Vásárhelyi Hiradó, 1902. január (3. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-01 / 1. szám

Hód-Mező-Vásárhely, 1902. Szerda, január 1. III. évfolyam, 1. szám. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egy évre 8 kor. Féi évre 4 kor. Negyed év Egyes szám ára 8 fillér. Hirdetések jutányosan közöttem­ POLITIKAI LAP. Főszerkesztő és kiadótulajdonos : Dr. It E fi É Z S A fl D O H Felelős szerkesztő: D­r. OOflDA­N JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: fundrássy-ptera 34. szám. Megjelenik csütörtök és vasárnap reggel. 1902. I. .­­. Ha krónikásai mi, a m­o-­­sunknak, az uj év első napján isz-t szapillantunk a múltra s összegezni igyekezünk az 1901-ik esztendő poli­tikai, közigazgatási, közgazdasági, mű­vészeti, ipari és kereskedelmi, nemkü­lönben társadalmi eredményeit, hogy levonjuk belőle a tanulságot, hogy feltüntessük, micsoda vonalon konsta­tálható fejlődés, vagy visszaesés, hol, jelentkezett a munka produktivitása és hol kísértett a semmittevés. Az elmúlt év tagadhatlanul ese-­ ménydús lapjaiból még egybeállítjuk a jól átgondolt, a közvéleményt, a köz-­ hangulatot irányadóul elfogadó kriti­kai megjegyzéseinket, szomorúan kons­­ tatáljuk, hogy az eseménydús lapok nem a mi erősségünket, nem a mi tapintatos politikánkat, nem a mi ak­­czióképes voltunkat hirdetik s az ese­mények nem erőből, maradandó érték­kel biró tettekből és eredményekből vannak összeszőve, mert ellenkezőleg, szinte minden vonalon kisértett a visszavonás, személyek és apró érdek­körök meddő és visszataszitó harcra tartotta izzó forróságban politikai, köz­­igazgatási és társadalmi életünk leve­gőjét, ami kis erővel rendelkeztünk, ok­talanul pazaroltuk el azt is egymás kisebbítésére s a közt teljesen figyel­men kivül hagyva, a gyűlölködésnek minden kíméletlenségével támadtuk, véreztük és sebeztük egymást. Az elmúlt év politikai eseményei­ből élesen domborodnak ki a város volt főispánja ellen indított emberfe­letti hajsza, az új főispán kinevezése és az országgyűlési képviselő válasz­tása. A báró Thoroczkay ellen visceni­­rozott és a lojalitást alapjában megcsú­­foló hajsza forszírozóiról, hőseiről el­mondotta ez az újság megfelelő kí­m­­életlenség­gel, a közvélemény által mindenben igazolt kritikáját, ez irány­ban tehát újbóli rekrimináczióknak már annál inkább sem volna helyük, mert azok, kik barbár fegyvereikkel és triviális eszközeikkel kicsikarták mintegy a diadalt s elfoglalták a csata­mezőt, — magok is érzik, hogy ez a diadal felért a leghatalmasabb vesz­teséggel, hogy ebben a csatában leg­erősebbjeik alig kiheverhető sebeket b. tekintélyük, nevük, presztízsük . ezoltatása által, fit a féket nem tudó harcz uralta 1901-ik esztendő politikai légkörét ez a forró, ideges atmoszféra végig­­omlott törvényhatóságunk közigazga­tási és társadalmi szituáczióin. A főispánváltozás,­­ amitől igen sokan a békés kibontakozást, a teljes leszerelést és üdvös munka korszakát várták,­­ fegyverszünetet teremtett ugyan, de tartós békét aligha. Mi voltunk azok, kik szíves öröm­mel üdvözöltük dr. Lukács Györgyöt a főispáni székben és siettünk kife­jezni az új főispán előtt, hogy tehet­ségében, politikai tapintatosságában, közigazgatási jártasságában és eré­lyes, férfias, magyaros kormányzati politikájában garanc­iát látunk arra nézve, hogy