Független Ujság, 1948. május (3. évfolyam, 100-121. szám)

1948-05-01 / 100. szám

.4 Vásárhelyen 55 évvel ezelőtt ünnepelték először a szabad május elsejét Mit mondott Szántó Kovács János? Petőfi halott lett, Kossuth bujdosó, a szabadságba csak éppen belekóstolt a nép s már felednie kellett. Húsz hosszú esztendő következed, melynek végén hajnali szellő­ újra meg­­síijtogatta a lehanyatlott zász­lót. Ezt a szót, hogy: szo­cializmus, akkor látta először a nyomtatott betű ólom­sorai közt az­­eltemetett álmokat si­rató szív. A Vásárhelyi Köz­löny c. hetilap egyik augusz­tusi száma közölte 19­19-ben, hogy Budapesten megtartot­ták az első szocialista gyűlést, hozzáfűzvén, hogy rendzava­rás nem történt ... Aztán újabb 20 esztendő,­l akkor tartották meg hálás­ban a szocialisták világkon­gresszusát, melyen az általá­nos választójogot, a becsületes munka becsületes bérét, a 8 órai munkaidőt tűzték ki kö­vetelésül. Emberi jogokat és emberi életet, egyúttal kimon­dották, hogy május elseje azontúl minden évben a mun­ka, a dolgozók ünnepe legyen. Pár hét múlva a vásárhe­lyi kőmíves és ácsifjak egye­sülete­, mely már 1813-ban is ballada szavait, beadványt in­tézett az akkor megalakult ipartestülethez és a 8 órai munkaidő bevezetését kérte. Nemsokára megmozdultak, élükön a messze földön hír­neves kubikosokkal a vásár­helyi földmunkások is. Elő­­ször a­ Galamb­ utcában tar­tottak gyűlést, majd az Imre­­utcában a Sutérba költöztek. 1802-ben történt s el­ső látoga­tójuk Bokányi Dezső volt Bu­dapestről. Elhatározták, hogy megünneplik május elsejét, mégpedig a Szigetben. Ki is Inén­­ek valami ezeren. Szép napos idő volt s éppen a da­lárda énekelt, mikor Póka kapitány rendőrökkel jelent meg és a gyűlést feloszlatta. Elkeseredéssel fogadták az in­tézkedést, de engedelmesked­tek. sükkor állt élére az egye­sületnek Szántó Kovács Já­nos. Én a ti emberetek va­gyok! mondotta. Közü­­letek való vér, aki nehéz sor­sotoknak osztályosa. Ott ál­lok mellettetek, benneteket soha el nem hagylak, hanem utolsó csepp véremig harco­lok értetek. Isten engem úgy segél­jen! valami tízen leltek tagjai. Ez a bizottság azonban egyetlen egyszer nem ült össze s nem hozott határozatot, nem tett javaslatot. Bizonyosan felül­ről jött a nyomás, mely a Vi­harsarok dolgaival nem akart törődni. Mikor a Pére-féle 17315-ös paraszt for­rad­a­lom vérbe füll. Békés és Csongrád megyék közönsége felirattal fordult a bécsi Helytartó-tat­nácshoz és rámutatott a ba­jok eredetére. Festette a nép nyomorát, a rabszolgasorsot, amelyben tengődik s a. •Hely­tartótanács magának a csá­­­szárnak tett jelentést ilyen szellemben, sőt hozzát­ette, hogy Rinaldó gróf hatszázezer hold kitűnő földnek ura, tehát ötször akkora területnek, mint Vásárhely egész határa, míg lét­­ezer ember nem bír egy talpalatnyi földdel. Megírta a Helytartótanács. És az ered­mény? A császár azzal felelt, hogy annak a német kalan­dornak, aki hírül vitte Pécsbe, hogy Rákóczi meghalt, nincs többé rebellis vezér, grófi rati-­­got és 300 ezer hold földet ajándékozott... Hát ilyen volt még 1894-ben ben is a hatalom s a bécsi eredetű magas­ .vélemény a szociális bajokról... A bajok igazi okát a korlátlan, Vagy alig korlátozott hatalom nem szokta kutatni, hanem egysze­rűen rendőri úton fojtja bele a f­ájdaltnat a felhördülő tö­­megszervezetbe. így történt ez akkor s most, május 1-ét ér­dekesnek tartottuk az eh­dől lakat föleleveníteni. KPONI.