Vásárhelyi Független Ujság, 1947. június (2. évfolyam, 116-127. szám)

1947-06-01 / 116. szám

1947 június 1., vasárnap. Moldvay Győző versei: „Magam körül“ “ Művészetnek, irodalomnak Hódmezővásárhely évtizedek óta mindig adott olyan érté­keket, amelyek magukra von­ták az ország figyelmét is, — sőt nem egyszer előfordult, hogy az országos értékelés megelőzte az itthonit... Az utóbbi években a poézis Mú­zsája szállt meg itt az alföldi csendben, félre a fővonaltól s a «fővonal» élénkebb irodal­mi kultúrájától s leheletének teremtő csodája olyan költők szívéből csalt ki fennen su­gárzó szépségű termést, akik messze világítanak és jelent­kezésükre állandóan figyelnie kell a magyar irodalomnak. Pákozdy Ferenc, Galyasi Mik­lós, immár néhai jó Vöröss István, Csordás Nagy Dezső, Moldvay Győző, A nevek, amelyeknek viselői vásárhelyi bélyegzővel jelzik a márkát, a külön színek, a sajátos mély­ségek és fényes magasságok messzire figyelmeztető lobo­góit: hajók, erre igazodjatok, — itt zengő szívek őrzik a hervadhatatlan örök szépsége­ket. Igen, Hódmezővásárhely a költők, a jó költők, az igaz poéták városa is, ezek közül most Moldvay Győző jelentke­zett külön maga. — ö, a leg­fiatalabb, a Benjáminok szép­ségével és szemérmes bátor­ságával, hangjának és szavá­nak magános csellójával. Ez a magános hang olyan­­szép és olyan szomorú, aminő csak maga a fiatalság lehet. Van ebben a szép szomorú­ságban bizonyára valamelyes önámítás is, de nagyobbrészt mégis a lélek olyan mélysé­geiből fakad, ahol az emberi lét csalódási csírái fakadnak. Schopenhauer szerint is az ifjú lélek, az ifjúi elme mély­ségesen megrendül az életben és önmagában való első nagy csalódásokon s minthogy ■ a bölcseség hűvösétől még oly messze ég a tikkasztó napon, minden gondolatát elönti a reménytelenség... Szép ez a pesszimizmus a Benjáminok ránctalan arcú költészetén s olyan finomságokat terem, amelyek mindig egyedülvaló­­ak s fémjelzik a költői egyé­niséget. Ezt találjuk Moldvay Győző költészetében. Ismerjük ezt a rendkívüli tehetségű ifjú poétát. Itt éljük vele napjaink nehéz, munkás óráit a szerkesztőség rabval­lató falai között, az újságírás harcaiban, a lehetőségekkel és a lehetetlenségekkel való vias­­kodások emésztő füzében". Minden gyermeki lendülete és minden emberi meghajlá­sa a költői lélek fényeit tük­rözi, az örök ártatlanság tisz­taságában. Ez a mélyről fel­törő ártatlan tisztaság adja meg jellegét és jellemét an­nak a mintegy félszáz, egy­egy lélegzetnyi költeménynek, amely most a Miszlótfalusi­­könyvecskék formájában ke­rült kiadásra. Moldvay érté­kes irodalmi vállalkozása, a Délsziget, valamint több pesti és vidéki folyóirat s a Füg­getlen Újság is már közölt ezekből a költeményeiből né­hányat, de most a gyűjtemény az egész költőt adja könyvna­pi ajándékul, úgy, ahogy most áll felsebzett lelkével és ének­lő ajkával a legmagasabb lel­ki igények oltárköve mellett, saját vérét csorgatva áldoza­tul a szomorúarcú Teremtő­nek. Megszakítás nélküli egyetlen misztérium a költő ,élete s Moldvay első művében nincs is más, mint ez a misz­térium. «Magam körül» -- ír­ja könyve címéül s mi más ez, mint a misztérium pontos éreztetése." Ha a «nagy» köz­életi férfiú írná le ezt a két szót, micsoda kövér gőgöt je­lezne,­­ az ifjú költőnél azonban szerény bocsánatké­rés: ime lásd öt sebemet, de azért ne ítélj meg, hogy meg­mutattam ... Ha kifutok olykor magamból és szabadult lelkem messzi a csúcsról kémli elvesző öreg otthonát, leáll az idő is körülöttemi halk hangok hívnak a [semmiből s a sors megrázza fejemnél­­ " [pallosát. Halljátok ezt a hangot? így csak költő szólhat, igaz költő, akinek picijébe a teremtés a csodából csorgatott mennybéli fluidumot s aki által «angya­lok kiáltanak». Legszebb költeménye a «Sárkány, égi küszöb»­­— eb­ben jegyezte el magát a Ma­gasságnak s az örök szomjú­ságok földöntúli szépségeinek, amit soha nem bocsáthat al­kuba és soha nem cserélhet el a földi lét semminő ígéreté­vel és ajándékával. Itt áll a költő, — másként «nem tehet. Fogadjuk őt méltón, meleg kézzel és meleg szívvel, — tiszteljük meg Őt, — s így becsüljük meg önmagunkat.