működésével korszakot teremt törvényhatóságunk történeté­ben. Meghallgatva minden irányú panaszt, orvosolva minden vonalon jelentkező sérelmet, szembeszá­llva minden oldalról jövő befolyásnak, erős kezekkel, a gyakorlott politikus ha­tározottságával irányítja majd e város ügyeit. Erős volt ez a hitünk. És ime, alig egy negyed eszten­dei kormányzati működése után, el­fog bennünket a kétség és aggódás, alapjában rendül meg az új főispán fényes talentumába, vetett mélységes bizodalmunk s bármily szorgosan ke­ressük légyen is, nem vagyunk képe­sek felfedezni a jövő nagy, erős köz­­igazgatásának, fejlett, akczióképes tár­sadalmának, öntudatos és impozáns közgazdasági tevékenységének általa lefektetett alapköveit. Egy kifogástalanul megtanult szónoki beszéd programmkép való el­mondása után, elfoglalta dr. Lukács György a főispáni széket. Igaz örömünkre szolgált mindjárt azon első főispáni enuncziáczió, hogy Hódmező-Vásárhely törvényhatóságá­nak ügyeit épúgy szívén viselendő, mint Békés vármegyéét s ez okból az év egy jelentős részét Hómező-Vásár­helyen fogja tölteni. Ez az első enunciáció azonban mintha frázis volna. A méltóságos ur, a Kállay Albert példájára, egyszer­egyszer megutazza a Gyula és Hód- Mező-Vásárhely városok közti négy zónányi távolságot, elnököl a köz­gyűléseinken, kommentárokat fűz hangulat­keltés czéljából a neki tetsző tanácsi előterjesztésekhez, bizonyára alá is írja vagy egy tuc­atszor a nevét ittléte alkalmával, a legtávo­labbról sem adja tanújelét azonban annak, hogy ő közigazgatásunk ügyei­nek belső természetével, társadalmi nyomorúságaink sokféleségével s a a Hódmezővásárhelyen veszedelme­sen elharapózó szocziális természetű bajok okaival és állásával, valami szoros ismeretséget óhajtana kötni. Nem bonczoljuk ma még ezt a kérdést, mert utóvégre is sokkal fia­talabb még dr. Lukács György főis­­pánsága, semhogy működése eredmé­nyeiről beszélhetnénk, — annyit azon­ban már is kötelességünk hangsúlyozni, hogy a főispán ha meg akarja állani helyét, ha teremteni akar a város ja­vára, ha az egyenetlenségek redőjét elsimítani kívánja: érintkeznie kell intelligencziával és néppel egyaránt. Bármennyire becsüljük légyen is a főispán úr képességeit, a hódmező­vásárhelyi viszonyok sajátosságával, a közigazgatási bajok sokféleségével, a város közönségével, polgárságával a gyulai rezidencziából megismerkedni nem lehet. A másik jelentős politikai ese­mény az elmúlt év történetében az országgyűlési képviselőválasztás. A választópolgárság dr. Endrésy Gyulát tüntette ki újból bizalmával, ki legális politikai szereplésével és agilitásával, méltán meg is érdemelte ezt a kitüntetést. A választás körül lefolyt poli­tikai mérkőzés tisztessége és komoly­sága élesen domborodott ki egyéb választási küzdelmek elfajultsága és féktelensége mellett. Megnyugvással emeljük ki ezt a politikai jelenséget az év történetéből, mint bizonyítékát annak, hogy a mi népünk józan, komoly és politikailag érett, ha nem korbácsolják fel szen­vedélyességét élére állított helyzetekkel és nem igyekeznek jobb meggyőződése­­ ellenére befolyásolni. A­mi már most az elmúlt év kimagaslóbb közgazdasági, művészeti, ipari­ és kereskedelmi, továbbá tár­sadalmi eseményeit és eredményeit illeti — e kérdéssel következő czik­­künkben foglalkozunk. Dr. Gonda József.

Next