­­L 1893 május 1. Az első májusi ünnepet Vá­sárhelyen 1803-ban tartották meg. A népkertbe kérték, de a hatóság a vásártérre enge­délyezte. Szemtanú beszéli, hogy ezen a napon már dél­ben megindult a népáradat s a vásártérre vezető utcák fe­­ketélledek a néptől. A pódiu­mon egy fehér és egy piros zászló lengett. Ott ült Póka kapitány s mosolyogva mond­ta Szántó Kovács Jánosnak: Pár éve tizenhárman voltak s most vannak kétszer tizenhárom­százan is. Lesznek még kapitány úr tizenhárom ezeren! Ez a sokaság a nép ereje! Külön zászló alatt vonultak föl az ipari munkások és a Branciszk­-féle vendéglőtől az építőipari munkások... Min­denki azzal a reménységgel távozott az ünnepélyről, hogy a következő esztendőben még nagyobb arányú tesz a sereg­szemle. Azonban a hatalmi szó temetői csendet paran­csolt a legközelebbi május 1-re. A szervezkedés elfojtá­sára törekvő hatóság s a ki­tört elkeseredés az 1801 ápri­lisi forrongásra vezetett, a végtelen szomorú összeütkö­zéshez, m­ely véres áldozato­kat követelt. A Pécsnek ked­vezni kívánó hatalmi körök már előzőleg rémhíreket ter­jesztettek. Pesti lapok olya­nokat írtak, hogy Vásárhelyen új felkelés készül s már a ka­tonaság és a rendőrség is a felkelők oldalán van. Arról is értesültek, hogy május 1-re felszedik a vasúti síneket, le­rombolják a távíró vonalakat s felosztják a földet. Pedig a nép csak emberi jogokat kért, emberi életet és a szónak, saj­tónak szabadságát. A vásárhelyi kapitányság így idézte elő azt a véres ösz­­szeütközést, melynek során az itt állomásozó huszárszázad attakot intézett a tömeg ellen. Szétverte a népet, majd ösz­­szerugdosta azokat, akikre gyanú irányult. De történt más is. Kállay Albert főispán ápri­lis 5.é re rendkívüli közgyűlést hívott össze. Itt dr Paksa La­jos polgármester referált az eseményekről, majd előter­jesztése alapján a közgyűlés Nagy Sándor főkapitányt ál­lásától felfüggesztette s az egész rendőrtiszti kar és le­génység ellen fegyelmi eljá­rást rendelt el. A közgyű­lés ezt 113 szénál 2­5 szó el­len mondotta ki. A bajok igazi oka Megállapította azonban a törvényhatóság, hogy az egész dolgon ilyen egyszerűen át­menni nem lehet, mert az ese­ményeknek az elkeseredés, a jogtalanság volt az oka, így gyökerei mélyen járnak. Ez nem rendőri, még csak nem is bírói ügy, a bajol­ ereddel kell küholni ,mert csakugyan bajok, nagy bajok vannak a hátterében. A bajok eredetének kutatá­sára és az orvoslás módjá­nak ke­z­v­ére­­,i/.ottságat ala­kított a közgyűlés. Ennek a bizottságnak a polgármester elnöklete alatt többek között dr Draskóczi Pál, Draskóczi Lajos, Vékony József, Bári Antal, Szabó Mihály, Dobosi Lajos, Kovács Ferenc, Kovács József, Halmi János, Zsarkó Sándor, Karasz Samu és még PUOttiYLIN UJSAO 1918 május 1., szombat. Orvisi ii­it a kopáripar tetegigyánt Egyetlen inas sincs Pár nappal ezelőtt lapunk hasábjain foglalkoztunk a he­lyi bognárok, szaktanfolyamá­nak kapcsán megrendezett zá­­rókiállítással, mélyen felvo­nultatta ez az iparág mind­azokat a­­ termékeket, amelyek bognáraink műhelyeiből kike­rülnek. Mérnöki pontossággal elkészített rajzok, művészi ügyességgel megmunkált al­katrészek és kész áruk sora­koztak fel azon a kiállításon, dicsérve és bizonyítva a tan­folyam komolyságát, szaksze­rű irányítását. A napokban a helyi bognárok egyik leg­jobbját, a bognár szakosztály elnökét látogattuk meg Kígyó­­utcai műhelyében, hogy e régi és szép iparág mai helyze­téről, problémáiról tájékozód­junk. Közel a végelgyengülés Bányai Albertról van szó, aki a nemrég befejeződött szaktanfolyamot levezette s aki most is szíves készséggel ad meg minden felvilágosítást. A közel 30 esztendeje önál­lóan dolgos technológiát végzett mester szavaiból ipa­rának féltő szerelm­e árad. .Mi­után sorra jártuk a modern gépekkel, szalagfűrésszel, fú­rógépekkel ,csiszolóval, esz­­tergályozóval berendezett mű­­helyt, háza folyosójának csöndjében a bognárok sok fá­jó, vitás kérdésére sek­­ken­tett. Elmondja, hogy a mai nehéz gazdasági ételben sok más iparághoz hasonlóan a bognáripar sem tud erőre kapni. Közel a végelgyengülés mondja szomorúan Bányai Albert. Mta rövidesen nem kapunk valamilyen segítsé­get, teljes romlásnak indul országszerte a bognáripar, a 65 vásárhelyi kocsigyári lak volna állítani. Hetekig voltunk munka nélkül, míg végre sikerült izzadságom után­járással némi fát szereznünk. A fuvardíjak , mikor már megkapták a nyersanyag kiutalást, akkor jön csak a neheze: a haza­szállítás. Rendszerint ki tudja miféle ferde intézkedé­sek eredményeként mindig az ország legmesszebb fekvő fakitermelő helyeiről utalják ki számunkra az­ anyagot. A Dunántúl túlsó végéből, leg­id­ébb ,Mosonmagyaróvárról kapott a vásárhelyi bognár­­szakosztály fát s azt óriási fuvarköltség hozzáadásával tudtuk tagjaink között szét­osztani. A most érkezett ló ezer forint értékű, pár hétre elég ötvagonnyi fa szállítása is 12 ezer forintba került. Mi­csoda rettentő megterhelés ez iparunk számára. S az a leg­­inkább, hogy a pesti­­Voyag­es Archivatal a messzi ország­részek faiparosai részére Ugyanakkor Vásárhely kör­nyékéről, Nagyin­ágocsról, stb. ural ki faanyagot. Nem tuti­­­juk, kinek a keze forgatja így a dolgokat. Nincs piac Még amit a nehéz beszer­zési körülmények között pro­dukálni is tudnánk, annak sem tálja használ az iparos folytatja Bányai Albert. Egy közönséges parasztszekér farésze 1100 forint körül mo­zog. A kovácsmunka ezt há­romezerre egészíti ki. A ko­csi eladási ára 3.100 forint kö­rül mozog, de nem tudunk rajta egy fillért sem keresni, m­ert öt-hat vásárt is sorra kell járnunk, míg túladunk az árun. Mondanom sem kell, hogy a vásárok fuvarköltsé­gei, helypénz, s egyéb kiadá­sok elviszik a hasznot. Csak nagyobb hitelellátás segíthet Beszélgetésünk során el­mondja a mester, hogy az ipar teljes pangása eredmé­nyeként például pillanatnyi­lag egyetlen bognártanonc­ smester műhelyében sincs Vásárhelyen. .Menekül mindenki az ipar kötelékeitől, még az is, aki eddig benne dolgozot. Nem egy régi, kitű­nő segédem, szakmunkásom ment már el a vasúthoz, a postához, vagy más jobban prosperáló iparághoz elhe­lyezkedés végett legyint le­mondóan. Egyetlen mód van a fele­­emelkedésre: nagyobb­­diani­hilést nyújtani a kisiparnak, benne a bognároknak, lüké­vel tudnánk életet vinni a szakmába. Olcsóbb, meg tizet­he­lőbb g­árut tudnánk kiállíta­ni az állam támogatásával.Jó célt szolgálna a terepviszo­nyok szerint beállított típus­­kocsik gyártásának megindí­tása is. Nagy szükség volna erre ,mert azonkívül, hogy a bognáripart ellátná munká­val, az ország háborús kocsi­­hiányát is pótolná. Ebben az ügyben különben, éppen vá­sárhelyi kezdeményezésre, pár hét múlva országos bognár és kovácsipari kongresszust ren­dezünk Székesfehérváron s remélhetőleg az eredmény sem fog elmaradni fejezi be tájékoztatóját Bányai Al­bert. * Kétségtelen, hogy sok a baj, nagyon sok. Kisiparunk szin­te leküzdhetetlen akadályok előtt áll. Az általános pénz­telenség még csak növeli az egyéb gazdasági problémák súlyát. De láthatjuk, hogy a kisipar harcol fennmaradásá­ért. Igyekszik módot találni a felemelkedésre. Ezt látva, felsőbb fórumaink a méltány­láson túl bizonyára kézzel­foghatóan nyúlnak majd az ügyekbe. (m.gy.) Mik a bajok ? Két pontban foglalja össze a mester Vásárhely­­i­ műhe­lyének problémáit. Első a nyersany­aghiánya, második az állami hitelellátás kérdése. Jóformán a semmiből kell megélnie a bogl­­ári pár­nak mondja , mert olyan kevés alkalmas faanyag: kő­ris, akác, és szil jut­ műhe­lyeinkbe, hogy nemcsak új kocsikat, de még javításokat is alig tudunk eszközölni. Megtörtént már az, hogy az összes, vásárhelyi mestereknek nem volt együtt­ annyi anyag­juk, hogy hogy kocsit ki tud­ Olcsó árak ! — Békebeli minőség ! Gyári új női és férfi kerékpár Külső és belső gumi, alkatrészek KEMÉNY,GAZDAG Műhelymunkák jótállással! Cl J­­ . Aranytemetői nyomáson LIUUO . Paku-féle 4-szer félnyo­mási föld, részben príma lucernás, félnyomási haszonélvezettel. Al­kalmi vételek. Korodi, Andrássy­­utca 16. szám, 838 ftó.­­­0*.. J.r.1 kártolást vállalok (fepi­­most, magyar merinói bontott anyagokból. Jo­ngóraszőrt és gubancot állandóan veszek. KéSZ fonál kaph­ató. — Bajza­ u. 19. 1597 tCoszt­afaesedék ÍJpLVó Kuni DOMOKOS kaptafaüzemében Károlyi­ utca 30. 596

Next