellett, minthogy senki sem hiba nélkül való: sajnáljuk, ha bárkit is megbántottunk, vagy bárkiben is, akaratunk ellenére, a megbántódás érze­tét keltettük fel. Mi a dol­gozó magyarság, a dolgozó vá­sárhelyi nép, lelke szerint ki­kezelt sajtó munkásainak érezzük magunkat s mindig a város általános ér­dekét kívánjuk szolgálni. Pártszervezetünk vezetősége is azért indította meg lapun­kat, mert a vásárhelyi nép sürgette és várta ezt az újsá­got s ezt mindennél jobban bizonyítja egy esztendő alatt elért magas példányszámunk. Nem dicsekedni kívánunk ez­zel, csak megállapítani, hogy igenis eltaláltuk az általános érdek őszinte kifejezését és hangját. Legőszintébben sajnáljuk, ha dolgozó ipari munkás­­társaink sokszor talán fél­reértettek bennünket, szent meggyőződésünk azon­ban, hogy mindig jobban és jobban találkozni fogunk lé­lekben, hiszen mi tiszteljük politikai elveiket, nagyrabe­­csüljük szakmai szervezetei­ket,­­ pártjaikat a maguk po­litikai lényegében soha nem! Földmunkás és Polgári Párt pedig (a közös társadalmi életből is történt kibojkottálá­­sa miatt) a Gazdasági Egye­sület székházában vasárnap, délelőtt pártnagygyűlése ke­retében tartja meg köztársa­sági ünnepélyét. Minden párt­tagunk ott legyen, hogy né­pünkért, a magyar demokrá­ciáért, a magyar köztársaság­ért folytatott hétköznapi mun­káink után együtt imádkoz­zunk Istenhez, együtt kérjünk áldást és békességet­ bántottuk és nem bántjuk, a ha egyes vezetőiknek gyakran túlságba vitt harcos tempera­mentuma miatt természetsze­rűleg fel is merültek közöt­tünk gyakran elég súlyos el­lentétek, ezekből jóhiszeműen soha nem lehetett azt követ­keztetni, hogy mi a szocialista vagy kommunista politika nemzetmentő értékeit bármi­kor is le akartuk volna ki­csinyelni. Az összeesküvés miatt most túlságosan bonyolult a poli­tikai helyzet, ki fog azonban derülni az igazság s mindenki megláthatja, hogy a mi vásár­helyi pártszervezetünknél tisz­tábban ebből a bonyodalom­ból az ország egyetlen párt­szervezete sem kerülhetett ki. Egy ilyen valóban demokrati­kus, mert nagyrészben egé­szen tiszta kisparaszti párt­­szervezettel szemben a balol­dali blokk pártjai nem lehet­nek bizalmatlanok. El kell te­hát következnie rövidesen an­nak az időnek,­­amikor, ha az országos pártközpontok meg­adják a példát, itt is helyre kell állania a koalíciós együtt­működésnek. Minden nem­ jó­indulatú beállítással szemben mi igenis őszinte szóval je­lenthetjük ki, hogy úgy párt­vezetőségünk, mint a vásár­helyi Független Újság igenis a legjobb koalíciós partner le­het, ha annak szüksége felme­rül s ha megszűnik igazságta­lan lebecsültet­ése. Hiszünk a demokratikus fejlődés jóságában s ezért hiszünk a vásárhelyi Füg­getlen Újság hivatásában, amit becsülettel be fog töl­teni. Éljen a Magyar Köztársa­ság! — Éljen a magyar de­mokrácia! Az egyéves Vásárhelyi Független Újság

Next