­­ Moldvay Győző könyve, a «Margam körül» — az idei könyvnapok egyik legértéke­sebb magyar ajándéka: ör­vendünk, hogy Vásárhely ad­ja az országnak. — Még azt jegyezzük fel, hogy a könyv ízléses, finom nyomdai mun­ka s ennek érdeme a Németh­­nyomdáé, Kiss Lajos üzemve­zetőé. csp.x Hon annak talpra aaapak Irta: Csomorkányi Pál Arról volt szó, hogy állnak talpra a népek? * Az újságíró beszélt. A műhely tetőablakán nem jól zárult az ócska napellenző rács s a beszóródó napsuga­rak délfelé fénybeborították az esztergapad hajlókerekét. A kerék roppant sebesen for­gott s tükröző lak­járól úgy szórta maga köré a szúrós,­éles fényt, mint ezernyi apró ezüst nyilat. A padon Szilágyi, a si­ketnéma idomszerész dolgo­zott, ő volt a legügyesebb munkás a szakmában s any­­nyira ismerte ezt a gépet, hogy behunyt szemmel is hi­bátlanul eligazodott rajta, s s­őt nem zavarta, inkább gyö­nyörködtette a fémlapokon tündöklő sugarak játéka. A gépet egy szál keskeny, erős, élesen surranó szíj haj­totta, amely a magasból futott alá szédítő iramban és szünet­­len pergetve a hajtókereket, suhant visszafele a tető alatt forgó hengerre. Korpásné, a fonnyadt kis Özv­egy asszony, ot­t­ szorgosko­dott a műhelyben, takarított, súrolt, szaladt az­­olajoskan­­náért, derékfogyasztó1t cipeke­­déssel emelgette a salakládá­kat, gyűjtötte és halomba hordta az acélforgácsot és a mester éberségét kijátszva, ti­tokban Sfírt hordott a kantin­ból az esztergályosoknak. Sű­rű, nehéz hőség feküdt a gé­peken, az ember­ek ingujjra vetkőztek s Korpásné ledob­ta fejkendőjét. A siketnéma Szilágyi egy félig kész lövedékmérő-idomot fogott be az esztergakések kö­zé s minden ügyelmével mun­kája fölé hajolt. A gyalupen­­gék szürke fény körben, villóz­­va keringtek,­­de a fénykort minduntalan megszakította egy előbukkanó fekete pont. Szilágyi figyelt, fokozott, fi­nomságú fogással, két kézzel oldalt csúsztatta a résekhez az idomuló acéllapot, de a fekete pont mégsem tűnt el. Hirtelen megállapította elmé­jében: — Kihagy ... Valahol szá­raz az él... Olaj kell. Észrevette Korpásnál, aki éppen ott hajladozott mellette a forgácsokért. — Nné-hi! — dagadt elő torkából a formátlan hang •oó! / * Korpásné, mint már évek óta, most is pontosan megér­hette. Fölkapta az olajozót. Az­­ ember a pengék tengelye felé viselt tekintetével s Korpásné, arra irányítva az olajozócsö­­­­vet, a pad fölé hajolt,­­ de födetlen és szétzilálódott ha­ját ebben a pillanatban el­kapta a száguldó gépszíj és feje hátrarándult. Szilágyi az életmentő ösztön vak mozdu­latával villámgyorsan a szíjba kapott, é­s kezét, az egész jobbkeze fejét, leszakította a szíj alá rohanva feszülő haj­lókerék. A megmentést Kor­­­pásné f­ölszakadó sikolya s a süketnéma ember vetőt h­asító Üvöltése összefogózva ívelte át a gépek zúgó moraját és a magasból egy kitépett hajfür­töt s egy összeroncsolt kezet hajított le a véres heveder. .. .Néhány hét alatt szépen behegedt a sebe. Befáslizták csonka jobbkarját és elbocsá­to­t­ták a kórházból. Egyenesen a gyárba ípent,­hogy elszá­moljon munkaadójával. Ott nagy­ ünnepléssel fogadták és átadták neki a miniszter ki-, tüntető levelét, eléje rakták a gyáros és a munkások aján­dékát: egész halom pénzt. De­­­ csak a fényes, hideg gépe­ket, az ódon műhelyfalakat nézte, kezéb­e vette a linóm­ szerszámokat és könnybelá­badt szemmel búcsúztatt tőlük. "Megroskad­va, kétségbeesett zokogással támolygott elébe Korpásné. —­ Mindennek én vagyok az oka, Szilágyi úr ... Ő a siketnémák heves moz­dulataival tiltakozott, hogy nem, — hiszen ő hívta oda az asszonyt, ő maga volt az ostoba, a könnyelmű. És... hogy az asszonynak három, apátián­­ kis porontya van, őneki meg nincs senkije a vi­lágon ... Együtt mentek­­ el a gyár­,­ból. Korpásné rajongva erős­­ködött, hogy ő hálás lesz hol­­tanapjáig. Fölajánlotta kis la­kását, minden anyai gondos­ságát, annyira, hogy Szilágyi végre is odament szállásra az árva családim­.. ... Itt a legnagyobb gyere­ket, a tizenké­téves Jóskát mindjárt a maga nyugtalan, lázasan tevékeny gondjaiba vette és elvitte magával mun­kát keresni. ■ Másnap már mind a ketten a pesti utca munkásai voltak: rikkancsok. És a süketnéma, félkezű Szilágyi fürge kedv­vel, kemény, csökönyös lanka­datlansággal legelsőként ro­han­ végig a legforgalmasabb utakon a friss lapokkal, s idom­talan, alig emberi hangja legelőbb ért oda a napi szen-­­zációkat váró em­­berekhez. Voltak sokan, akik szánalom­ból pártoltak hozzá a megszö­kött lapárustól, de a legtöb­ben mégis csak azért, mert ő volt a legelső a friss anyagá­val. Nemsokára már néhány délutáni nagykávéház­ közön-­­­sége az ő vevője volt s úgy szétkapkodták újságjait, hogy napról-napra üres kézzel és lett zsebekkel fejezte be mun­káját. Korpásné elhanyagolt haj­lékában lassacskán kibimbó­­zott a jobb, a tisztább, az em­beribb élet mosolya. Már a kis rikkancs, a Jóska gyerek is többet keresett, mint anyja és Szilágyi minduntalan azt magyarázgatja a munkában megroskadt, beteges asszony­nak hogy most már fölösleges a gyárba járnia. Inkább gon­dozza a­ gyerekeket és ma­gát s pihenje ki a sokeszten­­dős nehéz munka rogyasztó fáradalmait, mert mi lesz az árvákkal, ha ő, az anya, egy­szer csakugyan beteggé sor­vasztja magát a gyár vaskar­maiban, így az asszony haj­lott az okos szóra, hiszen a gyár messze van, messze kinn a Rákoson. Karácsony előtt egy fáradt estén áld­ás eső szakadt a rá­ VXIXHELYI • ELODETLEN ujság SIESSEN“ NYÁRI MENETRENDET VENNI ” trafikokban és az ERDEI könyvkoreskodétben E r ■ ■ M nagy választékban, kedd­iQ e vezményes feltételekkel -----oltsd áron Bútorcsarnok Szendrényi Gáza és Társai) Szántó Kovács B u. 8 (Zöldségpiac) Szegedi ipari ..vásár szenzációja Ds­RkUN KAPHATÓ. ■Dudái Széchényi tér 2. sz. Ha az ipari vásárra Just SZEGEDRE, KERESSEM FEL A „Fülöp csárdát" a hídfőnél ! POROSON traktoralkatm­axok, cséplők, kalapácsos őrlőgépek, mezőgazdász és kisgépek, f­il­lesztők, csapágyak, EMERGE cséplőmaghat mszijak, motor, differenciál, gép, gőxheftger és légkomprettxor- olajok, csapágy zsírok, tömítőanyagok, autók, motorkerékpárok Róna Miklós Alföld! (röpkeres Ulmi Vállil&la SZEGED Bajcsy-Zsilinszky- u. (Fekete Sas) 22. szám. il A SZEGEDRE JÖN, LÁTOGASS­­ MEG AZ A dta Idénycsarnok­os ! A TISZA LAJOS­ KÖRÚTON “­­I Gyógyk­isköti 55.“ •Sirs: a legjobb kivitelben készül SZEGEDEN Kárász­ utca 10.PAULUSZ-nál telöltá­r kapható VARGA isSas sieh­ár Lázár-u. Magasbordájú dobsínek, dobsíncsavarok, ekekapavasak, ekekapakerekek, kaszák, Thomka­lssza is, sarlók, kas­szaverő szerszámok, anker kaszakövek, rohítshi kősző­­rűkövek, lehúzókövek, háztartási cikkek, petróleum* főzők, zománcedények, üstök, mérlegek, Sárgaríz súlyok és horgászati felszereléseie legelőnyösebben sze­­rezhetők be * _. PRONAY vasgtere skedésben Kinizsi­ u. 1. (Siman-patola) Telefoni 175. 3- Bérautó megrendelhető ANDRÁSSY-U. S _ . _ x 14. szám. Z A B O TE L­E F O N : Hiányos­­ konyháját felszerelem Hungária Edényház SZEGED, Ti­sa Lajos­ körút 55. Telefoni 685. Zománcedény, háztartási cikkek, ivólukfu­fik

Next